Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Ábel
[ Magyar Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 23. kedd    Mai névnap(ok): Lenke, Laborc a - a - a
Ferenczy Hanna - netnapló (17-22 etap)
Ferenczy Hanna: Önéletrajz
Ferenczy Hanna: Napló 47., 48. hét
Ferenczy Hanna: 8., 9., 10., 11. etap
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 50. hét
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 52., 53. hét
Ferenczy Hanna: 12., 13., 14., 15. etap



22.

Hétfő
Április 11.

Időjárás úgy kezdődik, mint tegnap. Ilyenkor nem lehet tevékenykedni a kertben. Bár nem tetszik a mennyei mélabú, mégis örülnöm kell, hogy esik, mert látom, hogy bomlanak a rügyek és bimbózik a kert. Csak az bosszant, hogy tegnap, amikor déltájban felsütött a nap, kicepeltem a teraszról a fehér kerti padot, asztalkát, aminek lyuk van a közepin és abba, lehet elhelyezni a Coca-Colás napernyőt. Még jó, hogy azt nem szereltem fel, most az vígasztal, hogy a kerti alkalmatosságok műanyagból vannak és nem árt nekik az eső, legalább lemossa róluk a téli koszt.
Nem tudom ki, hogy van vele de én nem szeretem a hétfőt. Amikor aktív voltam, egyenesen utáltam. A keddet is. Akkoriban hosszabb volt a hét, szombaton is dolgoztunk. Örültünk, amikor már csak 1 óráig tartott a hétvégi munkaidő. A rövid esőszünetet arra használom, hogy lesétálok a locspocs kertbe, kezemben a kávés ibrik. Micsodaszokásokat vettem fel újabban, jól esik a szabadban sétálva kortyintani egyet-egyet a kávéból. Meg-megállva felfedezni a tegnapról mára előbukkanó növénykéket. Aztán fel megyek és nekiesek a munkának, amivel a rezsire valót keresem. Eseménytelenül telik a nap.


Kedd
Április 12

A csendes esőben felhozom a postaládából a Nők Lapját. Gyorsan átlapozom. József Attiláról írnak még hozzá nagy terjedelemben. Ezt azonnal elolvasom. Meglepődöm azon a verzión, hogy talán nem is öngyilkosság volt a szárszói tragédia, hanem baleset. A családtag is így nyilatkozik. Mindenképpen tragédia, de mégis különbség van az öngyilkosság és a baleset között. Ezzel párhuzamosan nagy színészünkre Latinovics Zoltánra kell gondolnom, aki teljesen azonosult a Költővel életében és halálában is. Ha baleset történt, akkor színészünk óriásit tévedett, amennyiben leutánozni vélte az öngyilkosság mozzanatát is. Talán cinikusan hangzik, de nem érzem annak, - hogy amennyiben baleset volt, egy legendával megint kevesebbünk van. Eszembe jut a nagy felhajtás Petőfivel kapcsolatban – miszerint nem is a csatatéren vesztette életét, hanem Orosz földben nyugszik. Sírját is megtalálták.(ha igaz) s ha igaz - megint csak oda egy szép legenda.
És ha egy-két évszázadon belül legendává módosíthatók a tények, mennyivel inkább legendák ködébe burkolhatók, szépíthetők, torzíthatók vagy manipulálhatók évezredek valós eseményei.
Azt is meglepődve olvasom, hogy mintha egyesek tompítani akarnák József Attila forradalmiságát, mintha az ő szókimondó, meg nem alkuvása valamiféle mentségre szorulna. Nem tudom, ki, hogy van vele - én így, és ilyennek szeretem. Szeretem, mert én is tudom mi az és volt idő, amikor én is elmondhattam, hogy „három napja nem eszem” Volt idő, amikor engem is kicsapatott a polgári lányiskolából a vecsési „Horger Antal úr” Mert Horger urak mindenhol akadnak. És én akkor még csak 10 éves voltam.


Szerda
Április 13.

Végre, süt a nap. Lesétálok a kertbe, mindennap újabb örömteli meglepetéssel hozakodik elő a sarjadó természet. Postaládámban fehérlik valami, kiveszem a két hosszúkás borítékot, villany és a telefonszámla. Csak úgy ránézésre is 33000 Ficcs. Örüljek, hogy csak ennyi, múlt hónapban 35 felett volt. Hozzák a nyugdíjat is. Ha abból kifizetem a rezsit – örüjjek neki, mer, hogy még marad 25. 000. Ft. Ha meg ebből befizetem az ebédpénzt, ami egy hónapra 12. 000 Ft, még mindig marad 13. 000, ebből még reggeli, vacsora, macskakaja, vízdíj et cetera. Nohát tótágast állhatok örömömben. Örülhetek is, mert – azért van egy kis mellékes kereset, úgy, hogy csak ne sajnáljam magamat, mert vannak még sanyarúbb helyzetek is az enyémnél. Nézze meg az ember. Hanem valamiféle gond nehezedik rám, ahogy felballagok a lakásba, és meg látom Sütit, a Süti egy fekete macsek, a Kormitól csak úgy tudom megkülönböztetni, hogy a mellén van egy elmosódott fehér csillag. Ahányszor rá nézek eszembe jut, hogy mi vár rá este. Műtétre várja a Doki, hogy ne legyen több cicája mert már nem bírom sem anyagilag sem egyébként az évről évre háromszor is megismétlődő szaporulatot. Este fél hétre kell mennünk. Alig bírom betuszkolni a műanyag kutricába, szemében riadt félelem, egész úton hánykolódik, ahogy cipelem. Szólok hozzá, csittitgatom. Meg kapja az injekciót, én meg kimenekülök az ajtón. 7-re mehetek érte. Jó, hogy közelemben van az ambulancia. Tudja e majd szoptatni a kiskölykit, mert, hogy egyet hagytam neki. És az most már 4 hetes. Az Állatorvos már jól ismer, tudja, hogy mikor a pici cicákat viszem elaltatni, mindig bőgve jövök ki tőle, pedig ő intéz el mindent, nekem temetni se kell Van amikor pénzt sem fogad el a pici cicák altatásáért. De ezt nem lehet végtelenségig csinálni. Haza hozom, Sütit. Kiemelem a kutricából és lefektetem egy kis pokrócra. A kis hasa csupasz, le van borotválva róla a szőr. Majd kinő. Figyelem az ébredezését. Próbálgat lábra állni, de eldől. Később felugrana a hőtárolós kályhára, de visszaesik, csak úgy nyekken. Juj, még felszakad a seb. Aztán megint ugrik, sikerül neki, de csakhamar lefordul a magasból,. Ezt végig nézni sem mindegy. Sóhajtok és a kiscicáját odateszem Kormi hasa alá. Korminak is hagytam egy cicát. Most ketten szopják a Kormit. Süti bent alszik a szobában egy kis pokrócon. Éjszaka arra ébredek, hogy valami puhaság van a paplan tetején a lábam környékén. Felkapcsolom az álló lámpát, Süti mélyen alszik. Szegénykém, vajon mit álmodik?


Csütörtök
Április 14.

Tavaszi langy meleg van, és végre sokat ígérő napfényben fürdik a táj. Süti még nem eszik, nem szoptat, de már meg áll a lábán. Ki megyek a piacra, 3 tő nefelejcset veszek, elültetem. Lassan enged bennem az ideges feszültség. Délután örömmel látom, hogy Süti, eszeget és vizet is, iszik. Kínálom neki a kiscicáját, magához engedi, mosdatja, örül neki. Megkönnyebbülök. De egy-két hét múlva Kormival is ez lesz a helyzet. Addig minek gondoljak rá, aztán majd csak túl leszünk ezen is.
Este bekapcsolom a tévét, pont a rémhírek kellős közepébe. Brutális kegyetlenséggel bunkózzák a fókákat. Gyorsan máshová kapcsolok, és szívből kívánok ugyanolyan, sőt még kegyetlenebb halált a fókaölőknek, mint amilyennel a szerencsétlen, védtelen állatokat irtják. Mert én már csak ilyen vagyok.


Péntek
Április 15

Ma végre beültem a fodrászhoz. Hiába, halasztgattam, mert bármikor megy az ember a Zsuzsához, mindig várni kell. Most is ráment az egész délelőttöm. A Zsuzsának híre van, nagyon jól vág, és mindenkinek egyéniségéhez illő frizurát csinál. Nem is tudom, hogy bírja az egész napos talponállást, mert nincs alkalmazottja, mint mondja úgy neki nem éri meg. Egymaga mossa, vágja, festi, berakja a hajakat És akkurátusan, precízen csinál mindent. Nehéz kivárni, de érdemes.
Kérdezem, hogy bírja? Azt mondja, szereti csinálni. Még szerencse. Hát ez van, mindenkinek húzni kell és hajtani, ma már nem elég egy szakma, egy diploma, egy nyugdíj, és tévedésben leledzik az aktív dolgozó ember, aki azt hiszi, hogy majd kipiheni magát, ha nyugdíjas lesz, és azt csinál végre, amit szeretne. Én csak tudom, hogy akkor sem lehet leállni. De nem ám.
Kik azok, akik mégis építkeznek, utazgatnak ilyen olyan kocsi, kacsalábon forgó nyaraló, bankbetétek stb. A szerencsések között vannak, azok, akiket sztárolnak, a rockerek, rapper-ek, ahoow-manok, shoowmanók, Való-világ bohócai, cicababái, miacsudái.
Hétről – hétre nézem Győzikét,de hiába fürkészem még máig sem tudom, hogy került a képernyőre. Csak azért nézem, hogy ezt meg tudjam, de még eddig nem derült ki. Mondják, hogy énekel.
Legalább hallottam volna, hogy nahát micsodás tehetsége van, és megérdemli a húszmilliót is az egyebek mellett. Azért kapcsolom be hétről hétre, hogy majd csak énekel egyszer. De nem. Győzike fütyül énekelni. Azt viszont látom, hogy az idegbaj kerülgeti, ami nem is csoda egy olyan kis boszorkány mellett, mint a kisebbik csemetéje. Azt is látom, hogy szereti öltöztetni a kutyáját, jól tudja bevágni az ajtót, na meg a jó zsíros kajákat. Hát azért manapság ez is valami.
Még mindig különb, mint a „bent leszek a tévében” – na és ha bent lesz? Manapság az is valami?
Úgy látszik. És akkor még hadd ne említsem a tisztelt Zsűrit.


Szombat
Április 16.

Kimentem a piacra és vettem 3 bokor százszorszépet. Rögvest el is ültettem. Szép, napsütéses délelőtt van, ilyenkor élvezet a kerti munka. A japán birs már mutogatja virágait és a baba rózsa pirosas-barna vesszőit sűrűn, tömött sorokban borítják be a meghatóan gyengéd - rózsaszín virágocskák. Süti, lábadozik, kijött a kertbe, elvégezte a dolgát és visszament a kosarába kis cicójához. Nagyon aranyos a kicsi, már játszik a mamájával, és olyan, mint egy kis puha szőrmók.
Sok minden tennivaló volna. Akkora rumli van a „műteremben”, hogy ahányszor benyitok – háttal jövök kifelé. Be kéne fejezni a Költészet kertjét is, de akkor be kellene menni Pestre a Nagymező utcába, mert, hogy ott van a művészeti szakbolt, ahol tubusokban árulják a méregdrága olajfestékeket, venni kellene néhány színt, de se pénz se energia, se ihlet. Ha pedig ez az utóbbi hiányzik hiába is volna meg az első kettő. Így aztán falnak fordítottam a Költészet kertjét, hogy ne is lássam. Ahogy ott jöttem-mentem a kertben – beköszönt az utcáról a kis tinédzser Cindy.
Rég nem láttalak, nem jössz be? - Bejött. Rögtön láttam, hogy valami bántja.- Mi baj van aranyom?
- Az apu adott egy frászt az előbb. – Hű ha, és azt miért? – Mert olvasta a nevem a buszmegállóban. Egy hülye krapek oda firkálta, hogy „ Cindy meg a Ricsi szeretők” .Hiába mondtam az apunak, hogy az egy másik Cindy lehet, mert mást is hívhatnak úgy, mint engem, nem igaz?, de hiába mondtam annyira bepipult, hogy lekevert egyet és még azzal is megvádolt, hogy hazudok.- Nade mit keresett apud a buszmegállóban? Tudtommal, kocsival közlekedik.- Hát a Nagyi árult be, ment az egészségházba busszal. Most az apu azt mondta, tüntessem el onnan a nevemet, mert különben megnyúz. Próbáltam, levakarni, de meg sem mozdul. Tudom, hogy képeket tetszik festeni, nem volna olyan festék, amit ha rákenek – eltűnne legalább a nevem. – Na annyi talán még akad a tubus alján a titán fehérből, az mindent elfed, de, hogy a falra rákenve is működik ezen? azt nem garantálom. – Próbáld meg, adom át neki a maradékot. Kikísérem a kapuig, akkor mondja nagy mérgesen: - Csak az a vicc a dologban, hogy a Ricsi nem is velem jár, hanem azzal a zsírpacni, dülledt szemű Verával. – Nézek utána, és nem tudom, nevessek e, vagy csak mosolyogjak?


Vasárnap
április17

Nem szoktam hallgatni a Vasárnapi Újságot a Kossuthon. Idővel unalmassá válnak a mindig egyoldalú monológok és dialógok. Most véletlenül belehallgattam, és éppen a Székely Himnuszt taglalták. Sajnos ma már abban sem tud különbséget tenni a szegény halandó, hogy mi a szándékolt hangulatkeltés, amin nem érdemes meghatódni, és mi az, ami minden hátsó gondolat nélkül hangzik el, minden köz és önérdek nélkül, hogy ilyenkor átengedjük magunkat szívünk érzelmeinek.
Az idő ma is bohóckodik, kiderül, beborul. Már egészen megszokottá válik ez a bolondos tavasz.
Eszembe jut Cindy, és kíváncsi leszek, sikerült e eltüntetni nevét a buszmegálló faláról. Mivel itt van közel a megálló, kisétálok, hogy megnézzem. A titán fehér művészi olajfesték megtette a magáét
Cindy is. Álmélkodva néztem a szöveg változását, ami most így fest: - „Vera meg a Ricsi szeretők.”

****************


21. hét

Hétfő
Április 4

Napfényes a reggel, de továbbra is hideg van. Mostanában így köszönt be a Tavasz. Éjszaka lehűl a hőmérséklet, napközben felmelegszik, a tavasz belenyúlik a nyárba, a nyár meg az őszbe, ősz a télbe. Minden változóban van. Az egész Univerzum és benne az Ember. Tudomásul kell venni, és nem visszasírni a régi májusokat. Szétnézek a kertben, az átültetett növényeket meg kellene kicsit locsolni, de még nincs nyitva a kerti csap. Le kellene menni az aknába, és ott kinyitni. De én már nem tudok oda leevickélni. Szóltam a német juhász gazdájának, Rudinak, hogy nyissa ki, ezért mindig kap sörre, vagy borravalót. Szokásához híven aszondta: - „Folyamatban.” Ezt olyankor mondja, amikor van pénze nyakalnivalóra, és nem sürgős neki a pénzkeresés. Nahát hoztam a fürdőszobából egy kanna vizet és locsolgattam. Aztán megint összegereblyéztem egy halomba a kerti szöszmöszt, úgy látszik, ezzel sohase végzek Felmentem a lakásba és néztem a naptárban a bejegyzett tennivalókat. Olyan ismerősnek tűnt az „április 4.” Hát igen, 1944.-ben ezen a napon bombázták először Budapestet. Éppen Budáról igyekeztem hazafelé az 50-es villamossal, amikor üvölteni kezdtek a szirénák és a villamos leállt az Ecseri és Üllői út sarkán a műemlék templom előtt . Futottak az emberek közeli bunkert vagy valami óvóhelyet keresve. Néhányan ott maradtunk a megállóban. Még mindig nem hittünk abban, hogy komolyra fordul a dolog. Nézelődtünk a derűs, tavaszi égre, nagyon messze, mintha apró bárányfelhők képződtek volna, mind nagyobbak lettek és végül kibontakoztak az ellenséges gépek. Rajban jöttek, mint a darazsak. Akkor már a légvédelmi ágyúk is felugattak Volt ott a megállóban egy vas bódé, oda húzódtunk be. Aztán elszabadult a pokol.
A vas bődé falán jégverésként kopogtak és záporoztak a feltépett sínek repeszei, behúzódtunk, amennyire csak tudtunk, elkészülve a legrosszabbra. Kispestre is leszórtak néhány bombát. Amikor vége lett és ki mertünk jönni a „fedezékből” Pest felé néztem és sírva fakadtam. Lángokban állt a László korház és mindenfelé füst és láng nyaldosta az eget. Soroksáron is lángba álltak a gyárak.
Nahát –április 4-ről mindig az a délelőtt jut eszembe. 18 éves voltam. S akkoriban nekünk mondogatták – „előttetek áll az élet” Hajaj, napjainkban a mostani 18 éveseknek mondogatjuk ugyanezt. Na ebből elég ennyi. Esemény nélkül döcögtek az órák. Csak este borzolta fel kedélyemet, az egyik csatornán a bemondó – megint állatokat kínoztak halálra. Mutatták a felakasztott terhes cicát és a többit. A múltkoriban egy ismerős férfi azt mondta, amikor a tacskót kötötte valami rohadék a kocsija után, hogy ő, ha elkapná azt a férfit a kocsija után, kötné, és közben százhússzal repesztene kilométereken át.

Kedd
április 5

Az idő dettó, mint tegnap. Nézem a teraszon a hőmérőt, még mindig pulcsit kell venni. Hirtelen nagy robajokat hallok az utca felől. Lemegyek megnézni, hogy mi az, mi az? Ménkű nagy kocsi áll a kapu előtt, több ember sürög-forog, krampácsol. Törögetik fel az aszfaltozott járdát. Jesszus, mit csinálnak? - Kérdezem az egyik kalapácsos fickót. - Gázvezeték lesz - mondja. Nekem ugyan nyolc, vagy, hogy is mondják Én ugyan nem, köttetem be. Nagyon jól meg vagyok a hőtárolós kályhámmal. Az átállás is vagyonba kerülne. De különben is hallom, hogy az sem olcsóbb, és van úgy, hogy még meleget sem ad a rossz minőségű gáz. Na meg robbanhat is Volt már itt néhány példa. Mondom a fiatalembernek, nem nyitná ki az aknában a kerti csapot? Itt van az akna a kapun belül. Mindjárt jött is és lement az aknába. Pár percig matatott, aztán feljött azzal, hogy elfagyott a cső, nem lehet kinyitni, még jégdarabokat is mutatott. Azért adtam neki sörre valót, mert hát nem rajta múlt, hogy nem folyik a víz. De azt hittem frászt kapok, mert, hogy még ilyen nem volt. Kihez kell ilyenkor fordulni? Előkerült a német juhász gazdája a Rudi. Mondom neki a magamét, merthogy tavaly ő zárta el a csapot, biztos nem jól zárta el, mert, hogy lefagyott. - Olyan nincs, melyik hülye mondta, hogy lefagyott? – Mindjárt hozta a fogót és lement az aknába. Felszólt, hogy nyissam ki a fenti csapot. Gondoltam úgy se fog folyni, ezért aztán közvetlenül a csap elé álltam és jót csavartam rajta, hát nem csurom egy lucsok lettem, pedig már elmúlt Húsvéthétfő. - Na ugye, hogy nem fagyott el? Mer, amit én csinálok, az meg van csinálva.- (erről tudnék ám mondani egy s mást) Most már csak azt nem értettem, miféle jégkockákat mutatott nekem a kalapácsos fickó? Hogy milyen csudálatos dolgok esnek meg olykor? Persze Rudi is meg kapta a sörre valóját.

Szerda
április 6

A mai reggel is hasonló a tegnapihoz. Leviszem a kukát az árokszélre, ami elég körülményes a feltörögetett aszfalt, meg a kihúzott spárga miatt, de segített az egyik kalapácsos fickó. A házbeli Rudi kitalicskázta az általam kupacba kotort komposztnak való miegymást (Bálint gazda szívszakadva nézné) és így most rend van a kertben, sűrű sorban sarjadnak a kerítés tövében a gyöngyvirágok. Egyelőre csak kemény, zöld lándzsaként nyújtóznak fel-felé, májusban kinyílnak.
A magnólia bokron még mindig nem mutatkozik élet, de az aranyeső teljes pompájában virul.
A kis Vicus tipeg az anyja mellett a szolgalmi úton. A 18 éves anyuka nem adja oda neki a macit, mert eső utáni tócsák vannak, gondolom, nem szeretné, ha a maci belepottyanna. Erre mi történik? A kis aranyos földhöz vágja magát, bele a pocsétába. Nesze neked anyukája. Amikor az anyuka született, már itt laktam és tanúja voltam a felcseperedésének. - Nahát, nahát, ezt meg kitől tanulta? Te nem követtél el ilyesmit. Ugye? - kérdezem az anyukát. - Dehogyisnem - mondja ő. Sokan pálcát törtek korai fiúzása felett, csak azt nem vették figyelembe, hogy hiába van apja, anyja, nem volt, aki nevelje. Most aztán azt sem tudni, hogy a kis Vicusnak ki az apukája. Tartásdíj sincs. Mi sors vár a kis játék babára és a hasonló kis életekre? Jó lenne, ha volna még több Terry Black. Úgy tudom már három csemetét, nevel. Mind a hárman testvérek. Le a kalappal T. B. előtt.


Csütörtök
április 7

Napos de hűvös a külvilág. Már végképp nem tudok a tükörbe nézni, mert ki nem állom azt a nőcit, aki visszanéz onnan rám. Szörnyen néz ki a hajam. Már régen nem voltam fodrásznál. Hogy ezt korrigáljam, belenyírtam a hajamba jobbról is meg balról is, hogy valahogy kinézzek. Az egyik oldalon jobban belenyisszantottam, ezáltal rövidebb lett a másik oldalnál, most aztán valami felemás frizura jött létre, ami ugyan ma trendinek számít, de csak az egészen fiataloknál, akiknek mindenfajta hülye frizura jól áll. Na úgyis megyek a piacra, beülök a fodrászhoz, most már igazán, muszáj rend behozatni. Nem lehet már eldugni a sapka alá. Be is ülök a fodrásznőmhöz, ahol már három delikvens ücsörög. Mindegy, ezt most ki kell várnom, mert ilyen zombi frizurával én már haza nem megyek. Akkor veszem észre, hogy Zsuzsa a fodrásznő sehol sincs. – Hol a Zsuzsa? – kérdem gyanakodva. Vállukat vonogatják. Leszól a karzatról a kozmetikus Kati – Mindjárt jön, kiszaladt vásárolni.- Ülök és várok. Nem sokáig. Bejelentkezem másnap 9-re, és elhúzom a csíkot. Csak az úton jut eszembe, hogy nekem a péntek 9 óra nem jó. Az RTL 10-től élőben közvetíti Rómából a temetést. Látni akarom eleitől végig. Tehát pénteken nincs fodrászat, szombaton sokan lesznek, az nem jó. Hétfőn zárva. Marad a kedd. De akkor igazán kivárom, még ha 10-en lesznek is előttem.


Péntek
április 8
Délelőtt 10 órakor, rendesen felöltözve, foglaltam helyet a nagyképernyős Grundiggal szemben, és máris ott éreztem magam Rómában a Szent Péter- téren. Először két tábla vonta magára a figyelmem Az egyiken olyasmi volt, hogy az a hely államfőknek, uralkodóknak van fent tartva. A másik tábla az egyházi vezetőknek. Ezek a helyek bordó színű valamivel voltak borítva, ülő alkalmatosságokkal ellátva. A szegény turisták meg, akik nem repülővel, nem külön géppel utaztak, hanem ezzel-azzal, zötykölődtek - elcsigázva, holtfáradtan érkeztek meg Rómába és már éjszaka sort álltak, hogy bejuthassanak, és kegyeletüket leróhassák szent atyájuk koporsójánál több százezren még a térre sem juthattak be.
Persze, nem lehet kívánni, hogy az arisztokrácia elvegyüljön a plebssel. A Krisztusban szeretett testvériség csak Krisztus urunk idejében működött. Hol vagyunk már a kereszténység hajnalától, amikor kötelező volt a vagyonosoknak javaikat megosztani a szegényekkel, amikor a Hegyi Beszédnél sem voltak fenntartott helyek. Nagy volt az út az egyszerűségtől, krisztusi szegénységtől napjaink világhatalommá duzzadt, aranyban, bíborban tündöklő fennhéjázó Szervezetéig. - Így dúltam-fúltam magamban. Aztán kihozták az egyszerű fakoporsót és benne II János Pált. A Pápát. A Szentatyát, a Nagyszerű Embert, vagy uram bocsá’ a Nagy Keresztény Sztárt - kinek mit jelentett. Ki minek tartotta, ki minek nevezte. De mind ott voltak és mind fejet hajtottak, nem a papi hatalom előtt, hanem az emberi nagyság előtt. Kerestem azt a magas papot (bíborost)? Akit évek hosszú során mindig a Pápa mellett lehetett látni, öltöztette, kísérte, támogatta, őszinte gyászt, szomorúságot láttam az arcán és még valamit - mintha máris félre állították volna. Igyekeztem el hessegetni magamtól az ilyen gondolatokat és csakis a szertartásra, koncentrálni. Többé, kevésbé sikerült. Akkor kaptam fel a fejem, amikor kiáltozni kezdett a tömeg, követelve az elhunyt Pápa szentté avatását. Percekig állt a gyászmisét celebráló Bíboros szembe a zarándokok tömegével és várta, hogy csend legyen. Az biztos, hogy akárki legyen az új Pápa - nagyon nehéz dolga lesz.


Szombat
április 9

Hol esik az eső, hol a szél fúj, hol meg kisüt a nap. Igazi áprilisi bolondidő. Szemlét tartok a kertben és örömmel látom, hogy a magnólia kezd éledezni. Úgy látszik csak az esőre várt.
Bekapcsolom a tévét, érdekel a tegnapi nagy temetés visszhangja. És lám – már is megtörtént az első csoda Rómában. Valessa megbékélt, és kezet fogott politikai ellenfelével. Lengyel a Lengyellel.
Miért nem történt ez meg Magyar a Magyarral? Az akkora csoda lett volna, hogy kanonizációs per nélkül már is szentté avathatnák az elhunyt Szentatyát.


Vasárnap
április 10





Reggel undok szürkeségre látok, mikor felhúzom a redőnyt. Nemhogy vigasztalan az ég, de még sír is. Minden csupa lucsok Ha lenne akkora zsebkendőm – megajándékoznám vele az eget, hogy törölje már le a könnyeit és legyen egy kicsit derűsebb. Nézze meg az ember, elvégre tavasz volna már vagy mifene. A kiscica már kijött a kosárból, nem győzöm visszarakni, az anyja meg már eljár strabancolni, de előtte a rafinált macskamama becsempészi a kölykit a szobába, föl viszi a rekaméra eldugja a díszpárna alá, hogy addig is én vigyázzak rá, amíg ő kiszórakozza magát. Micsoda piszok banda. Kanadai Kiadómnak is van egy arrogáns, veres színű macskája. Mint panaszolja – hajnali négykor a ravasz kis dög gorombán felmacerálta álmából. Ő aztán már nem tudott visszaaludni, leült az íróasztalhoz és el kezdett dolgozni. A macsek meg mint aki dolgát jól végezte leheveredett a saját helyére és édesdeden durmolt reggel 7.-ig. Egyébként ott még mindig nagy havazások vannak. Ilyenkor Kiadóm szívét azzal keserítem, hogy nálunk már nyílik a sárga kikerics, és olyan meleg van, hogy bikinibe és szalmakalapban szedem a szamócát.



20


Húsvéthétfő
03. 28

Szomorkásan dereng a reggel. Úgy látszik az éjjel megint volt egy kis csapadék, mert nedves a beton járda, amelyik a kertbe visz, de ez is csak a féle tavaszi permet lehetett. Jól belocsolom a pulcsit meg a hajam, hogy ha netalántán jönne valaki locsolni, hadd higgye azt, hogy nem csak ő kegyeskedik a jótéteménnyel,- hogy nahát ezt a hervadt nőcit is beugrottam megöntözni, ámbár ez már egy dézsa ásványvíztől sem virul ki többé, kár a pacsuliért.- Nohát amit magamra lötyköltem, az legalább tudom, hogy nem pacsuli. Lemegyek a kertbe, nézegetem, hogy s mint lehetne megvariálni, új ágyast kialakítani. Nem hiába hétszilvafás székely parasztok voltak a dédek, szeretek a földdel babrálni. Kézbe veszem a gereblyét, kapát. De nem mélyedhetek el a földmíves ügyködésben, mert kettő és három közt jön Monorról a volt Főnök. Öt és hat között meg Margó.
Ezért fel megyek a teraszra, szétnézek, nem cselleng e valahol lerúgott papucs, útban levő macskatányér, meg ez meg az. És újból meg kóstolom a madártejet ( még maradt két kis tálkára való a vendégeknek.) Most már nem szabad tovább kóstolgatni, nézze meg az ember, mert a végin csak egy tálkával marad, akkor aztán jön a probléma, hogy hát akkor melyiket szeressem, melyiknek adjam? Őszintén szólva nem nagyon örülök a volt Főnök látogatásának. Mert csak mondja-, mondja, mondogatja a problémáit, meg, hogy ez a bank annyi kamatot ad, a másik meg amannyit, és, hogy micsoda disznóság, hogy használják a pénzt és jóformán potyára… mert, hogy a pénzét több helyre rakja biztonság okáért. -, Gyorsan számítsd csak ki az ezt meg az azt.- Nekem nincs bankbetétem és így aztán e féle gondjaim, sincsenek. Bár nem bánnám, ha volnának. Még szerencse, hogy a Főnök egyik vonattal jön a másikkal már el is, viharzik. Hobbija a hatalmas kertje. Fölmászik a létrán, mint mondja 8-10 méter magasra.- Oszt lerázod a meggyet? – kérdezem. - Cseresznye az, nem meggy, majd ha érik hozok neked egy kosárral.- ( Nem kell ám elhinni, tavaly is ezt mondta, de nem hozott.) Évente kétszer háromszor berobban hozzám. Állandóan úton van, nem bírja a magányt. Fő, hogy ízlik neki a madártej, meg a kávé. Hozott egy doboz bonbont, meg egy csomag pilótakekszet. Jó lesz a totyogó kis „játék babának” (hogy is hívják?) ja, – Vicuska. Aztán jött Margó, ritkán tud jönni mostanában. Amikor elkísérem már fent jár a hold.


Kedd
03. 29

Jó porhanyós lett ma reggelre a föld, öröm benne turkálni. Kapálok, gereblyézek, ki ültetem a krókuszt, amelyik az ablakban kornyadozott, átültetem a krizantémokat, metszem a rózsákat és üdvözlöm az új, tavaly eldugott barka vesszőt. Úgy került a kertembe, hogy tavaly vettem a piacon egy csokor barkát és vázába tettem Az egyik életerős vessző szakállt növesztett a vízben. Elültettem azzal, hogy meg marad vagy sem. Megmaradt, sőt három - négy centis barkákat produkált és azok most tele sárga virágporral bókolnak felém, méhecskék döngicsélik körbe és látni, hogy örül a kis facsemete ( mert azzá lett) az életnek, tavasznak, méhecskéknek. Így lehet az ember is élet-halál ura. És milyen jó érzés is ez, akkor is ha csak egy szál barkáról van szó, amit el lehetett volna dobni a szemétbe, de élő fává is lehet nevelni. Közben arra lettem figyelmes, hogy egy feketerigó ugrándozik körülöttem. Oda füttyentek neki, úgy látszik, hogy bizalma van hozzám. A kerti munka után jól esik az ebéd és egy kis szunyálás. Úgy látszik, ami mostanában kerülget, az már az öregség jele, vagy csak a szokásos tavaszi fáradtság? Csakis az lehet..


Szerda
03. 30

Hűvös, szürke a virradat, mintha lógna az eső lába. Elég hűvös van. Februárban enyhébb volt az idő. Még mindig nem lehet a hőtárolós kályhát kikapcsolni. Pedig mennyire vártuk ezt a hónapot.
Nézem a magnólia bokrot, olyan mintha halott lenne, sehol semmi jel, hogy valaha is kihajtana, olyan mintha kipusztult volna, pedig szép lila virágai voltak. Mindennap nézegetem. Változatlanul búbánatos szürke és nem ígér egyetlen virágot, de még levelet sem. A hajlított vasra felfutó piros rózsák még elég szépen virultak tavaly, most is tele vannak hajtásokkal. Az aranyvessző bokrán rengeteg a sárga bimbó, ma-holnap aranylik majd a sok virágtól. A japán birs, amit két éve ültettem el, úgy látom, az idén már megmutatja rózsaszín csodáit. A lila és fehér orgonák is duzzadnak a rügyektől. Csak ne legyen most már fagy. Mennyi szépség elfér egy akkorka kertben, mint az enyém, és mennyi öröm elfér gondok közepette is az emberi szívben.


Csütörtök
03. 31

Fúj a szél és megint hideg a reggel. Nem volt kedvem piacra menni és nem volt kedvem szóba állni Hogyishijjáknéval sem, akivel éppen a kapum előtt találkoztam boltba menet. Jókora darab lángos volt a kezében, azt harapdálta.- Jó étvágyat! – köszöntem neki, és máris tovább akartam slisszolni. Gyorsan szájába tömte a még jókora adagot, majd ujjait nyalogatva mellém szegődött. Na Jesszus, mivel fog ez engem felhergelni megint. Egyelőre nem tudott szóhoz jutni a lenyelt lángos miatt. Hanem aztán rákezdte, hogy – Lássa, megint mik gyüttek elő? – körül néztem, de nem láttam semmit. –Mik gyüttek elő? – Most mit forog, mint a bolhás kutya, amelyik a farkát keresi? – kérdi csodálkozva. – Hát nem azt mondta, hogy lássam, mik gyüttek elő? Nem látok semmit -. Elneveti magát. – Maga mindig csak mókázik, de nagyonis jól tudja, hogy mi van már megint. – Annyi mindenféle van, mire céloz?
Hát a jegyzőkönyvekre, hangszalagra vagy mire. – Elgondolkodom. Úgy látszik valamiről, lemaradtam. Nem tudok semmi újat. El voltam foglalva a kompi rakoncátlankodásával, így aztán most megest bambán nézek Hogyishijjáknéra. Nagy mérgesen faképnél hagy. De ki tudja követni a nap, mint nap előkotort ilyen-olyan miskulanciákat, és kit érdekel? Ömaf.

Péntek
04. 01

Így az ablakon kinézve szép napos a reggel, de kimenve a házból megállapítom, hogy fújdogál a hideg szél, pedig jóval az őszi harmat után vagyunk, Azért később lassan felmelegszik és dél körül megint kimegyek a kertbe. Megállapítom, hogy a pünkösdi rózsa azért hozott csak egy szál virágot tavaly, mert nem tetszik neki a hely, egész nyáron át árnyékot vet rá az ezüstfenyő. Kinézek neki egy napos helyet, és óvatosan földlabdával együtt átültetem. Nagyon szép, tömött fehér virága volt.
A virágzó barka körül megint méhecskék legyeskednek, és felfedezek egy katicabogarat is. Néhány csigával találkozom. Egyelőre még házaikban készülődnek a tavaszi esőzésekre, amikor is nagy botorul keresztül kasul másznak a járdákon, és nem győzöm félre rakosgatni őket, hogy balesetet ne szenvedjenek a járókelő népségtől. Nem rajongok értük, mert nagyon szaporák és megrágják az ezt meg azt. Ha már sokan vannak, összegyűjtöm őket egy virágcserépbe, aztán kiviszem valami jó füves árokba, és ott kiborítom a begyűjtött társaságot. Nem tudom ezek az éti csigák e, de hallottam, hogy amikor főzik őket hangokat adnak, és sírnak. Nem is ennék meg ilyesmit, de még rákot sem. Egy Törökországi kiránduláson elmentünk egy szigetre, ahol török specialitásokat és a Tenger gyümölcseit kóstoltatták meg velünk. Hiába kínálgattak, éhen maradtam volna, hogyha nem fedezek fel egy tálat, s az azon lévő rántott falatkákat. Ezeket rántott csirkemájnak vélve jól belaktam belőle. Akkor kérdezgették nevetve, hogy tudom e mit ettem? Mert, hogy az feldarabolt és kirántott angolna volt. Nohát nem vagyok az a típus, aki kiadja azt amit már egyszer bekebelezett, csak nyeltem egy nagyot, és elismertem, hogy – finom volt, na – Hát ez van. De azért direkt - nem rendelnék ilyesmit.
Délután teszek-veszek a lakásban, este bekapcsolom a tévét. - Haldoklik a Pápa.- Szomorú hír,de nem meglepő. Várható volt. Már a nagypénteki keresztút élő adásánál is látszott rajta a lassú haldoklás.
Hogyan is bírta, és mi az ami motiválta, hogy bírja végig csinálni a ceremóniát. Az biztos, hogy ilyen világszerte népszerű, szeretett és emberközeli Pápája az egyháznak még nem volt, és talán nem is lesz. Kapcsolgatom a tévét, az RTL Club bemondói is meghatottan kommentálják az újnál-újabb híreket. A vidám esti műsort is visszamondták. Virrasztások, imaórák világszerte. Van e értelme? Orvosilag, emberileg a folyamat már visszafordíthatatlan. Imádkoznak. Közben a páratlan, nagy ember haláltusáját vívja, szenved, nem adatott meg számára a hirtelen, fájdalommentes halál „kegyelme”. Ki érti ezt?


Szombat
04. 02

Az idő dettó, mint tegnap. Ma korán bekapcsolom a tévét. – Meghalt II. János Pál –Egy bölcs és jó emberrel megint szegényebb lett a világ. Meghalt pedig világszerte imádkoztak, könyörögtek érte a hívők, és szánakozva figyelték a szenvedő egyházfő fájdalmas erőfeszítéseit majd agonizálását a nem hívők. A spirituális miértek megint megválaszolatlanok maradnak. Amint a Szent Péter térre összegyűlt sokaságot néztem – nem tudtam meghatódni, mert arra kellett gondolnom, hogy néhány hét múlva ugyanez a sokaság fogja éltetni az új pápát. Így szokott lenni:- „Meg halt a Király, éljen a Király” és az élet megy tovább.


Vasárnap
04. 03

Megint csak dél felé melegszik fel az idő. Rendet csinálok és lemegyek a kertbe. Kapálgatok, gereblyézek, de csak teszek-veszek minden öröm és lelkesedés nélkül. Magam sem tudom, hogy mi bajom. Abba is hagyom a paraszti munkát és felmegyek a lakásba. Nézem a kis cicát, már kinyílt a szeme. Lekapok egy havas téli tájképet a falról és próbálom az épület színét átvariálni a finom pasztell sárgáról, téglaszínre. Így erőteljesebbé válik. Aztán azt is abba hagyom. Hozzák az ebédet. Egészen fogamra való.
A desszert egy fánk meg egy rózsaszínű krémmel töltött süti. Majd uzsonnára jó lesz. Tényleg, csinálok egy erős kávét, hátha feldob egy kicsit. Csak tudnám, miért vagyok ennyire letört? Megint lesétálok a kertbe kávés ibrikkel a kezemben és nézem, hogy a déli napsütésben teljesen kibomlottak az aranyeső virágai. Ott áll tavaszi pompában. Meg kell, hogy csodáljam. Majd hátra nézek. Abban az udvarban, ahol meghalt két éve egy idős néni (túl a kilencvenen) áll egy hatalmas tulipánfa. Tegnap még zárt bimbók sokasága borította be, most ámulva látom, hogy úgy áll ott mint egy menyasszony, talpig hófehérben, fölötte kéken tündöklik az ég. A szívem eltelik gyönyörűséggel. Elhatározom, hogy szerzek egy digitális fényképezőgépet és lekapom a fát, meg egyebeket is és küldök fotókat a Terasznak. Egészen felvillanyoz ez a terv. Persze előbb pénzt kell szerezni.
Fel megyek megint a szobámba azzal, hogy majd keresek egy jó műsort, vagy próbálok írni. Előbb megnézem az iméleket. Csak úgy megnézem. Tudom nem esedékes sehonnan semmi, de azért odakukkantok. Milyen jó, hogy megnéztem. Kanadai Kiadóm írt egy humoros levelet, mintha csak megérezte volna, hogy milyen búval-bélelt napom van. Muszáj volt hangosan nevetni azon, amit írt. És ezzel mintha feloldódott volna bennem a nagy világfájdalom.



18. hét

Hétfő
03.14

Ma elég kellemes a reggel, a szél elállt. Marianna jött és a délelőtt adminisztratív munkával múlt el. Délután bekapcsoltam a számítógépet és rá kellett jönnöm, és tudomásul vennem, hogy valami nem stimmel a géppel. Állandóan lefagy, szinte soronként, ismételgetni kell, és javítgatni.
Mindenféle táblák jelennek meg angol szövegekkel. Ebből mára elég. Abba is hagyom az írást, mert csak kínlódás és mérgelődés. Ögye m. a f.


KEDD
03.15

Napfényes a reggel, a szél mérsékelten fúj. A gép tovább gonoszkodik. Azt hittem jót tesz neki az éccakai pihenés. De csalódtam. Megdöbbenve konstatálom, hogy az Internethez nem lehet hozzáférni. Olyan dolgokat művel a masina, amilyeneket eddig nem csinált. Nézem a levelezést, nagy keservesen tudom legyőzni az új betolakodott program telefonját, ami szintén nem nyitja meg az Internetet, és így nem tudok hozzáférni a Teraszhoz, meg a Kanadai laphoz.. Én itt mérgelődöm, mások meg ünnepelnek. Bár kaptam meghívót – nem mentem volna el. Kerülöm a sokaságot. Sokan nem értik, meg, hogy egy nő magányosan állva a tömegben nagyon egyedül érezheti magát és nagyon groteszkül. Nekem is van kokárdám egészen kisméretű , mint látom a tévé képernyőjén az ünneplők is mérsékelték és a palacsinta méretűtől áttértek a normálisabb méretre. Aztán megáll bennem az ütő. Mintha beleizéltek volna a szép nemzeti ünnepbe. Fütyülnek. Szájukban valami pipaféle fütyülő, nézem az arcukat és azon tűnődöm, hogy van e egyáltalán intelligencia hányadosuk? Én nem tudom manapság nálunk minden megengedett? Ez nem demokrácia, ez már itten hanem anarchia. Érdekes, hogy a balosok nem mennek a jobbosokhoz fütyörészni. Azért ez is elgondolkodtató és az ember párton kívül is elundorodik az ilyen füttyös kedvű marhacsánkoktól. Be is fejezem, úgyis csak mérgelődöm a komputer miatt, mit emésszem magam, és még szégyenkezzek is egyes magyarkodó honfitársam-honfitársnőm magyartalankodása miatt.


Szerda
03. 16

A komputer teljesen lefagyott.

Csütörtök
03. 17

A komputert elvitte a műszerész. Holnap hozza.

Péntek
03. 18

Nem hozta. Majd holnap

Szombat
03. 19

Megint nem hozta.

Vasárnap
03. 20

Még mindig nem hozta.


19. etap


Hétfő
03. 21


Na végre! Délelőtt 10 óra körül a műszaki zseni meg hozta az új meghajtót. Jesszus! Ez egészen más kinézetű, mint a régi. De szó, ami szó, jobb formátumú és modernebb, mint a régi volt, az íróasztalt is előnyösebb átrendezni. Na kábelek ide-oda dugdosása után működni kezd a masina. Kétségbeesve látom, hogy sok minden eltűnt belőle. Dokumentumok java, a Címjegyzék, a Kedvencek a három féle kártyajáték et cetera. Majdnem elbőgöm magam. Erre fel, csiribí-csiribá az ifjú visszavarázsolja az eltűnt dolgokat. Örvendezek, de nem sokáig. Bekapcsoljuk a nyomtatót. Az Epson nem akar nyomtatni. Nem és nem. Csak villogtatja a zöld lámpát meg a pirosat is egyszerre. A műszaki szaki megint elviszi az egész hóbelevancot, kábelestül, nyomtatóstul együtt. Mondja, hogy egy óra múlva vissza jön, megnézik az üzletben kalákában, hogy hát mi az ördög van a nyomtatóval. Vissza is jött azzal a lesújtó hírrel, hogy új nyomtatót kell venni. Este meg is hozta a Canon típusú új nyomtatót. 15.000 ficcs volt. Ha ezt hozzáadom az új meghajtó költségéhez – ccc –ki sem merem mondani. Majd egy havi nyugdíj. Ögyemaf.


Kedd
03. 22


Egyelőre rá sem tudok nézni a kompira. Különben is jön az ünnep. Azt sem tudom a kertet kotorjam össze, vagy a lakásban csináljak némi rendet. De nem megy semmi. Idegileg is kikészültem az elmúlt heti izgalmas napok során a komputer miatt, a kiadások miatt, az elmulasztott naplóírás miatt, és még mi miatt is? Ja igen, az egyik macskám lefialt. Négy gyönyörű cicája lett, de nem tarthatom meg, elirtani is képtelen vagyok. Még csirkét se vágtam soha életemben. Ma este viszem őket az állatorvoshoz, megkérve, hogy altassa el őket. Az mégis fájdalommentes. Mert van, aki vízbe dobja, van, aki elevenen elássa. Egyszer mások rábeszélésére én is vízbe dobtam a 2-3 napos kiscicákat, de utána olyan sírógörcsöt kaptam, hogy soha többé nem tudnám meg tenni. Inkább fizetek az altatásért. Hamarosan a Kormi is fial. Nagyon nehezen viseli, oda a játékos kedve. Utána a két anyacicát - kerül, amibe kerül – megoperáltatom. Nem bírom nézni az ő anyai szomorúságukat, amikor kicsinyeiket keresik és én is rettenetesen megszenvedem az ilyen napokat.


Szerda
03. 23

Ma szomorú hírt kaptam Szegedről. Barátnőm Mária küldött e-mailt. Így tudtam meg, hogy az a fiatalember, akit Ausztriában maga alá temetett a lavina az ő testvérének a fia. Borzasztó el gondolni, mit érezhetnek a szülők, amikor ép, egészséges gyermeküket, aki egyetemi tanulmányaival, és csupa jó tulajdonságokkal készült kilépni az életbe, holtan látják viszont, és az ő reményeikkel együtt el kell, hogy temessék, Miért történnek, történhetnek meg ilyen tragédiák? Van, aki azt mondja erre „Rossz időben, rossz helyen volt” – de a halott fiú mélyen vallásos szülei és Mária nem ezt mondják. Talán nekik van igazuk? Mindenesetre így könnyebb elviselni az elviselhetetlent.


Csütörtök
03, 24

Az idő lassan tavaszira fordul. Napsütéses délelőtt van. Csak most van energiám arra, hogy átlapozzam a Nők Lapját. Kihullik belőle egy kis füzet, a legújabb könyv kínálattal. Kanadai Kiadóm ajánlott egy könyvet, hogy feltétlenül olvassam el. Reménytelen esetnek tartom, bár a katalógusból rendelni is lehetne. Na ja, ha nem lennék anyagilag a padlón. Különben amit ő ajánlott arról ez idáig nem is hallottam. Hoppá – itt van. „A DA Vinci kód” nézem az árát. Elég drága. Kimegyek a piacra. Ott csellengek a könyvárus standja körül. Ott a könyv. Hát ez akarja, hogy elolvassam. Jön az ünnep, fodrászhoz is kéne menni. Ha nem mennék – megvehetném a könyvet. Néhányszor odébb állok, meg vissza. Monologizálok magamban, úgy sincs semmilyen programom, otthon fogok ülni. A hajam megmosom, kész. Jöhet a könyv. Nohát nem tudtam, mit veszek meg. Ez megint egy újabb verzió- Jézus Krisztus és Magdalai Mária kapcsolata és a többi és stb. Sokan felszisszennek, ha ezt a könyvet elolvassák, csak úgy mint a Jézus Krisztus utolsó megkísértése c. filmen. Én már nem szisszenek fel semmin. Volt idő, amikor szenvedélyesen tudni akartam, hogy mi az igazság. De miért is akarjuk meg tudni? Hasonló a HIT is egy számtalan kis lapokra csiszolt üveg prizmához, akárhányan nézünk bele, és hiába fókuszálunk egy valamire – mégis mindenki másképp látja azt. a valamit .A szivárvány összes színében ott reszket előttünk az igazság, de mindenki másképp tapasztalja meg. Na kellett nekem a DA Vinci kód?

Nagypéntek
03. 25

Nagyjából összegereblyéztem a kertet és egyúttal örömmel konstatáltam, hogy az aranyvessző bokra rengeteg kis bimbókezdeményt ringat az enyhe szélben. A lakás is nagyjából rendben várja az ünnepet. Nálam ünnep is csak akkor van, ha csinálok magamnak. Nézem a macskamama kosarát, bevallom egy kis cicát meg hagytam. Nem volt szívem mindtől megfosztani, ez az utolsó sarj. Nem lesz több fialás. Megható nézni a kis állat mennyire félti azt az egyet.
Úgy látszik jobban megártottak a múlt heti izgalmak, mint gondoltam. Most jön ki rajtam. Dél óta nagyon fáj a szívem és a bal karom. Bekapcsolom a kompit. Ismerkedek az új furfangokkal. Meglepődve látom, hogy vírusszűrő programot is telepítettek. Ki is próbálom, tesztel a gép és minden nulla. Ki derül, hogy még jól is jártam a cserével. Reszkessetek vírusok! Mert, hogy ezek tették tönkre a régi gépet. Este bekapcsolom a tévét, már csak a végét látom a Rómából élőben közvetített keresztútnak. De ennyi is elég ahhoz, elnézve az egyházi hierarchiát, a lelkes tömeget, hogy a Da Vinci kódra és sok minden másra gondolva, sírva fakadjak.


Nagyszombat
03 .26


Reggel még nem sütött a nap. Az éjjel esett az eső. Inkább amolyan tavaszi zápor lehetett. Éreztem és élveztem a frissen ázott föld szagát. Piac helyett a boltba mentem, meg a Csontiba macska kajáért. Be kell spájzolni az ünnepekre. A német juhásznak is meg vettem a rex-szalámit és a gazdájának van egy csöpp kislány unokája, neki is vettem egy csoki nyuszit, apró színes tojásokkal. Őt is apa nélkül neveli a nagyon fiatal anyukája, akinek semmi szakmai felkészültsége de még csak munkahelye sincs. Mégis meg vannak, a fiatal anyuka minden héten más színűre festi a haját, modern és divatos cuccokban jár. Az apja, vagyis a német juhász gazdája törpe növésű, leszázalékolt, mert mint mondják, elitta a máját meg az egyéb belső cuccait Az unoka is alighanem kis növésű lesz, mert csak akkorka, mint egy nagyobbacska játék baba, pedig már 2 éves. Most kezd szaladozni, persze több-kevesebb fenékre eséssel. Ha meg lát már messziről repes felém és mosolyog, tudja, hogy mindig kap tőlem valamit. Szívesen elfogadnám, akár csak egy thaiföldi kis árvát. Édesanyám halála után (1970) örökbe akartam fogadni egy kisfiút vagy kislányt. Meg is indult a folyamat. De a környezettanulmány szerint a lakásom nem felelt meg a körülményeknek. Akkor ugyanis még nem volt fürdőszobám meg ez meg az. Érdekes, hogy én is felnőttem fürdőszoba nélkül, mint ahogy sokan mások. Tehát kútba esett ez a tervem is, de szerencsére az a típus vagyok, aki nem búcsálódik azon, ha valami nem sikerül. Akkor úgy van jól, ahogy van. Tovább kell lépni, és észrevenni egyéb és elérhetőbb célokat.


Húsvétvasárnap
03. 27

Elhatároztam, hogy ma aztán tényleg meg tartom az olyan régen esedékes szent Heverd-el napot. Teszek a macskákra, jól elvannak odakint. Kidobok nekik az ablakon valami kaját a teraszra és visszabújok a paplan alá. Visszaalszom magam, de kis idő múlva már nem megy az alvás. Kézbe fogom a krimit, amibe még az este belefogtam, érdekesnek látszik. Címe - A második halálos bűn - Aztán megest elalszom. Aztán nézem az órát, fél tíz. Na jól elheverésztem, most már szégyelljem magam, ha nem kecmergek ki deréktörő fekhelyemről. Gyorsan összekapom magam. Tisztességesen ellátom a bandát, bekapcsolom a tévét. Jesszus, hát nem éppen mondja, hogy áttértünk a nyári időszámításra, akkor nem is fél tízig heverésztem, hanem fél tizenegyig.
Nem is érdemes már reggelizni. Na még ilyen se volt. Odaki gyöngyházszürke a mindenség.
Megint esett az eső. Ettől híznak a bimbók és rügyek. Bekapcsolom a kompit. Megjelenik egy tábla, és közli, hogy ellenőrizzem jó e az idő beállítás, mert, hogy a komputer is áttért a nyári időszámításra. Meg vagyok hatva. Rendes gép ez. Most már örülök a cserének. Gyorsan nézzük meg, hogy amíg én lustálkodtam jött-e ímél? És megint meghatódom. Aztán cseng a telefon. Monorról kíván szép ünnepeket volt főnököm a volt járási pénzügyi osztály vezetője és bejelentkezik hétfőre, mint locsolkodó. Idősebb nálam, két éve özvegy szegény. Elsírja magát, hogyha Licikét említi. Kiderült, hogy egy vajszívű ember, pedig milyen szigorú, rettegett főnök volt. Mindkét fia orvos, és máshol lakik, de a menyek ellátják őt mindennel, a frigója mint mondja – mindig tele van. Aztán még egy telefon Kalocsáról. Volt háziasszonyom kíván boldog Húsvétot, ő már évekkel ezelőtt eladta az itteni házát és oda költözött, mert ott él a rokonsága Kalocsán. Fia, lánya más-más helységben éli családi életét. Mint mondja – meg sem látogatták. Na lám, hányan vannak így? Egyáltalán mi a biztosíték arra, hogy nem marad egyedül az ember élete utolsó stációjához érve?
Kint el kezd derengeni a mennybolt. Örülni kell, hogy elmúlt a tél.


***************



17. etap

HÉTFŐ
03.07.


Már rossz leírni mindig ugyanazt, hogy direkt télies a reggel. A nap bágyadtan takargatja magát a felhőkkel, tán csak nem fázik? Semmi kedvem kimenni a meleg szobából. Nekiülök az adminisztratív munkának. Mennyire vártuk ezt a márciust, nem szép tőle, hogy nem hozza a meleget. Na talán majd a Sándor, József, Benedekék Ám azok sem a régiek már, vagy talán elhagyták valahol a zsákjukat.- Ö. m. a. f -ezt a tohubavobút ami eluralkodott minden téren és a fiókjaimban, sőt még a szekrényeimben is. Délután kezembe akad egy könyv, amelynek címe: Számmisztika. Már többször is elolvastam, sőt ki is számoltam minden kiszámolhatót.
Úgy jött ki, hogy a négyes és a nyolcas szám dominál az életemben, sorsomban.
Mert ugye 13-án születtem, tehát 1+3 = 4, édesanyám aug. 4-én halt meg ott is ott van a 8, meg a 4. És így sorban ezek a számok tünedeznek fel akkor is ha a nevem betűinek a szám jelentését adogatom össze. Nem valami szerencsés számok
Nade elolvastam Hernádi Gyulának a lélekvándorlásról írott könyvét is. Eláruljam, hogy mi voltam régebbi életemben?
Nohát még anyagkoromban – Imaszőnyeg – ez elhihető, mert sehogysem tudok elszakadni a misztikus dolgoktól. Biztos sokat és buzgón imádkozott rajtam térdepelve az akkori gazdám.
Hanem az ezutáni inkarnációmban szégyellem bevallani, hogy mivé lettem – a kidolgozott tesztek szerint – Pekingi kacsa voltam. Valahogy ez is elhihető. Mert egészen kislány koromban volt egy visszatérő, félelmetes álmom. Abban mindig egy baromfiudvarban voltam, ahol egy kakas fél lábon álldogált engem fixírozva. Szörnyen féltem tőle. Csak az a fura, hogy olyan kicsi voltam, hogy talántán még igazi kakast sem láthattam. Aztán voltam kártyavető cigányleány is…de nem sorolom a többit, merthogy abbahagytam az egészet, mondom még a végén tán az is kijön, hogy haramiaként, mi mindent műveltem, és most annak iszom a levét. De, hogy halálom után hová születek ujjá, az még nagyon érdekelt. Vagy három napig tartott, amíg minden tesztet kitöltöttem, komoly lelkiismeret vizsgálatot tartva, annyira korrektül, hogy a végén a jó pontokból átraktam 18–at a rosszak közé, hogy hátha valahol egy kicsit csaltam, mert pontosan akartam tudni, hová fogok ujjá születni. Hát az jött ki, hogy NIRVÁNA.
Ami azt jelenti, hogy soha többé nem születek újra.
- Édes Mindenhatóm, nekem nem kell a Nirvána – engedd, hogy még számtalanszor újra születhessek erre a gyönyörűséges Földre.


Kedd
03.08.


Süt a nap, aminek örülni kellene, de cefetül hideg van. Lemegyek a Nők Lapjáért, és látom, hogy a szomszéd udvarban már sárgul a fűzfa. A hajlékony vesszők mintha aranyból lennének, himbálja őket a böjti szél. Kezem dörzsölgetve sietek fel a lakásba. Átlapozom a lapot, a receptek között most a - Sztrapacska juhtúróval - kacsingat rám. Hát nem meg kívántam? Gyorsan meg nézem mi is kell hozzá? Na majd ezt is megcsinálom hamarosan.( mint a k. cvekedlit)!? Eseménytelenül peregnek az órák, de megszólal a kapucsengő. Az Önkormányzat küldött nőnapi ajándékot, egy csomag kávét és egy szív alakú díszdobozban valamilyen extraminőségű bonbont. Persze, hogy örültem, az ajándéknak is és főleg a figyelmességnek. A ráadás az volt, hogy a Küldönc (férfi) arra kért, hogy megcsókolhasson. Naná, hogy odatartottam a az orcámat, meg is puszilt jobbról is meg balról is. Délután bekapcsolom a tévét, délután 4 óra van. Egyszer csak elsötétül a képernyő és a videó órakijelzője, még jó hogy a számítógép nem volt bekapcsolva. Kimegyek a teraszra, ott a villanyóra. Az automaták nincsenek lecsapva csak a nagy főkapcsoló, amivel áramtalanítani lehet a lakást. – Jesszus, azt a leborult szivarvégit! – most aztán mi lesz? Körbe kérdem a szomszédokat, mindenkinél van áram. Átszólok Viliékhez, azt mondja – nyugi, nyugi olvasták plakáton, hogy ma áramtalanítás lesz, én biztos másik utcába vagyok bekötve, ahol fűrészelik a fákat. 5 órakor meglátom, hogy megjön az áram. Nohát nem jött meg. Itt helyben már évek óta nincs kirendeltsége az ELMÜ-nek. Dunaharasztira kellene telefonálni. Ha nincs áram, leáll a fűtés is. Kezdek búbánatos lenni. Átjön Vili felesége Kati. Sorra kihúzunk mindent a konnektorokból, este van. Gyertya mellett ügyködünk.
Aztán azt mondja Kati: - Hoppá! Ez a szobai konnektor itt kilóg a falból.- Mondom én – hadd lógjon, kilóg az már évek óta – azon üzemel minden a tv, a számítógép, az állólámpa et cetera. Sose volt vele semmi baj. – Hát most már elunta a lógást. – mondja Kati. (vagy a nyavalyás Kormi macerálta a levegőben csüngő fityfenét) Kati aztán hoz egy ménkű hosszú kábelt és az előszobai konnektorba dugja. Kigyullad a fény. – Ezt a lógóst meg holnap a Vili helyre teszi.- mondja. Örülök. Megkönnyebbülök. Hálálkodom. Elmenőben még visszaszól – el ne botoljak a szanaszét kígyózó kábelbe. – Nohát mégsem múlt el a nap esemény nélkül.
Most már csak az kell, hogy hanyatt essek a nagy rumliban.


Szerda
03.09.


Napfényes a reggel, de megint didereg a kinti világ. Én is vacogok, amíg a kukát kitaszigálom az árokszélre. Majd ráfagyott a kezem. Nézem a madáretetőt, üres. Hiába csak el kell mennem a sorompón túli – Csonti – boltba, mert, hogy ott madáreleséget is árulnak. A benti madaraimnál is elfogyott a köles meg a szotyi. A Lóri már unja a matatást az ép magvak után és olykor tollát felborzolva rikkantgat felém. Gyorsan magamra kapok ezt azt, és pucolás a Csontiba. Na jókor, mert, hogy a Hogyishijjákné éppen akkor jött át a sorompón, amikor én meg mentem volna át.- Hová, hová? – kérdeztem csak úgy kutyafuttában. Hát nem rögvest megállt. – Megyek az egészségházba. – Csak nem beteg:? - kérdem részvéttel.- Hajja e, úgy fáj a fülem már napok óta, meg mintha méhek zümmögnének benne. Hiába rázogatom, csak zümmög. – Látja ez biztosan azért van, mert mindig meghallgatja azokat a kótyagos híreket. – mondom neki kajánul. – Hát ez az, már meg valami listáról beszélnek Hogy voltak akiket kényszerítettek rá, hogy spicli legyen. – Nem volt szép dolog. – mondom, csakhogy mondjak valamit. – Na de, hogy kényszeríthették volna? Akiket erre kijelöltek, azok mind párttagok voltak, méghozzá megbízható párttagok, mert akárkit nem bíztak volna meg ilyen bizalmas munkával. Nem igaz? Hát akkor most kire acsarkodnak ezek a fiatalok, a saját apukájukra, anyukájukkra, aki megbízható párttagnak számítottak, és azért, hogy a gyerekének vajas kenyeret adhasson meg, hogy kitanulhasson bevállalta a megbízatást, nem lenne jobb ha ezek inkább hallgatnának. És ne piszkos kényszerről beszélnének, mert voltak, akiket nem lehetett semmiképpen ilyesmire rákényszeríteni.- mondja őszinte felháborodással – most még majd figyelje meg, nem azok lesznek a mocskok, akik besúgtak, hanem csak azok, akiknek súgtak- azzal kezével hadonászva elrohan. Szájtátva bámulok utána. Íme az „utca embere”. – Amit kimondott arra eddig, még nem is gondoltam. Nahát. És nekem is zümmögni kezd valami a fülemben.
Vili jön, és hipp-hopp percek alatt helyén van az évekig levegőben csüngő konnektor az elosztóval együtt. Villany működik, Tévé megy, videó óráján villognak a számjegyek, számítógép oké, állólámpa hangulatos fénye ismét meghitté, barátságossá varázsolja a szobát. A kilométernyi kábel-kígyót Vili a hóna alá csapja és távozik. Most már bátran járkálhatok, nem kell fenékre eséstől vagy netán elhasalástól félni, meg attól sem, amit Vili mondott, hogy szerencsém volt, hogy nem rázott meg az áram. Délután az egyik „ügyfelem” férje, hoz egy picike cserépbe aranyos kis lila krókuszt, ami még bimbókban van, meg mellé egy csoki nyuszit. Györgyi küldte, a felesége. Aranyos az a Györgyi, karácsonyra egy csomag kozmetikumot hozott.(nem vallom be, hogy nem használok semmiféle kenceficét) majd tovább adom.
Délután megnézem az iméleket, az Irodalmi Rádió közli, hogy mikor lesz műsoron a novellám. Hát ez is egy öröm. Csak tudjam fogni.


Csütörtök
03.10.


Napfényes a reggel, de hidegebb van mint tegnap. Az égen felhők rohangálnak és a szél vihorászva rázza a fák csupasz gallyait, meg a szomszéd garázs tetejének fekete nájlon cafrangjait. Nézem a szobám ablakából – mintha gyászlobogók lengenének, amiért a tél nem akarja átengedni helyét a tavasznak. Úgy látszik már az évszakok sem férnek meg egymással.
Megint nincs kedvem kimenni a piacra, majd inkább a szombatira, hátha addig elül a szél. Nem mintha nem szeretném, és nem élvezném ha fúj, de ha gorombáskodik, azt nem szeretem. Aki még nem hallotta fütyülni a szelet, az el sem tudja hinni, hogy a szél tud fütyülni. Én kétszer hallottam. Egyszer, amikor Berekfürdőn töltöttem a szeptember eleji napokat. A szállásomtól a fürdőig egy hatalmas mezőségen, réten kellett átmennem. A szabad térségben hallottam dudorászni. Máskor is direkt arra mentem, mindig megálltam hallgatózni, ha magnó lett volna nálam, fel is vettem volna. Másodszor a Délpesti korház körfolyosóján hallottam fütyörészni a szelet. Azóta hiszek az Üvöltő szelekben is. Szeretem hallgatni. Szeretek mindent, ami mozgásban van, ami hangot ad eccóval mindent ami él. Azért van a négyszer négyes szobámban 3 falióra, egy ami üt, kettő, ami zenél. Van egy amit Münchenből hoztam, ez búra alatt van és ha jó a kedve, illetve eltalálom a helyit, akkor pörögnek-forognak benne a golyóbisok. Jó magas polcra kell tenni, mert a Kormi már nagyon fixírozta. A lámpákat is nagyon szeretem. Van egy álló lámpa 2 körtés, (egy körtét spórolás miatt kicsavartam) ezt azért is szeretem, mert néhai barátnőmtől Lilitől kaptam karácsonyi ajándékként. Azt a karácsonyestét náluk töltöttem és utána kocsival hoztak haza a férjével a lámpással együtt. Az szép karácsonyeste volt. Nem töltöttem mégsem egyedül. Ez a lámpa a rekamié mellett áll. Középen a plafonon van a csillár, ez 3 körtés, ezt sose gyújtom meg, nemcsak spórolás miatt, de jobban szeretem a félhomályt, mint a teljes kivilágítást. Az íróasztalomon is van egy aranyos, kisméretű álló lámpa. Hollóházi porcelán, a talapzata sárgaréz. Ezt a bolha-piacon szereztem.
Volna még egy nagyon szép, szintén porcelán, olíva-zöld lámpa, de ennek a búrája eltörött, és levittem a műterembe. Szeretnék venni rá egy ugyanolyan fehér porcelán búrát, de már aligha kerül rá sor. Úgy kell nekem, érjem be azzal, ami van. Nézze meg az ember!


Péntek
03.11.


Ez a nap is jól kezdődött. Becsöngetett a vízdíj beszedő hölgyemény, azzal, hogy leolvasta a vízórát és készüljek fel, hogy amikor a számlát hozza áprilisban 8000 ficcset kell leperkálnom a jan-febr. hónapokra. Azt hittem hanyatt vágom magam, egész nyáron nem volt annyi víz fogyasztásom. Azt mondja 60 Ft-tal lett drágább köbméterenként. De akkor is sokallom.
Az ételbárosék nem fizetnek annyit, pedig ugye ott aztán van pincsi-pancsi tányér-pohár mosogatás, nem is szólva a fazekakról, lábasokról. Van egy sanda gyanúm, hogy csőtörés van, mert az utcai kapu előtt állandóan áll a tócsa. Hétfőn kezdhetem azzal a napot, hogy amennyiben még ott a pocséta - telefonálok a vizeseknek. Nézzék meg, legyenek szívesek.
Megyek a boltba. Amilyen az én szerencsém hát nem ott dumálgat Hogyishijjákné.
- Mit mondtak az Egészségházban? – kérdezem. - Hajaj, huhú, képzelje mit hallottam ott a folyosón, éppen most nevettünk rajta, amikor elmondtam. Csudajó vicc. Úgy van, hogy két turista beszélget a Parlament előtt és aszongya az egyik a másiknak: Nézz már oda, nem is tudtam, hogy Magyarország ilyen gazdag, mindig arról szövegelnek, hogy ilyen szegények meg olyan kódisok.- Hát most honnan a jófenéből tudod, hogy nem azok? – így a másik. Hát csak onnan, nézz körül, nem látod ? ezeknek a képviselőknek már nem is elég a merci, traktorokkal járnak a Parlamentbe. Alig várom, hogy otthon elmeséljem.
Hiába, akadnak még magyarok, akiknek, ebben a fancsali világban is, jó a humorérzékük. Legyen is szívből kívánom.
Ami ebben a mai napban kellemes, az, hogy hozza a postás a nyugdíjat a 13. hónapi nyugdíj felével emelten. Óriási dolog ez. Azt hiszem, minden nyugdíjasnak sokat számít.
Este bekapcsolom a Tévét. Sienkiewicztől a Keresztesek c. film pereg.. Egy-két kocka után átkapcsolok máshová. Ezt elég volt egyszer végig nézni még a Corvin közben lévő Corvin filmszínházban, akkor, amikor az 56-os forradalom után frissen felújítva állt az épület. A Szent Johannát is csak egyszer tudtam végig nézni. A fizikai rosszullét mellett, egy olyan lelki gyötrelem lesz úrrá rajtam az ilyenek láttán, hogy ettől kímélni akarom magam. És tették mindezeket az embertelen borzalmakat a kereszt égisze alatt. Szomorú dolgok ezek, és jóvátehetetlenek. És éppen ezért megbocsáthatatlanok.


SZOMBAT
03.12


Napfényes a reggel, de goromba szél cibál mindent, ami útjába áll. Dehogyis megyek ki a piacra, inkább csak a közeli boltba. Ha nem fújna úgy ez a bolond szél, mintha valami kis enyhülést lehetne érezni. Már haza felé tartok, amikor mellém szegődik egy koránőszült kontyos asszonyka. Ha csak lehet, elkerülöm, mert ő aztán egy igazi, meggyőződéses párttag. Hogy melyik pártnak a tagja? Hadd ne mondjam. Rögtön belevág a sűrűjébe és mond olyanokat, amikkel én nem értek egyet. Nem szokásom vitatkozni, mert bikajegyű vagyok, és sokat eltűrő, de ha megvadulok, nem tudom féken tartani magam. Nagyokat hallgatok.(egy darabig),
- Nézze, én nem vagyok párttag, nem is voltam, nem is leszek - Mondom türelmem fogytán. - De legalább is szerény véleményem szerint azért olyan nincs, hogy egy párt mindent csak jól csinál, a másik meg mindent csak rosszul csinál.
– Na persze – mondja a kontyos – az a legjobb, legkényelmesebb, hogy „nem vagyok párttag” – mert aki párton kívüli az hol erre tapsol, hol meg arra tapsol.
Híjnye, azt a leborult szivarvégit ennek a nőcinek, mit is mondjak erre? – Végül megtaláltam a hangom. - Bizony, bizony hun erre tapsolok, hun meg arra, ez éppen azért lehetséges, mert kívülálló vagyok, megengedhetem magamnak, hogy annak tapsoljak, aki valami jó ötlettel áll elő a haza sorsát illetőleg – mindegy, hogy „ jobbos” vagy „ balos” de aki valamely pártnak a tagja az eleve elkötelezi magát, hogy a másikban csak a rosszat lássa, annak minden jó igyekezete elé keresztbe tegyen. - Ö. m. a. f. úgy felizgultam, hogy köszönés nélkül ott hagytam a kontyos nőcit. Hazamentem gondolatokba mélyedten és nem is tudom hogy jutott eszembe Aesopus meséje, amit még 18 éves koromban olvastam, de időálló napjainkban is.
Hogy is volt:? Valahogy így: Mendegél az úton egy idősecske ember meg az unokája,-
meg egy szamár. A szamár hátán a legényke ül, a nagyapó meg mellettük ballag. Szembejön egy sokaság. – Né már, nem szégyelli magát az a gyerkőc, hogy hagyja az öreget gyalogolni? Cserélnek. Most az öreg ül a szamáron. Újabb sokaság jön velük szembe. – Né már van szíve ennek az öregnek, hogy a gyerek kutyagol az út porában ő meg kényelmesen megül a szamár hátán. . Mind a ketten fel ülnek a szamárra . Megint jön egy újabb sokaság, el kezdenek sápítozni, - Micsoda lelketlenség azt a szegény állatot így megterhelni: - Leszállnak mind a ketten és most már mind a ketten gyalog mennek a porban. Megint jön egy újabb sokaság. El kezdenek nevetni: Né már, milyen gyagyások ezek. Ott a szamár mellettük aztán gyalog kutyagolnak – Hogyha a kis tanmese írója kihagyta volna a szamarat – nem volna tanulság.
Gondolom azért írta, hogy az emberek elgondolkodjanak rajta. Akinek meg nem inge, ne vegye magára.


Ferenczy Hanna: Önéletrajz
Ferenczy Hanna: Napló 47., 48. hét
Ferenczy Hanna: 8., 9., 10., 11. etap
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 50. hét
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 52., 53. hét
Ferenczy Hanna: 12., 13., 14., 15. hét

2005-05-25 19:59:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]