József Attila három anyaverse        Nem tud úgy szeretni    Nem tud úgy szeretni a világon senki    Mint az édesanyám tud engem szeretni.    Akármit kívántam megtette egy szóra,    Még a csillagot is reám rakta volna.    Mikor a faluban iskolába jártam,    Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.    El nem tűrte volna ő azt semmi áron,    Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.    Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,    Magát nem kímélte, csak értem aggódott.    Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében    Őröm könnynek égtek, s csókolva becézett.    Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,    Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.    Lássak a szemében boldog őrömkönnyet,    Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.        MAMA    Már egy hete csak a mamára    gondolok mindig, meg-megállva.    Nyikorgó kosárral ölében,    ment a padlásra, ment serényen.        Én még őszinte ember voltam,    ordítottam, toporzékoltam.    Hagyja a dagadt ruhát másra.    Engem vigyen föl a padlásra.        Csak ment és teregetett némán,    nem szidott, nem is nézett énrám    s a ruhák fényesen, suhogva,    keringtek, szálltak a magosba.        Nem nyafognék, de most már késő,    most látom, milyen óriás ő –    szürke haja lebben az égen,    kékítőt old az ég vizében.        ANYÁM    A bögrét két kezébe fogta,    úgy estefelé egy vasárnap    csöndesen elmosolyodott    s ült egy kicsit a félhomályban - -        Kis lábaskában hazahozta    kegyelmeséktől vacsoráját,    lefeküdtünk és eltűnődtem,    hogy ők egész fazékkal esznek - -        Anyám volt, apró, korán meghalt,    mert a mosónők korán halnak,    a cipeléstől reszket lábuk    és fejük fáj a vasalástól - -        S mert hegyvidéknek ott a szennyes!    Idegnyugtató felhőjáték    a gőz s levegőváltozásul    a mosónőnek ott a padlás - -        Látom, megáll a vasalóval.    Törékeny termetét a tőke    megtörte, mindig keskenyebb lett –    gondoljátok meg, proletárok - -        A mosástól kicsit meggörnyedt,    én nem tudtam, hogy ifjú asszony,    álmában tiszta kötényt hordott,    a postás olyankor köszönt néki