Szubjektív próza az Írószövetség titkárától     „Csak egészség legyen, meg térerő…”

Régóta figyelem ezt az alakot, jelentem, engem erőst rockabillys jampecre emlékeztető, legújabb frizuráján derülök még markánsan, mikor Kalász Márton üdvözlő szavaival tréfásan az égig magasztalja. A néhány hónapja írószövetségi titkár L. Simon azonban kicsit keserűen mondja, hogy talán még pár hónapig be is töltheti ezt a posztot. Csak kapkodom a fejem, hiszen itt zajolik az irodalompolitika a szemem előtt. Mégis jól döntöttem, hogy nem a Benczúr Klub punktörténeti kiállításának megnyitóját választottam. Pedig majdnem befordultam a Bajza utcából.        Az Aktuális avantgárd sorozat köteteit közreadó Ráció Kiadó vezetője, Prágai Tamás megérdemelt büszkeséggel szól az előző nap bemutatott magyar-bolgár versantológiájukról (Három szín - piros, fehér, zöld - fehér zöld piros), majd felkéri Alexa Károly irodalomtörténészt, hogy méltassa a Hidak a Dunánt. Ő viszont a simoni életmű széttartósága miatt inkább történeteket mesél az avantgárddal való találkozásáról, Papp Tiborról, az „elegyes” prózakötetben szereplő és a helyszínen is megjelent Szkárosi Endréről . Természetesen azért a könyvvé szerkesztett tanulmányok és esszék kiindulási alapjául szolgáló személyes élmények szövegszervező funkciójáról sem feledkezik meg. L. Simon barátairól írva sem tagadja meg irodalomkritikusi precizitását, Nagy Pál NO – ON című vizuális költeménye és egyben konkrét költészeti műve kapcsán olyan összefoglalót ad a konkrét költészet jellemzőiről, melyhez mérni talán csak a gazdagon illusztrált kötet harmadát kitevő saját művészettörténeti áttekintését (Konkrét költészet – konkrét vers) lehet. Valóban sokrétű könyv ez: a műhelyesek, Szombathy Bálint, Székely Ákos és Abajkovics Péter munkásságát felvillantó elméleti írások után Hapták Péter fotói „kapcsán” bemutatja a kortárs magyar táncművészetet (Mozdulatművészet), vagy Pető Barna képzőművész kiállításával (Napregény) ismerteti meg az olvasókat. György Attila 33 című regényének recenziójában pedig mintha saját alkotói módszeréről is vallana.        A reagálásra felkért művész elismeri, hogy az áldokumentumfilmek technikájához hasonlóan szívesen alakítja úgy fiktív – de valószerű – szövegeit, hogy azok egy lehetséges valóságot alkossanak. Ennek illusztrálásaként felolvassa a kötetcímmé emelt Hidak a Dunánt, melyből kiderül, hogy a Kárpát-medence hídépítészeti történetében már a bronzkortól kezdve meghatározó szerepet játszottak a Simonok. „Régi hídépítő családból származom” – derülünk. Alexa Károly bíztatni kezdi a közönséget, hogy az Életünk következő számában hasonló művet talál L. Simontól a Willendorfi Vénuszról. Gyanakodni kezdek, csak nem a család női tagjainak története lát napvilágot? Avagy a Mozaik antológiában hajdanán közölt képverse óta közismert mellmániájának hódol? Vitézvári barbácsi Simonyi József óbester és (mint a Családi utazásokban olvasható) az Európát végigkalandozó többi Simon humorban sem szegénykedő bemutatása után vajon mivel rukkol ki a szerző? Lalaz    (h8@punk.hu)        Ráció Kiadó: http://www.racio.hu/    Magyar Műhely: http://www.magyarmuhely.hu        Kapcsolódó Lalaz-helyszíni tudósítások:    Fasiszta széppróza a fenyőfa alól    A valóságot akarom    Pocakos avangárd    Az online hőstermelő (Új Péter)

Alexa Károly		L. Simon László