|
 |
|
|
| Szabó Tibor: Tari Dénes utazása (1.) |
|
|
|
|
A nagymama régi szobája, ez a szigorú kálvinista háló kifordult magából, mióta az egyetemista lány lakta. Nemcsak jegyzetek meg könyvek, de koszos zoknik, használt bugyik hevertek lehetetlen helyeken, és a drága blúzok összegyűrve a fotelben. - Legalább szellőztethetnél néha - mondta Tari Dénes rosszkedvűen. - Olyan büdös van itt, mint egy rókalyukban. [ tovább ]
|
|
|
| ÁPRILISI ÍRÓK |
|
|
|
|
A sorozat tervezésekor nem látszott, hogy az élet írószületések és íróhalálok láncolata. Hogy több száz jut minden hónapra. Valamit ki kellett ötölni, valami mentén válogatni, hogy el ne merüljünk a harminc napra jutó évfordulók közt. Abban maradtam, csak a nagyon kerek és a nagyon fontos nevek kerülnek be. Hátha élvezhető, szellős áttekintés készül így, ha hiányos is, de nem fájdul bele a fejünk... [ tovább ]
|
|
|
|
|
|
|
| Szabó Tibor: Tárca 5. (Elvétett arányok) |
|
|
|
|
Sógornő néz sokáig, szótlanul, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy ez a hallgatás bamba vagy bölcs. Nem fárasztó mindig ilyeneket találni ki?, érdeklődik aztán. A hangsúly a mondatban oly’ romlatlan és naiv, hogy hirtelen felindulásomban komolyan válaszolok. Áh, nem kell ám ilyeneket kitalálni. [ tovább ]
|
|
|
| Egy irodalmi tótumfaktum: Kölcsey |
|
|
|
|
Kölcsey huszonhét éves ekkor. Félvak, kopasz, negyvenöt kiló és szűz. E tény korszakokon átvágó üzenete nem csekélyebb, minthogy ha a Bajza utcában találkozunk egy félvak, kopasz, negyvenöt kilós szűz költő-kritikussal, akinél a testi örömök önmaga műveltségében manifesztálódnak, ugorjunk át a másik oldalra, mert bajunk lesz a találkozásból. [ tovább ]
|
|
|
| Szabó Tibor: Hogyan lesz a gyerek? (tárca) |
|
|
|
|
"Egyedül az mentette a helyzetet, hogy amikor oldalra pillantottam a villódzásban, ott ült Kismaszat, előrehajolva kissé, félig nyitott szájjal, és olyan őszintén csillogott a szeme, valódi, önfeledt boldogsággal, hogy az igazolt mindent, ha a művet nézhetőbbé nem is tehette. " [ tovább ]
|
|
|
| Visszaszámlálás (1 - 86) |
|
|
|
|
Az ember gondban. Mindig gondban, de előfordulnak gonddal és bajjal kiemelten ellátott időszakok. Amikor képtelen dönteni. Mert minden döntés eleve rossz. A döntéshelyzetet sikerült úgy elbasznia, hogy mástól irigyelné a tehetségét. A helyzetet kerülhette volna nagy ívben. Amin meg késő tűnődni. [ tovább ]
|
|
|
| Onagy Zoltán: Az Illés Erdélyben |
|
|
|
|
Az ember, aki nem akar meghatódni, nem akar semmit, csak eldőlni, engedi áradni, hatni az ezerszer hallott dallamocskákat, ifjúkorát, eldől, engedi. És miközben nem fiatalabb egy perccel sem, ami gyönyörűnek látszik, ami rémít és meghat egyszerre, nem kintről jön, nem a külvilág üzenete. Mi vagyunk. Csak rásimul a meglévő tömbre, létre, konstrukcióra. [ tovább ]
|
|
|
| Szabó Tibor: Tárca 3. |
|
|
|
|
"És ez az a pillanat, amikor vált a háttér, átfesti magát vadabb színekre a délután, mert Kismaszat ötletszerűen kézbe veszi az ágyon heverő irattárcámat, az ultrahangos kép széle kilóg, nem fért bele teljesen, azt húzza elő, nézegeti, jól sikerült kép valóban, fiú lesz, harmincadik hét, tegnap bízta rám a nejem, hogy majd mutassam meg anyáéknak. Szép gyerek!, mondja nem a kislány, de a leendő anya, most a feleségem lelki párja a szeretőm, Itt a fütyije, látod?, kiáltja hirtelen, és csillog a szeme..." [ tovább ]
|
|
|
| Szabó Tibor: Tárca 2. |
|
|
|
|
"... a beálló csendben tisztán hallatszott, édes Istenem, tényleg hallottam, amint a szemüveges bölcsészfiú tanáros hangsúllyal, majdnem számonkérőn azt mondja annak a nyílt tekintetű kislánynak, hogy Horizontszerkezet és dialogicitás. Éreztem a megtorpanást azonnal. Hogy ez valami olyan, amit nem szabad. Amit nagyon nem lenne szabad, sőt, igazából aljas, gyűlöletes dolog így beletaposni egy várakozó őzike tiszta lelkébe." [ tovább ]
|
|
|
| Szabó Tibor: Tárca 1. |
|
|
|
|
"A Nincs kanál sorozatcím alatt tehát hétről hétre ugyanarról olvashat az erre tévedő, arról a végső dugásról, ahová folyton kilyukad az ember, bár az is igaz, hogy annak az egyetlennek viszont két arca van, és véletlenül tényleg jó ez így, összecseng a műfajjal, mivel gyanítható, hogy irodalmi jegyzetet írni mindössze két témáról lehet vagy érdemes, úgymint (1.) a tizenhat éves gimnazista lányokról, illetve (2.) az ihletről, s hogy az említettek valóban azonosak végül is, egyesülési ponttal bírnak, mint Bolyai párhuzamosai..." [ tovább ]
|
|
|
|
| |
|
