Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Ahogy tetszik
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál a - a - a
Eredetileg fordító vagyok... (Buda György)
   - Weöres Sándor bécsi barátjánál tartózkodott, akinek fiával viszont én voltam jó barátságban. Nagyon megilletődtem, hogy láthatom Weöres Sándort, versei már kisiskolás korom óta kísértek. Elvittem tehát magammal gimnazista verseimet, a farzsebnyi piros határidő naplómat, és odamerészkedtem vele hozzá. Csak sokkal később hallottam az anekdotát Beethovenről, akinek vendégségben meg kellett hallgatnia a vendéglátók kislányának zongorajátékát…



„Ősi vadásztulajdonságokat gyümölcsöztetek…”

Beszélgetés Buda György bécsi műfordítóval

   

   
   - Szabadúszó műfordító, törvényszéki tolmács, egyetemi előadó, ám eredetileg geológus…
   
   - Eredetileg fordító vagyok. Erre persze sokkal később jöttem rá, de mint oly sok más magyar, aki ’56 után más nyelvterületre került, mindenekelőtt lefordítottam magam németre, hogy megértsenek. Ötödikes kisfiú voltam, éppen kezdtem a cirill betűkkel ismerkedni, amikor egyik napról a másikra németről kellett (volna) angolt, és ami még rosszabb, matematikát tanulnom. A feladat első felével valamennyire megbirkóztam. Az angol után jött a latin, kedvenc tantárgyam lett, amikor már nem kellett németről, magyarról latinra fordítanunk. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egyáltalán mit is művelek. Hiszen ez tud jó is lenni! Annyira jó volt, hogy nem bíztam meg benne megélhetési szinten: ami ennyire kellemes, azzal biztosan nem lehet kenyeret keresni. És a geológián annak idején még nem kellett a matematika. Noha dolgoztam is, mint geológus, nem fejeztem be ezt a tanulmányt, hanem több év és még több vargabetű után „hazataláltam” a fordításhoz, magiszteri fokozatot szereztem, majd letettem a nehéz törvényszéki tolmács vizsgát, és most ugyanott tanítok, ahol már felnőtt fejjel tanultam, miközben műfordításaim megjelentek.
   
   - Hogyan történnek ezek a váltások a szakterületek közt?
   
   - A fordítónak mindenhez lehet köze. Szeretem azt, amit manapság „természetnek” szoktunk hívni, ellentétben a természetellenes környezettel, melyben élünk, szeretem, mert valamennyire ismerem. Ez a fordításnál annyiban segít, hogy a megfigyelés és meglátás természetjáró, ősi vadásztulajdonságait gyümölcsöztethetem. A magyar nyelvi rétegek éppúgy megkülönböztethetőek, mint a homokkő rétegek a mészkőtől, de akkor lesz izgalmas az egész, ha az osztrák Alpok tektonikai gyűrődéseihez hasonlóan egymásba ágyazódnak és dőlésszögük szinte hihetetlen, már-már alig mérhető, mint mondjuk, „Margittay Edina még soha nem volt egymáséi”, már akinek ez mond valamit. Tolnai Ottóval például olyan sok geológiai témát bontottunk-boncolgattunk, hogy végül kinevezett bányamérnöknek.
   
   - Tapasztalata szerint mennyire válhat alkotótársává a műfordító a szerzőnek: föltétlen egyenesen arányos ez a személyes nexszel?
   
   - Igen, a közvetlen kapcsolat elengedhetetlen, és van olyan szerző, aki a fordítót több oldalas jegyzettel támogatja, gondolok itt Hizsnyai Zoltánra, aki rengeteg tájjellegű szót adott meg, vagy Halasi Zoltánra, aki újabban szintén sok kapaszkodót nyújtott versei megértéséhez. Természetesen itt vannak azok a szerzők, akik maguk németből fordítanak magyarra. Például Szijj Ferenc, akinek gondos, pontos társfordítói tevékenysége után bátran nyomdába lehet adni szövegeit, Parti Nagy Lajos, akivel élvezet a munka, és persze Kertész Imre, akivel hosszú, órákon át tartó – étlen-szomjan – megbeszélés után nyerte el a Kaddis első fele végső formáját. Azt fordítottam, a könyvet ugyanis időszűke miatt (jött a frankfurti vásár) megfelezte a kiadó: az elejét én, a végét Kristin Schwamm fordította.
   A németországi és ausztriai fordítók (ismerőseim, kollegáim, barátaim) igenis alkotótársnak vallják magukat, hiszen az alkotás, a végső, a célközönség kezébe kerülő mű nélkülük nem jött volna létre. Ez nem a mű és szerzője előtti alázat megcsúfolása, hanem a mi munkánk megbecsülése, nevünk kellő helyen való említése, és végső soron saját, személyes sikerünk méltányos elismerése.
   
   - Erdélyiek közül Láng Zsoltot fordít, a Bestiárium Transylvaniae-t legutóbb, a maga transzilván világával, városaival, neveivel. Mennyire ismeri Erdélyt?
   
   - Erdélyben még nem voltam, sajnos alig ismerem, inkább középiskolás történelemórák szintjén. Hanem apai nagyapám Aninán született, amit oda-vissza lehet olvasni, élni is lehetett ott, amíg a nem középiskolás történelem engedte.
   
   - A fordítónak valahol a szeme és ujjai között honol az agya – mondta egyszer. Hogy zajlik ez?
   
   - Egyszerűen úgy, hogy van olyan, hogy mint a szinkrontolmács: itt látok, ott írok, ez az egyik véglet. Hogy közben az agy is dolgozik, azt észre sem veszem. Csak az olvasószerkesztő, később, ha nem dolgozott jól az agy. És olyan is van, hogy egy-egy mondat megoldásán, egy megfelelő kifejezés megtalálásán órák, napok hosszat gondolkodom. Persze ezt ne úgy képzeljük el, hogy a fordító ül, és homlokát ráncolja, amíg ki nem pattan belőle a megoldás, hanem hogy bármi mást teszek, az a kérdés jelen van, míg csak válaszra nem talál, és végre munkába léphetnek az ujjak.
   
   „Ausztriában én kezdtem el Kertészt fordítani.”
   
   - Közben észrevettem, imént egy csajkában forralta a vizet a teánkhoz.
   
   - Igen, kényelmes ember vagyok és szeretem magam körülvenni a megengedhető luxussal. Tehát ha több napra megyek valahová, viszek kávét, teát, vörösbort, zöldpaprikát ... ja hogy a csajka? Hát valahol a luxusnak is vége van, nem?
   
   - Mi a fordítás 3 alapszabálya, amit diákjai lelkére köt?
   
   - Németre fordítunk a bécsi egyetem tolmács- és fordítóképző intézetében, konszekutív tolmácsolást, jogi és gazdasági szövegek fordítását oktatom, valamint szóbeli kommunikációt. Mindezt el kellett mondanom, hogy tudjuk, nincs műfordító órám. A Master of Arts képzés során viszont remélem, hogy lesz, és akkor elmondom a hallgatóknak, hogy 1) vegyék figyelembe a consecutio temporum szabályát, mely szerint egyes igeidők kötelezően használandók, miután figyelembe vették, bánjanak vele belátásuk szerint, 2) olvassák fel a fordítást némi idő elteltével hangosan és javítsák hallásuk szerint, majd 3) dolgozzanak partnerrel, aki átolvassa munkájukat, mert saját hibáinkat nem szoktuk felismerni. Aztán beszélhetünk a szabályhoz nem köthető dolgokról.
   
   - Kedvenc mondata Parti Nagy Lajos Mauzóleumából: "A rózsa az nem ember, hogy mindent kibír ám". Milyen történet kapcsolódik ehhez?
   
   - Ehhez annak a nagyon kellemes nyárnak története kapcsolódik, amikor Parti Nagy Lajos drámáját fordítottam „osztrák” nyelvre Lajos komoly nyelvi játékai bűvöletében élve. Dolgoztunk a fordításon Bécsben és Magyarországon is, ezt a munkát nagyon élveztem, bármikor vállalkoznék hasonlókra. A rózsás mondat eszembe juttatta az éjszakai rózsaárusokat, akik rendre járják a bécsi vendéglőket abban reménykedve, hogy találnak vevőt portékájukra, és közben mindent kibírnak. Ez idő tájt fordíthattam Kertész Imre A holocaust mint kultúra című írását, mert a bécsi rózsaárusok virága mellé odaképződik emlékeimben egy bizonyos véráztatta virág „a holocaust egyre épülő emlékművén”. Nem lehet mindent kibírni.
   Ez persze külön történet lenne… Hadd kezdjem azzal, hogy amíg a Mauzóleumot kimondottan dél-németre, „osztrákra” fordítottam (a német nyelvterületen belül földrajzi alapon óriási nyelvi különbségeket vehetünk észre, majd ezek nyomán éles, gyakran húsba vágóan éles társadalmi reflexeket), Kertész Imrét mindig is „irodalmi németre”, az ún. Hochdeutsch-ra igyekeztem fordítani. Annyiban biztosan helytálló a fenti kijelentés, hogy Ausztriában én kezdtem Kertészt fordítani, meglepve a németországi kiadót egy kb. 20 oldalas próbafordítással, melynek nyomán 1992-ben megjelent a Kaddis a meg nem született gyermekért németül.
   
   - Kertész Imre Nobel-díja előtt is voltak jelei, most is úgy látszik: erősen befolyásolja a magyar irodalmat a német nyelvterület recepciója, a berlini bemutatkozások. A német kritikusok és kiadók kanonizálják a magyar irodalmat? Hogy néz ki ez a fordító szemszögéből?
   
   - Ezt az állítást annyiban fogadhatom el, hogy magam is németre fordítok és éppen úgy, mint a kiadók, én is a piacról élek. Ha van a piacnak kanonizáló hatalma, akkor ennek tagadása a helyzetet egyáltalán nem változtatja meg. A fordító viszont megteheti azt, ha életkörülményei megengedik és nem csak műfordításból akar megélni, hogy kevésbé ismert szerzőket is lefordít és előterjeszti őket kiadóknak, irodalmi újságoknak. Ezt a gyakorlatot nem ajánlom kudarcra érzékeny embereknek. A Kaddissal kimondottan szerencsém volt, és itt szeretném azért halkan megjegyezni, hogy a német (és osztrák és svájci) kiadó és kritikus is csak fordításból tud kanonizálni. És hadd kérdezzem meg: Vajon ki kanonizálja a német irodalmat? És ha igen, akkor miért?
   
   
   
   Csárdás Weöressel
   
   - Színdarabban, filmben is játszott. Ossza meg velünk valamely forgatási élményét.
   
   - Azon a nyáron voltam 40 éves. Egy barátom felhívott, te, éppen most keresnek valakit az Akademietheaterben, olyan negyvenes magyart, aki tud énekelni, táncolni, beszélni, menj már el, nekem teszel szívességet, ha elmégy. Akkor tettem le a Die Pressét, amiben ugyanezt a hirdetést olvastam és magammal viccelődve mondtam, persze, majd éppen rám várnak. Na de a ha szívesség, elmentem, felvettek, Pavel Kohout Emlékezés a Vizcayai öbölre (cím ford. B.Gy.) darabjában játszottam a prágai magyar katonai attasét, aki 56-ban a forradalom hírét véve boldogan mulatni kezd, csárdásozik egy odaintett "könnyű lánykával" — azóta a bécsi Népszínház leghíresebb művésznője, Andrea Eckert. A próbákon igazi szlovák koreográfus akart csárdásozni tanítani, míg rá nem jöttek, jobb lesz úgy, ahogy magamtól csinálom, majd "szózatot intéztem" a jelenlévőkhöz, magyarul, végül pedig öngyilkos lettem és lepedővel lefedve vigyázhattam, hogy ne lehessen észrevenni, hogy azért lélegzem. Ezek után a Strauss-filmben játszottam egy meglett korú monarchiabeli őrnagyot. De a legjobb sztorim a kedvelt és nagyon vonzó osztrák Julia Stemberger színésznővel adódott, aki vasággyal együtt volt ötven kiló, egy hosszú kórházfolyosón kellett végigcipelnem, mert öngyilkossági kísérletet követett el a forgatókönyv szerint. Aki már vitt valakit, akinek lóg keze-lába, tudja, bármilyen "könnyű lányról" van szó, ha nem tud kapaszkodni, irtó nehéz tud lenni. Namármost a hatodik próba után jön a csapó, felvétel indul. Én viszem, viszem, egyszerre csak azt érzem, a karom egyre nyúlik, mint a rágógumi, a szegény lány egyre mélyebbre csúszik... szerencsémre letehettem egy kórházi ágyra, mielőtt elejtettem volna. Még nagyobb szerencsémre filmezték a próbákat is, úgyhogy össze tudták vágni a jelenetet, mert én bizony a hatszori próba után már egy gombostűt sem bírtam volna a folyósón végigvinni. A színésznő nagyon megértő volt, máig is szívesen gondolok rá. A film címe: Alle lieben Ervin (Mindenki szereti Ervint).
   
   - Úgy tudom, ön versel is, első kritikusa pedig maga Weöres Sándor volt. Mesélje el.
   
   - Weöres Sándor bécsi barátjánál tartózkodott, akinek fiával viszont én voltam jó barátságban. Nagyon megilletődtem, hogy láthatom Weöres Sándort, versei már kisiskolás korom óta kísértek. Elvittem tehát magammal gimnazista verseimet, a farzsebnyi piros határidő naplómat, és odamerészkedtem vele hozzá. Csak sokkal később hallottam az anekdotát Beethovenről, akinek vendégségben meg kellett hallgatnia a vendéglátók kislányának zongorajátékát… Weöres Sándor nagyon barátságosan visszaadta verseimet, én addigra még pirosabb lettem, és annyit mondott: Csak így tovább. Aztán kávét ittunk, és örültem, hogy nem mondta: Tűzbe felét.
   
   
Kép és szöveg: Gergely Edit – MAGÁNTERÜLET/

   (Az interjú szerkesztett változata megjelent az erdélyi Krónika - http://www.kronika.dntcj.ro- július 29-31-i számában)
   

   
   N é v j e g y:
   Buda György (buda@chello.at)
   1945-ben született Hutthurmban (Németország), 1956-ig Magyarországon élt, a Burg Kastl-i Magyar Reálgimnáziumban érettségiztem, a Bécsi Tudományegyetemen tanult geológiát, majd az egyetem Tolmács- és Fordítóképző Intézetének tolmácsszakán szerezett szinkrontolmács diplomát. Jelenleg egyetemi lektor (szabadúszó előadó) ugyanitt. Hites (törvényszéki) tolmács, az Universitas osztrák tolmács- és fordítószövetség, az Irodalmi Művek Fordítóközössége-, valamint a Bemondók és Színészek Érdekvédelmi Egylete tagja. A Szövetségi Kancelláriai Hivatal szakvéleményezője. Kertész Imre Kaddisch a meg nem született gyermekért c. műve fordításáért 1993-ben elnyerte Bécs Város műfordítói díját, 1997-ben pedig A holokauszt mint kultúra fordításért. 1996-ban avantgárd magyar költők antológia—fordításáért Bécs Város ösztöndíját élvezte. Az Osztrák Törvényszéki Tolmácsok Szövetsége számára magyar-osztrák jogi glosszáriumot készített. Fordításában megjelentek többek között: Balla Zsófia, Darvasi László, Esterházy Péter, Garaczi László, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos, Petrőczi Éva, Rakovszky Zsuzsa, Térey János művei. Bemondó és fordító az audiovizuális médiánál, filmszinkronokat is készít.
   
   Kapcsolódó:
   Magyar antológia a PODIUM-on
   Ki fordít hátat a műfordításnak? (JAK tábor Pap—szigeten)
   Heti tárca 07. 16. A fordítás küzdelem…
   Pap-szigeti JAK MŰFORDÍTÓ TÁBOR (Géczi János)
   
 

2005-07-29 08:54:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]