Fehér, benn / White out    Csáki István grafikus képeinek és Ármos Lóránd költő versének kiállítása    A.P.A.! Ateliers Pro Arts    2005. január 13 – 2005. február 12         „Az alkotó emlékezés nem szokványos,    Hisz amikor általa a belső vagy emlékkép külsővé,    Láthatóvá válik, ez nem egy már ismert „megnevezés”,    Hanem új szó, új kép vagy új világ.”    (Keserü Katalin: Emlékezés a kortárs művészetben)            A művészet emlékezés és teremtés. A művészet klasszikus műfajai teremtenek alapot arra, hogy a hagyományokra építve, vagy éppen azt elhagyva újat teremtsünk, ugyanakkor ezek azok, amelyeket összekapcsolva, határaikat összemosva újabb utakat, lehetőségeket találjunk az alkotásra.    A Fehér, benn című kiállítás szintén a hagyományos, klasszikus alapokon nyugvó, mégis a mai korban egyre gyakoribb „műfajok találkozásában” valósul meg. Az alap ugyanis a tájkép, vagy tájábrázolás, amely már a 15 század második felétől nem pusztán a természet reális megfigyeléseinek rögzítése, hanem az ábrázolt téma érzelmi kifejezésének többletét adja, s éppen ezen tulajdonsága által válhatott később „függetlenné”, s válhatott maga is „témává”. A téma pedig nem mentes a szubjektumtól, sőt az emlékezés, a képzelet, a fiktív tér- és időteremtés a 20 századi, majd ismét hangsúlyosan a 90-es években megjelenő táj-kép és tájkép installációkon, grafikákon, pasztell képeken van jelen.    A tájképi szubjektív térnyitás az irodalomban, s főként a költészetben ugyancsak nem új, általánosságban a versek „képisége”, a tájleírás, és horizont-nyitás az egyik leggyakrabban használt a klasszikus természet-ábrázoló versekben. Éppen ezért nem meglepő, hogy a kiállítás alapgondolataként megfogalmazódott kapcsolat a művészeti ágak között felmerült. Azonban az, ahogyan ez megvalósul, az nem a hagyományos értelemben vett kapcsolódást mutatja. A grafikák és a vers kapcsolata sokkal tisztábban és letisztultabban, erős szimbolikával jelenik meg a kiállítótér falain.    A képeket jellemző aprólékos, tűhegyszerű elemekből felépített technika egyszerre idézi a japán fametszetek stílusát, s az európai grafikai hagyományokat, de néhol nem is tájat, hanem a hangfrekvenciát mutató görbe képére emlékeztet, ami utal egy élőlény jelenlétére, holott a grafikákon nem látunk sehol alakokat, s nem is emlékeztet semmi életre, hacsak nem a fák jelenléte, amelyeket sűrűn belepett a hó. A táj, nem csak a hó miatt, nem beszédes, leíró, mint a klasszikus tájképek, egyszerű, letisztult, amelyet tovább erősít az összesen két szín használata is.    A képeket kiegészíti, vagy inkább megkettőzi a verssorok jelenléte. A kiállítótérben kialakított installálás terve abból indul ki, hogy Ármos Lóránd kifejezetten ezekhez a képekhez írta a Fehér, benn című versét. A verssorok, és versszakok rövid, tömör jellege, a szavak néhol szaggatott rövidsége, letisztultsága nem magyarázatként hat a képek mellett, hanem hangulati, érzelmi „melegágyat” teremt, ahonnan az értelmezés elindulhat, ahol a néző, akár felhasználva saját emlékeit, megteremtheti saját, új képét. A tűszerű technika itt is megjelenik, a szúrásnyomok azonban, mint ahogy a képen alapelemként építik a tájat, nem az értelemben, hanem a szavak használatában, a nyelv alapelemeként jelenik meg, ezzel is kapcsolatot mutatva a képekkel.    A grafikák és a vers kifehérített, tiszta stílusa felidézi az emlékezés egyik leggyakrabban használt jelzőjét, amit az „emlékezés homályának” nevezünk. Ugyanakkor összekapcsolódik azzal a természeti jelenséggel, ami a kiállítás angol címe, a White out, amikor is a téli időben a hegységekben megjelenik egy tejszerű köd, s elvesztve teret, magunkra vagyunk hagyva, vagy nem is magunkra, hanem arra, amit mi akkor, és ott teremtünk.        Csáki István Csíkszeredán született 1978-ban, s a temesvári Képzőművészeti Egyetem grafika szakán végzett 2001-ben. Ármos Lóránd 1980-ban született Nagykárolyban, a temesvári Nyugati Tudományegyetem Jogi Karán 2002-ben fejezte be tanulmányait. Jelenleg mindketten Budapesten élnek és dolgoznak.     Bircsák Eszter    Fehér, benn / White out + Ármos Lóránd versei    Ármostól X. költő legendás falloszáig (helyszíni p., 3. etap)

Ármos Lóránd    „Próbáltam megsemmisíteni a tárgy illúzióját, materiális vonzerejét és azt a képességet, hogy színleg asszimilálódik az élethez, utánzattá tettem, megfosztva múltjától, és az őt éltető mesétől.    Továbbá próbáltam megteremteni negatív cselekménnyel nem materiális „meghosszabbítását”, ahol definícióvá válik, meghamisítva eredeti információját, funkcióját.    Mindezt azért teszem, hogy megőrizzem „azt” térben, időben, szemünkben.”     Csáki István    Fehér, benn / White out + Ármos Lóránd versei    Kapcsolódó:    Fiatal tehetség (helyszíni pályázat)        Ármostól X. költő legendás falloszáig (helyszíni p., 3. etap)

Csáki István: Csendélet