Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Akropolisz
[ Bárka Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 27. szerda    Mai névnap(ok): Hella a - a - a
Végel László köszöntése (Fenyvesi Ottó)
A civilizációk, amelyek korábban azt az izgalmas multikulturális színteret alkották, – amiért szerettük Újvidéket – egymás ellen fordultak, megütköztek egymással, előretörtek az új barbárok, a bűnözők, a kóbor bandák és a maguk törvényei szerint újraszervezték a társadalmat, eltörölték a fél életünket.


   Fenyvesi Ottó
   
   Hosszútávú lovag
   
   Végel László köszöntése
   
   
   Ha az emlékezés örömével visszagondolok a hetvenes évek második felére és a nyolcvanas évek elejére, amikor elszántan koptattuk a Varázshegynek képzelt újvidéki Forum kiadóház lépcsőit, mindjárt egy kép jut eszembe. A második emeleti lépcsőfordulónál az Új Symposion szerkesztőségébe felfelé menet, ha jobbra benézett az ember a Magyar Szó deszkjének üvegajtaján, akkor éppen Végel Lászlót láthatta. Talán volt abban valami szimbolikus, hogy a vajdasági magyar nyelvű napilap hétvégi irodalmi, kulturális és művészeti melléklete, a Kilátó szerkesztőjének íróasztala éppen a bejáratra nézett. Illetve úgy is lehetne mondani, hogy közel volt a kijárathoz.
   
   Végel már kora reggel ott ült a lepedőnyi napilapba, a horvát Vjesnikbe, vagy a cirill betűs belgrádi Politikába burkolózva. Órákon keresztül olvasott magányosan, amin nincs mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy annakidején milyen színvonalas irodalmi, film, színház és képzőművészeti, továbbá külpolitikai és sport rovata volt ezeknek a lapoknak. (Azóta sem találok a jugoszláv újságok sportrovataihoz hasonló, logikus felépítésű eredmény beszámolókat itt Magyarországon.) Végelt persze nem a sport érdekelte, világéletében politikus alkat volt és maradt, moralista lázadó, javíthatatlan baloldali. Mivel mindig elmondta, amit gondolt, szinte vallásos hittel kiállt amellett, amit jónak és igaznak tartott, nem érdekelte mit mond a hatalom (a pártbizottság), egyfolytában robbanásveszély volt körülötte, ezért a vajdasági magyar „udvari kultúrában” nem szerették, épphogy megtűrték. Sőt hamarosan azt is elintézték, hogy távozzon a Kilátó éléről az Újvidéki Televízióba. Viszont az akkoriban sokkal nyitottabb és liberálisabb szerb kulturális élet felfedezte magának, rendszeresen közölték az esszéit, novelláit, regényeit, azon frissiben bemutatták a drámáit, vitafórumokra hívták, később jó ideig ő volt a Politika című napilap színikritikusa. Olyasvalami történt vele, mint Hamvas Bélával, sokkal hamarabb és szélesebb körben ismerték meg fordításban, mint eredetiben, ami lehet, hogy azért is van, a körülményeket leszámítva, hogy a szlávok szeretik a filozófiát, az érzelmi nyitottságot, s nagyon tudnak harcolni az emberi jogokért. (Ez most így a harmadik balkáni háború perspektívájából nézve, visszafelé igen bizarrnak tűnik, mégis így van, hiszen nyilván nem a liberálisok estek egymás torkának.)
   
   Végel esszéiben, drámáiban ép erkölcsi érzékkel mindig is korunk hőseit, a kisstílű, számító alakokat, kis ügyeskedőket és valamivel nagyobb gazfickókat ábrázolta, akik a pozícióharcban talán észre sem veszik, hogy emberek sorsát pecsételik meg, olyan emberekét, akik nem hajlandók beállni a szekértolók táborába. Arra figyelmeztetett, hogy az erkölcsi romlás valahol mégiscsak közös bűn, közös felelősség, még ha némán szemléljük is, részesei leszünk. Egy kis kultúrában természetesen többen magukra ismertek a tükörbe nézve és megsértődtek, ahogy az 1979-ben, az Új Symposionban megjelent esszéjével, a Ne hagyd magad, avantgarde! üzenetével is haragosokat szerzett magának. „Tántorgó avantgardunk őszikéi rímelnek a kipusztított Futaki utcai platánfák rozsdaszínű leveleivel; az irodalmi füvészkert őrei kényelmesen és magabiztosan sétálgatnak a gyep-ágyak között.” – így látta Végel akkoriban a vajdasági magyar irodalmat, középpontban a Forum kiadóházzal, miközben tágabb körökben az országban, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában, Szarajevóban hihetetlen szellemi pezsgés volt (BITEF, FEST, világhírű muzsikusok koncertjei, belgrádi könyvvásár, nemzetközi grafikai biennálé Ljubljanában, tavaszi színházi fesztivál Szarajevóban, világraszóló költészeti seregszemle az Ohridi-tó partján, Mladinsko Gledaliąće, Laibach Kunst stb.). A délszláv kiadók szinte azonnal kiadták a világirodalom új regényeit szerbhorvát fordításban, fantasztikus művészeti folyóiratok, újságok (Treći program, Pitanja, Quorum, Problemi, Nova Revija, Delo, Vidici, Gordogan, Oko, Polet, Mladina, Dľuboks) jelentek meg. Végel ebben a mindenre nyitott, nyüzsgő jugoszláv színtérben érezte otthon magát, ez természetesen minket, fiatalokat is lenyűgözött. Az általa szerkesztett Kilátó is egy nyitott hely volt, rengeteg különös, izgalmas, kritikai szellemiséggel és szenzibilitással benépesített sziget. Végel magányosan, innen nézett farkasszemet a vajdasági magyar irodalom klánjaival.
   
   Szerkesztői módszerét tekintve is állhatatosan kitartó volt. A legenda szerint képes volt este odaülni Domonkos István limáni, Duna-parti lakásának ablaka alá és ott a csillagos ég alatt kuporogva kivárta, hogy megszülessen a vers, ami egyébként, lehet, hogy lapzártáig nem jött volna létre.
   Imádott beszélgetni. Ha valakivel összetalálkozott az utcán hosszú beszélgetésekbe kezdett, kisfia, Dani ilyenkor mindig keresett egy küszöböt, hogy leüljön, mert tudta, egyhamar nem mennek tovább.
   
   Az Új Symposion szerkesztőségének 1983-as szétverése utáni hónapokban, egyszer az újvidéki Jadran moziból kifelé jövet összefutottam vele. Emlékszem, minden idők egyik legjobb western-filmjét néztük a Walter Hill által rendezett The Long Riders-t (Hosszútávű lovasok, Jesse James balladája, meg ki tudja, mire „magyarosították” még). Grandiózus film 1980-ból, gondoljunk csak bele: az amerikai film legnevesebb testvérei vállaltak benne szerepet: a három Younger-fivért a Carradine-testvérek alakították, a bandavezér Jesse Jamest és Frank Jamest a Keach-fivérek, a Miller testvéreket a Quaid-fivérek, a két Fordot pedig a Guest-fivérek. Az akkoriban csúcsformában lévő Walter Hill a film zenéjét Ry Cooderre bízta. Úgyhogy pengett és sírt a gitár rendesen. Zengett a déli konfederálisok nótája az I”m a Good Ol’ Rebel (Én egy jó öreg lázadó vagyok) meg a Cole Younger Polka…
   
   A film a vadnyugat legkönyörtelenebb csavargóiról, bank- és vonatrablóiról, Jesse James bandájáról szólt, akik a 19. század második felében rettegésben tartották a Missouri-folyó környékén élő békés amerikai kispolgárokat. Szóval ezt a filmet néztük mi Végellel azon a távolodó sötét újvidéki éjszakán, hogy aztán együtt menjünk egy darabig hazafelé a Futaki úti piacig, ahol neki jobbra kellett volna menni, az állomás felé, nekem meg a tartományi kórház irányába, a Szervó Mihály utcába. De aztán a beszélgetés hevében sehogy se tudtunk elválni egymástól. A vadnyugati lázadóktól induló eszmecserénk összegubancolódó szálai szinte mindent és mindenkit érintettek az akkori jugoszláviai szellemi térségből (szerbeket, horvátokat, szlovéneket, bosnyákokat, talán még az albánokat is, és természetesen nem maradhattak ki „helyi nyomorúságunk” pitiáner ügyei sem. Úgyhogy először a Mester kísért el a Futaki úti temetőig, aztán én kísértem vissza egy darabig az akkor még Október 28-nak hívott körúton. Aztán így járkáltunk oda-vissza néhányszor. Hosszú órákig sétáltunk a Futaki út és a körút lombjai alatt, mint Arisztotelész és tanítványai, a jó öreg peripatetikusok, akik többek között materialisták is voltak. Az a „hosszútávú lovasok” által fémjelzett éjszaka jelenti számomra a fiatalságunkat, az elbukott folyóiratot, a szellemi és esztétikai kalandozásokat, az akkor még végtelennek tűnő bohémséget. Végel akkor már rég túl volt a Makrón, a Kilátón, a nemzedéki kudarcokon és első író sikerein. Az ő nemzedékének tagjai már konszolidált egyetemi tanárok, többkötetes, díjazott írók, kiadóházi főszerkesztők, nagykövetek, pártfunkcionáriusok voltak. Ő valahogy távol maradt ettől az illusztris társaságtól, inkább a fiatalok körében érezte jól magát. Az Új Symposion 83-as bukása után, a vajdasági magyar értelmiség idősebb tagjai egytől-egyig hallgattak, rajta kívül senki sem próbált megvédeni bennünket (persze, lehet, hogy a színfalak mögött történtek ilyen titkos kísérletek, de mi, az egykori szerkesztőbizottság tagjai, 1983-től 1987-ig nem nagyon éreztük annak jótékony hatását.) Azokban az években mintha, velünk együtt, őt is száműzték volna a vajdasági magyar irodalomból.
   Nem tudom, hogy van ezzel Végel László, de nekem itt Veszprémben az elmúlt esztendőkben többször eszembe jutott, jó lenne összefutni vele egykoron szeretett városunk utcáin, a Futaki úton, netalán a Katolikus portán és dumálni mindenről, ami eszünkbe jut. Igazán nem találkoztunk Jugoszlávia széthullása óta, mi eljöttünk, ő ottmaradt, mint írta valahol „dacból”, „utolsó kellemetlen tanúként”, aki feljegyzi: látta a park fáit kivágó, a tűzifát cipelő emberek önfeledt mosolyát. A Soros alapítványt működtette a háborús időkben, amíg ki nem kezdték a nacionalisták. Hogy mi-minden történt vele, azt tudjuk Exterritórium című esszékötetéből, vagy a budapesti Magyar Hírlapban időnként megjelenő írásaiból. Kérdés, el lehet-e azt mondani, megmagyarázni, hogy hullottak szét ideáljaink az országgal együtt darabokra és meg lehet-e ezt érteni? A civilizációk, amelyek korábban azt az izgalmas multikulturális színteret alkották, – amiért szerettük Újvidéket – egymás ellen fordultak, megütköztek egymással, előretörtek az új barbárok, a bűnözők, a kóbor bandák és a maguk törvényei szerint újraszervezték a társadalmat, eltörölték a fél életünket. Voltak és vannak olyanok, akiknek az egészet. Emiatt néha arra gondolok, rosszul tettük, hogy Bloch, Walter Benjamin és az önigazgatású szocializmus filozófusai és esztétái helyett még idejekorán nem a biológiát és az etológiát, az állatok viselkedését tanulmányoztuk. Persze megakadályozni úgysem lehetett volna, mert amikor egy civilizáció, túlságosan is mesterkélt alapokon nyugvó társadalom legyöngül, akkor törvényszerűen felülkerekednek a barbárok. Judit – Végel drámájában – megöli Holofernészt, de a romlás folyamatát ő sem tudja visszafordítani. A közösség, együtt megakadályozhatta volna, de hát ez már utópia.
   Merem remélni, hogy a hosszútávú, magányos lovasok illetve lovagok vágtája talán még mindig tart.
   
   Vajon hol, merre van Slobodan ©najder, Mirko Kovač, Duąan Jovanović, Janez Pipan, Borka Pavičević, Jovan Ćirilov, Haris Paąović, Rade ©erbedľija, ®elimir ®ilnik, Goran Sztefanovszki?
   Mi csinálhat ®ivadinov, Abdulah Sidran, Taras Kermauner, Tomaľ ©alamun, Mira Furlan, Mirjana Karanović, Nada Kokotović, Milko Valent, Goran Babić? Ljubiąa Ristićről, sajnos, utólag sok meglepő és váratlan dolog kiderült.
   Vajon mire jutott az avantgarde? Kellenek-e még a lázadók? Mi lett vajon a Makróval?
   A kocka el van vetve. Alea iacta est. Ami megtörtént, azt többet nem lehet visszacsinálni.
Fenyvesi Ottó

   Végel László: Regény-, dráma- és esszéíró, publicista
   Szenttamás, 1941. febr. 1.
   Üzenet-díj, 1987
   Ady Endre-díj (Soros), 1993
   Szabad Sajtó-díj, 1994
   Déry Tibor-díj, 1995
   Köztársasági Elnöki Aranyérem, 2000
   Füst Milán-jutalom, 2003
   Pulitzer-emlékdíj, 2005
   
   Kapcsolódó:
   Interjú
   
       

2005-09-09 16:43:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]