|
Mit jelent az, hogy az ifjú akadémisták ösztöndíja, és hogyan sikerült elnyerned?
Az Akademie der Künste rendes tagjainak javaslatára Európa minden részéből összeszednek fiatal művészeket. Elsősorban, úgy láttam, zeneszerzőket, de írókat, festőket, rendezőket is. Összeeresztetik őket, aztán szereznek nekik lakást, és hagyják, hogy éljék a város hétköznapjait. Ennyi.
Tényleg?
A lényeget tekintve igen. Persze dolgozni kell. Januárban volt egy közös összeröffenés, akkor megismertük egymást.
És?
Egy német zeneszerző fiú a szombathelyi Bartók szemináriumról mesélt. Hogy járt ott, és milyen nagyszerű volt. Remekül szórakozott azon az anekdotán, hogy egy olasz karmester koncert után megkérdezte, nem megy-e vissza metró a reptérre, mert a taxi odafelé drága volt.
Azt hitte, Szombathely Budapest része?
Azt.
Hihetetlen.
A német fiú is ezt felelte. Aztán elújságoltam neki, hogy most adják át a Művészetek palotáját Pesten, és Európa egyik legjobb koncertterme lesz. Ezen is csak röhögött.
Miért?
Minden koncertteremről ezt mondják.
Azt áruld el, mi haszna van ebből egy fiatal magyar írónak, és mi Berlinnek?
Berlin hasznát nem tudom. Az enyémet igen. Kinyílok. Tegnap egy hatalmas homokos, „tengerpartivá” varázsolt placc kocsmájában ittunk, közvetlenül a Reichstag mögött, a Spree partján. Vasárnap délután háromkor egy csapat nyugdíjas ropta, tetovált fiatalok, szerelmes lányok karéjában, és hamar keveredtek. Aztán hazafelé találkoztunk a szomszéddal, aki az egerét sétáltatta a kapucnijában.
Ezt nem értem.
Ő csak sétál. A házi kedvenc meg a kapucniból lesi a világot.
Az, hogy Esterházy és Parti Nagy Lajos olvas fel Grecsó-szövegeket Wiesbadenben, ahogy mondani szokás, nem piskóta. Ráadásul a német földön kimondottan sikeres írónőnek számító Terezia Mora. Ez – ha jól látom – egyenes út a Parnasszusra?
Nagyon megtisztelő, és komolyan mondom, csodás érzés, az igaz. Esterházy Péter olvasott föl a nemrégiben megjelent regényemből, az Isten hozottból egy részletet. Sajnáltam, hogy nem lett felvéve, annyira jó volt hallgatni. És hogy a németek vették a poént, az megint pompás volt. De hogy ez bárhová vezetne…
Ne legyél álnaív.
Miért? Az est csodás volt. Wiesbaden úgy szintén, egy gyönyörű nagyváros Frankfurt mellett közvetlenül. A grappa itatta magát. Megvolt, de éppen nekem nem szabad túlértékelnem. Aztán hazamentek a legények.
Írsz naplót?
Először arra gondoltam, mindenképpen fogok. De nem kell. De a szagok, a szufla az kell. És nem árt, ha rögzítem a dolgokat. Móricz még fotózott is. Bár azt nehezen tudom elképzelni, amint egy leírás közben elővette a felvételt.
Akkor mi lesz az anyaggal?
Emlékszem, szerettem a Párizsi esőt. A szorongás, a magány, a pénz érték-ismeretének hiánya, meg az az élmény, ahogyan az idegen utak, emberek, lehetőségek kinyílnak, és a sajátjaid lesznek – ez volt benne, és ezt élem át most én is. És Berlin ma fontosabb városnak tűnik, mint Párizs, bár, ki tudja ezt. Este elmentem futni, fél tízkor még nincs sötét, kinn ülnek az emberek az utcán, rámnevetnek, a törökök sütik a dönert, minden ping-pong asztal foglalt, a ház udvarán boroznak, szép. Kicsit az enyém is. Megyek a berlini esőben.
Onagy Zoltán
Kapcsolódó:
Grecsó, irodalom, pletyka, Berlin (interjú)
”Ragaszkodom és szabadulni szeretnék…”
Grecsó Krisztián: Ezerarcú ménsó (EBK a Trafóban)
GRECSÓ KRISZTIÁN: EGY UTAZÁS ALAKJAI
Ludwig + Karafiáth + irodalom (és minden)
Karafiáth Orsolya: Grecsó Krisztián a pénzről, a JAK-ról, a jövőről
Éljen soká Grecsó Krisztián!!! [Pál Kata]
Szécsi Noémi: A földi (Grecsó Krisztián) díjátadásáról
Gács Anna Grecsó Pletykaanyujáról
Elek Tibor Grecsó Pletykaanyujáról
|
