A KÖNYV, AMELY UTÁN MINDENT MÁSKÉPP LÁTSZ MAJD! Örökre az emlékezetembe vésődött az a februári nap, amikor hírül adták, hogy „zöld emberkék” jelentek meg a Krímben. Megkövülten ültem a televízió képernyője előtt, mert megértettem, hogy a második világháború után először Európában egy ország egyszerűen elfoglalja egy szomszédos állam területének egy részét. Aztán kitört a háború a Donyec-medencében (Donbászban). Lesújtott a civil lakosság szenvedése, a sok veszteség. Elképedve tapasztaltam, hogy az orosz propaganda az agresszió áldozatait állítja be bűnösként. Amikor a helyszínen is volt alkalmam megnézni a szétlőtt házakat, találkozni a földönfutóvá vált civilekkel, rájöttem, hogy a világ méltatlanul kezd megfeledkezni erről a modern, hibrid háborúról, amely mostanáig 13 ezer halálos áldozatot követelt. A közvéleménynek fontos tudnia arról, min mentek keresztül Kelet-Ukrajna lakosai az elmúlt öt évben, hogyan zilálta szét a konfliktus az életüket, és paradox módon mennyi jó is származott a mérhetetlen pusztításból. Merthogy sok jó is származott. Nagyon sok ember tanúsított önfeláldozást, bátorságot, sőt hősiességet. Barátok vagy addig ismeretlen emberek fogtak össze, hogy megvédjék a szülőföldjüket, vagy segítsék azokat, akik a fronton állják a sarat. Az emberség, a közösségi érzés, a hazaszeretet a legmagasabb hőfokon nyilvánult meg. Ezek az emberi sorsok megérdemlik, hogy összegyűjtve, mintegy tablóként, könyvben mutassuk be őket. Kiváló ukrán kollégámmal, Alekszandr Kacsurával (aki a kezdetektől ott van a legveszélyesebb helyeken) írtuk meg ezt a háborús sorskönyvet. Az interjúk jelentős részét külön-külön, kisebb részét együtt készítettük oroszul, magyarul, ukránul és angolul. A fejezetek többnyire a háború egy-egy jellegzetes szereplőjével folytatott beszélgetések alapján készültek. Nem „nagy emberekkel” találkoztunk, hanem egyszerű, hétköznapi kelet-ukrajnai vagy éppen kárpátaljai lakosokkal, katonákkal és civilekkel, lázadókkal és önkéntesekkel. Az interjúk jelentős része most jelenik meg először. Az ukrán és orosz résztvevők mellett sok fejezet szól magyarokról, akik alaposan kivették a részüket Ukrajna védelméből. A háború, az elmúlt öt év sarkaiból fordította ki Ukrajnát, és változtatta meg az egyes ember életét. A megrázkódtatások kívül-belül hatottak. Az olvasó észre fogja venni, hogy szinte minden egyes itt bemutatott sors felveti azt a kérdést, hogy mi az élet értelme, mi dolgunk a világon. (Eperjesi Ildikó)

Ajánlók: „Ez a bátor könyv a valóságot mutatja be, igazi emberek történetein keresztül. Szerzői nem féltek odamenni, ahonnan mindenki menekül. Kivéve azok, akiknek nincs hova: nekik az a hely a hazájuk. Róluk szól ez a remek könyv.” Rónai Egon televíziós műsorvezető „Döbbenetes erejű interjú- és riportkötet a Kreml által indított hazug, hibrid háborúról. Ajánlom mindenkinek, aki nem akar többé „népköztársaságot” – se Donyeckben, se máshol.” Seres László publicista „Már Magyarországon is nagy teret kapott a nézet, hogy az ukrán nacionalizmus logikus következménye, ami a Donbászban történik.... na ez a könyv az, ami egyéni sorsokon és mintavételeken keresztül vág rendet a zűrzavarban. Ez az, ami figyelmeztet minket, és emiatt nem tehetjük, hogy átsiklunk a szereplők beszámolóin.” Somos András újságíró, televíziós műsorvezető „Ez egy nagyon fontos könyv. Az interjúk felhívják a figyelmet arra, hogy a mai háborúkban a műveletek áldozatai nagyrészt civilek, és a műveleti területen rekedt polgári lakosság (különösen a nők, a gyereke és az öregek) és az otthonukat elhagyni kényszerülő menekültek szenvednek a legtöbbet. Kötelező olvasmány kellene legyen minden harcba induló katona számára.” Dr. Kiss Álmos Péter katonai szakértő

A szerzők életrajza: Eperjesi Ildikó az ATV külpolitikai szerkesztő-riportere, a Neokohn internetes hírportál és a Hit Rádió elemzője. Rádiós és televíziós programok műsorvezetője. Korábban dolgozott a Hetek országos közéleti hetilapnak, a Hírszerző internetes portálnak, a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak. Szakterülete a posztszovjet térség, a NATO és az EU. Dokumentumfilmeket készített Ukrajnáról, Afganisztánról, Izraelről, Grúziáról, Hongkongról. Olekszandr Kacsura ukrán újságíró, fotós, önkéntes. A Donecki területen, Sznizsne városában született, amely jelenleg a „Donecki Népköztársaság” megszállása alatt van. Korábban Doneckben élt, tanult és dolgozott. A Donecki Nemzeti Egyetem Bölcsészkarán végzett. A harcok miatt kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, jelenleg Kramatorszkban él. Számos helyszíni tudósítást és interjút készített a Donbásznak azokon a területein, ahol háború folyik. Ezek közül több bekerült a Sorskönyv a frontról című könyvbe.