„Azt hiszem, hogy tudós, jó nyelvész több is van még, de igen keveseknek és ritkán adatik meg olyan ismeretterjesztő, szervező és kapcsolattartó képesség, mint az övé volt, s oly természetes otthonosság az akadémián és a falusi művelődési házakban, az amerikai magyar iskolákban és a székely falvakban egyaránt. Nehéz politikai időkben is tudott eredményeket elérni és rendíthetetlenül állt a nyelvőrség vártáján.        Így válhatott munkássága a nemzettudat ápolásában, a nyelvi ízlés nemesítésében történelmi jelentőségűvé. Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Fábián Pál és mások méltán nevezték az elmúlt fél évszázadot a nyelvművelésben "Lőrincze korszaknak". Évtizedeken keresztül ő jelentette a kisebbségben és a szétszórtságban élőknek az "együvé tartozás tudatát és a számontartás reménységét", mint azt a jóbarát Czine Mihály fogalmazta meg. Kortársai nem felejtik kedves, szerény egyéniségét, jellegzetes meleg hangját, makacs, kitartó, szívós harcát édes anyanyelvünkért és az azt beszélőkért.” – írja Lőrincze-bibliográfiájának előszavában Balogh Ferencné.    A kötetehez Margócsy József írt előszó olvasható a MEK honlapján    Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum Budapest, V., Károlyi Mihály u. 16.    Időpont: 2005. december 10-e, 10 óra.