Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A kék madár
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 16. vasárnap    Mai névnap(ok): Jusztin, Jusztina a - a - a
Szabó Tibor: Tárca 5. (Elvétett arányok)
Sógornő néz sokáig, szótlanul, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy ez a hallgatás bamba vagy bölcs. Nem fárasztó mindig ilyeneket találni ki?, érdeklődik aztán. A hangsúly a mondatban oly’ romlatlan és naiv, hogy hirtelen felindulásomban komolyan válaszolok. Áh, nem kell ám ilyeneket kitalálni.


   
   Nincs kanál (5.)
   Elvétett arányok
   
   
„Ne gondold azt, hogy ëttéd a világ!”
   Csió

   
   
   Anya azt mondta a múltkor, hogy érdemes lenne azért gondolkodni néha. Mielőtt fejjel neki a falnak az ember. Meg hogy kéne már kicsit lassítani is. Ideje lenne, azt mondta. Vasárnap délelőtt volt, családi ebéd készült, és a konyhában tanítgatott, hogy Ej, te gyerek, ne így, baj lesz belőle, miközben a híg pürét kavarta a pulton, lassan, nyugodtan, ahogy beszélni is szokott, a nikkeles tál pedig fájdalmasakat sikkantott, ha az alját érte az acél habverő. Fojtó, édes kelt tészta szagú pára nyomta belülről azt a konyhát, anya választ várt, miután végére ért az aggódó beszédnek, én meg a kredencet támasztva álldogáltam valameddig, lesütött szemekkel, némán. Hétvége, család, a régi otthon egy vidéki kisvárosban - vendégségben szülémnél. Eredj, segíts apádnak teríteni!, szólt anya később. Nyilván megunta a kukaságot.
   
   Itt vált élőre a kép. Szédült török bazár a nappali, szokatlanul összevissza a minden, és mondják egymásnak keresztbe vagy nyolcan, plusz Zsolt bátyám aprócska lányai pokemon-labdákkal üldözik egymást rekamiéról asztal alá, azután elő és újra másfelé, Isisek-pisisek, Isisek- pisisek, ordítja Zsuzsi ütemre és nagyon sokszor, de ennek igazán semmi értelme - mindketten ovisok, ő is meg Kicsi Tündér is. A szalvéták hajtogatását bízzák rám, azt nem lehet elrontani. Négyzetből háromszöget, hát egyszerű valóban, csak a sarkok illeszkedjenek, arra kell nagyon figyelni, és ez pont elég is most, a hívást várom tulajdonképpen, más nem érdekel. Aztán Julcsi húgom még a tévét is benyomja, így teljesebb a kép, mármint a hanggal, fémes gépzene zakatol a film alól, elszórt lövöldözéssel tarka, és egyszer csak becsilingel egy sms. Nem Kismaszat, Gábor üzen, hogy Cset, de rögtön!, miközben nagyanyám sötéten bejelenti, hogy Mán megint visszaette űket a putrigály, de nem derül ki, hogy a szomszéd unokáira, vagy a góréba folyton beszemtelenkedő patkányokra érti. Mobil. És te hívsz, pötyögtetem a választ, Kicsi Tündér pedig hirtelen lefékez előttem, majd a labdáját úgy szegezi rám, mintha lőni akarna vele.
   - Te tényleg költő vagy? - kérdezi.
   Csodálkozva pislogok. Milyen szavakat ismer!
   - Dédi azt mondja, költő vagy. - Elszánt. Szinte fenyegető.
   Ekkor újabb üzenet, megint Gábor. Fogadom.
   - Az, költő - hagyom rá a gyerekre. - Meg indián.
   No vita, cset most!, így az sms a régi baráttól. Még jó, hogy vasárnap van. És anyáéknál nincs is háló, köthetem a mobilt a laptopra. Akad is, drága is így, hogy az ég szakadna az ilyen barátra! Fizessem a gprs-t, mert ő lusta telefonálni!
   - Milyen indián? - kérdi Kicsi Tündér. Oldalról, a szeme sarkából néz rám. Gyanakszik.
   - Terrorista indián! - legyintek, és már azt keresném, hová tegyem a gépet. De a gyerkőc nem enged, sakkban tart a labdájával.
   - Apu meg azt mondta, hogy tiszta hülye vagy - jelenti ki.
   Remek.
   - Szépre tanít apád, mondhatom! - Aztán félretolom az útból, nincs kedvem egy négyévessel birkózni.
   A tévé előtti dohányzóasztalon szorítok helyet a laptopnak, dugdosom a kábeleket, Julcsi meg az elkészített szalvétáimat kezdi széthajtogatni a tálalón. Értetlenül nézek rá, amikor észreveszem, mit csinál, de csak ingatja a fejét, Nem arra figyelsz, amire kéne. Így tótágast áll a minta, nem látod? Nyugodtan beszél, feddő és megengedő egyszerre, rühellem, amikor ilyen. Meg is akarom mondani neki, hogy ne legyen már tizenhat évesen az anyám, veszem a nagylevegőt éppen, de akkor ismerős mondat a tévéből, Én csak az ajtót mutathatom meg. És úgy fordulok a képernyő felé, tényleg úgy, mint akit pofon csaptak. Egy régebbi film, videóról, sokszor láttam már, tízszer legalább, szóval pontosan tudom, mi következik. A laptop kerregve-csiripelve ébredez, a tévében meg
   hős és buddhista kisfiú egy nagy, zöld falú szoba közepén. Kisfiú lótuszülésben egy szőnyegen, körülötte a földön felkunkorodott, nikkeles evőeszközök hevernek mindenfelé. Hős zavartan pislog egy ideig, aztán leguggol, kézbe vesz egy ép kanalat, és érdeklődve vizsgálja, feszegeti.
   Kisfiú: Ne próbáld elhajlítani. Mert az lehetetlen.
   Egymás szemébe néznek.
   Kisfiú: Inkább… próbáld felismerni az igazságot.
   Hős (bizonytalanul): Melyiket?
   Kisfiú: Hogy nincs kanál.
   Hős: Nincs kanál?
   Kisfiú: És akkor megérted majd. Hogy nem a kanál hajlik. Hanem te magad.
   Elakad a levegő egy pillanatra, de aztán átcsap haragba, vissza Julcsihoz. Meggyanúsítom magamban, hogy szándékosan, miattam tette be éppen ezt és éppen most. Szempárbajt provokálok, mérgeset, támadót, aminek a végén majd gorombát lehet mondani. A húgom arca viszont nyílt, mosolygós; nem akar harcolni. Könnyeden megrántja a vállát. Nyilván azt hiszi, a szalvéták dühítenek. Elszégyellem magam.
   
   A cset-program lustán töltődik, és négyszer-ötször is nekirugaszkodik, mire sikerül elkapnia a kapcsolatot. Hiába, nem erre való a maroktelefon. Nem erre találták ki. A sógornőm egész közel ül, figyeli, ahogy türelmetlenül dobolok a gépen, Most is írsz?, kérdezi. Nem, dehogy!, tiltakozok hevesen. Egy elmebeteg keres. Beszélgetni akar. Sógornő furcsán hunyorog, Igazi elmebeteg? És ekkor beugrik végre a net. Szerintem az, bólintok. Aztán ütöm be az első üzenetet.
   messout: Mondjad, de gyorsan! Mobilról vagyok.
   messin: Olvastalak.
   messout: Örülök. És?
   messin: Elköltözöl a csajhoz?
   messout: Milyen csajhoz?
   messin: Hát ahhoz.
   messout: Nem tudom. Ki mondta?
   messin: Válts képre!
   messout: Nem váltok. Rohadt sok adat. És nem te fizeted. Gépelj!
   messin: Válts képre! Most!
   messout: Eh! Anya mindig mondta, hogy ne barátkozzak veled. Pill.
   Bekapcsolom a videóüzenet funkciót, a tévé előttem vad interferenciás ciccegésbe kezd, a monitoron pedig egy régi bútorokkal telepakolt szoba jelenik meg. Gábor kinyúlt pólóban ül a kamera előtt, vigyorog. Nagy lendülettel széttárja a két karját, mint amikor a horgászok mutatják a halat. A hangot nem hozza át a sáv, de leolvasom a szájáról: Ekkora hülye vagy!
   Felhúzott szemöldökkel bámulok: ma mindenki lehülyéz. Képet lelövöm, vissza a csethez.
   messout: Ezért hívtál? Hogy ezt megmondd?
   messin: Ezért.
   messout: Érdemes volt. Barom.
   messin: Meg hogy a fiókodban az anyag. Estére jöjjön vissza!
   messout: Csak várd ki. NaSzeva!
   Nem hagyom, hogy válaszoljon, lecsukom a gépet. Sógornő még mindig engem figyel, érdeklődve, csak néha pislogva egyet-egyet és lassan-hosszan, mintha le akarna ragadni a szemhéja olyankor. Ő is író?, kérdezi valamennyi idő múlva, miközben én szerelem ki a telefont a gépből, mert a gprs nem látja meg, ha gsm-hívásom jön. Szerkesztő, mondom. Csodálkozik. A szerkesztő nem író? Na, mosolygok szélesen, most meg kell állni egy pillanatra. Élvezni kell. Ez nem. Ez egy ork. És Emberhúst eszik. És titokban biztos pederaszta. Sógornő néz sokáig, szótlanul, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy ez a hallgatás bamba vagy bölcs. Nem fárasztó mindig ilyeneket találni ki?, érdeklődik aztán. A hangsúly a mondatban oly’ romlatlan és naiv, hogy hirtelen felindulásomban komolyan válaszolok. Áh, nem kell ám ilyeneket kitalálni. No látványoskodás, nem várja el senki. Csak legyen kész. Időre. Fogyaszthatón. Ennyi. Látom rajta, hogy forgatja magában, amit mondtam, a telefon is ketyeg újra, Zsolt bátyám pedig odahajol hozzám, és szigorúan kijelenti, hogy Aranymetszés.
   - Aranymetszés – bólintok.
   - Az.
   - És az mi?
   Mutatja az ujjával. Mintha szeletelné a halat.
   - Amikor egy egészet háromba vágsz, és a kisebb úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb a kettőhöz együtt. Aranymetszés.
   Kezdem azt gondolni, hogy igazuk van, tényleg hülye vagyok. Nem értek semmit.
   - Rühellem a matekot - mondom. És most én gyanakszom.
   - Nem-nem, ez nem matematika. Ez esztétika. Az aranymetszés: szép.
   Nézek rá tátott szájjal. Hiába, nem esik le. Aztán megmondja. Halkan, hogy a gyerekek ne hallják.
   - Amikor egy gyerekkurvát dugsz az asszony helyett... Na, az nem ott metszi!
 
   
   A leveses tálalkat adják fel a nők az asztalra épp, amikor befut a várt hívás. A mobil a tévé előtt maradt, anya nyúl érte. A kijelzőre pillant, felém nyújtja előbb, de aztán mégis vissza. Nem kell, mondja. Nem muszáj ezt. Látom a könyörgést a szemében, a telefon az Új világ szimfónia egyik dallamát ismétli, és harmadszor, és negyedszer. Nem mozdul semmi, állunk egymással szemben. Meg fogod unni, fiam. Meg fogod unni hamar, mondja anya. Most elég. Nincs kanál, felelem csöndesen, aztán erővel ki a mobilt a kezéből, és már hallom is Kismaszat csicsergő hangját.
   
   
   Dél körül kezdi a csicsergést, és kedvvel, szélesen, áradóan, én meg az udvar végében téblábolva hallgatom, hogy vannak pillanatok, amikor boldogság önti el az ember szívét, nem tudni mitől, de jó nagyon, olyan jó, és a lelkek harmóniája fontos valóban, mert Ancsa, a barátnője is megmondta, hogy anélkül nem ér az egész semmit, szóval kitalálni egymás gondolatait meg ilyenek, hát ő most annyira lelkes, elmondani is alig lehet, így van ez, csodás dolgok történnek néha, tényleg hihetetlen - és körülbelül ennél a résznél jövök rá, hogy nem rólam beszél. Furcsa érzés.
   
   Anya konyhája most sós és fűszeres, az édes kelt tészta szagát elnyomja a tűzhelyre készített pecsenye zsíros gőze. A kockacukrot rakosgatom papírdobozból porcelántálkába, egyenként, fémcsipesszel, nincs kedvem visszamenni a nappaliba. Aztán Julcsi üres tányérokat hoz ki, maradékot kapar a kukába, villákkal csörömpöl a mosogatónál.
   - Eléggé zöld a fejed... - mondja. - Beteg vagy?
   Még három kockát átteszek a porcelánba. Eligazgatom őket, hogy szabályosan álljanak.
   - Nem térek magamhoz, Julcsi. Asszem, elszerették a szeretőmet. - Értetlenül felhúzom a vállam. Érzem, hogy idétlen a gesztus. - Egy dilettáns költő elszerette a szeretőmet. Úgy tűnik.
   Arra számítok, hogy a húgomból majd kitör a nevetés, mint mindig, ha a balfogásaimról hall. De most nem. Julcsi tizenhat éves. Szerintem érti a probléma lényegét. Jobban, mint anyáék. Jobban érti, mint én.
   - Mért, mit vártál? - kérdezi, aztán legyint egyet. Viszi a húsokat be az asztalra.
   - Nem is tudom… - felelem. De lehet, hogy ezt már nem hallja.
   
   Nem is tudom, igazából csak aprókákat vár a hó alól az ember. Leskelődik, kaparász a járda mellett reggelente, hogy hátha nem hiába. Hogy előbújik majd biztosan. Betonlapok közötti réseken fölfelé, és bimbózva darab ideig, mielőtt borul virágba az illatos fehér. Így kéne. Így volna jó. De rohadt hidegek vannak mostanában, dermedt, csapadéktalan külső tél csikorog, bárhová lép az ember. A kisvirág baszik kibújni még ilyenkor. Meg hát… nincsen is hó.
   
Szabó Tibor

   
   Kapcsolódó:
   Szabó Tibor: Tárca 4.
   Szabó Tibor: Tárca 3.
   Szabó Tibor: Tárca 2.
   Szabó Tibor: Tárca 1.
   
   

2006-02-12 13:18:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Hírek Interjú
Háztáji Blogok
Helyszíni Pályázat
Szemle
Szabó Tibor: Tari Dénes utazása (1.)
A nagymama régi szobája, ez a szigorú kálvinista háló kifordult magából, mióta az egyetemista lány lakta. Nemcsak jegyzetek meg könyvek, de koszos zoknik, használt bugyik hevertek lehetetlen helyeken, és a drága blúzok összegyűrve a fotelben. - Legalább szellőztethetnél néha - mondta Tari Dénes rosszkedvűen. - Olyan büdös van itt, mint egy rókalyukban. [ tovább ]
ÁPRILISI ÍRÓK
A sorozat tervezésekor nem látszott, hogy az élet írószületések és íróhalálok láncolata. Hogy több száz jut minden hónapra. Valamit ki kellett ötölni, valami mentén válogatni, hogy el ne merüljünk a harminc napra jutó évfordulók közt. Abban maradtam, csak a nagyon kerek és a nagyon fontos nevek kerülnek be. Hátha élvezhető, szellős áttekintés készül így, ha hiányos is, de nem fájdul bele a fejünk... [ tovább ]
Szabó Tibor: Tárca 5. (Elvétett arányok)
Sógornő néz sokáig, szótlanul, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy ez a hallgatás bamba vagy bölcs. Nem fárasztó mindig ilyeneket találni ki?, érdeklődik aztán. A hangsúly a mondatban oly’ romlatlan és naiv, hogy hirtelen felindulásomban komolyan válaszolok. Áh, nem kell ám ilyeneket kitalálni. [ tovább ]
Egy irodalmi tótumfaktum: Kölcsey
Kölcsey huszonhét éves ekkor. Félvak, kopasz, negyvenöt kiló és szűz. E tény korszakokon átvágó üzenete nem csekélyebb, minthogy ha a Bajza utcában találkozunk egy félvak, kopasz, negyvenöt kilós szűz költő-kritikussal, akinél a testi örömök önmaga műveltségében manifesztálódnak, ugorjunk át a másik oldalra, mert bajunk lesz a találkozásból. [ tovább ]
Szabó Tibor: Hogyan lesz a gyerek? (tárca)
"Egyedül az mentette a helyzetet, hogy amikor oldalra pillantottam a villódzásban, ott ült Kismaszat, előrehajolva kissé, félig nyitott szájjal, és olyan őszintén csillogott a szeme, valódi, önfeledt boldogsággal, hogy az igazolt mindent, ha a művet nézhetőbbé nem is tehette. " [ tovább ]
Koldus operett se
Tamási Áron 120
Amikor olvasólámpák fénye világítja be a Földet
Benkő Géza - Az Öreg (6)
Benkő Géza - Az Öreg (5)
Benkő Géza - Az Öreg (4)
Benkő Géza - Az Öreg (3)
Benkő Géza - Az Öreg (2)
Benkő Géza - Az Öreg (1)
Hazai Attila Irodalmi Díj 2017
Parti Nagy Lajos - Az étkezés ártalmasságáról
Örkény István 105
Nádasdy Ádám az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa
Végel László-est
Janikovszky Éva könyvesbolt nyílik
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]