Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az arany ára
[ Bárka Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla a - a - a
Csíkszentmihályi Róbert - Visszatekintés
Hamilton - Aulich Art Galéria (1054 Budapest Aulich u. 5.)
Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész Visszatekintés c. kiállítását Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus nyitotta meg, 2005.szeptember 5-én a Hamilton - Aulich Art Galériában (1054 Budapest Aulich u. 5.).
Csíkszentmihályi Róbert munkásságáról szóló könyv bemutatója 2005. szeptember 19-én (hétfő) 18 órakor. A könyvet ismerteti: Tóth Antal művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztály vezetője.

Csíkszentmihályi Róbert művészete:

Ki tudja, hogy milyen mediterrán szellő robbantotta – nem fújta, robbantotta – közénk ezt a csöndes mosolyú, hallgatag sziklaembert, Csíkszentmihályi Róbertet.
Rendet tevőnek? Ahhoz túl lassan, az időt már-már költői módon megélő cselekvő.
Forradalmi újítónak? Ahhoz az avantgárd, a jelesül mindent fölforgató avantgárd korbácsával kellett volna erre-arra suhintania. Ha rendet tevő – bár sorozatai poétikai rendről tanúskodnak - nem is lett belőle, és a forradalmi újítás (legalábbis hagyományos értelemben vett) díszjelvényét sem tűzte hajtókájára, a szobrászlét mint státusz igencsak megilleti.
Nélküle, mívesen alakító-formáló szenvedélye nélkül, fáradtabb volna az anyag, és szürkébb a gizgazos, gubancokkal teli plasztikai határ.

Csíkszentmihályi, jóllehet csak harmadszorra vették föl a Képzőművészeti Főiskolára, már kezdőként valamilyen elevenséget hozott. A világra rácsodálkozó fiatalember – tizenkét éves kora óta hitt abban, hogy művész lesz - elemi erejű életörömét. Szenvedés, szegénység, egy torz világ - az ötvenes évek - megannyi megpróbáltatása volt a háta megett (benne 1956 októberének elfojtott fáklyája), de ő családi indíttatása folytán, olaszos beütéssel, fehér márvánnyá sikálta a legmocskosabb utcakövet is.
Nem akart beletörődni abba, hogy rokonait le kell tagadnia („Apám római, majd genfi francia iskolái után került olasz gimnáziumba, amikor nagyapám magyar konzul lett Fiumében.”), nem fűlött a foga ahhoz, minduntalan életre sikítsa – pedig a politika ezt kívánta – a holtat. Amíg apja a két és fél évi uráli kényszermunka („málenkij robot”) során a rabok keserű kenyerét ette, ő édesanyjával és két testvérével a családi fészekben, Fiumében igyekezett a zsúfolt marhavagonban való utazás gyötrelmeit kipihenni – és erőt gyűjteni a pesti élethez.

Szárnyas
 
Amikor – életrajzában ír erről – a ház alatti kavicsos öbölben lubickolt, és „enyhe borzongással bámulta a tengerpart és tengermély taszítóan vonzó élővilágát”, még nem tudhatta, hogy a hazatérés mivel kecsegtet. Milyen borzalmakkal. Talán a sziklaember – erkölcsét tekintve mindenképpen - ezekből is erősödött.
Amikor önkifejezése, dacos anyagszeretete, a szoborról ( a megmunkálandó anyagról) való gondolkodása – titkoltan vagy nyíltan - szembefordította mesterével, az öntudat, a fiatalság lázadása, a művészi ambíciók mögött ott volt valamennyire a megszenvedett gyerekkor is. A szovjet fogolytáborból betegen hazatérő, megnyomorított apa – vagyis a pályaudvaron segédmunkásként szenet lapátoló doktor úr -, az apró szoba, hét lakójával, és a három összecsukható vasággyal.
Ám ebbe a „proletáridillbe” minduntalan bevillant a régi Fiume szülők által megtapasztalt, sok nemzetiség kultúrkincsét és tudását, egymás iránti toleranciáját is magába foglaló fénye.
Hogy a szobrászművész, akárcsak mindannyian, több anyagból van összegyúrva, azt visszapillantása ugyancsak jelzi:
„Máig is felfénylik ez az édesen könnyed mediterrán örökség, mely viaskodik bennem a folyton elő-előtörő – talán az apai oldalról örökölt – nehézkes skrupulusaimmal.”

Ködös reggel
 
A tudatosan építkező művész életpályája – mert a sziklaember önmagát (is ) építette – attól lebilincselő, hogy együtt van benne poézis és meditatív játékosság, a természettől ellesett organikus tudás, és a mesterétől tanult fogás mint megannyi léttapasztalat. Mindez egy „vadember” kísérletező munkálkodása nyomán ötvöződött eggyé, aki az ősiség ékszereként is mondott altamirai barlangrajzokat – ezeket a modern léttérképeket – urambocsá’ többre tartja, mint a modernkedő ( a teret képzeletéből kiűző) szobrászok némely kísérletét.
A világ hártyapapírján átlengő, még a léghuzattól is megsérülő szobrokkal saját nehéz légzésű világát – sok állomást ( anyag, megformálási mód, stb.) egybefogó „fejlődéstérképét” – állítja szembe. Bármekkora is a különbség a korai fa-, fém-, és kőszobrok ( Anya gyermekkel, Ébredés, Angyal; Háború - 1970 , Az utolsó szarvas emlékműve I-II., Őskor; Olvasó, Pihenő, Nagy Balogh János emlékére, A csiga bemutatása) és az életműben unikum groteszk vitalitásukkal farsangi játékot űző állat-ember plasztikák, eme modern bestiárium szabadság-jelképei között ( Szárnyas, Nagyfiú, Ködös reggel, Hiedelmek, Tánc), az ősük – mutatis mutandis – valahol a tömböt lélektartalommá emelő román-francia szobrászművész, Brancusi művészete.
Az életművet ( igaz, annak korai szakaszát) mindmáig legalaposabban átvilágító Petényi Katalin nem véletlenül idézi kismonográfiájában a zseniális Targu-Jiu-i szoboregyüttes és megannyi remekmű alkotóját:
„ A kő faragása közben fedezzük fel anyagunk szellemét és sajátosságait, kezünk gondolkodik, és követi az anyag gondolatait.”

Alkony
 
Csíkszentmihályi organikus világszemléletével – ez is az ősiség alapja - az anyagot, hogy visszhallja gondolatait, mítoszi tudással, a jelképeken túlmutató tartománnyal: valóságos kozmikus érzelemgócokkal vértezte föl. Ez – akár a nőies ősvizet vagy a lélek túlvilági útját (az Istenhez vezető utat) megidéző A csiga bemutatását vesszük, akár a bibliai jelképekhez (kereszt, corpus ) kötődő, a szenvedésélményt némi történelmi tapasztalattal világfájdalommá, egyetemes megvertség-érzetté tevő Háborút – természetesen sosem irodalmias gesztus, hanem drámaian átélt, a csigaoszlopban világoszlopot láttató, az élő és holt testből keresztet-kardot építő cselekedet.
Az egyiknek, bármily bámész alak tartja is, körkörösen forgó világtengelye, a másiknak a Föld szívébe szúrt, a vertikális forgástengely körül kialakult ékrendszere: „történelmi” pengéje van. A simára csiszolt, illetve a rusztikusságával sokkoló palást „anyagtanulmánya” – elsőbben mert plasztikai értéket hordoz - segít az organikus lét, más esetben a kényszerűségek között rozsdásodó hősiesség: a tragikum hiábavalóságának a fölfedésében.

Atléta
 
Ha „állatfigurái őslények” – a jobbára a pálya első szakaszára érvényes megállapítás a későbbi állat-ember-maszkjátékkal nagymértékben (szinte teljesen) megváltozik -, akkor „emberfigurái”, melyeket csak ritkán zavar az elbeszélő jelleg (Helyes irány), stilizált élő oszlopok: jellemképek. Modern korábrázolatuk személyiségjegyet hordoz: fogaskerekek, karok, csapágyak formájában, a meghosszabbított palást és a test tömegét megbontva, beléjük épült az idő ( Anatómia, Roncson), vagy épp annak pszichológiai terhétől hasadtak ketté (Kettőnek láttatva az egyet, vagy fordítva – Figura). Ez a „légies”gesztus a torzítás általi alaknyújtás – a szobrok anyagától és méretétől függetlenül – a korai remekműveknek (Nemzedékek – 1971) éppúgy sajátja, mint a viszonylag kései, itt is épp a zene bűvkörében - mészkő lapokból – építkező egy-egy szobornak (Bálvány – 1989).
Az időjáték mint az archaikus tudást elveszejtő kor kezdeti gyermekbetegségéből fokozatosan járvánnyá növő betegség – egyetemleges kór – azért ragadta meg a művész fantáziáját, mert összetört, a töredékesség részegységeire redukált óraszerkezetei ( „kakukkos órától” a „zsebóráig”) kisplasztikai arzenáljukkal fölmutathatnak valamit a meztelenre vetkezett lélek és az őt magába fogadó, agyongyötört-megrokkant test (Kronoszt a trónjáról letaszító gépcsoda) iszonytató sebeiből.
A színházi gong, mert befejeződött az előadás, végképp átlyuggattatott (Idő V.), a vekker meg egyszerűen pénzokádó automatává vált (Idő XXIX.), mintha az „aranytallér” vagy a semmire se jó rozsdás fillér garmadája (?) megoldás lenne kínzó gondjainkra. A viaszveszejtéses technikából következik, hogy a kisbronzok leheletfinom felülete, részletező játéka még a holt idő illuzórikus érrendszerét is lüktetően megmutatja.

Kutyául
 
A természet ősi rendjét, organikus lélegzését erdei ösvényeken és barlangutakon is oly sokszor megtapasztalt szobrászművész – ebből az élményből, no meg Brehm és Raff György természethistóriai olvasókönyvének az átpoetizálásából született zseniális bestiáriuma – kezdetben csak a természetes anyagokra (fa, kő) és a megmunkálásuk során vérébe ivódott küzdelemre: az anyag lelkének kibontására esküdött. A hosszadalmas, lassú, mert szobor formájában is megjelenő önvizsgálatra.
Csakhogy ha a lélek csupán ilyen irányba nyújtózkodott volna, szegényebbek lennénk az életpálya jelentős részével. A már említett bronz szobrokon kívül egyik legragyogóbb sorozatával, a páralakok páros magányát és egymásnak – valamint az életnek – való kiszolgáltatottságát az iker-lét helyzetében ábrázoló kisplasztikák kollekciójával ( Fiúk, fel a fejjel) . És az életmű csúcsát ( egyik csúcsát ) jelentő állat-ember-szobrok, úgy is mint a groteszk létértelmezés iskolapéldái sem készülhettek volna el.

Lőrinc és Sándor
 
Csíkszentmihályi, szerencsére, nem hagyott föl egyik anyaggal sem. Ha a kő és a fa faragásakor, a kompozíció részévé avatva az anyag természetes tulajdonságait, „hibáit” (például a fában talált puskagolyót), élvezi az intuíciók sokaságában leledző, formát is alakító, új és új, a kifejtést föltétlen szolgáló módozatokat, a poétikus álomvilágot és mítoszt a valósággal vegyítő bronzok – „mert mindennemű anyagnak lelke van” -, és az akarva akaratlan beléjük rejtett igazságtartalmak ugyancsak megdolgoztatják a képzeletét.
A mintázás pillanatszerűsége, amely korábban zavarta, átértékelődik, s valaminő mesteri fogással egyszerűen konstanssá nő. Ihlet és megtervezettség, leleményesség és mívesség, dráma és humor (ez utóbbi pajzánságában is filozofikus) jellemzi szobrait.
Két alakos kisplasztikáit, amelyeket a szerkezet mozgalmassága tesz drámaivá, épp a figurák – az egymásba folyó léthelyzetek, tartás és magatartásformák – egymáshoz viszonyított feszültsége okán érezzük kivételes lélektartalmakat is megjelenítő szenvedés-tanulmányoknak. A mítoszi, bibliai jelképekre épülő szimbólumrendszer (Lajos és Salome, Lőrinc és Sándor, Károly és János, Péter és Ákos) csak erősíti a mozgalmas plasztikai felület, a vertikálisokat csak fájdalom-pózokkal megtörő elárvultság érvényességét.
Ekkor már a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején vagyunk.
A csöndes, csak belülről égő művész bölcs, nyugodt derűvel szemléli a körülötte naponta fölrobbanó világot. Úgy akar kifeküdni az elíziumi mezőkre, heverészése csaknem kultikus cselekedet, hogy groteszk létimádata mindennél jobban kitessék. Nem minden előzmény nélküli állat-ember szobrai (Atléta, Üvöltés, Vándor, Fohász, Tangó, stb.), mert maszkjátékuk, jellemkettőzésük hiteles, ezt hivatottak szolgálni: a farsangi létben megmártózó eszme boldogságfutamát. A századvéget búcsúztató és az újat köszöntő szobrászművész harsonája ez a bestiárium. Állat-létünk emberfoglalata: a kortynyi szabadságnál nagyobb szabadság kivívása – és megtartása.

Üvöltés
 
Csíkszentmihályi Róbert álmodott ősbozótja szobrászi elemekkel, a kesernyés, mindent tudó bölcs harsány hangoktól sem megriadó mosolygós gyötrelmével jeleníti meg – remekül! – a világ mai állapotát.
És akkor még nem szóltam – külön tanulmányt érdemelne – érmeiről, plakettjeiről, amelyek az életmű jelentős részét teszik ki. Tiszta hangjuk – akárcsak egy szonáta – érzelem közelbe hozza többek közt művelődéstörténetünk- irodalmunk- művészetünk, egyszóval a haza nagyjait ( Széchenyi, Eötvös Loránd, Berzsenyi, Madách, Arany, Ady, Németh László), ugyanakkor a tenyérnyi égbolton való megjelenítéssel „magánörömök”, - fájdalmak és kibeszélhetetlen érzelemhullámok is plasztikai erővé válnak. Egy-egy finoman míves, felületet szinte érzékien megdolgozó sorozatában ( Ősi hangok, Psychomachia, Homo solitarius, Tanulmányok, Futás) ott az egész világ.

Egy fél évtized előtti vallomásában Csíkszentmihályi arról szólt, hogy nincs nagy tehetsége a térhez. Életműve ennek szögesen ellentmond. Ha igaz volna szemérmes „magábamélyedése”, akkor hogyan is virágoztathatott volna föl – épp figurái által – életünk tere, hogyan is vésődött volna belénk százarcú alakjainak vérbő világa.

Szakolczay Lajos

A tárlat, 2005. október 10-ig látogatható.
Munkanapokon 7-19 óráig

[ K.L. ] 2005-09-06 06:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]