Felolvasóest

Nem szoktam felolvasóestekre járni. De ez az állítás talán egyre inkább érvényét veszti, legalábbis most az a tendencia látszik érvényesülni, hogy lassan kikopik a nem és a helyére a néha kerül.        Az ilyen eseményeket régen sznobnak tartottam, amit csak a beavatottak élvezhetnek, s legfőképp azok, akikről az egész szól. Előítéletem csak erősödött akkor, mikor egy húszéves lány első kötetét kellett ünnepelni, én meg az irigységtől vegyes hányingerrel távoztam a helyszínről - persze csak udvariasan, miután mindenki elmondta a magáét.

Azóta szerencsére értek pozitív élmények is, talán a mai volt a legjobb. Bevallom, most is, és múltkor is tudatlanul ültem be a könyvesház poshadt szagú pincéjébe, és ha nem hívják fel rá a figyelmemet, nem is hallok a dologról. Talán jobb úgy megismerkedni egy költővel, ha előtte nem hallottál róla semmit, és ilyenkor rögtön élőszóban tálalják eléd: felolvas ő, felolvas egy ismerőse, felolvassa a kritikusa.    Azt sem hittem volna, hogy valaha nevetni fogok egy felolvasóesten, vagy hogy épp ötletek rohannak meg (na nem a mástól koppintottak!), hogy hazaérve annyi élményt hordok magamban, mint egy jó film után… De nem azért, mert annyi minden történt, hanem kitágul a világ, a saját mozimat nézem, miközben én veszem fel, vágom és szerkesztem, feliratozom…     Gáspár Barbara        Győrffy Ákos sz. 1976, Vác. Nagymaroson él, mozgássérült gyerekekkel foglalkozik egy budapesti általános iskolában. 1996 óta jelennek meg versei különböző irodalmi folyóiratokban (Holmi, Alföld, Mozgó Világ, Élet és Irodalom). Első verseskötetének a címe, melyre Gérecz Attila-díjat kapott A Csóványos északi oldala (Accordia, 2000).