MAGYAR ILLEDELMES    (Allegro, Rakott)

Az M1 kedd éjszaka felváltva két kulturális műsort sugároz. Egyik héten az Allegrót, másik héten a Rakottat. Az „Everything goes” jegyében szó esik itt szinte minden földi jóról: zenéről, táncról, színházról, irodalomról, építészetről, képzőművészetről. Ezt a szokásos, „konzervatív modern” stílben elővezetett pompát azonban még „nézni is tereh”. Az Allegro altató monológ-maratonait szemlélve nem csak a szerkesztői és az operatőri-vágói munka disszonanciája válik nyilvánvalóvá, hanem a koncepciótlanság is. Az unalom kohéziónak kevés. A posztmodern virtualitásban nézőriasztó hatása pedig különösen erős. A Rakott rövid, csattanósnak szánt felkomfjaitól és rettentően progresszívnek gondolt kamerakezelésétől sem jövünk izgalomba.

Mindkét műsor jó szándékú, fáradt anyagok kavalkádja. Az őszinteség jegyében javaslom, ezentúl írják ki alcímnek: Magyar illedelmes. A probléma az a népszerű ám téves szemlélet, mely szerint a művészet „szép dolog”. Szép és egészséges. A tévémaci szép, a cékla és az úszás pedig egészséges.    Lehetett volna fordítva is, de ez alkalommal az Allegro „győzött”: sikerült két emlékezetes anyaggal megkínálnia a nézőket. Az idén 75 éves Bodor Pál Diurnus a zsurnalisztika és a szépirodalom megtermékenyítő interakciójáról, illetve annak rendszerváltás utáni bántó hiányáról beszélt. Majd borzongató metafizika következett. Lelkiismeret, félelem, bűn és bűntudat, siker és öncsalás került terítékre; élénk metakommunikációval kísérve. „Légy maffiózó, légy kegyetlen” – foglalta össze Diurnus a talpon maradás feltételeit. „Megtanultam hízelegni, megvesztegetni, zsarolni: mindent megtanultam” – tette hozzá. „Feléje élek” – mondta halott apjáról – és majd’ kettéhasadt a képernyő.        A Fényírók Fesztiválja két filmjét bemutató összeállításban Eszenyi Enikő tűnt fel, és újra történt valami. Bodorhoz hasonlóan – a maga döbbenetes hitelével – a halott apát idézte meg, kit éppen a forgatások alatt veszített el. A másik párhuzamosan futó film a békés megyei oláh cigány közösség sajátos jogszokásait mutatta be – rusztikus képekkel.    A Rakott most csak egy jó zárással büszkélkedhetett. Az utolsó, játékos könyvfesztiváli tudósítás utáni – hatásos képi trükkel kísért – ironikus műsorvezetői zárómondatra gondolok.    Az Allegro és a Rakott nem hosszú, de annak tűnik. Nem tudnám megkövezni azt, aki helyettük egy akciófilmet választ. A közszolgálati kulturális műsorok kisszámú szerelmeseinek inkább a Gangot ajánlom! POLLÁGH PÉTER        Kapcsolódó:    Bodor Pál Erdélyben    Diurnus naplója        Kapcsolódó Pollágh:    A titok jobban áll (Papp András: Suttogó)    Történő kétely Az Ottlik-vedutáról    Elvitte a cica (Jónás Tamás kötetéről)    GANG (M1)    Esti showder    Magyar illedelmes (Allegro, Rakott)    A gyomorszorító Nagy Alakítás    PIT BULL DÉLVIDÉK – webkaland    WWW TATABANYA.HU