Látólátogatás - erdei áramszünetben            (További képek - KAF és Vida Gábor portyája Gyergyószentmiklóson)    KAF = Kovács András Ferenc

Csípős napsütésben sütkérezve várakozók gyűrűjéhez fékez biciklijével a Tudósító. A gyergyói Salamon Ernő irodalmi kör tagjai, és magyartanárok. Hat óra múlt, kongatnak. Kovács András Ferenc (KAF) és Vida már megjött – mondják nyugtatóan, sétálnak a városban. "Egyre vonzóbb vagy szexuálisan" – mondja Tudósító hátát lapogatva egy magyar-franciatanár, amúgy írást beszüntető író, valamely körtag sógora. Tudósító a feromonok kirajzását a tavaszra fogja, reméli közben, nem az új piros bőrkabát volna túl qrvás.    A szünetelő-író meséli már a körnek, hol is látta fékezni KAF autóját – mire leintik: nincs is autója, vonattal érkezett Gyergyóba a Látó szerkesztőpárosa, ama KAF-jelzésű számtábla hírértéke nulla. (Tudósító jegyzi: ilyen alapon a másik megállapítás is berogyott.)    Körbe lépnek a meghívottak. Fel a kopott vörös márványlépcsőkön. Gál Éva Emese        A rusztikus magyar kabinetet választja inkább a húszfős kis társaság a szocialista-freskós díszterem helyett. Patek Mária Anna aligazgató-magyartanár a házigazda. Bákai Magdolna szervező, a városi könyvtár igazgatója az erdélyi magyar irodalom jeles képviselőiként köszönti a meghívottakat. Gál Éva Emese helyi költőnő földijeként mutatja be KAF-ot (Szatmárnémeti), életrajzi adatokat, kötetcímeket sorol kézzel írt jegyzeteiből. Vidánál kiderül: szülővárosa egy nem létező hely. (Tudósító mosolyog, ő korábban megkapta a feddést Vidától a Könyvpiac-interjúban jelölt adatért.)    Kőröskisjenő, kérem, olyan nincs. Az csak egy románból helytelenül magyarított helységnév. Tessenek megjegyezni, tudományt felülírni: Vida Kisjenőn született.    (Pótlás: „Hogy a településnevek miatti félreértések és balhék egyszer s mindenkorra... Romániában három INEU nevű település van úgy mint CSÍKJENŐFALVA (HR), BOROSJENŐ (Arges), KÖRÖSKISJENŐ (Bihar) - zárójelben a jelenlegi megye. Az én szülővárosom pedig CHISINEU-CRIS magyar nevén KISJENŐ (AR). Nem igaz tehát, hogy nincs KÖRÖSKISJENŐ nevű magyar település, ezért a kijelentésemért elnézést kérek, de az nem az én szülővárosom.     Az alapfélreértés abból adódik, hogy a román hatóságok elfelejtették egységesíteni az ország településneveit, mert Magyarországon már az első háború elott elhatározták, hogy egyazon néven két helység nem szerepelhet. Romániában például 7 darab Satu Mare és 12 db. Livada nevu helység van Stefan cel Mare-ról még nem is beszéltünk...” Vida)

A Líceum

KAFról azt tudjuk itt meg, hogy „nagyon nagy formaművész, és nem csak használja, hanem a gyermekek javára hasznosítja is ezt a tudását” – gyerekversek mestere tehát.    Mindkettőjük a kolozsvári Babes-Bolyai tudományegyetem bölcsészkarán végeztek, ez rendben.        Vida elvégzi Kőröskisjenő etimológiai lerombolását, majd rátér a Látóra. Ő 1994-ben került oda, azonnal egyetem elvégzése után, örök hála érte.

Aztán a mindenkori hatalom és kultúra viszonya: a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi havilap tizenöt éve alatt nem volt anyagi gondja, nem volt dolguk hatalom küldte intendánsokkal, számokat olvasókkal, akik azt firtatták volna: mire kell önöknek hat szerkesztő, minek kell villany, számítógép és betű. A Romániai Írók Szövetsége és Maros Megyei Tanács folyóirataként megjelenő Látóra tehát nem jellemző a Beethoven-szimfóniában játszó nyolc hegedűről szóló példa, melyek számán a hatalom pénzügyi megbízottja úgy kívánt spórolni: „ha kevesebb nem elég, ne játsszanak Beethovent!” - illusztrálja a helyzetet Vida Gábor.    Itt hangzik el, hogy amúgy a lap főszerkesztője Markó Béla RMDSz-elnök, a költő, és jelenlegi romániai miniszterelnök-helyettes. Ám ez valójában nem így van: Markó csupán háromhavonta néz be a lapba, a főszerkesztői munkát gyakorlatilag Gálfalvi György főszerk-helyettes végzi (aki nem lehet jelen, mert épp Svájcban szabadságol).        Vida kiemeli: noha az utóbbi években divattá vált a nyomdai termékek példányszámát a kiadónak titkosítani, ő föltétlen elárul annyit a titokból: a Látónak Gyergyószentmiklóson van a legtöbb előfizetője. (A Terasz értesülése szerint ez ötvennégy előfizetést jelent.)

Vida Gábor, Kovács András Ferenc

Terjesztési torpanásról beszél KAF is és itt nem hallgatja el a Magyar Napló sarát. Megígértem hogy mindenhol beszélni fogok róla – jelzi, és elbeszéli:

Történt egykoron, hogy az a néhány erdei irodalmi lap kölcsönös terjesztésről kötött egyezséget a Magyar Naplóval. A MN viszont nemrég leüzent: ennek vége. Tovább nem vállalja a Látó terjesztését, mégpedig „ideológiai okok” miatt nem. Konzervatív lap a Napló, nem tudja a Látót eladni, ugyanis. „Hogy mi hogy boldogulunk a Napló eladásával, arról nincs mit mondani” – zárja KAF.        A meghívottak egymásnak adják a szót, pörög az est. Külön forduló a „alkotók és szerkesztők, közben saját lapunkban közlő alkotók is vagyunk” ön-kérdés és válaszaik. Magyarázatok.    Vida veti fel: szerinte nem föltétlenül szerencsés mikor egy lapnál szépírók dolgoznak. Bármennyire szerény is, mégis saját egóját tolja elé; mintegy színes kontaktlencsén figyeli a szövegeket. Ha rossz szöveget kap: „ennél én jobbat tudok!”, ha jót: „nana, nálam csak nem ír jobbat?”.    „Az a fontos, hogy az író jól érezze magát abban, amit csinál” – ez egyfajta summázat. Ha meg bírálatok érik elutasított kéziratok szerzői részéről, amiért saját lapjában közöl (Vida prózarovat vezető – író, KAF versrovatot vezető költő), akkor meg ez a szöveg makulátlan, etalon kell legyen.    Talán, mondja Vida, talán szerencsésebb volna máshol dolgozni, ám, ha belegondol, hogy napi nyolc órában lapátolni ehelyett, és csak utána, este ülni a papír mellé – mégis inkább a szerkesztőségi munka biztosította nyugalom és szakmai kör a jobb. De ebben azért nem teljesen biztos – toldja.    KAF szerint a szerkesztőnek kötelező a jó olvasói ízlés, anélkül halott szerkesztő. Ő azért közöl verseket a saját lapjában, mert meggyőződése, hogy az ettől is jobb lesz. (A lap mármint.)

Irodalmárok - kék virágkompozícióval

Másfél óránál tartanak, s a miért ír az író kör is lefut. Vida bevallja: neki mindig az a furcsa, hogy azok, akik kéziratokat küldenek a Látónak, miért küldik. Miért ül le este napi hajtás után egy korosabb olvasó, egy idős ember megírni egy verset, lámpafénynél egy novellát. „ebben van valami csodaszerű – vagyis ez a természetes” – így Vida. Nem tud választ adni arra, miért ír. El lehet gondolkodni azon, mi történik az emberben, mikor önfeledten olvas. Az írók financiális gondjai tehát nem beszédtéma: irodalom azért van, mert Erdélyben mindig volt elég ember ahhoz, hogy érdeklődjék iránta.

KAF a médiasztárok idiotizmusa ellen háborog, a siker természetrajza, Majka és nemtomkik neve forog a rusztikus teremben. Mindegy kik ők: Gyergyóban nem fogható az adó, ahol ezek a műsorok mennek. (A sűrű erdő természetrajza ez, Tudósító is egyetlen kincstári román adó szombati rajzfilmjein és a Megéneklünk Románia dicsőítő-són nőtt fel.)    Szót ejt a magyar irodalmi lapok József Attila-számain is – nem így mondja, de dömpinget mond, a Látó diszkrét összeállítását ezzel szemben.        Felolvasás blokk:    Vida kezdi, Egy tavaszi történet eleje a címe a novellának, fél órán át olvas, nyugodtan, kellemes akcentus passzol a pásztoros történethez. Aztán KAF vág bele a versekbe, a pajzán részeknél fékez, a gangon figyelő zsenge korú hallgatóságra való tekintettel.        Kérdés nemigen kerül, nem is kerülhet: a meghívottak felvetéseikkel mindent hosszan kimerítettek.    KAF dedikál két és fél óránál állítva le a stopperórát, Vida is kiballag a folyosó végére.    Kürtős kalács a tanáriban. Vida nem szereti a nagykönyvesdit. Viszont még fotózik néhanap, kilenc éves kislánya meg ugyanolyan olvasásrajongó, mint maga is volt gyerekkorában. KAF itt értesül arról, hogy az általa közönségtalálkozón pellengérezett Benne leszek a TVben show egyik zsűritagja is egy FISZ-könyv szerzője, s mint ilyen, zöld térdharisnyásan meg szőkére festve kortárs fiatal irodalmat képviseli (Barta Bandika).        Aztán át a Pizza Joe étterembe, ahol a tulaj-szponzor vacsorát fizet a vendégeknek. Vida, veterán bicikliző létére felpattan Tudósító fantasztik Neuzer bringájára. Sarkon túl csak a biciklilámpa fénye világít. Általános áramszünet a szitiben. De annyira setét, a Joe konyhája csakis kétféle, már korábban előkészített pizzával tud szolgálni. Vida az Ungarese-t rendelte elevem, KAF egy Reginát kap (Tudósító többszöri unszolásra ebből falatoz a gyertyafényben).    Kellemes eszmecsere a kutyartartó cicapártiak, cicatartó cicapártiak, megtért kutyapártiak és macskaszerető lópárti között. Áram indul aztán, légcsavaró indul, nem kell már KAF-nak sem kilopóznia a Pall Mall Light-tal.    Aztán jönnek, szólanak: a Neuzert el kellene oldani az ajtó vasrácsától csókolom, mert hogy zárnak. Lassan éjfél. Enyhén beborozva elold. Kézcsókok, a kutyaszeretetre térített KAF üvdözli a Tudósító perzsáját, pukedlik, jóéjtek, viszlátok, vége. Kép és szöveg: Gergely Edit – MAGÁNTERÜLET /

A Regina (vagy az Ungarese) pizza