Bacsó Péter 77 éves

Bacsó Péter Kassán született 1928-ban. Családja az 1940-es évek elején költözött Budapestre megúszva ezzel a későbbi erőszakos áttelepítést. Raccsolása akadályozta meg, hogy színész legyen, helyette bekerült a főiskola rendezői szakára Kovács András, Makk Károly osztálytársaként. 1950-ben diplomázott, s rögtön belecsöppent a filmgyártásba: dramaturgi állást kapott a Hunnia Filmstúdióban. Bacsó közelről láthatta a magyar film újjászületését, a forgatókönyvírás mellett minden más munkafolyamatból részt vállalva. Önálló rendezőként 35 évesen, 1963-ban mutatkozott be a Nyáron egyszerű című lírai alkotásával. A fiatalok életével, gondolkodásmódjával, magatartásformáival foglalkozott következő filmjeiben, a Szerelmes biciklistákban (1965) és a Nyár a hegyen-ben (1967) is, előkészítve a komorabb hangvételű, a fiatalok öngyilkosságának mozgatórugóit kutató a Fejlövést (1968 - Kovács Kati és Horváth Charli főszereplésével), amely meghozta számára az igazi kiugrást. Ekkoriban - érthetetlen módon - még jártunk moziba, minden magyar filmet láttunk, nem kizárólag a Jancsókat.    Szatirikus hangjának első megnyilvánulása A tanú (1969) volt. Erről ne többet. A tanú a magyar filmtermés legismertebb alkotása. A filmet tizenkét évig csak pártbizottsági zárt vetítéseken mutathatták be „ilyenek voltunk, elvtársak”. Rendezőjét ugyanakkor Balázs Béla díjjal jutalmazták. A film cannes-i sikere jelentette a "feloldozást", s ezek után kapott szabad utat itthon és külföldön egyaránt.        Az 1994-ben készült Megint tanú egy elhibázott koncepció mentén ráismételt volna az eredeti és feledhetetlen első változat sikerére. De amint az lenni szokott, az utánlövés nem jött össze. Még azt is elképzelhetjük, hogy az illetékesek külön óhajának megfelelően a II. Tanú az I. Tanú nimbuszát tervelte lenyomni azzal az üzenettel, hogy „ilyenek voltunk, elvtársak, mert másmilyenek nem lehettünk”. De ez se jött össze. A tanú megmarad egy korszak fájdalmas, dermesztő szatírájának. A tanú klasszikus. Ha Bacsó Péter mást se forgat egész életében, a filmtörténet ettől kezdve, jegyzi a nevért.        Bacsó közben is dolgozik, amíg A tanú indexen. Teljesíti a filmszakma aktuálpolitikai igényeit. Munkáséleti problémák a Kitörés (1970), a Jelenidő (1971), a Harmadik nekifutás (1973) című filmjeiben. És viszi a szatíra-ágat: Forró vizet a kopaszra (1972), az Ereszd el a szakállamat (1975), a Zongora a szerelemről (1976), a Ki beszél itt szerelemről? (1979). Az ötvenes évek személyi kultuszának szatirikus megjelenítése tér vissza a Te rongyos élet (1983), a Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája (1988), valamint a Sztálin menyasszonya (1990) című alkotásokban. Ezek létező, de feledhető munkák. A klasszikust alulról súroló művei az egyén és a történelem viszonyát járják körül, mint pl. a Hány az óra, Vekker úr? című filmben. Bacsó Péter munkásságát számos nemzetközi elismerés övezi.

Rendezői munkája mellett Bacsó a hatvanas évek végétől a Dialog Stúdió helyettes vezetője, majd 1982-es nyugdíjba vonulásáig vezetője volt, s tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. Tevékenységét 1972-ben érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1999-ben A mozi és a történelem találkozása című iszlambuli filmfesztiválon életműdíjat kapott.    Végül egy meglepetés: kevesen tudják, hogy a hetvenes évek sikerzenekara, az Illés egyik szövegírója. - oz -        Kapcsolódó:    Lengyel Balázs és Bacsó Péter (Kalligram)    Egy nem túl bonyolult életmű - Palotai Borisról