Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az öreg hölgy látogatása
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 27. csütörtök    Mai névnap(ok): László, Olga a - a - a
Hibakeringő
Köves Krisztián Károly: Halálkeringő c. filmjéről
Megszületett hazánk talán első, úgynevezett domestic thrillere. Pontosan úgy, ahogy a film végén a Dobó Kata által megformált Elza gyermeke. Kierőszakoltan és véresen ügyetlenül. Persze, mondhatnánk, hogy a szándék számít… Tény, hogy a Halálkeringő thriller szeretne lenni, és végül is az is, hiszen bedob nagyon sok műfaji kelléket. Csak olyan mély vízbe, amiből a rendező Köves Krisztián Károly nem képes kimenteni azokat.

Adott először is egy túl sokat vállaló történet. Elza (Dobó Kata) kilenc hónapos terhesen, jelentős mennyiségű whisky, és szintén erős dózis – mellesleg lopott – kokain társaságában éppen harmincadik születésnapját ünnepli, bár nyilván nem ez a jó szó rá, amikor is beállít a játékidő alatt általa végig látványosan gyűlölt apja (Kern András). Elza akármennyire is vissza akarja utasítani a látogatását, az csak nem távozik, és tenyérbe mászó módon akarja elhitetni főszereplőnkkel, hogy csupán múltbéli hiányos apai tevékenységét szeretné jóvátenni, mivel halálos beteg. Persze ez nem teljesen van így, hiszen jó párszor fel-felsejlenek bizonyos rejtélyek, bűnök sziluettjei. E történetben mondhatni minden meglenne ahhoz, hogy egy robbanékony és kellemesen durva, családi pszicho-drámával vegyített bűnügyi kirakós kerekedjék belőle, azonban a végkifejletig sajnálatos módon annyi helyen buknak el az alkotók, hogy azt szinte követni is nehéz. A keringő itt megemlítendő első kapitális hibája, hogy Szabó István (nem, nem az a Szabó István) története a sokat akaró szarka mintapéldája. A film elejétől a végéig nem érezni semmilyen egyensúlyt a történet szálai közt. Túl sok a bűn, túl hihetetlenek, és szintén túl sok az apa-lánya konfliktusban lévő kusza kanyarulat. Nem tudni mit akar Szabó és Köves, hisz ha csak az egyik bonyodalom-vonalra összpontosítottak volna, sokkal kevésbé lett volna érdektelen a szüzsé. De sok a volna. Mintha Szabó tanulni akart volna a Para (Fazekas Péter) vétkeiből, és mintha rá akart volna tenni egy lapáttal a Szobafogság (Daniel Young) anya-lánya konfliktusrendszerére. Ha csak az apa-lánya vonalon haladna, elképzelhető lehetne egy ízléses, nem épp családbarát, de ütős film, és ugyanígy vonatkozik ez a krimi-jellegű kirakós szálra is. A nézőnek kevés fogalma van arról, melyik szint hova fog kilyukadni, és arról végképp, hogy mégis miért. Mert ha túl sok és túl arcbamászó – mert az – az ismeretlen és a rejtély, akkor bizony kisütik egymást, s így totális semmitmondásba fullad az alkotás. Két – feltehetőleg jó – filmre való vadász-vad viszonyrendszer omlik egymásba itt. Így tehát a történet kilőve.

Persze ahhoz, hogy fogjuk a történetet, párbeszédek is szükségeltetnek. Ezen a téren válik a keringő egy csecsemő első lépéseihez hasonlóvá. Szabó megalkotott egy olyan szkriptet, mely kellemetlen és bántó építkezésével sajnálja le a nézőt. Az információk finom, lineáris csepegtetése helyett a tudásanyag áramlásának visszatartását helyezte előtérbe, s bizony ez a megoldás dühíteni is képes azokat, akiknek feltűnik. Kisúlyozatlanul adagolja a tudnivalókat, próbál meglepni, sokkolni, de csupán értetlen fejrázásokat vált ki. A néző vagy tudja már a film felétől, hogy mi fog következni, vagy egyszerűen már nem is érdekli. Mindez azért lehetséges, mert a visszatartott és meglepőnek szánt fordulatok mellett elképesztően szájbarágós szövegeket hallunk, méghozzá túl sokszor. Ez a mértéktelen sokat akarás e szinten tovább gyengíti a történetet. A tanulságok szemérmetlen megmondása mellett olyan kontextus-kupacokban hallunk anti-hőseinkre vonatkozó háttér-információkat, melyek a lehető legkevésbé nevezhetőek életszerűnek. Ezek a kikényszerített és izzadságszagú szövegek egyenesen blődségbe vezetik az amúgy veszélyesen túlbeszélt dialógokat. Ahogy Dobó Kata elmondja a film tartalmi lényegére vonatkozó – mellesleg Ady Endrétől már részben megtanult – mondatot, miszerint: „Ami eltörött az törött is marad, hiába ragasztgatják” az több, mint felesleges, és több, mint hatásvadász. És sajnos nem ez az egyetlen ilyen eset. A szereplők csak beszélnek és beszélnek, gyakran magukban, mondandójuk jelentős része önismétlés, és a jó öreg amerikai hármas szabály fárasztó felszorzása. Ezek a szobákból ki- és berohangálás közbeni erőltetett monologizálások, ha egy kicsit visszafogottabban és valószerűbben történtek volna, még dobtak is volna a filmen. De megint sok a volna. Egyértelmű, hogy a túlírt cselekmény okán kénytelenek a fecsegésekbe továbbvivő, vagy a meglévő tudást visszamenőleg kiegészítendő mondatokat beszúrni, csak hát ennek az egésznek nem így kéne történnie. A sok kimondás és sulykolás megtisztítja a filmet a továbbgondolások lehetőségétől, nem hagy teret a nézőnek némi agyaláshoz, s azáltal, hogy minden film-noir jellegű bölcseletet (puffogtatni való, költőinek szánt frázisokat) szépen felmondanak nekünk, mi csak bólintunk, hogy jól van, s semmit sem magunktól ismerünk fel. Köves és Szabó párosa lényegében egy középfülgyulladáshoz is mankót ír fel a nézőnek. Felesleges mindezt összehasonlítani, mondjuk a már említett Szobafogsággal, vagy mondjuk a pszicho-thrillerként is felfogható Janisch-mesterművel, a Másnappal.

 

Természetesen szót érdemelnek a színészek is, hisz ez mégis csak egy kamara-film, tehát sok múlik rajtuk. Dobó Kata, mint Elza nagyjából rendben van, ha sprőd akarok lenni. Próbálkozik, küzd, csak épp az a baj, hogy elhiszi, hogy a szerepe mély és drámai, pedig nem az. Elhiszi, hogy Elza segítségével kiléphet a skatulyájából, már ha van egyáltalán olyanja. Alakítása a smink és a díszlet együtthatói nélkül kevésbé lenne szódával elfogadható, egyszerűen csak nem olyan nagy léptékű a munkája, mint ahogy azt talán valaki elvárta. Elza kifejezetten visszataszító nő, lecsúszott és korrupt és teljesen szennyes lelkű. Ez így rendben is lenne, csak épp az hiányzik Dobó domborításából, ami mindennek az oka. Nem képes átadni az apja hibáit, azok életre szóló hatását, csak utálkozik. Nyilván jobb, mint az Ámbár tanár úrban volt (de azért még mindig olyan sután tartja a pisztolyt, mint az Európa Expresszben). Azt azonban senki nem mondhatja, hogy nincs itthon olyan színésznő, aki jobban formálta volna meg ezt a túlságosan is lerohadt, mélynek és komplexnek csak távolról látszó perszónát. A filmben elhangzott több száz szitokszónak a tetemes mennyisége az ő szájából fröcsög, és sajnos pont ezek azok, melyek gyengítik karaktere hitelét, hisz érezhetően nagyon nem állnak neki jól. Pontosabban Dobó nem tud káromkodni. Még pontosabban: Szabó forgatókönyvében maximum háromféle ékes magyar káromkodás szerepel, de azok rengetegszer. Pedig hát a magyar nyelv ezen a területen is oly gyönyörűen diverz, illett volna kihasználni. Így csak az olcsója maradt meg, és vált erőltetetten keménykötésűvé.

 

Kern kifejezetten rossz választás volt a bődületesen nevetséges becenevű Rusty eljátszására. Az utóbbi időkben csak olyan kétes minőségű alkotásokban láthattuk, mint a Casting minden és a Csudafilm, nyilván jó ötletnek tűnt őt, mint alapvetően komikust bedobni egy ilyen komor közegbe. Hát nem volt az. Christopher Nolan Insomniájában Robin Williams lényegében szépen megoldotta a kéjgyilkos szerepét (a Sötétkamrában pedig kifejezetten remek volt), s talán lehetett ez a metódus a példa, ki tudja, minden esetre nagyon hasonló megoldás. Rustyként fásult, egyhangú és hiteltelenebb, mint Dobó Elzája. Mintha mindig álmos lenne. Közel sem ijesztő, nem dinamikus, deprimáló hangsúlyai alatt nem rejlik semmi kibomlani látszó veszélyes. Teszi, amit a szerepnek tennie kell, de ettől még nem válik ravasz, számító karakterré. Rusty nem Rusty, hanem – az amúgy tehetséges és kitűnő színész – Kern András, amint követi a rendezői utasításokat, és ennyi. Pedig kifejezetten érdekes karakter lehetett volna, ha nem Kern játszotta volna, és nem Köves dirigálta volna, és nem Szabó sorait kellett volna kimondania. Továbbra is sok a volna, tudom. Sajnálatos, hogy a rossz színészválasztásnak és a feltehetően rossz vezénylésnek köszönhetően e két színész keringőjéből csak egy felejthető szalagavató-tánc lett.

 

Ha megfigyeljük a keringő szerkezeti felépítését, láthatjuk, hogy a rossz döntések ott sem tűnnek el nyomtalanul. A felütésben lényegében a Polanski Iszonyata által bevetté vált pszicho-thriller jellemzők dominálnak. Érezzük, látjuk, ahogy egy bomlott, szétcsúszó nő halad lefelé a lejtőn. Itt funkcionál igazán jól a film díszlete. Koszossága, lepukkantsága ugyan – mint szinte minden a filmmel kapcsolatban – túlzó és teátrális, azonban a film kezdeti stádiumában nagyon szépen jellemzi az ott élő Elza mentális állapotát. Szeméthegyek, rohadó ételmaradékok, rendőrségi kellékek dekorációs elemekként használva, rozsda és elmúlás és bűn, van itt minden, ami a halálvágyat és az elveszettséget tükrözi. Remek az összhang itt a külső és a belső folyamatok közt, hatásosak a közelik, épp eleget sejtetnek a tárgyak és a beállítások a közelgő csúfságokból és a már megtörtént csúfságokból. Bár a törött tükrök már didaktikus kliséknek számítanak. Ez így szép és jó lenne kezdésnek, de aztán bekerül a képbe Rusty.

Rusty érkeztével kezdődik a domestic thriller része a filmnek. Itt kezdődik az alapjában véve érdektelen családi dráma, mely habzik a szkript már említett hibáitól. A lélekábrázolás itt már háttérbe szorul, azonban megkezdődik apa és lánya kergetőzése. Rusty már itt próbál takarítani, szépíteni a lakást, mely folyamatnak a szimbolikája szintén odavész Szabó beszéltetési fetisizmusának hála. Rusty rendet rak, feltérképezi Elza otthonát, és ezáltal Elzát is. Kitakarítja a konyhát, kiszellőztet, frissességet akar teremteni, de sajnos túl könnyedén érezhető e tettekben a kétszínűség. Nincs semmi elbizonytalanítva, Rusty nyomoz a lánya után, a tisztogatás több mocskot fog a felszínre hozni, nyilvánvaló. Nyomoz, ahogy a lánya is ő utána. Ez lényegében a keringő maga. Sajnos ezek a helyzetek nagyon kikényszerítettek és erőltetettek, sokszor logikátlanok. De legalább hosszúak és persze, hogy túlbeszéltek. Pedig, ha nem lennének azok, akkor remekül látszódna az a vonal, amit a két főszereplő mozgása leír. Elza nyomokat tüntet el Rusty elől. Rusty nyomokat keres, bizonyítékokat Elza ellen. Elza bizonyítékokat keres Rusty ellen. Rusty nyomokat tűntet el Elza után. Lenne ebben egy stílusos irónia, ha nem kellene a szereplőknek minden gondolatot és érzést kimondaniuk.

 

Ezek a szituációk keltik életre Dobóczi Balázs kameráját. Nagy ívű körfahrtok, szépen komponált, csak néhol hivalkodó beállítások jellemzik innentől a filmet. Egyértelműen a film legnagyobb erénye Dobóczi munkája, még ha véleményem szerint van hova visszavennie a sokszor túl gyors fahrtokból és daruzásokból, melyek ugyan ügyesen festik le apa és lánya harcát, mégis néha elnyújtottak és hatásvadász-jellegűek is. Furcsa gépállásai sokszor feledtetik Szabó hibáit, azonban pont a párbeszédek esetében illett volna többet kísérletezni, s kevesebbet kellett volna használni a mezei snitt-ansnitt megoldást. A monokróm, hűvös színekkel és a megvilágítással (illetve sokszor annak hiányával) remekül rak rá a hangulatra egy lapáttal, s ez rá is fér a filmre. Néha azonban minden tehetség és ügyesség és vizuális érzékenység ellenére azt érezni egyes jelenteken, hogy pusztán a Köves-Dobóczi páros stilizálási mámorának eredményei. Nem használ az senkinek hosszútávon, ha minden áron valami szépet és hatásosat akar valaki mutatni, minden nemű tartalom híján. Látja a néző elsőre is, hogy az a kés szépen repül lassítva. A fincheresen túlmagasított sarkokból történő kukkoló beállításokat meg lehet vágni többször is. Nem fontos remegtetni a babágyon lecsorgó vércsík képét. Nem jó sokáig forgatni a kamerát a falakon keresztül, mert a néző csak a díszlet szagát érzi a jelenet végére, és lehetne folytatni ezeket a szépelgéseket. De mindezzel együtt, a film képi világa sokat dob a keringőzés parttalanságán, és el lehet kezdeni Dobóczi iránt reményeket táplálni.

Miután ez a második hosszabb szakasz ellehetetleníti az első szakasz pszichológiai töltetének kimerítő értelmezését és át nem írja egy érdektelenségbe fulladó családi krimi-perpatvarba, egyből beköszön a harmadik egység. Ez pedig nem más, mint egy krimi kinézetű szerelmi háromszög Elza, Patrik (Elza néhai férje) és Alex (drogdíler, rendőrgyilkos, Patrik barátja) között. Persze mire ide jut a film, már minden néző sóhajtozik, hisz már tudnak mindent előre. Ezen szakasz végére az eddig kvázi McGuffinként funkcionáló kokainos táska kierőszakol a filmnek egy elcsépelt mexican stand-offból eredő befejezést, mely mindenképp kimeríti a horror-shock fogalmát és feltehetően a magyar filmgyártás legirreálisabb és legnevetségesebb befejezése is egyben.

A lineáris időrend felbontása kifejezetten jó ötletnek tűnik mindaddig, míg a film háromnegyedénél (de lehet, hogy a felénél) a néző meg nem fejti Kövesék rejtvényét. A flashback-elrendezés ettől kezdve csak az unatkozó néző idegeit borzolja és a film idejét húzza. Ímmel-ámmal jelen van a filmben a suspense, de ez pont nem az.

 

A vágóképek mentális állapotfestése, a kis szekvenciákra darabolt bevillanó emlékképek szintén csak egy ideig kötik le a figyelmet, hisz maga a megoldás annyira nem ravasz, amennyire azt az alkotók szeretnék. A tördeltség és az ugrálás azonban szépen támogatja a film tartalmi vonatkozásait, ugyan nem a film végéig, de maga az elgondolás kifejezetten díjazandó. Abból ered itt is a probléma, hogy Szabó direkt homályosít és hallgat el olyan információkat melyekre a néző az elhangzásuk előtt már rájön. A film közepétől ez a flashback-forma az erőltetéstől hal el, hisz nem a nézőnek kell a film után mennie, hanem a filmnek kell beérnie a nézőt. Tehát a figyelmes néző képes hibátlanul összeragasztani azt, amit az alkotók erőltetetten szét akartak törni. Kevesebb sík és kevesebb, de hangsúlyosabban megjelenített fontosabb történések jobban szolgálták volna a flashback-szerkezetet. Így a néző egy ügyetlenül leplezett egyszerűség, egy blöfföktől gazos szerkezet áldozata lesz, ha nem figyel.

A Köves-Szabó páros látszólag törekedett valami egyetemességre, vagy legalábbis törekedett arra, hogy kiemelje Magyarországról ezt a történetet, azonban ezt annyira nem csinálták jól, hogy amellett nem lehet elmenni szó nélkül. A cselekményt teleszórták amerikai-jellegű bűnügyi motívumokkal (a történet mellett elég csak „Police Line Do Not Cross” szalagra gondolni), melyek se szóban, se képen nem illenek a közegbe, illetve teljesen felesleges nyugat-utánzásnak tűnnek. Nem látom értelmét mindennek a díszítési és általánosítási szándéknak, főleg akkor nem, ha közben Rusty magyar rendőrigazolvánnyal rendelkezik, Patrik magyar rendőregyenruhában hal meg, s ráadásul még Újlaki Dénes a társasház közös-képviselője. Antal Nimród a Kontrollban ezt kicsit jobban meg tudta oldani.

Tehát Köves keringője nem a legszebb keringő, nem a legjobb keringő, közel sem. De érezhetően egy kiforróban lévő, formailag és vizuálisan is tudatos rendezővel van dolgunk, aki talán majd a következő alkotásával túllép az ilyen és ehhez hasonló hibákon. Addig is – hogy lecsapjak egy túl magas labdát – a Halál keringője helyett tekintse meg mindenki a Sátán tangóját.

[ Pernecker Dávid ] 2010-01-30 10:14:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Pozsgai Zsolt Megszállottak-ja fődíjas a Monacói Nemzetközi Filmfesztiválon.
Kálvin János reformátor és Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának találkozásáról szóló 75 perces történelmi dráma 15 másik alkotással, rövidfilmekkel, játékfilmekkel és dokumentumfilmekkel közösen versenyzett a fesztivál fődíjáért. [ tov?b ]
Az Egy nap sikere a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon
Szamosi Zsófia az Egy nap c. filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat az idei 40. Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon. [ tov?b ]
Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben
Véget ért a 18. tudományos fantasztikus filmfesztivál a Politeama Rossetti színpadán átadott díjakkal. . Egy hét alatt 20 000 látogatója volt a különféle rendezvényeknek. Magyarország ezúttal sem távozott üres kézzel: Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmje a közönség díját kapta. [ tov?b ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető
Minden, ami európai sci-fi, a 18. trieszti fesztiválon szívesen látott vendég. Két magyar bemutatónak is drukkolhatunk. Pálfi György Az úr hangja és a hazai mozikban már hónapok óta látható Lajkó-cigány az űrben, Lengyel Balázs munkája képviseli Magyarországot. Vincenzo Basile Polgár tudósítása. [ tov?b ]
Mexikói filmé az Arany Oroszlán
A szeptember 8-án végetért 75. Velencei Filmfesztiválon a legnagyobb vitát és a legnagyobb elismerést kiváltó filmek egyike Nemes Jeles László műve, a Napszállta. Értetlenek egyfelől, lelkesek a másik oldalon. A nemzetközi kritikusokból álló Fipresci egyértelműen őt díjazta. Az Arany Oroszlánt ezúttal mexikói alkotó, Alfonso Cuarón kapta. [ tov?b ]
A Napszállta is ott lesz Velencében
Elvis Presley „’68 Comeback Special” televíziós showja
Új magyar thriller forog Erdélyben
Óriáskeréken a megállíthatatlan Woody Allen
Stratton
Újabb magyar filmes-siker
Madarász Isti filmje a versenyporgram elején Triesztben
Az élet ára - a Weiss Manfréd-család története 93'
Leonardo Da Vinci: A lángelme Milánóban
Évszakok
Kern, a könnyes-nevetős filmcsináló
5. Mozinet Filmnapok
BKF-es hallgató nyerte a Zsidó Filmfesztivál kisfilmes díját
Pedálozz!
Hibakeringő
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]