Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

L1 Táncművek - Michaela Pein
[ L1 Táncművek ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla a - a - a
Közép-Európa szimbóluma
A hóhért akasztják: az időnként vitriolos tollú szerzőnk új szerepben mutatkozik be. 2005. június 14-én, 15 órakor a Pécsi Művészetek Házában a POSZT Felolvasószínháza keretében bemutatják Balogh Robert Vagon című darabját. Az előadás dramaturgja Lőkös Ildikó, rendezője Dávid Zsuzsa.

–Hogyan került a Vagon című darabja a POSZT Felolvasószínházába?

–Ahogy a többi is. Beválogatták. Tavaly Örkény-ösztöndíjas voltam, a darabom elküldtem Radnóti Zsuzsának, aztán valamikor koratavasszal kaptam tőle egy gratuláló levelet, hogy több dramaturg is elolvasta a darabom, és azt gondolták - mármint a Dramaturg Céh tagjai -, hogy érdemes lenne a felolvasásra.

–És a Vagon, miért, miből íródott? Nem akarok kötekedni, de Ön fiatal prózaíróként két regénnyel a háta mögött lett ismert, és aratott sikereket, emellett költőként, kritikusként is többször igen markáns hangot ütött meg, mennyiben hiányzik ehhez a darabírás?

–Tizenhat éves korom környékén nagyjából egy időben kezdtem írással és színházzal foglalkozni. Vagy színházzal és írással. Az elmúlt tizenhat, bocsánat, lassan tizenhét évben dinamikusan változott a fontossági sorrend: hol a színház volt az élen, hol az írás, hol a barátnőm. Ez elég szörnyű, de másképpen nem megy, így működök.
Egyetemista koromtól kezdve nyolc éven át saját társulatom volt, a Pécsi Harmadik Színház fogadott be bennünket, ott szabadon dolgozhattunk színházi körülmények közt. A dramaturgi, a rendezői és a színészi munkát is kipróbálhattam… Aztán az írás évekre legyűrte a színházcsinálást, a regényírás és pénzkereset mellett nem maradt „fölös” energiám szervezőmunkára, megmaradt a színházkritika és a darabírás. Illetve, ezek még nem darabok voltak, hanem monológok. Nehezen vezettem be a második színészt a darabjaimba, pedig ez már Aiszkhülosznak is sikerült.

Végül írtam két regényt, (Schvab evangiliom és Schvab legendariom címmel) és elgondolkodtam azon, hogy darabot is írhatnék belőlük. Talán három éve kaptam egy felkérést erre a darabra Dávid Zsuzsától, a szekszárdi Német Színház akkori igazgatónőjétől. Megírtam a regény motívumai felhasználásával, de mire elkészültem vele, s a próbákra került volna sor, az igazgatónőt leváltották, az új meg még telefonon sem volt hajlandó szóba állni velem, s annak ellenére, hogy kifizettek, szóba sem jött a bemutatató. Azóta, félévente elővettem a darabot, elolvastam, s ha valami új ötletem támadt a szöveghez, hát megváltoztattam.
Azért érzem szerencsésnek azt, hogy van közöm a költészethez, a prózához, mert éveket töltöttem el színházban: ha kitalálok valamit, akkor azt egyrészt meg tudom írni, s valamelyest színpadon is képes vagyok elképzelni.

–Mit jelent az, hogy a regénye motívumait használta fel? Adaptálta, vagy ez egy önálló mű?

–Egy nehezen besorolható önálló mű. A regényem sem rendes regény, hanem olyan énféle-fajta, inkább könyvnek nevezhető szerkesztett, de a befogadó által újraszerkeszthető szöveghalmaz. Ezt az interaktív vonást színpadra áttenni nem könnyű. A regény témája a személyesen megélt közép-európai, ezen belül magyar, s még beljebb sváb történelem, s az identitás-alakulás. A darab témája természetesen ugyanez, csak egy helyszínt kellett hozzá találni, ez egy vagon lett, s egy szituációt, ez a kitelepítés.

 
 
–Mennyire illeszthető be ez a mű abba a mai folyamatba, amelyet talán Kertész Imre Nobel-díjas írónk is indukált: nézzünk szembe a múltunkkal?

–Hát, igen. Erről van szó. Csak az a baj, hogy én idén nyáron leszek harminchárom éves, nem lehettem szemtanúja annak, amiről írtam. A témámhoz még fiatalnak, mondhatni gyereknek érzem magam, annak a folyamatnak, amiről írok, csak a végeredményével szembesültem: folyamatosan halnak meg azok az emberek, akik még megélték a kitelepítést, a II. Világháborút, akik még ismerték az azt megelőző világot.
Azzal is furcsa szembesülnöm, hogy ezzel a témával lassan nyolc éve foglalkozom. Amikor belekezdtem, még fogalmam sem volt arról, létezik olyan, hogy oral history, vagy az, ahogyan én az adatközlőimmel bánok, éppen korszerűnek számít a néprajzi kutatásokban. Több dologra ösztönösen, szerencsésen ráhibáztam, így magamtól találtam rá erre az útra, a nagyon vékonyka, nehéz és csigavonalban haladó útra, amely valami egészen furcsa módon ma aktuálissá lett.
Mert igen, szembe kell néznünk azzal, hogy magyarok küldtek a halálba magyarokat, akik történetesen zsidó vallásúak voltak. De azzal is szembe kell nézni, vagy inkább kellene, hogy egy másik, bő két évszázada Magyarországon élő kisebbség, a magyarországi németség több százezres tömegét kollektív bűnösség címszó alatt vagy kitelepítették, vagy megfosztották kultúrájának gyakorlásától.
De beszélhetnénk még vagyonelkobzásról, málenkij robotnak nevezett kényszermunkáról, lassú asszimilációról, identitásvesztésről… Ez egy olyan történet, amely bármikor, bárhol aktuálissá válhat, akár Magyarországon is. A határainktól délre, az egykori Jugoszlávia romjain dúlt háború is erre figyelmeztet.

 
 
De én nem történelemi, szociológia, néprajzi, politológiai szakkönyvet készítettem, hanem valamit, amiben mindenből van egy kicsi, amiben összeáll egy világ, egy régmúlt világ a maga fájdalmaival, örömeivel, úgy, ahogyan azt egy gyerek, egy felnőtt és egy idős ember megélhette. Nos, egy darabba ezt összesűríteni nehéz, ezért mertem szürreális jeleneteket komponálni, ahol a szereplő felrepül, vagy bátran kevertem idősíkokat. Az első felvonásvégben lezáruló cselekményszálat újra felvettem, s egy ponttól másképpen folyatattam. A Vagon, mint helyszín bármi lehet: temető, ház, koporsó… Szerepel az előadásban fúvószenekar, az egyik szereplő rengeteget beszél a stifolder-készítésről, bélmosásról, szarszagról, a másik a kitelepítésről, a harmadik a férje haláláról, a Gyerek a saját identitásától igyekszik megszabadulni…
A konkrét vagonbéli eseményeken túl – a dédapám tényleg három napig üvöltött a véméndi vasútállomáson, az amúgy egy hétig várakozó szerelvény egyik vagonjában, mert a félelmétől megőrült, de ennek köszönhetően, mivel még a katonák sem bírták elviselni őt, kirakták a családot – más nézőpontból, az életen túlról is szemléli néhány szereplő ezt az egészet, s egészen másként látja, láttatja az életet. De a darab igazából az emlékezésről szól, a Gyerek emlékezéséről, arról, miképpen tud szembenézni saját identitásával. Ezen a szinten már mindegy, hogy valaki sváb, magyar, szlovák, román, zsidó, keresztény… Arról a közös és egyetemesen emberi problémáról szólok, hogy meddig lehet embernek maradni embertelen körülmények között, hogy mit, meddig érdemes vállalni.

–Nem túl sok az, amit magára vállalt?
–Természetesen sok, túl sok, abszolút éreztem a kudarc lehetőségét is. De már nyolc éve foglalkozom ezzel a témával, az a tudásanyag, amit felhalmoztam, a családunk története, amelyet készen kaptam: együtt az archaikus népi imádságok, babonaságok, és az írástudás… Hát ez nem áll mindenki rendelkezésére.
Az egy Kalász Mártonon kívül nem tudok mást megnevezni, aki méltó szinten foglalkozott volna ezzel a témával. Talán még Mészöly Miklós egy novellája is említést érdemel. Érdekes, hogy Mészöly is jelen volt ennél a kitelepítésnél, élelmezési tisztként, a Kitelepítőknél című novellájában írt is erről.

 
 
–Bízik darabja bemutatásában?

–Nem tudom. A színházak mai helyzetében azon csodálkozom, hogy egyáltalán még léteznek prózai, nem vígjátékot és musicalt játszó kőszínházak is. Hogy nem ugyanaz a tízegynéhány előadás vándorol körbe az országban, mert ennyire „sikeressé” válhat a közeljövőben az anyagi kényszerből létrejövő koprodukció. A darabom kihívást jelentene annak a színháznak, amely felvállalná. A két idős főszereplőnek jelentős mennyiségű szöveget kellene megtanulnia, sok statisztára lenne szükség, akik ugyan nem szólalnak meg, de végig fontos színészi feladatuk van a teljes előadás ideje alatt, a színpadtechnikai igények is elég komolyak. A Vagonból lehetne egy reprezentatív, nagy ívű előadás. Az egy felolvasó-színházi bemutatónál mindenesetre többre hivatottnak érzem a darabom, de én nem vagyok hiteles mérce. A magam munkája fölött nem mondhatok ítéletet, bár Ionesco volt saját előadása szendvicsembere, saját maga bántó és dicsérő kritikusa az újságokban.

–Erre talán nincsen szüksége, mert úgy tudom, mások mondtak ítéletet egy másik darabja fölött, mert Ön nem csak ezzel a témával foglalkozik, 2004-ben egy mesedarabját is bemutatták…

–Nem csak bemutatták, hanem talán mondhatom, sikerre is vitték. A MárkuSzínház (Pilári Gábor, Vajda Zsuzsa, Radák János), a Mátyás király szárnyai című mesedarabommal a III. Országos Gyerekszínházi Szemle első díját hozta el, mint a legszellemesebb előadás.

 
 
–Gratulálok. Gondolom, várja a POSZT-ot is, miként fogadják a darabját. Ez természetes is, és nemcsak egy fiatal szerző esetében. Dolgozik már új színdarabon?

–Több mindennel foglalkozom. Verseimből egy válogatott kötetet állítok össze, folytatom, pontosabban befejezni készülök a Schvab trilógiámat, az utolsó köteten, a Diariom-on dolgozom. Van egy mesekönyv-tervem. Emellett egy másik regénybe is belekezdtem, ez egy mai téma, fiatalokról szól, a közelmúltról, egyetemisták, művészek, kaja, pia, buli, drog, zene, párkapcsolati válságok, önfeladás, felmorzsolódás… Arról is szeretek írni, ami körül vesz, erről készítek egy nagyon pontos, éles, cselekvésre ingerlő fényképet. Ebből is lehet talán majd darabot írni, vagy filmet forgatni még inkább. Majd ahogy alakul, mindig vannak lehetőségek, s el kell döntenem, mibe szállok bele, kikkel vállalok közösséget. Szívem szerint egy társulatnak szeretnék darabot írni, együtt dolgozni velük. Ez a vágy.
A valóság?
Ülök egy laptoppal a szobában. És remekül elvagyok. Mert írok.

A képek, a MárkuSzínház (Pilári Gábor, Vajda Zsuzsa, Radák János), Mátyás király szárnyai című előadásán készültek. Fotó: a szerző.

[ Kadelka László ] 2005-06-11 09:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]