Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

MILAN
[ Trafó ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. június 24. hétfő    Mai névnap(ok): Iván, János a - a - a
Szabó Tibor: Tárca 3.
"És ez az a pillanat, amikor vált a háttér, átfesti magát vadabb színekre a délután, mert Kismaszat ötletszerűen kézbe veszi az ágyon heverő irattárcámat, az ultrahangos kép széle kilóg, nem fért bele teljesen, azt húzza elő, nézegeti, jól sikerült kép valóban, fiú lesz, harmincadik hét, tegnap bízta rám a nejem, hogy majd mutassam meg anyáéknak. Szép gyerek!, mondja nem a kislány, de a leendő anya, most a feleségem lelki párja a szeretőm, Itt a fütyije, látod?, kiáltja hirtelen, és csillog a szeme..."


   Nincs kanál (3.)
   
   A lányos apák puskája
   
   
„(...)nyelvem hegye, amint három szökelléssel lefelé tart a szájpadláson, hogy aztán végül a fogaknak ütközzék. Lo. Li. Ta.”
   Vladimir Nabokov

   
   
   A lányos apák puskája két büdös nagy pofon a csábítónak. Kicsi halált okoz a kettő. Nem véglegest, de maradandót az ősi program, amely minden kislány atyjában ott szundikál, amíg fel nem ébred: pusztítsd el azt, ki orrába szívta a bugyi alól párolgót. Se nem rossz, se nem jó, hogy így van ez — egyszerű rendje az életnek. A farkasok halkan kerülnek a karám felé; az apák ütnek; a báránykák pedig hálásan nyögdécselnek, mielőtt elhallgatnak.
   
   Ekképp számoltam eddig. Ám jövök rá szépen lassan — minden másképpen van. Rosszul értelmeződött mostanáig ez a farkasos szerepkör, vagy hogy is, hát tényleg furcsa, de így igaz: a lányos apák puskája elől nem kell menekülni; nem menekülni kell. Hanem kitépni kézből, csövét be saját szájba, és lábujjal húzni meg a ravaszt a lehető leggyorsabban. Amíg még van hozzá ideg.
   
   Szóval, arról mesél ez a rész, hogyan oltják ki egymást vállalt témáim: az ihlet (fedőneve munkakedv) és a tizenhat éves gimnazista lányok. Mutatom.
   
   Négy napja, délután, Kismaszat szobája, két óra körül. Ágyon ül a kedves, körötte könyvek meg egy nyitott füzet, lábán zokni, följebb lenge nyári ruhácska (december van!), törökülésben gubbaszt, még a szemüvegét is feltette (csak tanuláshoz-olvasáshoz hordja, és szigorúan csak otthon, pedig jó áll neki). Biológia házi feladat, nagyon számolja éppen, hogy a sziámi harcoshalak hátúszója a hatodik generációban majd hány százalékban lesz hosszú, és hányban rövid. Kedvtelve nézem darab ideig. Hirtelen (és heves) ötlet, hogy most felnyúlok a ruhája alá, és megsimogatom a melleit, lenne hozzá ihlet, meg a helyzet is nagyon alkalmas, de aztán mégse, erővel leszerelem magam - rossz precedens, nem ér annyit. Sose engedtem, hogy rám hivatkozva ne végezze el valamelyik feladatát, és nem kérdés, ha most a mendeli számmisztika helyett beleviszem a nyalakodásba, később küzdhetek a folytonos hisztivel. Idétlenül, unatkozva téblábolok valameddig, aztán bekapcsolom a gépét az íróasztalon, jobb híjános pótcselekvés, ha szövegezést nem is, de háttérmunkát itt is lehet csinálni. Azt bárhol lehet. Óvatosan, gonddal tolom szét a mindent elborító gyöngyfűző fölszerelést (tűk, damilok, kötöző horgok, és persze színes apróságok nagy mennyiségben, üvegtálkákba porciózva méret szerint, színárnyalat szerint), aztán a szabaddá tett helyre a porosodó klavi, Janek barátomtól kaptam egy tippet néhány órával korábban, interjú Gazdag Józseffel, hogy van benne egy jó mondat, biztos tudnám használni - azt próbálom előkeríteni a netről. A forrásra nem emlékezett a barát, úgyhogy keresem jobbról-balról, vakarózok, a címét se tudta, a Kalligram oldalán nincs találat, néhány hírlapi kisinterjú előugrik máshonnan, de csak sablonos kérdések, üres válaszok, Janek aligha ezekre gondolt. Jó Húsz percig játszadozok Google bácsival, és teljesen hiába, már a kiegészítő rekordokat nézem, sehol semmi értékelhető, pedig a tipp úgy szólt, hogy Gazdag mondott egy átütőt pár hónappal ezelőtt. Nincs mit tenni, a pozsonyi szerző jól eltaláltja láthatatlan marad, mint Nádas regényének állítólagos kalóz másolata a nyáron (azt négy napig hajtottam, és csak utána engedtem a gyanúnak, hogy promóciós kamu az egész). Elunom végül, Kismaszat is befejezi a százalékokat, úgyhogy a gépet csalódottan kilövöm, aztán kicsi incselkedés-ölelgetés, de csak óvatosan, át ne forduljon hancúrba, háromkor indulnom kell szülémhez, megbeszélés lesz, karácsonyi programok, mikor hová megyünk, hol ebédelünk, hol alszunk a nejemmel, ez minden évben egyeztetést igényel; nagy a család. Ki is fullad így hamar a birkózós játék (beteljesülésre no esély), öt perccel később már csak a lábujjait masszírozom. Kapok tőled könyvet karácsonyra? Hízelkedve kérdezi, a hangsúly pedig fals agy parányit ― ebből rögtön tudom, hogy valami hülyeséget akar, amit az anyjáéktól nem kapna meg. Mifélét?, intek hunyorogva, és most nem lehet nevelni (pedig úgy indulok neki, azzal a szándékkal), nem lehet nyesegetni a vadhajtásokat, mert olyan szemekkel néz rám, igazi, ennivaló kiskutyaszemekkel, hogy az minden feddést, minden okoskodást blokkol, érvénytelenít, kivihetetlenné tesz. A Lestat vámpírt, cinkosan mosolyogva mondja, mint valami titkot, és már benne is lennék az összekacsintásban (Juj, de izgi!), ha lenne mihez kacsintani, ám vámpír-ügyben meglehetős tájékozatlan vagyok, ami látszik is, nyilván. Te semmit se ismersz!, legyint, apró fintor hozzá, és lenézően kissé, mintha legalábbis a Mannokról nem hallottam volna soha, úgyhogy jobbnak látom gyorsan megígérni vámpírt. Meg pluszban a Narniát - az is valami mese-féle.
   
   És ez az a pillanat, amikor vált a háttér, átfesti magát vadabb színekre a délután, mert Kismaszat ötletszerűen kézbe veszi az ágyon heverő irattárcámat, az ultrahangos kép széle kilóg, nem fért bele teljesen, azt húzza elő, nézegeti, jól sikerült kép valóban, fiú lesz, harmincadik hét, tegnap bízta rám a nejem, hogy majd mutassam meg anyáéknak. Szép gyerek!, mondja nem a kislány, de a leendő anya, most a feleségem lelki párja a szeretőm, Itt a fütyije, látod?, kiáltja hirtelen, és csillog a szeme, őszintén, lelkesen, kétségek vagy mögöttes ború nélkül, miközben egy szeles mozdulattól felcsúszik a lenge nyári ruhácska, derékig majdnem, a bugyija világít és domborodik, én meg (de jó is ez) legeltetném a szemem a húsos, fedett altestén, de nem sikerülhet most ez sem, mert szinte azonnal észreveszem a hófehér selyemre hímzett vöröslő feliratot (apró, de agresszív gót betűk): IDEGENEKNEK BEHATOLNI TILOS! Testen kívüli-élmény. Visz magával, rosszízű görcs, és legalább fél percig eltart. Kismaszat is a lába közé néz (a mozdulat közönségesnek hat), kacag, tetszik neki, amit lát - viccesnek találja. A tárcaíró feje pedig menthetetlenül lehanyatlik. Mi bajod van?, kérdezi erre érdeklődve, empatikusan szinte, nem számonkérőn egyáltalán. Nem érti szegénykém, miért nem jó poén ez. Kurva öreg vagyok hozzád. Az a bajom, és a sóhaj elkeseredett, amit nem bánok cseppet sem, sőt akarom, akarnám ezt az elkeseredést hosszabb távon is, hátha segít, valamiben, ám alig néhány pillanattal később úgy dobja ki a haját a szeméből a kedves, olyan magától értetődő bájjal és őszinte, nyíltszívű lendülettel, hogy attól aztán jó lesz megint, valahogy jó lesz minden újra, a belső kapcsoló is billen, meg a béna feliratostól is megszabadítom egykettőre, és azzal lenne gömbölyű a történet, hogy még akkor délután, ott a lányszobában kerül elő mégis az interjú Gazdaggal, de igazából csak este és otthon, bár tény, hogy szinte azonnal, valóban első próbálkozásra, nehéz ez nagyon, mert amikor a jegyzetfüzetet veszem elő a táskából, hogy felírjam azt a jó mondatot, a papírok közül kihullanak a versek, amiket Kismaszat rejtett el a cuccaim között (megint, pedig kértem már, hogy ne nekem mutassa, nem tudom tartani a távolságot, torzítja az olvasatomat a gusztusos cicije meg a nyelve a szájamban), és bele is nézek az egyikbe, mielőtt kimásolom a Gazdagi igazságot a netről, nekem szól a vers, olyan kedvesen és ügyetlenül, hogy az egy csoda, hiába gyenge szöveg, mégis jólesik olvasnom, mégis szeretem, és nagyokat kell nyelni a boldogságtól még akkor is, amikor bevezetem a füzetbe, hogy a Bródy-díjas Gazdag József egyelőre nem tervez második kötetet, mert „ahhoz, hogy az írással jót cselekedjek, hogy egyáltalán író lehessek, előbb jó embernek kell lennem, és ezt eddig nem sikerült elérnem, úgyhogy most már azt is felrovom magamnak, hogy annak idején – hiúságból – nem vettem vissza a Kilátás ezüstfenyőkre kéziratát.” Én meg azt az ultrahangos képet ottfelejtettem a kislány szobájában. Anya sajnálta.
   
   Fene se érti, mért, de így van ez: ami jó, az csúnya hazudozást gerjeszt mindig, erőlködőset, izzadságszagút (vö. a farkas nem farkas egyáltalán: piti kis csaló) - és mégis jó azért. Egy határig. Határok penig vagynak. Mert amikor Kismaszat egy gyönge versére először mondja majd a tárcaíró, hogy Tetszik (és mosolyog hozzá zavartan), az nem halál lesz, hanem rosszabb kicsit: belső nyomor. Vagy megtalál az a lődözős apa még időben. Szájba vett puskacső, kirobbanó lövedék, s az esztétikum terén így őszintébb maradhat a lélek (egyebütt már aligha). És valamelyik eljön; eljön hamar. De ez is jól van így.
   
Szabó Tibor

   Szabó Tibor: Tárca 2.
   Szabó Tibor: Tárca 1.
   
 

2005-12-22 08:39:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Hírek Interjú
Háztáji Blogok
Helyszíni Pályázat
Szemle
Szabó Tibor: Tari Dénes utazása (1.)
A nagymama régi szobája, ez a szigorú kálvinista háló kifordult magából, mióta az egyetemista lány lakta. Nemcsak jegyzetek meg könyvek, de koszos zoknik, használt bugyik hevertek lehetetlen helyeken, és a drága blúzok összegyűrve a fotelben. - Legalább szellőztethetnél néha - mondta Tari Dénes rosszkedvűen. - Olyan büdös van itt, mint egy rókalyukban. [ tovább ]
ÁPRILISI ÍRÓK
A sorozat tervezésekor nem látszott, hogy az élet írószületések és íróhalálok láncolata. Hogy több száz jut minden hónapra. Valamit ki kellett ötölni, valami mentén válogatni, hogy el ne merüljünk a harminc napra jutó évfordulók közt. Abban maradtam, csak a nagyon kerek és a nagyon fontos nevek kerülnek be. Hátha élvezhető, szellős áttekintés készül így, ha hiányos is, de nem fájdul bele a fejünk... [ tovább ]
Szabó Tibor: Tárca 5. (Elvétett arányok)
Sógornő néz sokáig, szótlanul, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy ez a hallgatás bamba vagy bölcs. Nem fárasztó mindig ilyeneket találni ki?, érdeklődik aztán. A hangsúly a mondatban oly’ romlatlan és naiv, hogy hirtelen felindulásomban komolyan válaszolok. Áh, nem kell ám ilyeneket kitalálni. [ tovább ]
Egy irodalmi tótumfaktum: Kölcsey
Kölcsey huszonhét éves ekkor. Félvak, kopasz, negyvenöt kiló és szűz. E tény korszakokon átvágó üzenete nem csekélyebb, minthogy ha a Bajza utcában találkozunk egy félvak, kopasz, negyvenöt kilós szűz költő-kritikussal, akinél a testi örömök önmaga műveltségében manifesztálódnak, ugorjunk át a másik oldalra, mert bajunk lesz a találkozásból. [ tovább ]
Szabó Tibor: Hogyan lesz a gyerek? (tárca)
"Egyedül az mentette a helyzetet, hogy amikor oldalra pillantottam a villódzásban, ott ült Kismaszat, előrehajolva kissé, félig nyitott szájjal, és olyan őszintén csillogott a szeme, valódi, önfeledt boldogsággal, hogy az igazolt mindent, ha a művet nézhetőbbé nem is tehette. " [ tovább ]
Koldus operett se
Tamási Áron 120
Amikor olvasólámpák fénye világítja be a Földet
Benkő Géza - Az Öreg (6)
Benkő Géza - Az Öreg (5)
Benkő Géza - Az Öreg (4)
Benkő Géza - Az Öreg (3)
Benkő Géza - Az Öreg (2)
Benkő Géza - Az Öreg (1)
Hazai Attila Irodalmi Díj 2017
Parti Nagy Lajos - Az étkezés ártalmasságáról
Örkény István 105
Nádasdy Ádám az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa
Végel László-est
Janikovszky Éva könyvesbolt nyílik
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]