 |
Dátum: 2021. január 17. vasárnap Mai névnap(ok): Antal, Antónia |
a - a
- a |
|
|
Első közlés – Eörsi István Shakespeare fordítása |
|
|
|
|
Az Alexandra Könyvesház (Bp. Nyugati tér 7.) pódiumán Konrád György Irodalmi klubjának vendége volt Eörsi István (fotó), aki nagybetegen, kórházból jövet vállalta a beszélgetést 2005. szeptember 13-án. Felolvasta Shakespeare 130. szonettjének 1950-es fordítását, amely még soha nem jelent meg nyomtatásban: első közlés a Teraszon.
|
|
|
|
|
|
|
|
Első hallásra morbidnak tűnt Konrád kérése, amikor is azt javasolta a költőnek, publicistának és barátnak, hogy beszéljen kedves halottairól, azokról, akikre szeretettel emlékezik, s valamilyen módon az ő személyes sorsát is meghatározták.
Eörsi, vállalva a kihívást, időnként a szellemes anekdoták felidézésétől sem tartóztatva meg magát Lukács Györgyről, Gáli Józsefről, Angyal Istvánról, Ginsbergről mondta el azt, amit ma már csak ő tudhat. A zsúfolásig megtelt teremben több mint százan, a folyosón és az oldalsó járatokban pedig ki tudja még mennyien hallgatták feszülten, amint a két magyar író – akik Magyarországon most először szerepeltek együtt nyilvánosság előtt! – a legnagyobb békében és békességben személyes történelmet ír.
|
|
|
|
WILLIAM SHAKESPEARE
130. SZONETT
Úrnőm szeme nem fénylik mint a nap,
Rőt ajkánál a korál ragyogóbb:
Fehér a hó? Úgy keble barna csak.
Drót a haj? Fején fekete a drót.
Láttam rózsát, fehéret pirosat,
Az ő arcán ily rózsa sose nő;
És gyönyördúsabb illat is akad,
Mint az úrnőm lehelte levegő.
Szeretem hangját, bár elismerem,
hogy kellemesebb hallgatni zenét.
Istennőt járni nem láttam sosem-
Az én úrnőm, ha sétál, földre lép.
S mégis van olyan szép, mint bárki más,
akit hazug hasonlat cicomáz.
|
Fotó: Peti Péter
|
|
|
|
|
[ Kőrössi P. József ] |
2005-09-30 06:32:00 |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Szakonyi Károlynak
|
|
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
|
[ Archívum ]
|
|
|
|