Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Máli néni
[ Magyar Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 17. szombat    Mai névnap(ok): Jácint, Jácinta a - a - a
Rapai Ágnes netnaplója 2. hét
RAPAI ÁGNES (Szekszárd, 1952) költő. A moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerzett újságíró-diplomát. Legutóbbi kötetei: Zadarnál a tenger (1997), Budapest, ich kann nicht deine Hure werden (1999).
Első hét


Rapai Ágnes netnaplója - 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14.

   


   2005. augusztus 14.
   
   Van, aki ettől izgul föl, van, aki attól.
   De azt az őrültséget, hogy a férfiakat a hasuknál kell megfogni, ne hidd!
   Ott volt például Szentkuthy. "De szerettem volna beszélgetni vele, csak sajnos nem tudtam, mert földobta a talpát!" Anyu például nagyon élvezi, ha ilyen stílust engedek meg magamnak. Bárcsak beszélő viszonyban lennék Tompa Máriával! - sajnos nem ismerem, pedig tőle is sokat tanulhatnék, mert fantasztikusan művelt csaj. Bizony mondom néktek, telefonoznék neki, éjszaka van még, fél kettő, de nem számítana az nekem! És megkérdezném tőle, elvégre ő a Szentkuthy-szakértő, vajon elmosolyodna-e ezen Szentkuthy Miklós. Remélem, hogy igen. Mert megbántani a világ minden kincséért sem szeretném. Ez lehet, hogy ici-pici túlzás. Egyik amerikai maffia-filmben odaszólt a keresztapuka unokaöccsének: Tudod, kit neveznek erkölcsös embernek? Azt, fiam, akinek többet kell fizetni! Hát, be kell vallanom töredelmesen, most olyan anyagi helyzetben vagyok, hogy nemigen engedhetném meg magamnak az erkölcsösség luxusát. De ha botrányos lenne ez a mondat, az sem lenne baj. Valaki azt írta: "A botrány azért jó, mert fölhívja az erkölcsösök figyelmét a morál problematikájára."
   
   Szentkuthynak elég volt egy kecses, tűsarkú cipőről készített fénykép, valami jó minőségű nyugati képes újságban, és már föl is izgult; vagy egy festmény, amelyen a keresztre feszített Jézus Krisztus volt látható. Ezt a blaszfémiát nem én találom ki! Hogy is mernék én olyat tenni! Ő maga írta le, természetesen.
   

   Jaj, mindig elkalandozom! Mert ha Szentkuthyval nem is, de legjobb barátjával, Határ Győzővel igenis találkoztunk, sőt egy emeleten laktunk velük (a felesége is ott volt) abban a szállodában, ahol a művészeti alap szállást vett nekünk, magyar íróknak, a Frankfurti Könyvvásár idején, 1999-ben.
   
   Szokás szerint az ágyon feküdtünk, amikor nagy hirtelen kopogás borzolta föl a csöndet, meg az idegeinket.
   - Karcsi! Nyisd ki! - súgtam ijedten, bugyiban.
   - ????
   - Honnan tudnám, ki az?
   Határ Győző bácsi állt az ajtónk előtt, alig bírta el azt a gyönyörű, nagy, fehér bajuszát:
   - Szervusz, kérlek.
   - Szervusz.
   Bemutatkoznak egymásnak, s elkezdenek arról társalogni, mekkora szemét társaság az!
   - Megérkeztünk a repülőtérre, és képzeld el, egy szem magyar sem várt minket!
   - Minket se...- búgta Karcsi, azon a meleg-megnyerő hangján, amelyen csakis idegeneknek szokott beszélni.
   - Na de hogy lehet ezt megtenni velünk! Öregek vagyunk mi már, persze ti még nem!; de úgy látszik, ez senkit nem érdekel! - csattant föl határtalan indulattal Határ Győző, a magyarok nagy költője.
   
   Karcsi biztosította együttérzéséről.
   
   Ezután velem már nem is foglalkozott, kizárólag Karcsival szeretett kicsit dumcsizni reggelente, mikor a szálloda halljában összefutottunk. Na ja. Gondoltam. Két német messziről megismeri egymást! (Talán emlékeztek rá, hogy Határ Győző is német származású. Legalábbis így rémlik föl. Mintha írt volna erről valahol.)
   
   Armin, a számítógépes programozó, nagyon úgy fest a dolog, a házépítéstől izgul föl. Egész nap ott áll, csípőre tett kézzel, mint egy házsártos menyecske, vagy egy őrmester, hogy más ki ne szaladjon a számon!: a börtönudvaron. Egy, kettő, három, négy, egy, kettő, három, négy! Gyerünk fiúk, nincs lazsálás, meg-moz-gatnia-tér-deket! meg-moz-gatnia-lá-bakat!! (Tá-tá-tá-ti-ti-tá-ti-tá.) De ott lent, a szépséges anyaföld fölszabdalt testében dolgozó "gyerekek" (itt, Somogyban, így nevezik a kőművesnél alacsonyabb rangban sínylődő munkásokat) rá se hederítenek "a német"-re, mert valakinek a házat is meg kell alapoznia, most épp azzal foglalatoskodnak.
   - Szerencsére eltakarja a fatelepet. - mondja Karcsi.
   - Hát, igen. Ha már panorámánk nincs, fatelepünk se legyen!
   - Wolfgangék is megérkeztek, nézd...
   Megfordulok, a teraszunk felé.
   - Jé? Mégiscsak megjöttek?
   
   A házunkból szerencsére mindent látni. Mikor bementünk Nagy Bálint építész tervezőirodájába, a Hajós utcába, én csak azt kértem Igali Zsófiától, hogy mindenütt világos legyen a házunkban, mert utálom a sötétséget, s vagy egy órát beszéltem neki életünk egyik meglehetősen nyomasztó színhelyéről, amely a Horváth utcai bérelt lakás volt.
   - Ott egy dioptriát romlott a szemem, pedig csak néhány hónapig laktunk abban a sötét, udvari lakásban...
   Karcsi bemutatta a tervet neki is. Egy hónapig dolgozott rajta, s midőn Nagy Bálint asztalára az imént lefektette művét, a híres építész, mint aki svábbogarat pillantott meg, elpöckölte undorral a szeme elől, majdnem leesett a kis kockás papíros az asztaláról.
   - Rettenetes! - sóhajtott föl a művész úr.
   Megvolt rólunk a véleménye.
   
   Igali Zsófiához irányított minket, aki szintén ott ült egyik asztalnál, a számítógépe mellett. Ő kellemesebb jelenségnek látszott. Végighallgatta Karcsi elképzelését, akinek csupáncsak annyi kívánsága volt tervének megvalósításán túl, hogy 8 millióból kijöjjön a ház!
   Magyarul, tök hülyék voltunk a házépítéshez. A végösszeg több mint húszmillió lett! Pedig csak 90 négyzetméter az egész!
   
   Most meg el kéne adnunk, de a kutyának se kell ez a gyönyörű épület, hiába hirdettük meg annyi helyen. A németek ízléséről csak ennyit...
   
   Nem vagyok nagyon rosszindulatú?!
   
   Esterházy Mártont, a csatárt, behívták egy alkalommal az MTV sport-stúdiójába, jöjjön, kommentálja a németek elleni magyar meccset. Ő emígyen kezdte:
   - Hát ugye egy magyar ember, az nem szereti a németeket.
   
   Elröhögtem magam, de rögtön el is szomorodtam. Mert sejtettem, mit érezhetnek most a svábok...
   
   
 

   2005 augusztus 13.
   
   Soha életemben nem voltam következetes. Ezt azért jó, ha tudnátok!
   
   
   -----Original Message-----
   From:Rapai Ágnes
   Sent: Friday, August 12. 2005. 7:54PM
   To: Bódis Kriszta
   
   Kedves Kriszta!
   Kösz az új címedet, képzeld, netnaplót írok a Terasz.hu-n. Olyan szép képeket raktam bele, ha lesz időd, nézd meg. Szia: Ági
   
   Dátum: Fri,12 Aug 2005 20:29+0200
   Feladó "Bódis Kriszta"
   Címzett: "Rapai Ágnes"
   Tárgy: RE: FW: Bódis Kriszta
   
   Kedves Ági!
   Hát én nagyon jól szórakoztam a naplódon, ha szabad ilyen bunkón kifejezni magamat. Hogy neked milyen isteni stílusod van, /eddig is lehetett tudni/ de komolyan, hogy még egy ilyen netnaplós cuccban is! Örülök, hogy szóltál. Remélem hamarosan találkozunk!!!
   
    *
   Most aztán kapjátok a virgácsaitokat, szaladjatok gyorsan az Irók Boltjába - ha még megvan - s olvassátok el mielőbb Bódis Kriszta "Artista" című novelláját a Holmi 771. oldalán!
   Krisztácska! Nekem aztán csakis "bunkón" fejezd ki magad! Nincs annál szebb a világon!
   Többé nem teszem a székre a szemüvegem! Most is majdnem ráültem.
   Hajnal van, négy óra. A második kávéért indultam az "amerikai konyhába", s mire elkészültem vele, már el is felejtettem, hova a francba raktam. Nézem a hűtőszekrényen, a konyhapulton, Karcsi de gyönyörűen lemosta tegnap!, (zavarja kényes ízlésemet, hogy ennyiszer szerepel a "tegnap", ezentúl nem írom le) ugye-ugye előbb-utóbb csak kiütközik a szász vér! Este hétre vártuk Fruzsiékat.
   
   Fruzsi és Toma Horvátországból jöttek. Amikor hétfőn kiutaztak, vissza kellett fordulniuk a határról, hogy nálunk hagyjanak három csomagot. Karcsi "viccesen" odaszólt: csak nem narkó?! Jaj, az ő humorától mennyi embert megmentettem, amikor magamhoz láncoltam! Fruzsi és Toma esküvője 31.-én lesz.
   
   A szép, szőke kislány fiam legjobb barátjának a húga. Atti jól megdolgoztatott minket a következő verssel:
   
   KHALIL GIBRAN: A PRÓFÉTA
   (Részlet - A házasságról)
   
   Egymásnak születtetek, mától egymáséi vagytok, örökkön örökké.
   Egymáséi lesztek akkor is, mikor a halál fehér szárnya felkavarja
   napjaitok porát.
   És igen, még Isten néma emlékezetében is együtt maradtok.
   És közös utatokon hagyjátok, hogy a mennybolt szelei táncra
   perdüljenek közöttetek.
   Szeressétek egymást, de ne legyen bilincs a ti szerelmetek.
   Legyen az inkább hullámzó tenger a ti lelketek partjai
   között.
   Töltsétek tele egymás poharát, de ne igyatok ugyanabból
   a pohárból.
   Osszátok meg a kenyeret, de sose törjetek ugyanabból a
   karéjból.
   Énekeljetek, táncoljatok, és mulassatok együtt, de engedjétek is
   el egymást,
   miként a lant húrjai is külön-külön feszülnek, habár egy dallamot
   zengenek.
   Ajánljátok fel egymásnak a szíveteket, de ne tartsátok ti azt fogságban,
   mert csak az élet keze őrizheti a ti szíveteket.
   És álljatok mindig egymás mellett, de ne túl közel.
   Mert a templom tartóoszlopai is külön állanak.
   Mert sem a tölgy sem a ciprus nem nő a másik árnyékában.

   
   Ez után már nem illik megszólalni. Csak annyit: Ámen.
   
       
Chagall: Brautpaar
 

   2005 augusztus 12!
   
   El nem tudom képzelni, hogyan csinálják! Az ő agyuk biztos másképp működik. A prózaíróké.
   
   Végre eljött a 12. nap! Ennyi idő alatt persze Isten kétszer is megteremtette volna a világot. Tehát hosszú idő.
   
   Esküszöm, dunsztom nem volt arról, meddig kopácsolok ezen a Studioworkson,
   de tegnapelőtt megvilágosodtam. Előugrott a tudatom legmélyéből Számmisztika Zéró, aki a Budapest tévében tanítgatja a számok jelentését. Hányas vagy? Én hatos. 6 = család, szeretet. Zéró szerint egyszerű lény az ember. Fölösleges annyit cifrázni. Összesen tízfajta van, és kész. A prózaíró vajon hányas? Tuti, hogy nem hatos! Ezt a tutit Ali kedvéért írtam, ő szokta használni. Ali algériai származású. De néhány éve végre megkapta a 11. kerületi önkormányzatnál a magyar állampolgárságot. Vizsgaanyagából megbuktam volna. Ki a fene olvasta az Alkotmányt? Moszkvában jöttek össze Mártával. Jó kis család! Mondhatom! Karcsinak egész jó a pedigréje: mami, anyai nagymamája, temesvári szász volt, de az apai ágon ott is vannak gubancok. Egy kis horvát, magyar, és pszt: cigány. (Ha elolvassa, azt fogja mondani: ez nem biztos. Meg hogy ki a fenét érdekel a származás!)
   
   Ajvé.
   
   Itt tartottam, midőn az élet és irodalom párharcában, ebben a nehéz, box-meccshez hasonlatos "férfias" viadalban, felülkerekedett a nagy betűs Élet. Karcsi elkezdett hányni. És nem akarta abbahagyni. Tegnap hőemelkedése volt. Rohadtul fájt a feje. Halálsápadtan kijött a fürdőszobából:
   
   - Elmegyek Hévízre az orvoshoz.
   - Én is veled megyek, ha végre ma tudok klotyóra menni!
   - Jó.
   
   A buszon mindketten ájuldoztunk. Ő a hányingerétől, én a fáradtságomtól.
   
   - Doktor úr! Nem agyhártyagyulladás?
   
   Ezt természetesen én kérdeztem. A doktor, mint akit rajtakaptak, riadtan pillantott rám.
   
   - Mért? Megcsípte valami?
   
   S elkezdte tekergetni a nyakát.
   - Látja?
   - Igen, látom. Nem merev.
   - Akkor azt kizárhatjuk.
   - Jaj, de jó! Mert attól féltem! A fiunknak is volt!
   
   Karcsi a konzilium alatt egy mukkot se szólt. A fejfájásával volt elfoglalva. Megkapta esedékes szteroid-injekcióját, a Reumathoid Arthritiszére (R. A.!), aztán a hévízi kórház gyógyszertárában vettem három doboz húszas Algopyrint, nagy nehezen elvánszorogtunk a boltig, és bevásároltunk. Nem bírt tiltakozni, mikor kijelentettem, hogy taxival megyünk haza. NÉGYEZRET! fizettünk.
   
   Hogy miért 12? Mert tizenkét hónap, tizenkét apostol tizenkét ...nemtudoménmicsoda! Meg azért, mert a tizenkettő (1+2) egyenlő hárommal. S a hármas a művészet száma.
   
   Azzal búcsúzom tőletek, hogy fel a fejjel, vígadjatok, amíg tudtok, s egyetlen kalandot se hagyjatok ki! Látjátok, én is itt kalandorkodtam tizenkét napig! És nem bántam meg! Bár... ez a csúnya Terasz egy garast se fizet! Remélem álláspontjuk kapni fog még egy vajszínű árnyalatot!
   
   Isten veletek. (Ha így fejezem be, abból baj nem lehet.)
   
       
 

   2005. augusztus 11.
   
   Kajadicsérésben nem ismerek tréfát. Atti hat éves korában szembesült az ő Áginak hívandó, dölyfös-szakácsnő (miért is ne?) anyukájának eme heppjével.
   Kétfélét tudtam főzni: paprikás krumplit, meg krumplikás paprit. Atti hazajött az iskolából, ám én előzékenyen a konyhába invitáltam. Bekanalazta, s már rohant volna leckét csinálni, a kis stréber (tőlem nem örökölte, annyi szent, világ életemben lusta voltam, mint a dög), ám én feldúltan leállítottam egyszem gyermekemet.
   
   - Megetted a kaját?
   Atti megrémült a hangomtól.
   - Igen.
   - És?
   Szegénykémnek, fogalma sem volt, mit kell ilyenkor válaszolni.
   - Ízlett?
   - Igen - nyögte ki, és várt, érezte, a lényeg most fog jönni.
   - Atti! Ha én órákig azzal szórakozom, hogy NEKED ebédet főzzek, úgy gondolom, cserébe annyit elvárhatok tőled, hogy megdicsérd.
   - Jól van, na. Majd mindig megdicsérem.
   
   Tegnap elszúrtam az ebédet. Túl híg lett. Lecsóleves.
   - Karcsi, én még életemben nem csináltam ilyen rossz lecsót!
   - Dehogynem - nyugtatott meg, s kötelességtudóan tovább evett.
   
   "Jeges! Itt a jeges!"
   "Ószeres! Mindent veszek!"
   "Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó..."
   
   De ez már nem a Balzac utca, hanem a Kaposvári, Pécsen:
   "Rohan az időőőő, elmúlik a nyáááár, közeleg az őőőőőősz..."
   
   A Belvárosiba jártam nyolcadikban. (Remélem, mindenki tisztában van vele, hol van, de ha nem, sürgősen nézzen utána, mert nemsokára Pécs lesz Európa kulturális fővárosa!) Fölszálltam, mit se sejtve, a 33-as buszra. Milyen képet festettem? Tán elég, ha csak annyit jegyzek itten föl, az iskolában velem kapcsolatban egyetlen dolgot kérdeztek: Most szerinted a Varga a legdagadtabb, vagy a Rapai? A busz tömve volt, mégis szemet szúrt, hogy ott elől ül Ő. Csak azt a gyönyörű, fekete haját láttam, de nem bírtam levenni a szemem a koponyájáról. Hirtelen felállt, úr isten, de magas!, és felém nézett. A bennem lakozó Platón ezt kiáltotta:
   
   - Megtaláltam a másik felemet!
   
   A szerelmi szálat itt szét is tépem. Mert Karcsiról majd legközelebb írok. De nem lesz abban köszönet. Ezt fenyegetésnek szántam.
   
   Tizennégy éves koromig semmit nem olvastam. Ezt szó szerint tessék érteni. Mert az volt a mániám, hogy nem tudok olvasni. Meglehet, diszleksziás voltam?
   Mindegy. Thomas Mann is az volt. Meg talán Mándy. Majd megérdeklődöm Lengyel Balázstól. S akkor egy ködös napon rámjött az olvashatnék.
   
   - Anyu, mit olvassak?
   
   Fölnézett a cikkéből, elgondolkodott. Aztán odalépett a könyvespolchoz és a kezembe nyomta Móricz Zsigmondot. Azt a részegséget! Kiolvastam viharos gyorsasággal a novelláskötetet, utána megkaptam Shakespeare vígjátékait, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Balzacot, Zolát. Nos, Zola miatt anyu 10 éves korában majdnem nekiment a Dunának! Mert apukájától kapott egy nyaklevest:
   - Ez nem neked való!
   
   Épp az Avraham Bogatirt olvastam, mikor anyu bejött.
   
   - Akarok mondani valamit.
   - Mit?
   - Úgy érzem, nemsokára meg fogok halni, de így nem akarok.
   - Jaj de titokzatos vagy! Mondd már!
   - A rokonaim nem a bombázás alatt haltak meg, hanem Auschwitzban. Én is ott voltam.
   
   Meglehetősen hülye képet vághattam, mert anyu még hozzátette:
   - Én zsidó vagyok.
   - Na és?
   - Csak ezt akartam mondani.
   
   ***************
   
   

   2005 augusztus 10.
   
   - Most akkor fölveszem a réklit, meg a pruszlikot is, mámeg hova lett a tutyim? Itt van ni ! Nélküle, bizony nem tudok kimenni, aranyom, a konyhába, hogy kakaót hozzak neked!
   
   Igen. Kányáról Ozora jut eszembe. Nem tehetek róla, ez van. Még mindig Bucher könyvét lapozgatom (nem túlzás ezt mondani?), hiszen csupáncsak azt az egyetlen verset próbálom megfejteni, német-magyar szótár az ágyon, ami Énvelem kapcsolatos! Napokig elgyönyörködöm a nevemben. Ja.
   
   Tera néni Márta nővérem születése után került hozzánk. Mivel anyu hónapokig nem tudott lábra állni, apu úgy döntött, hoz egy parasztasszonyt Pestre, aki majd gondoskodik a családról. Tera néni csak két dolgot szabott feltételül: 1. Főzni ne kelljen. 2. Úgy szólítsák, hogy Maga. Ehhez képest tizennégy évig főzött, mosott, takarított a családra. Persze anyu - akit Tera néni Pirikének hívott - gondoskodott arról, hogy legyen fizetése, és öreg korában nyugdíja. (Anyu! Szóltam Onagy szerkesztő úrnak, hogy a kifogásolt szót változtassa meg újságíróra! És képzeld, igent mondott!)
   
   Tera néni emlékének ajánlottam "Örök mondóka" című versemet. Mert férje az első világháborúban halt meg, fia pedig a másodikban.
   
   - Pirike! Én jobb költő vagyok, mint Petőfi! - mondta, mikor elfogyott a kajapénz.
   
   De sokszor hallottuk Mártával ezt a mondatot!
   
   Tera néni úriasszony volt. Minden helyzetben tudta - vajon minden ozorai ilyen? - hogyan kell viselkednie. Például: anyunak kínos kérdést sosem tett fel, s mielőtt bement a szobájába, mindig kopogott. És diplomatikusan válaszolgatott a kérdéseimre.
   
   - Maga szerint van isten?
   - Hát, aranyom, lehet hogy van, de én még sose láttam!
   - Akkor nincs?
   - Nem tudom, aranyom. Én nem láttam.
   
   "Ki az a Tera néni? A nagymamád?" "Igen." "Akkor mért hívod Tera néninek?" "Csak."
   
   Szép verset írt Werner. Legalábbis azt hiszem. Majd megkérem Tandorit vagy Oraveczet, hogy fordítsa le nekem. De fizetni nem tudok!
   
   Iskolás lettem! Első napon mindenkit leteszteltek osztálytársaim:
   
   - Te milyen vagy? Én katolikus.
   - Én református.
   - Én evangélikus.
   
   Meg voltam lőve. Este berontottam szüleim hálószobájába, és felelősségre vontam őket. Mért nem mondtátok meg, én milyen vagyok? Mert egyik katolikus, másik református, én meg semmit se tudtam mondani! Most tessék nekem megmondani!
   
   - Te ateista vagy! - így az én bölcs atyám.
   
   Ezt a tényt aztán büszkén bejelentettem másnap. S éreztem, be vagyok fogadva a közösségbe.
   
   - Tudod, aranyom, a Puszták népe a legjobb könyv a világon. És mindenkit ismerek, aki szerepel benne, hisz én is azon a pusztán születtem!
   
   Hát így jön össze a logikai lánc. Bucher-könyv-apu-isten-anyu-kaja-Tera néni-Illyés.
   
Ozora
 
   
   2005. augusztus 9.
   
   Séta Hölderlinnel
   
   Nagyon jó lenne úgy gondolkodni, írni,
   mint te, romantikus lelkű barátom,
   Friedrich. Tudod, egyszer haragudni
   láttam az ég Urát, mondod titokzatos
   arccal, belémkarolsz, nem azért, hogy
   cselekedjem, hogy okuljak. Jóságosak
   az istenek, de nincsen gyűlöletesebb,
   mígcsak uralkodnak a hamisságnál nekik,
   s kihalt az emberség immár az emberekből.
   Milyen gondtalanok a halottak, kik
   alámenekülnek éj-ragyogásba, gondolom,
   azúr folyosón csoszognak selyem
   papucsban, csöndes derűben és szavalnak
   Aphroditéról, Dionüszoszról, Héráról s
   hexameterben úszik a lelkük égi folyamban.
   Ó, csak a piacit kedveli a tömeg, mondod,
   csak az erőszakosat tiszteli a szolganép,
   míg az isteniben nem hisz csak az, aki
   isteni,
   de ne maradj sokáig, tudod, nagybeteg
   minden angyal.

   
   Ez a vers annyira tetszett Buchernak, hogy ellentmondást nem tűrő hangon megmondta: Ez lesz a versesköteted címe. Jó.
   
   Emlékszem, mikor írtam.
   Apu halála után két héttel, 1991 január 10.-én, a Lajos utcában.
   Szerettem, bár nem voltunk mindig egy hullámhosszon. "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön!" Ez az egyetlen parancsolat, amivel
   maradéktalanul egyetértek.
   
   Egyetlen egyszer simogatott meg. Abortuszom után anyu hazavitt a kórházból, apu délben hazajött, odalépett az ágyamhoz.
   - Jól vagy?
   És gyöngéden megsimogatta a fejem. 15 éves voltam akkor.
   
   Apu hegedülni szeretett. Kányán, szülőfalujában, még zenekart is alapított, s a lagzikon hajnalig húzta a talpalávalót. Csak magyarnótát ismert, s néhány operett-slágert, Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer esőre áll...
   
   Egy alkalommal koncertre vitt a Bolsoj Tyeatrba. A szünetben elmerengett:
   - Tudod, mit szeretnék legjobban? Ott ülni a hegedűsök között...
   
   
 

   2005. augusztus 8.
   
   Írj és ne kényeskedj, írta Daniló Kis, és úgy is tett.
   
   Amíg nem volt meg a masinám, mindig Janit, a falu postását lestem. Janiról annyit kell tudni, hogy időjárás-függő. Rossz időben fél kilencre ér a házunk elé, szép időben fél tízre. Nehezen tudtam megfejteni, mi lehet ennek az oka. Aztán egy alkalommal, midőn a házunktól minimum három kilométerre lévő gyógyszertárba mentem, épp verőfényes reggel volt, megláttam Janit, amint biciklijét támasztva diskurált egy szépasszonnyal. AHA!
   
   Ma fél kilenckor hozott egy könyvet, svájci költőbarátom verseskötetét, aki olyan ügyes volt, még a Zürich költője címet is megkapta!
   
   Zárójelben jegyzem meg, van egy fogadója Zelgben, ahol ingyen! ehetnek a költők. És Svájcban ez bizony nem akármi!
   
   De ez csak vicc volt, ő tényleg nagy költő! Kifinomult ízlése is ezt mutatja. Például: kiadójában megjelentette a verseskötetemet. Aztán a másodikat is. Azt kell mondanom, a kilencvenes években svájci költőnek éreztem magam. Még a 99-es Frankfurti könyvvásáron is, ahol, egyik felolvasás után beszélgettem a berlini egyetem professzor-asszonyával, aki elárulta: nem is tudta, hogy magyar vagyok.
   
   Werner Bucher:"Weitere Stürme sind angesagt". Szokásos precizitásával beírta nekem a dedikálás alá, melyik oldalon találom azt a költeményt, amelyre egyik versem ihlette. Az 54.-en! "Wettrennen mit der Droste" - s a cím alatt: (Statt mit Hölderlin zu spazieren,wies die ungarische Poetin Agnes Rapai getan hat, renne ich mit Droste um die Wette). Ennek az ungarische-nek különösen örülök!
   
   De olyan bonyolult dolog az ember identitása, most nincs kedvem erről értekezni, mivelhogy végre kisütött a nap, s ki lehet nyitni az ablakot is. Tegnap majd megfagytunk. Augusztusban 14 fok?!!! No még mit nem! Tán befűtsünk? Jól is nézne ki a gázszámlánk!
   
   Szóval Wernerrel sétáltam Zürichben, s ő elmondta, minden jelentős művész megfordult ebben a városban, aki az irodalomban számon tartatik!
   Rámosolyogtam, és a tőlem megszokott szerénységgel csak ennyit mondtam:
   - Látod, én is itt vagyok.
   
   Első hét
   

2005-08-14 06:40:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]