Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Nő a múltból
[ Örkény István Színház ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. június 24. hétfő    Mai névnap(ok): Iván, János a - a - a
Panem et circenses!, avagy egy” pszichodráma-film” másságról másként…
Szekeres Csaba A legbelső szoba című filmje 2006-ban került bemutatásra.

„Németországban a nácik először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista.
Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó.
Azután a szakszervezetisekért és a szocdemekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag, sem szociáldemokrata.
Később a katolikusokért jöttek, de én nem szóltam, mert protestáns vagyok.
Végül értem jöttek, de akkor már nem maradt, aki szólt volna értem.”

Martin Niemöller, német evangélikus lelkész

(1938 és 1945 között volt Hitler koncentrációs táborában)

 
Korábbi munkáiban is személyes kérdésként, és ugyanakkor a mai magyar társadalomban megfigyelhető alapproblémaként a ”másság”-ról - mindenféle értelemben használva a szót - folytatott diskurzus szociológiai, pszichológiai és antropológiai aspektusait vizsgálta sajátosan egyedi eszközökkel.

Rom és Virág/ Ruin and flower -d/ d(2000)
Mami, blue/ Mami, blue -d/ d(2003)
A vonat/ The Train -d/ d(2004)
Kinder garten/ Kinder garten -j/ f (2004)
Álomturné/ Dream tour -kj/ s (2005)
La Belle Epoque/ La Belle Epoque – kj/ s (2006)
Symbiosis/ Symbiosis – d/ d (2006)
Karácsond- Kétkedők és távozók / Karácsond– Doubts and departures -d/ d (2006)

A hivatalos műfaji meghatározás szerint „73 perces, színes, magyar játékfilm”. Ezen „sztereotípia” alapján a „szakmai sznobizmus” szinte valamennyi recenzióban ebből a megnevezésből indult ki, amikor- ezt használva vonatkoztatási pontként- a „játékfilm” sajátosságainak erényeit vagy éppen hiányosságait méltatta, illetve rótta fel az „alkotó(k)nak”. Szándékosan használom az „alkotó(k)” idézőjeles megfogalmazást, hiszen ez a „pszichodráma-film”(az önkényesen használt szóösszetétel értelmezési tartományára a későbbiekben térek ki) nem közelíthető meg a hagyományos filmesztétikák paradigmái szerint.

Nem egy „játékfilm”-et láthatunk a szónak abban az értelmében, amikor rendező, forgatókönyvíró, operatőr, hangmérnök és vágó mellett - hogy csak néhányat soroljak fel a stábból - képzett színészekkel valósul meg egy forgatókönyv, válik film(művészeti) alkotássá.
Ebben az esetben is természetesen fontosak a feni „alkotók”, ezért is elengedhetetlen számomra, hogy név szerint is megemlítsem őket:
rendező: Szekeres Csaba
forgatókönyvíró: Szekeres Csaba
operatőr: Csepeli Eszter, Várkonyi Sándor
hangmérnök: Zalányi László
vágó: Szekeres Csaba, Sós Henrietta

Ugyanilyen fontos azonban a „szereplők” megnevezése, mert ők nem képzett színészek, hanem olyan lelkes fiatalok, akik bátran vállalták a forgatást megelőzően azt a nem egyszerű- és sokuk számára még magánéletükben, hozzátartozóik részéről is ellenállást kiváltó - feladatot, hogy két pszichológus szakember felügyelete és irányítása mellett - a rendezővel együttműködve- vegyenek részt egy rendhagyó „pszichodrámán”.
Az itt „játszott szerepek” nem mindenben egyeznek meg azzal, ahogyan valóban élnek, ugyanakkor saját élményeiket, élettörténéseiket is használták. Babindak Ernő, Bányász Kata, Puporka Elemér, Hartner Judit, Kádas Márta, Szabó Róbert, Deák Tamás és László Viktória személyes beszélgetésünkkor is elmondták, hogy ez alatt az idő alatt nagyon sokat tanultak egymástól, és önmagukból fokozatosan egyre több mindent ismertek meg.

 
Az internetes anyagok és a szakmai lapok híradásai, elemzései között csak elvétve találtam olyan írást (ez már jóval a bemutató után volt), amely az általam fentiek szerint részletezett megközelítéssel próbálkozott volna az elemzés kapcsán. A rendezővel történt személyes találkozásra készülve a www.magyar.film.hu portálon végre olvashattam hasonlót. Igaz azonban, hogy mindez ugyan egyrészt összefoglalja- és most praktikusnak is tartom idézését-, hogy miért választottam dolgozatom tárgyául éppen ezt a filmet; másrészt korrekt magyarázatot ad arra- fentiekben jelzett- az esztétikai kérdésre is, hogy miért használom én is a „pszichodráma- film” megnevezést. Számomra csupán az okozott némi csalódást, hogy ezek a sorok a rendezővel készült riport alapján, és a film megtekintése előtt kerültek híranyagként az internetes oldalra, ezért valójában csak egy szinopszis és a rendezői szándék olvasható, nem egy elemző megközelítés:

„ az előítéletekre élez, s komplex összefüggés-rendszerekbe helyezve kívánja bemutatni azokat. Szekeres nagy gonddal, pszichoanalitikus módszerekkel választotta ki azt a nyolc embert, kizárólag amatőröket, akik valamilyen módon – nemi, nemzeti, identitásbeli problémák okán- érintettek voltak a fogyatékosság témakörében. A történet a negyedéves felkészítő-munka során alakult ki. A konkrét forgatókönyv a szituációkból táplálkozott, abból, hogy hogyan élnek meg bizonyos helyzeteket ezek az emberek. „Skizofrén dolog ez – mondja a rendező-, hiszen az életüket, a karakterüket használtuk, a szerepüket mégis igyekeztünk leválasztani a személyiségükről.” A zökkenőmentességet két pszichológus biztosította a forgatáson. A stáb minden nap két-két figurával dolgozott, a jelenetekben szereplő színészek nem ismerték egymás előéletét, így a reakcióik nem voltak kiszámíthatóak. A szituációktól függően egy férfi és egy női operatőr párhuzamosan dolgozott. Bár a szövegnek fontos szerepe van a filmben, árulta el a rendező, nem voltak előre megírt párbeszédek, ahogy utószinkront sem használtak. Nemcsak ebben „dogmás” a dolog, a világítás és a stáb is minimál, Szekeres Csaba mégsem húzná rá filmjére a dogma-jelzőt, bár mint mondja, megteszik ezt majd helyette mások. „A megoldások és az út, amit bejártunk, nem klasszikus, a hatás igen”- összegez.”

A képi-gondolati megfogalmazások- felvetések egy-(a hagyományos dramaturgiáktól eltérő) erős szerkesztettség alapján, négy sors „véletlenszerű” egymáshoz kapcsolódásán keresztül, egy-egy önállóan is bonyolult és összetett kérdéskört tár fel. A személyes sors, az identitás, a személyes felelősség önmagunkkal és másokkal szemben, a társadalom elvárásainak megfelelés, és közben saját magunk ontológiai szubsztanciáinak megélési alternatívái kérdésekként kerülnek elő a filmben. Szekeres Csaba „pszichodráma-filmje” sajátos nézőpontokból közelítve nem arra törekszik, hogy végső válaszokat, vagy akár félmegoldásokat adjon, sokkal inkább fontos számára annak a többszörösen nehezített társadalmi látleletnek a megmutatása, amely mai magyar viszonyaink között az utóbbi idők legmarkánsabb problémáit hordozza magában. Természetesen nem akarom azt állítani, hogy a „másság” kérdése tipikusan magyar vagy közép-kelet-európai jellegzetesség lenne, hiszen elég ennek bizonyítására az is, ha végiggondoljuk az afroamerikaiak vagy a különböző bevándorlók nehézségeit. Mindazt - történelmi távlatokból nézve is - egyaránt szégyenletesnek tartom, amit- már elnevezéseiében is stigmatizálóan- „néger-kérdésként”, „zsidó- problémaként” és „leszbikus-meleg- ügyként” intolerans attitűdök legitimizálnak kevésbé vagy jobban eufemisztikus szavakkal, de ugyanolyan emberhez méltatlan módon. A politikai dogmatizmus és manipuláció - pártoktól és ideológiáktól függetlenül - kíméletlenül felhasznál minden eszközt arra, hogy saját merkantilista és hatalmi érdekeit érvényesítse. A legszörnyűbb számomra mindaz, hogy így valóban egymás ellen fordíthatóak azok is, akik egyébként nem támadnának egymásnak. A politika színfalai mögött pedig zajlik a színjáték minden oldalon, amelynek alapja a jól ismert: „panem et circenses!”

 
Szekeres Csaba filmje más és több tehát annál, mint dokumentum, mint saját korunk, mindennapjaink anamnézise az „amnéziások” számára.. Egyetemes távlatokat nyit a gondolkodó ember számára. Nem lehet elfelejteni a „bármilyen fogyatékkal” élők tragikus helyzetét, kiszolgáltatottságukat, megaláztatásaikat; a nemzetiségük, vallásuk, nemi identitásuk, szexuális orientációjuk stb. alapján „stigmatizáltak” „szegregáltakat” és „izoláltakat”.

A filmben mindenki végigjárja saját életének poklait. A fogyatékokkal élő tolókocsis fiú érzelmi viszonyulása a világhoz egyaránt megrázó és felkavaró. A gyermekre vágyó feleség, a homoerotikus kapcsolatát vállalni nem képes orvos, a boldogtalan és elhagyott meleg bíró, a roma család tragédiáinak filmbeli „ábrázolása” egyaránt arra szolgál, hogy- a „művészi” kidolgozatlanságában kidolgozott, és filmtechnikailag elismerésre méltó szakmai tudással elkészített „pszichodráma-filmmel- az önelfogadás. Az önmagunkkal („angyalainkkal” és „démonainkkal” egyaránt) együtt élés képessége és a „mások(?)” általi megítélés/”megítéltetettség” közti gyakori „egymásnak feszülések” multikulturális, sztereotípiákkal „megterhelt” világunk mindennapjainak, az „itt és most”-nak legégetőbb problémáira hívják fel a figyelmet. Nem előzmények nélküli az, ami most zajlik. Gyökerei csak a XX.századi magyar történelmet nézve hátborzongatóak. Sajnos nem egyszeri és meg nem ismételt történések, amelyeket nem lehet meg nem történtekké tenni.

Akár a zsidó holokausztra, akár az elhallgatott cigány népirtásra a náci táborokban, vagy a sokáig figyelmen kívül hagyott leszbikus és meleg halálbarackokra gondolunk, minden esetben a ” másság” negligálása, sőt egyenesen halállal büntetése volt a nem titkolt cél:
” A Másik” kívülre helyezése” – jelképes területi kiszorítása - a különbség hordozójának deklarált egyének vagy közösség önkényes eltávolítását jelenti mindattól, ami a kijelölés hatalmát élvező csoport szemében ” normatív”, centrális, biztonságos és konvencionális. És jelenti persze a párbeszéd, a kölcsönhatás és a változás tagadását is.”(1)

Ugyanebben a kötetben olvashatunk a fentiekkel összefüggő, egyéb hasznos információkat - az elméleti ok - okozati, kauzális fejtegetésekre vonatkozóan mítoszok és sztereotípiák kapcsán, és gyakorlati példákon keresztül szemléltetve a stigmatizálás, sztereotipizálás, izolálás folyamatait a mai amerikai, multikulturális társadalomban. Véleményem szerint, az analógiák szemmel láthatóak, és ennek nem csupán a társadalmi globalizáció az oka, hanem az ember alapvető identifikálási késztetése- akár mások életének megszüntetése árán.
Szekeres Csaba - az általam „pókhálódramaturgiának” nevezett módszerrel önálló életet enged filmjében a forgatókönyvet (tovább/át) író „erőknek, erővonalaknak ”; mindehhez azzal járul hozzá, hogy csak a kamerát-mint „légyként”a pókhálót megrezegtető - külső hatásként használva reakciókat vált ki, és nem elemzi azokat; ezt meghagyja a néző feladatának.

Az európai történelemben már említett ideológiáknak és azok gyakorlati megvalósításának áldozatai egyes történészek szerint megszámlálhatatlanok. Lényegét tekintve azonban lényegtelen abban a tekintetben, hogy a” filmben” is jelen levő romaság és melegség megjelenése ma ugyancsak aktuális kérdéssé vált. Sajnos sokak számára még a zsidók, romák, leszbikusok és melegek léte kérdésessé is vált. A rasszizmus és a homofóbia esetében se állunk nagyon messze attól, hogy megismételje magát a történelem:

„Alighanem kevesen tudják, hogy a náci lágerekben a rózsaszín háromszög a homoszexuálisok megkülönböztető jele volt - ahogy a köztörvényeseké a zöld, a kommunistáké a piros, a zsidóké a sárga és a cigányoké a barna. A lágerirodalom azonban furcsamód alig-alig tesz említést róluk, mintha senki nem akarna tudomást venni a rózsaszín háromszögesekről. Pedig nem lehetett nem észrevenni őket, hiszen a jelzés a többinél lényegesen nagyobb volt, hogy már mindenki messziről láthassa, kivel is van dolga. És még csak nem is elenyésző kisebbségről volt szó: Jean Boisson francia történész becslése szerint akár másfél millióan is lehettek. A náci doktrína szerint az volt a bűnük, hogy kivonják magukat az árja faj szaporításának sürgető feladata alól. Eleinte csak „átnevelni” akarták őket: nyilvánosházakban dolgoztatták őket, hátha attól jobb belátásra térnek, különböző hormonoperációkkal kísérleteztek, s csak mikor végérvényesen kiderült, hogy ezzel a módszerrel semmire se mennek, döntöttek kiirtásukról. Nem a történész tehet róla, hogy kevés az adat. Az a néhány homoszexuális, aki túlélte a tábort, jobbnak látja, ha hallgat. Mások szégyellik a nemkívánatos sorsközösséget. Megint mások pedig talán úgy vélik, hogy a homoszexuálisok deportálása „partikuláris” kérdés a nácizmus történetében. De hogyan lenne partikuláris kérdés az, hogy Európa közepén a XX. Században kiirtanak több százezer embert, csak mert más nemi normák szerint élnek? S miért hallgat erről minden történész, író és túlélő.”(2)

A hallgatás részint a félelem hallgatása, hiszen mindennek „jól” konstruált ideológia szolgált alapként, amelynek elvei a XXI. században újra előtérbe kerültek. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy mindennapjainknak hogyan vált részévé újra Hitler „bibliája”; elég annyi, ha csak nyomon követjük az ideológiai „egymásnak feszüléseket”, és már elénk is tárul teljes valójában a nacionalizmus és rasszizmus:
”Hitler,a Mein Kampf-ban (…) kijelentette: ”Annak az államnak, ahol féltékenyen őrzik a faj legjobb tulajdonságait, egy napon a világ urává kell válnia. ”Ez is volt a nemzetiszocializmus valódi célja.” Az állam tehát tegye a faji kérdést a nemzet életének központi kérdésévé, hogy megőrizze a faj tisztaságát.”Ha nem így történne, az „bűn lenne az Örökkévalónak, a mi Teremtőnknek szándékával szemben. Hiszen a Teremtő nem akarhatja azt, hogy a gyenge egyedek az erősekkel párosodjanak, még kevésbé azt, hogy egy felsőbbrendű faj egy alacsonyabb rendűvel keveredjék.” Hitler végül levonja a következtetést:”minden fajkereszteződés ellentmond a természetnek, mert a természet az élőlények minőségének javítására törekszik. Ezt a célt viszont nem lehet elérni a különböző értékű egyedek egyesülésével, a kívánt eredményhez csak a legnagyobb értéket képviselő faj végleges győzelmével juthatunk.”- szögezi le.” (3)

 
A”pszichodráma-filmben” a romák, a melegek és „MÁSOK” megjelenítése egymással összefüggő történetükbe egyáltalán nem elhanyagolható. Ami az alábbi tanulmányrészletben olvasható, az a romák zsidók, leszbikusok és melegek esetében is sajnálatos módon igazolható:

„(…) ha egy kisgyerek úgy indul neki az iskolának, hogy nem hozza már a génjeiben is magával a kirekesztettség, másság érzését, ha később sem szembesül az előítéletekkel és elkülönítéssel, kiváló teljesítményre képes még a legnehezebb családi és anyagi háttér ellenére is. Roma ügy, cigány ügy, sőt (!) cigánykérdés –már ezek a kifejezések is távolságtartásra utalnak, esetenként előítéletesek, mégis gyakran használjuk, holott a Magyarországon élő cigány kisebbség ügye a mi ügyünk, az egész társadalom ügye, romáké és nem romáké.”Témánk – divatos szóval – a kényesek közé tartozik. Hiszen gyakorta szélsőségesen ellentétes véleményeket ütköztetnek: egyesek szerint manapság túlságosan is – mások szerint túl kevéssé népszerű a cigányüggyel (de továbbmegyünk: a cigány kultúrával vagy még általánosabban: magukkal a cigányokkal) foglalkozni.” írta a Cigányok honnét jöttek, merre tartanak? című tanulmánykötet bevezetőjében Szegő László 1979-ben. Az elmúlt két évtizedben óriási változáson ment át ez az egész ország, eufória-kiábrándultság, remény, reménytelenség jellemezték a közhangulatot, de talán ami állandó maradt e változó világban, a cigánysággal kapcsolatos elfogultság. Esélyegyenlőtlenség, előítéletesség, hátrányos megkülönböztetés, megfosztottság- kulcsszavak, amikor a romák helyzetéről beszélünk. Még mindig jelentős azon honfitársaink száma, akik úgy látják, hogy a romák túl sokat kapnak, keveset tesznek és nem méltóak a társadalom segítségére. Ha a közvélemény meggyőzésében eredményesek akarunk lenni, sokrétű kutatásra és gondos elemző munkára van szükség, hiszen csak így lehet eloszlatni a kétségeket. A kutatás révén következetesen feltárhatók a problémák gyökerei, és az alapos elemzés képes megmutatni a kiút lehetséges irányait.(…) Tény, hogy az oktatás a kezdet és a kulcs, de nem csak a roma gyerekek esetében, hanem mindnyájunk számára. Megtanultuk-e már azt, hogy megismerés nélkül ne formáljunk véleményt és egyedi eseteken keresztül ne általánosítsunk? Attól tartok még sokat kell tanulnunk a vágyott kitűnőig.” (Buzetzky Tünde, A Világbank munkatársa ) (4)

Egyetértve Buzetzky Tündével azt hiszem, hogy 2010-ben már annak különösebb magyarázata se szükséges, hogy a romák elleni erőszakos bűncselekmények hátterében nemcsak ugyanaz az ideológia húzódik meg, mint amikor 1933-ban a náci párt hatalomra került:
„1937-ben a berlini Birodalmi Egészségügyi Minisztérium keretén belül újonnan alapított Faji Tisztaság és Népességbiológiai Kutatási Egység vezetését dr. Robert Ritter pszichológus-pszichiáterre bízták, aki évek óta a cigánykutatások élén állt. Ez lett a fő központja a cigányok azonosításával és osztályozásával kapcsolatos munkálatoknak, valamint az öröklődés és bűnözési hajlam közötti összefüggésekre irányuló kutatásoknak. Ritter csoportja családfák, ujjlenyomatok és antropometriai mérések alapján igyekezett átfogó listát készíteni mindazokról, akiknek cigányvér folyt az ereiben illetve meghatározni, hogy kinél milyen mértékű a faji keveredés. E célból felkereste a cigánytáborhelyeket, az internálások után pedig a koncentrációs táborokat is.
(…) 1938-ban Heinrich Himmler (…) Harc a cigányveszedelem ellen című rendelete leszögezte, hogy a „kevert vérű” cigányok a leginkább hajlamosak a bűnözésre, és nyomatékosan kiemelte annak szükségességét, hogy a rendőrség minden egyes cigányról hivatalos jelentést továbbítson a Birodalmi Központi Hivatalnak. (…) a cigányok „fajbiológiai értékelésének” szabályait Himmler tovább finomította egy 1941.augusztusi rendeletbe: a cigányok esetében három (holott a zsidóknál csak két) generációra visszamenő jelölési rendszert alkalmaztak.” ( 5)

 
A diszkrimináción belüli diszkrimináció egyik legveszélyesebb eleme mindannak, ami nálunk is történik. Politikai „elitünk(?)”- MINDEN OLDALRÓL EGYARÁNT MACHIAVELLISTA MÓDON - egymásnak „feszíti”, egymás ellen lázítja az egyébként is egymástól” különböző csoportokat”. Azt, hogy kiket milyen céllal és milyen módon fordítanak egymás ellen, ugyancsak nem nehéz belátni. Horribile dictu:” panem et circenses!”
A „pszichodráma-film” és a multikulturális társadalom összefüggései kapcsán megfogalmazott gondolatok, az elemzés szempontjai szerinti citátumok narrációi után végül hadd zárjam postscriptum gyanánt ezt az írást egy, a korábbiaknál is személyesebb hangvételű néhány sorral.

Hinni akarom, hogy változnia kell mindannak, amelyeket a fentebb leírtak szerint én ugyancsak eszkalálódó folyamatoknak látok. Hiszek abban, hogy a már meglevő kezdeményezések mellett újabbak és újabbak jönnek létre itthon és a nagyvilágban egyaránt.
Nagy öröm volt romák és nem romák együttes munkájában részt venni; azokén, akik a pszichodrá-film „szereplői” közül néhányan a későbbiekben létrehozták romák és nem romák közös koncertjét, a Legbelső szoba élmény zenekar - önmagukat így nevezték el-, valamint a Nem adom fel! együttes értelmileg akadályozott tagjainak közös fellépését is.

A már sokszor emlegetett-de még úgy érzem: nem elégszer!) stigmatizáció, integráció és szegregáció, valamint asszimiláció kérdéskörének tárgyalásához „jelzésértékű” információnak tartom azt az „összefogást” is, amely A Nem adom fel! együttes a Nem Adom Fel Alapítvány támogatásával jött létre, amely- mint közhasznú egyesület- 2005. december 19-én alakult. Alapító okirata szerinti céljai:

A társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak, illetve tagjainak (fogyatékos és idős emberek, etnikai kisebbségek, hajléktalanok, állami gondozottak és veszélyeztetett, részképesség zavarral küzdő gyermekek, szenvedélybetegek, mentális problémával küzdő személyek, stb.) támogatása, amely elősegíti mentális állapotuk javulását, társadalmi integrációjukat, illetve reintegrációjukat, ezen belül is:
- képességek fejlesztése, tehetségek gondozása, részképesség zavarok kezelése, oktatási programok kidolgozása.
- kulturális, művészeti, sport, kézműves, illetve egyéb mentálhigiéniai és szabadidős programok, táborok szervezése,
- terápiás és rehabilitációs foglalkoztatás szervezése,
- munkaerőpiac integráció és reintegráció elősegítése, munkaalkalmak biztosítása,
- laikusok és szakemberek képzése, továbbképzése, tanulmányutak szervezése, külföldi tapasztalatok összegyűjtése és továbbadása,
- társadalmi szemléletváltozás elősegítése, (filmek, televíziós és rádióműsorok készítése)
- az alapítvány céljainak megvalósítását szolgáló kiadványok megjelentetése (könyv, CD,lap, stb. kiadása)
- családi környezet támogatása,
egyéb az Alapítvány alapcélkitűzéseit támogató programok megvalósítása.
Az Alapítvány a későbbiekben vagyonának gyarapodása függvényében napközbeni, átmeneti és állandó otthonok létrehozását tervezi.

Az Alapítvány által végzendő közhasznú tevékenység, az 1997.évi CLVI.tv.26.§ c. pontja alapján
- egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító, egészségügyi rehabilitációs tevékenység
- szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása.
- nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés.
- kulturális tevékenység.
- hátrányos helyzetű csoportok, társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése.
- A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység.
- Sporttevékenység, a munkaviszonyban és a polgári jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével.
- Rehabilitációs foglalkoztatás
Munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése – ideértve a munkaerő-kölcsönzést is – és a kapcsolódó szolgáltatások.

Az Alapítvány székhelye: Budapest, Lónyai u.3.II/1. 1093

Remélem, hogy mindezek a törekvések segítenek abban, hogy világunk „élhetőbb” legyen mindenki számára!

Virágos Zsolt-Varró Gabriella: Jim Crow örökösei: Mítosz és sztereotípia az amerikai társadalmi tudatban és kultúrában (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2002) (1)

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991) (2) (3)

A romák esélyei Magyarországon-szerk.: Babusik Ferenc (Kávé Kiadó-Delphoi Consulting, Budapest,2002) (4)

Sir Angus Fraser: A cigányok (Osiris Kiadó, Budapest, 2002) (5)

[ Ságom Tamás ] 2010-01-07 07:12:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Pozsgai Zsolt Megszállottak-ja fődíjas a Monacói Nemzetközi Filmfesztiválon.
Kálvin János reformátor és Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának találkozásáról szóló 75 perces történelmi dráma 15 másik alkotással, rövidfilmekkel, játékfilmekkel és dokumentumfilmekkel közösen versenyzett a fesztivál fődíjáért. [ tov?b ]
Az Egy nap sikere a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon
Szamosi Zsófia az Egy nap c. filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat az idei 40. Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon. [ tov?b ]
Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben
Véget ért a 18. tudományos fantasztikus filmfesztivál a Politeama Rossetti színpadán átadott díjakkal. . Egy hét alatt 20 000 látogatója volt a különféle rendezvényeknek. Magyarország ezúttal sem távozott üres kézzel: Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmje a közönség díját kapta. [ tov?b ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető
Minden, ami európai sci-fi, a 18. trieszti fesztiválon szívesen látott vendég. Két magyar bemutatónak is drukkolhatunk. Pálfi György Az úr hangja és a hazai mozikban már hónapok óta látható Lajkó-cigány az űrben, Lengyel Balázs munkája képviseli Magyarországot. Vincenzo Basile Polgár tudósítása. [ tov?b ]
Mexikói filmé az Arany Oroszlán
A szeptember 8-án végetért 75. Velencei Filmfesztiválon a legnagyobb vitát és a legnagyobb elismerést kiváltó filmek egyike Nemes Jeles László műve, a Napszállta. Értetlenek egyfelől, lelkesek a másik oldalon. A nemzetközi kritikusokból álló Fipresci egyértelműen őt díjazta. Az Arany Oroszlánt ezúttal mexikói alkotó, Alfonso Cuarón kapta. [ tov?b ]
A Napszállta is ott lesz Velencében
Elvis Presley „’68 Comeback Special” televíziós showja
Új magyar thriller forog Erdélyben
Óriáskeréken a megállíthatatlan Woody Allen
Stratton
Újabb magyar filmes-siker
Madarász Isti filmje a versenyporgram elején Triesztben
Az élet ára - a Weiss Manfréd-család története 93'
Leonardo Da Vinci: A lángelme Milánóban
Évszakok
Kern, a könnyes-nevetős filmcsináló
5. Mozinet Filmnapok
BKF-es hallgató nyerte a Zsidó Filmfesztivál kisfilmes díját
Pedálozz!
Hibakeringő
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]