Lackfi János az Eötvös József Gimnáziumban

Jó lehet olyan iskolába járni, ahol rendszeresen szerveznek tanórán kívüli programokat a tanulóknak. A kortárs magyar írókat, költőket vendégül látó klubdélutánok legutóbbi meghívottjaként Lackfi János bűvölte el hallgatóságát.    A családdal indítva a beszélgetést, büszkén meséli, hogy öccse, Oláh Mátyás László Teiresziasz szobra van a Kossuth téri metrómegállónál, vagy mivel édesapja, Oláh János „író, költő, műfordító, szerkesztő”, neki más nevet kellett választania, ha ugyanazon a pályán akart szerencsét próbálni. Mintában nem volt hiány, nemcsak az anyatejjel szívta magába a poézist, hanem költők vigyáztak rájuk testvéreivel, mikor a szülőknek más elfoglaltsága akadt. Terroristának készült, aztán végül „olyan hétköznapi terrorista lett, aki minden nap felrobbantja a világot, hogy aztán összerakja.” Ilyen apró valóságelemek minél pontosabb láttatására törekedett huszonegy évesen megjelent első kötetében is. S micsoda örömöt érzett, mikor egy hét alatt eladtak belőle húszat az Írók Boltjában – pedig onnét azért keresték, hogy vigye el a többit, mivel nem fogy jól a Magam.        Tovább tréfálkozik, neveti a költői manírokat, össze-össze kacagnak Imre Flórával, a gimnázium igazgatóhelyettesével. Lehet verset rendelni, vidámat olvasson fel vagy szomorút. Jól esik neki, hogy „lefiatalköltőzik”, mondja, de felsorol az ő generációja után indulók közül is fiatal tehetségeket. 27 kötetéből Hőveszteség címmel megjelent hetedik verseskötetét a napokban mutatják be, de a héten találkozik a saját családjáról, öt gyermekéről írt Bögrecsalád című új könyve iránt érdeklődőkkel is a Nyitott Műhelyben.        Buta felnőtt kötete az Év Gyerekkönyve-díjat kapta 2004-ben, de nem lesz belőle a sikert meglovagoló, egyoldalú szerző. Hová helyezné magát a mai irodalomban? kérdésre a „gazdag, boldog dzsungelben” a „klasszikás, klasszicizáló, hagyománykövető” kategóriába sorolja magát. „A Lackfi, az gyanús is, mert lehet érteni, szokták mondani” – nevetteti meg hallgatóságát nem utoljára. A műfordítások kapcsán „belgofíliáról” beszél, azonnal utalva a belga pedofilbotrány miatti bizarr hangzására. Franciául szaval A részeg hajóból, majd fordításokat vetnek össze a virtusból, céhlegények mesterremeke gyanánt készített sajátjával, kiemelve például, hogy sikerült „eredeti ízként visszacsempésznie a szövegbe az azúr takony kifejezést.” Kapatos ladik címmel pedig miniesszét írt a fordításhoz.

Vörös Istvánnal kreatív írást tanítanak a Pázmány Péter Tudományegyetemen: a kétéves komplex képzésről beszélve hangja emelkedettebbé válik pár pillanatra, majd az első félév verstani gyakorlatát „emelt szintű vőfélyképzőnek” titulálja. Munkáját szemléltetendő, közösen folytatni kell a „Macska az utcán saját magát issza” sort irányításával. Közérthetően magyarázza a szemantikai, fonetika szempontokat, de szigorú kritikus is – mint az öt évet élt http://www.dokk.huoldal Gyors és gyilkos fórumában volt az interneten –, kérlelhetetlenül törli a tábláról a nem hasznosítható ötleteket. Készül a vers, veszem én is a táblát és a palavesszőt, törlök, húzok – de melyik címet tartsam meg vajon?    Belgofil költő a gyerekek közt; Versfaragás az Eötvösben; Kortárs irodalom a gimnáziumban; A mindenkoron nevető Lackfi...     Lalaz    (h8@punk.hu)    Eötvös József Gimnázium: http://www.ejg.hu    Lackfi-bi(bli)ográfia: http://www.irok.hu/tagok/lackfi/lackfi.html    Teiresziasz a metróban: http://nol.hu/cikk_print/363294    Kapcsolódó:    Lackfi János Bögre család (könyvbemutató)    Lackfi János Hőveszteség (könyvbemutató)