Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A vadkacsa
[ Katona József Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 18. csütörtök    Mai névnap(ok): Frigyes, Kámea a - a - a
Idén harminc éves a szép kilátás
Stanley Kubrick: Ragyogás (The Shining)
Stanley Kubrick 1980-ban azzal a céllal kezdte el forgatni a Ragyogást, hogy vászonra vigye minden idők legfélelmetesebb horrorfilmjét. Nem mehetünk el ugyanakkor amellett a tény mellett, hogy a Ragyogás életművének egyik legvitatottabb alkotása lett. A kritikusok szerint a rendezőzseni Kubrick ennél a filmnél az anyagi sikerre fókuszált.

Bevezetés

Tudom jól, hogy a történet taglalása nem feladatom, ugyanakkor úgy érzem megkerülhetetlen, hogy ne tűntessem fel pár sorban a film alapszituációját. Tehát, a film története egy telet ölel fel. A Sziklás-hegységben fekvő Overlook Hotel (magyarul Szépkilátás Hotel) a rossz utak miatt telente elérhetetlenné válik, s a volt tanár Jack Torrance feleségével és kisfiával pont itt tervezi, hogy frissen szerzett gondnoki pozíciójában pár hónapig elvégzi az elzárt szálló körüli feladatait. A magánytól, az elzártságtól és a gyönyörű tájaktól inspirációt remél új könyve megírásához. Az ihlet ugyanakkor elmarad, helyette azonban a bezártság óriási súllyal nehezedik rá a Jack Nicholson által megformált Torrance-re, mely végül kikezdi elméjét, s tébolyba hajszolja, melynek egyetlen célpontja a családja.

Stanley Kubrick annak idején -1980-ban- azzal a céllal kezdte el forgatni a Ragyogást, hogy vászonra vigye minden idők legfélelmetesebb horrorfilmjét. Remélhetőleg az elemzésem végére kiderül, hogy feltehetően sikerült neki. Nem mehetünk el ugyanakkor amellett a tény mellett, hogy a Ragyogás életművének egyik legvitatottabb alkotása lett. Kritikusok véleménye szerint a rendezőzseni Kubrick ennél a filmnél feladta szerzői filmes mivoltát, rendezői egyéniségét s hátat fordítva önmagának az anyagi sikerre fókuszált. Ezt szerintem, döntse el ki-ki maga a film sokadik megtekintése után.

Stanley Kubrick Stephen King
 
Stephen King, a film alapjául szolgáló regény szerzője meglehetősen rosszalló véleménnyel sújtotta a számára széleskörű írói ismertséget, és nem utolsó sorban kritikai elismertséget hozó klasszikusának filmes feldolgozását, amely szerinte méltatlan az eredeti mű örökségére. Szokott ez így lenni. Az adaptációk örök dilemmája, melynek felmerülésekor szoktunk a szerzői szabadságról s szubjektív leképezésről beszélni. Valószínűleg készséggel egyet is értenénk a kortárs horror-irodalom első számú „storyteller”-ével, ha az említett - mára megkerülhetetlen mozimítosszá nemesedett - átirat nem a rendezőlegenda ragyogó (hoppá!) munka-stílusának remekbeszabott, a könyvnél jóval mélyebb és gyomorba-vágóbb végterméke volna. Zsánerformáló és megújító alkotás, mely máig megosztja a közönséget, mind az adaptáció könyvhűsége/hűtlensége, mind a mondandó, s az értelmezések terén. A könyv mellett állást foglalók, a King-rajongók (fanatikusok?) bizonyára az író által támogatott adaptációt (90-es évek vége) részesítik előnyben, de ez a vonal nem a vonalam, nem is tárgyalnám túl. A King-verzió könyvhű, ugyanakkor elnyújtott, minőségben tévésorozat szinten mozog, megbukott anyagilag és tulajdonképpen erkölcsileg is. Ennyit King Kubrick-adaptáció elleni hadjáratáról (mert bizony az volt). Az író egy rendkívül fontos tényezővel nem számolt, mégpedig azzal, hogy Stanley Kubrick atavisztikus individuális alkotóerejének folyása gyakorlatilag megállíthatatlan, úgy tör magának utat, ahogy azt Kubrick maga akarja. Apelláta nincs. A Ragyogást is bekebelezte saját teremtői makrokozmoszába, és bámulatos mélységekkel gazdagítva képezte le filmvászonra.

 
Jack Torrance

King Kubrick művét azzal a negatív kritikával támadta, miszerint a film nem rendelkezik semmiféle koherens koncepcióval, s minduntalan elhagyja azokat a regényben előforduló paneleket, melyek a történet folyását logikus láncolattá kapcsolják. Kubrick véleménye erről annyi volt, hogy szerinte a könyv betűről-betűre való megfilmesítése semmiféle kihívást nem rejtett volna magában, túlságosan egyszerű lett volna.
Kubrick elhagyta a könyvben fellelhető két motivációs szálat, melyek az alapvetően jó, próbálkozó Torrance őrületbe fordulásának eredményezői lehettek. Név szerint a Jack-en egyre jobban úrrá levő, fokozódó alkoholizmust és a családtól való elidegenedést. Egy sokkal kötetlenebb, megérintőbb zsigeri drámát kreált, melyben Jack Torrance egy minden idegvégződésében impulzív, egy első látásra is meghökkentően zavaros, bomlott egyéniség. Fogalmunk sem lehet, hogy mi játszódik le a fejében, mikor elvállalja a gondnoki állást, de a tekintete az első perctől fogva valami zsigeri bizonytalanságot sejtet. Valami elmondhatatlan, vibráló nyugtalanság és gyengeség árad abból, ahogy Mr. Ullman figyelmeztető szavaival mit sem törődve bólint rá a tulajdonképpeni halálos ítéletére. És mi ezt már akkor sejtjük, de valahogy mégsem. Fura. Ez talán a fő különbség a film és a regény közt: Kubrick-nál Torrance-t saját erőtlensége sodorja a végzetébe. A horrorok alapeszköze, a figyelmeztetés, rá nem hat, meg sem hallja.
Jack Torrance lényegében tekinthető a „felesleges ember” modern, XX. századi reinkarnációjának, újjáélesztésének, aki állás nélkül tengeti teljességgel kiüresedett, szürke hétköznapjait. Lerí róla, hogy apaként, erkölcsileg és fejben is megbukott. Írói tehetségre vágyik, ezért felületesen kreált légvárakból védőbástyát épít saját, színtiszta stílustalansága köré, elhiteti magával, hogy valóban képes innovatív személyiséggé materializálódni, olyasfajta autodidakta és ösztönös zsenivé, aki a szellemi táplálékláncban előkelő helyet mondhat majd magáénak. Azonban az Overlook Hotel „személyisége” közvetve és közvetlenül gyorsan rádöbbenti a főszereplőt, hogy téveszméi a gondoltnál is sokkal tünékenyebbek. A hófehér bezártság kiüríti és átformálja elméjét, az érezhetően figyelő falakról lecsüngő, ritmustalan és steril unalom képezi saját tehetségtelenségének és zéró-kreativitásának űrjét. Mikor magába tekint, s ezt felismeri, először megriad, totálisan védtelen és segítségre szoruló ember benyomását kelti, majd ez átfordul agresszivitásba. Egyszerűen nincs egy jó lépése sem. Veszett erővel szidja le a sárga földig az „írásban” őt akadályozó feleségét, majd apránként, egyre gyorsulva megindul a belső lejtőjén, s teljesen belegabalyodik az egyre gyakoribb rémálmaiba, vízióiba. A minden téren sekélyes viselkedéséért, életéért, önáltatásáért kijáró büntetés ez, mely akkor éri el csúcspontját, mikor hallucinatív kapcsolatot létesít Delbert Grady-vel, a szálló előző gondnokával, aki ugyanezen tünetek hatására kivégezte két lányát és feleségét, majd saját magát is. A saját korlátoltsága és önhazugságai teremtették újra a halott gyilkost, s ő adja neki az utolsó lökést, melynek folyományaként megindul, hogy végezzen szeretteivel, már ha szerettek egyáltalán. Grady Jack által született újjá, s Grady szüli meg ezután Jack elméjében önmagát, mely egyben Jack elborult „sötét oldala” is. Grady Jack tarkója mögül érzékelteti vele, hogy fia, Danny jelentős veszélyt jelent rá nézve, mivel a fiú intuitív képessége, a „ragyogás” egy Jack-re nézve igencsak veszélyes fegyver. A „ragyogás” képessége egyfajta telepátia, betekintést enged bárki gondolataiba, így a védtelen és naiv Danny előtt szélesre tárulhat, s megvilágosodhat apja rögeszmésen titkolt, abszolút értékmentessége. Ez az, ami feldühíti az apát, s Delbert Grady-t. Képtelen elviselni, hogy a kiválasztott és kreatív kisfia lerántja róla, az oly gondosan összetákolt írói és családapai leplet. Paranoid skizofrénia és szégyenteljesség. Ezzel veszi kezdetét a lidércnyomásos ámokfutás, mely csak egyféleképpen érhet véget, mégpedig Jack halálával. Csak így szabadulhat ki személyiségének összerogyott pillérei alól, csak így hagyhatja maga mögött a szégyent. Egy horror, amiben a fekete fantasztikum veszít és örökre eltűnik. Legalábbis úgy tűnik.

 
Tér és megjelenítés

A Ragyogás tehát annak ellenére, hogy Kubrick erősen átdolgozta az eredeti történet narratív vázát, új értelmet és funkciót adott egyes szereplőknek és helyszíneknek, horror maradt.
Mindebben a hátborzongató testi-lelki bad-tripben óriási része van a teljes mértékben precízen megalkotott és átgondolt képi világnak. A szálló stúdióban felhúzott díszlet-épülete teljesen ambivalens érzésekkel tölti fel a nézőt (a kor legnagyobb díszlete volt). Nagyon nehéz eldönteni, hogy a ház hullamerev, halott, vagy igenis figyel, manipulál, irányít. A lebegő kamera használata ráhúz a filmre valami totálisan klausztrofób, ugyanakkor vele egy időben agorafób érzetet, mely rátelepszik a nézőre a szállóba lépés első pillanatától kezdve. A hatalmas terekben szinte elvesznek a szereplők, a magányuk már-már betegséggé formálódik az elszigetelt, és mégis szürreálisan túl tágas épületben. Példának okáért remek ötlet volt Kubrick-tól, hogy a könyvben szereplő sövényállatokat lecserélte sövénylabirintusra, mivel így az üldözési jelenet végén, a szabad ég alatt is be tudta zárni szereplőit. Nem szabadít meg minket a téli táj, a friss levegő illata. Mindenhol be vagyunk zárva, mindenhol be vannak zárva. A film végi üldözési jelentben, mikor Jack megöli Dick Halloran-t, s ámokfutásba kezd, az aktív tér kétoldalúsága figyelhető meg. Egyszerre uralja Jack a hotelt, és a hotel Jacket. Ahogy elhagyja az épületet elesett, botladozó és már-már szánni való lesz. Egymásra utaltság és kiszolgáltatottság egyszerre bontakozik ki. De elég a nagytotálban felvett s klasszikussá vált nyitójelentre gondolni, ahogy Jack kocsiját szinte felfalja a végeláthatatlan tér. A Sziklás-hegység ormótlan felülkerekedése az emberen, a gyengén, a sorsát kísértőn. Az ilyen szellős és nyitott kültéri beállítások relatíve ritkaságot képeznek. Kubrick a nyitottabb beltéri jeleneteknél legtöbbször fejmagasságnál egy kicsivel feljebb helyezi kameráját, s csak nagyon ritkán mutat oldalról zárt képeket. Nem zárja el a perifériálisan látottakat, érezteti, hogy mindenütt ott van valami, ami zavarhat. Ez a lebegő kamera okozza az igazi behatároltság-érzetet. Mintha mindenütt jelen lehetne, mintha Kubrick csak rábökött volna egy-egy helyszín súlypontjára, ott lesz a szoba szeme, de az őrület bárhol lehet.
Kubrick centrális képkomponálása itt még nem oly hangsúlyos, mint mondjuk az Acéllövedékben, azonban már itt is érződik, hogy a lebegő-kamera egyfajta ellenpontjaként használja. Gyakran süt ki magasról felvett képeket ezzel a későbbiekben is leginkább csak rá jellemző kompozícióval. Ezen esetekben a kamera szinte a földön hever, a képmező általában kihalt, relatíve kevés a képtárgy, a nézésirány pedig irányított. Kubrick a mise-en-scéne elemeit ilyenkor úgy helyezi el (már ha vannak), hogy a néző mélységi látása a kép közepétől legyen leginkább vezetve. Nem csak centrális tehát e perspektíva, hanem szimmetrikus is. Elég csak a hotel folyosóira gondolnunk. A falak vezetik a látásirányt bele a ház masszájába, lent középen pedig Danny tekeri kis triciklijét. Hasonló kompozícióban láthatjuk a lassítva felénk száguldó vérhullámot is, az ikerlányokat, a fürdőből kilépő túl szép és túl meztelen nőt. Minden ikonikus elem (pl. az írógép) legalább egyszer feltűnik ilyen bizarrul pedáns középpontos képszerkesztésben.

 
Színmisztika

A film statikus színei első látásra is feltűnhetnek, mivel valami nem evilági sterilitást juttatnak eszünkbe. Az arany (sárga) és a vörös szín dominál, melyek szimbolikája elsőre talán nem, de második, harmadik nézésre kezdhet értelmet nyerni. Az aranysárga az őrület, a láz, a képzet színe, s így azt sugallja, hogy ez az épület és benne minden eszelős momentum pusztán a téboly műve, az elzártság és a kabinláz eredménye. Az aranyszalonban tobzódik Jack kényszerképzeteinek sokasága, itt adná el a lelkét az ördögnek egy italért, itt beszél Delbert Grady-vel is. Az őrület melegágya bearanyozva, s egyben erős utalás az Aranyláz korabeli amerikai elvakultságra, mely párhuzamba állítható Torrance kreativitás iránti szomjával, mely szintén visszafelé sül el. Mint az aranyásók elkeseredett kutatása, melynek eredménye halál és elmebetegség volt. A vörös szín szimbolizálja az erőszakot, a brutalitást és a vért, mely rengeteg helyen fordul elő a filmben. Vörös ruhák, vörös írógép, „redrum”, vörös szőnyeg, mind-mind érezteti a túlfűtött és túl is csorduló vágyakat, az agressziót, és nézőre tudatosan rátelepített nyomasztást. A két szín gyakran fordul elő kéz a kézben, mint például a könyvben nem szereplő, ugyanakkor a filmben az egyik leghatásosabb, visszatérő jelenetben, mely a sárga-vörös falú folyosó végén lévő lift víziója, amelyből vér ömlik ki és csak árad a néző felé, egyfajta feszengős „sosincs menekvés” érzést keltve. (A Zabhegyező, amit Shelley olvas szintén arany és vörös borítóval rendelkezik. Sokat gondolkoztak már azon, hogy mi lehet a könyv jelentése a filmben. Érdemlegesre én sem jutottam.) Kevés film van, mely képes illatok megjelenítésére, de a Ragyogás remekül érezteti velünk a szállóban mindenhol jelenlevő letisztult semmi-szagot. Steril, nyugodt, leszedált pánik érződik minden repedésből.

 
Számmisztika

A színmisztika és szimbolika után essen pár szó a számmisztikáról. A filmben Kubrick tudatosan használta őket, mivel nagyon érdekelte a misztika minden válfaja, s ezért itt helyet is szeretett volna adni ennek a furcsa „hobbijának”. A 42-es, a 24-es, a 21-es és a 12-es a Kubrick által kiemelt számok a filmben sokféleképpen fordulnak elő rejtetten és nem rejtetten is. Danny-nek például 42-es van a pólójára nyomva mintaként, de Shelley-vel egyszer a Summer of ’42 című filmet nézik (Kubrick kedvenc filmje volt), s ha a hírhedt, kékszakálli 237-es szoba (a könyvben 217-es, csak az Overlook mintájául szolgáló hotel nem engedélyezte a szobaszám filmbeli megjelenítését, mert féltek a film utáni jövedelem kieséstől, 237-es szobájuk meg nem volt) számjegyeit összeszorozzuk, akkor is 42-t kapunk. A 42 a 21 duplája és a 24 tükörszáma, s a film végén megjelenő fénykép is, melyen Jack-et láthatjuk egy társaság középpontjában éppen 21 darab kép egyike. Ha a kép alatti dátum számjegyeit összeadjuk (July 4th, 1921), akkor az 24-et ad ki. A 21 tükörszáma a 12, ami megjelenik úgy, mint a 237-es szobaszám számjegyeinek összeadásakor kapott összeg, s két feltüntetett időpont összege (8am és 4pm).
Tudom, hogy ez kicsit meredek, elnézést kérek érte, de feltételezem nem rossz az ilyet tudni mellékesen. Ebből is látható, hogy Kubrick mi mindent belesűrített ravasz és kicsit talán fanatikus módjára ebbe a máig is rejtélyes filmbe.

Fény

Mindenképp meg kell említeni az atmoszférikus hatáskeltés lényeges elemét, a világítást. Kubrick talán az egyetlen rendező, aki a horror alapvető eszközét, a sötétséget teljesen száműzte filmjéből. A már említett, nyomasztóan nagy tereket egytől-egyig mesterséges fénnyel világította meg (a természetes fényeket gyengének találta, s érdekességképp megjegyzendő itt, hogy a Barry Lindon-ban meg szinte csak természetes fényeket használt) s ezzel még jobban a megfigyeltség-érzést hangsúlyozta. Szorongató, ahogy a már-már fehér, túl világos fények használata érezteti, hogy ebben a hotelben nem lehet elbújni semmi elől. Itt nincsenek sötétségből előugró szörnyek, zombik, hasonlók. Itt csak egy labilis idegállapotú családapa megborult baltás irtóhadjárata létezik, mely fényes nappal, ha lehet még borzasztóbb látvány.

Szubjektív idő, direkt változások

A szubjektív és szimbolikus térhasználaton felül Kubrick eljátszott a szubjektív időérzékelés szupernormalitás felőli ábrázolásával is. Megannyi időbeli csúsztatást és trükköt alkalmaz, melyek jócskán rátesznek arra a lappangó gondolatra ott hátul a fejünkben, hogy ez a ház több mint egy ház, ez valami más. Ide-oda csúszkál az idő. Danny elkezd egy szendvicset enni, vágás Shelley-re, majd vissza Danny-re s a szendvicsnek már több, mint a fele hiányzik. Tudatosan épít a néző időkezelésére, tudja jól, hogy elsőre nem teljesen „vevődik le”, hogy mi miatt is érezzük furcsán nyugtalanítónak a jelenetet, de mégis, a lényeg, hogy zavarba ejt és nem hagy nyugodtan ülni. A cigaretta túl gyorsan ég le, a fehér írógép idővel vörösre vált, a hűtő ajtó egyszer jobbra, majd másszor balra nyílik. Minden a néző zsigeri félelmének a felkeltése érdekében zajlik, a többrétegűség és a misztikum arra késztet, hogy meg akard érteni a házat, ami ott zajlik, amit a szereplők fejében okoz, a talán megérthetetlent.

 
A család

A teljes élmény persze nem lenne teljes élmény a szereplők nélkül. Meg sem kellene említenem, hogy az egész mű nem működne Jack Nicholson nélkül. King a szereplőválasztáskor le akarta beszélni Kubrick-ot Nicholsonról, mivel szerinte a régebbi alakítása a Száll a kakukk fészkére c. filmben előrevetíti azt a tényt, hogy valamilyen úton-módon, de a karaktere itt is meg fog őrülni. Mindegy is, ma már tudjuk, hogy Nicholson élete egyik legnagyobb alakítását hozta a Ragyogásban. A csúcsra-járatott eszelős vigyora olyan szinten nyújtja át nekünk tudathasadásának élményét, hogy szinte magunk mellett érezzük, ahogy liheg, vicsorít, s a film megtekintése után még jó pár napig azt várjuk, mikor dugja be a fürdőajtó-résen tébolyult fejét, s ordítja el magát, hogy „Heeeeereee’s Johnny!”. Fenomenális színészi munka, teljes mértékben jogos, hogy klasszikus értékűvé vált, s az egyik legjobb példája annak, hogy az arc, a mimika metamorfózisa hatalmas katarzisokat érhet el, ellentétben a színházzal és magával a regénnyel.

Shelley Duvall igazából sok szót nem érdemel szerintem. Kevés trükköt vet be, nem túlzottan brillíroz. Igazából csak a sikolyai jellegzetesek. Tulajdonképpen egyfajta újraélesztése az „antik” sikolykirálynőknek, ugyanakkor tekinthető egy új alapnak is. Alakításáért sajnos azt kell mondjam, megérdemelte az Arany Málna díj-jelölést (mellesleg Kubrick-ot is jelölték a Legrosszabb Rendező díjára, de ezt szerintem hagyjuk is).

Danny Lloyd zsenge kora ellenére nagyszerűen egészíti ki a csapatot, alakítása minden szempontból érett és célszerű. Kár, hogy később nem láthattuk hasonlóan minőségi szerepekben. Egy kis érdekesség annak bebizonyításául, hogy Kubrick mégis mekkora rendezőzseni volt: szülei kérésére úgy forgatta le Danny jeleneteit, hogy a fiú nem tudta, hogy horrort forgatnak. Hozzá és Shelley-hez is kötődünk annyira, hogy igazán féltsük őket, s ez a legfontosabb, amit egy színésznek el kell érnie, ha hozzájuk hasonló szerepet játszik.

Zene

És, hogy mi a helyzet a zenével? Eltalált a klasszikus hangszerelés, a síró vonósok, az eklektika, az idegborzoló visszhangosított akusztikus zaklatások. Bartók, Ligeti György, Pendereczky és Wendy Carlos-ék munkái, mintha direkt ennek a megszokhatatlan és minden irányból zavartsággal övezett univerzumnak a zenei megrajzolására születtek volna. Még a csendek is eltaláltak. Mikor Danny a kis háromkerekűvel rója köreit a szálló kihalt folyosóin, semmit nem hallunk, csak a kerekeket, ahogy hol a parkettán, hol a szőnyegen súrlódnak, zubognak. Szörnyű a tudat, hogy manapság a csend juttatja eszünkbe, hogy magányosak vagyunk. Vagy frusztrál a jéghideg kuss, vagy a zene járat dervistáncot észlelésünkkel. (Mikor először láttam a filmet, emlékszem, hogy éjfél lehetett, és sokkal jobban rettegtem attól, hogy újra felcsendülnek a zokogó és pánikszerű dallam-darabok, mint bármitől.)

 
Horror, gyűjtemény

A következőkben pedig, szeretnék kitérni a Ragyogás-ra, mint „ultimate horror”-ra. Sok újranézés után, odafigyeléssel nagyon érdekes utalásokat vehetünk észre a horror műfaj egy-egy keret-témájára, melyek rávilágítanak Kubrick perfekcionista tudatosságára, s arra, hogy ez a film sokkal több, mint aminek elsőre látszik.
A film referálási sorát talán a legevidensebbel kezdeném, mégpedig az Elátkozott Ház-motívummal. Sejtésem szerint ezt nem kell magyaráznom, a hotel úgyis első pillantásra eszünkbe juttatja például Hitchcock Psycho-jának balsejtelmű házikóját (bár lényegében az sem kísértetház, de valamennyire helytálló a példa).
A következő klasszikus téma, melyre nagyon erős az utalás a filmben, az a Dr. Jekyl és Mr. Hyde skizofrén-vonal. Jekyl-nek ott volt a varázsfőzete, mely kihozta belőle a gonoszt, átváltoztatta valami alig-emberivé ugyanúgy, ahogy Torrance is kivetkőzik önmagából az alkohol fokozatos pusztító hatásának köszönhetően. Teljesen más ember lesz, taszító és vadállati, s itt jön a képbe a következő alaptéma, a Vérfarkas.
Természetesen nem szószerinti vérfarkassá válásról van szó, pusztán sok az utalás rá, hogy Torrance valami szubhumán szörnnyé változik az őrülete során. Hangja eltorzul, emlékezzünk csak vissza arra a vérfagyasztó ordításra a film végén, mikor Danny nevét üvölti. Vagy elég, ha magunk elé képzeljük, ahogy feltúrt, kócos hajjal és arcán azzal a sakál-mosollyal bódultan kutat áldozata után. Ahogy a fürdő ajtón keresztül mormogja a mondókát: „Little pigs, little pigs, let me in…” az minden hangjában sátáni.
Apropó, a Sátán/Ördög motívum is megidéződik, mégpedig a híres aranyszalonbeli mondatban, melyben Nicholson zseniálisan artikulálja, hogy eladná a lelkét az ördögnek egy italért. Ezt a sort a lehető legjobb embernek mondja, Delbert Grady-nek, aki ha jól megnézzük, teljesen hozza a Drakula/Vámpír mintákat. Sápadt, öltönyös, vörös itallal önti le Jack-et, kimért, elegáns, erőt sugall, s minden szavával egyre jobban elbolondítja főhősünket. Ő vezeti rá a gyilkosság gondolatára, ugyanúgy, ahogy Drakula társává mérgezi Reinfield-et.

A filmben megjelenik a Boszorkányság is, elég összetett módon. Danny rendelkezik a „ragyogás” képességével, melyet tekinthetünk egyfajta fehérmágiának. Danny-t, mint az észak-amerikai boszorkánysággal vádoltakat, üldözi az értetlenség, a félelem és a harag megszemélyesítője: Jack. Ugyanakkor Jack hallucinációi és kényszerképzetei, ahogy összefonódnak őrjöngő dühével, egyfajta gonosz és fékevesztett varázslói, feketemágusi körvonalakat kapnak. Végzete ugyan az, mint a boszorkányüldözőké, idővel megbosszulódik tette, a lelkiismerete utat tör a halálán keresztül.
Szintén Kubrick jelképesítő szándékát dicséri, hogy akárhányszor Jack kommunikál az általa képzelt karakterekkel, a képmezőben mindig van valahol egy tükör. A tükör a tudathasadás jelképe, s mindig azt érezteti, hogy Jack tulajdonképpen csak magához beszél (lásd még tükörszámok).
A Ragyogás<6i> apa-fiú kapcsolat-ábrázolása is rendkívül fontos, s egyben magában hordozza az Ödipusz-komplexus gyakori jellemzőit. A film elején történik utalás arra, hogy Jack egyszer eltörte Danny kezét, mert a fiú összegyűrte és szétszórta az apja papírjait (Gutenberg-komplexus?). Ez a cselekedet végzetesen kihat kapcsolatukra, mivel Danny némasága és érzelmi problémái erre a tettre vezethetőek vissza, ugyanakkor a fiú ezen emocionális gondjai frusztrálják Jack-et. Idegesíti, hogy a múltbeli agresszív és értelmetlen tettét juttatja eszébe a saját fia. Ez fordul át a filmben gyilkossági kísérletté (fentebb már említettem), s az a tény, hogy Danny sikeresen elmenekül apja elől a Minotaurusz-legendát felidéző sövénylabirintusban, eredményezi azt, hogy Jack meghal. Tehát, Danny valamelyest okozója lett apja halálának, apja jégbefagyásának mely, ha kicsit is, de utalás a Frankenstein-történet zárójelenetére. Danny így kettesben marad Shelley-vel.

 
Feltámad?

Nézzük az utolsó jelenetet. Sok értelmezés született már a fényképen mosolygó Jack mibenlétéről, de abban a tudatban, hogy Kubrick kivágta a film igazi utolsó három percét, melyben Mr. Ullman elmondja a kórházban fekvő Shelley-nek, hogy nem találták meg a férje holttestét, véleményem szerint majdhogynem biztos Jack feltámadása. De ez senkit ne riasszon el a gondolkodástól, hisz a film vége nyitott, a néző fantáziája is nyitott, hát agyaljunk el a lehetséges befejezéseken, hisz ez a hiány-dramaturgia lényege. A Ragyogás egyik értelmezéstől sem lesz kevésbé jó film.

[ Pernecker Dávid ] 2010-01-15 20:12:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető
Minden, ami európai sci-fi, a 18. trieszti fesztiválon szívesen látott vendég. Két magyar bemutatónak is drukkolhatunk. Pálfi György Az úr hangja és a hazai mozikban már hónapok óta látható Lajkó-cigány az űrben, Lengyel Balázs munkája képviseli Magyarországot. Vincenzo Basile Polgár tudósítása. [ tov?b ]
Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben
Véget ért a 18. tudományos fantasztikus filmfesztivál a Politeama Rossetti színpadán átadott díjakkal. . Egy hét alatt 20 000 látogatója volt a különféle rendezvényeknek. Magyarország ezúttal sem távozott üres kézzel: Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmje a közönség díját kapta. [ tov?b ]
Mexikói filmé az Arany Oroszlán
A szeptember 8-án végetért 75. Velencei Filmfesztiválon a legnagyobb vitát és a legnagyobb elismerést kiváltó filmek egyike Nemes Jeles László műve, a Napszállta. Értetlenek egyfelől, lelkesek a másik oldalon. A nemzetközi kritikusokból álló Fipresci egyértelműen őt díjazta. Az Arany Oroszlánt ezúttal mexikói alkotó, Alfonso Cuarón kapta. [ tov?b ]
Velence a magyar sikerek városa
Óriási várakozás előzte meg Nemes Jeles László új filmje, a Napszállta vetítését Velencében. A nézők nem csalódtak. Állva, hosszas tapssal fogadták az Oscar díjas rendező új alkotását. Még nem tudni, a zsűri hogyan ítélkezik majd, de a College szekcióban máris van magyar díj. [ tov?b ]
A Napszállta is ott lesz Velencében
Velence minden jel szerint készen áll a jubileuminak tekinthető 75. filmfesztiválra. Westerntől a musicalig, aktuális témáktól a kosztümös történetekig igen gazdag és színes a választék. Számunkra fontos hír: Nemes Jeles László új filmje, a Napszállta is versenyben van. [ tov?b ]
Pozsgai Zsolt Megszállottak-ja fődíjas a Monacói Nemzetközi Filmfesztiválon.
Az Egy nap sikere a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon
Elvis Presley „’68 Comeback Special” televíziós showja
Új magyar thriller forog Erdélyben
Óriáskeréken a megállíthatatlan Woody Allen
Stratton
Madarász Isti filmje a versenyporgram elején Triesztben
Az élet ára - a Weiss Manfréd-család története 93'
Leonardo Da Vinci: A lángelme Milánóban
Évszakok
Kern, a könnyes-nevetős filmcsináló
5. Mozinet Filmnapok
BKF-es hallgató nyerte a Zsidó Filmfesztivál kisfilmes díját
Pedálozz!
Hibakeringő
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]