műKE[D]Dvelő        - költői kérdések és válaszok –    2004. december 7. 18 órakor        vendég: Szabó T. Anna        beszélgetőtárs: Várady Szabolcs        Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.        A MűKeddvelő idei sorozatának utolsó beszélgetésén Szabó T. Annával beszélget Várady Szabolcs. A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel vár a házigazda Lárai Eszter és vendégei.            Szabó T. Anna pár sora magáról:    1972-ben születtem Kolozsváron. 1987 decembere óta élek Magyarországon. Angol-magyar szakot végeztem az ELTÉ-n, most fejeztem be doktori disszertációmat. Eötvös Collegista voltam. Négy kötetem jelent meg, az első 1995-ben A madárlépte hó címmel a Belvárosi Könyvkiadónál, a második 1998-ban Nehézkedés címmel a Magvetőnél, a harmadik Fény címmel 2002-ben, a negyedik pedig Rögzített mozgás címmel 2004-ben, ugyancsak a Magvetőnél. Írással, fordítással, esetenként szerkesztéssel és tanítással foglalkozom, Budapesten élek férjemmel, Dragomán Györggyel és kisfiammal, Gábrissal.        és egy verse ízelítőül:            Elhagy        Elárul és elhagy.    Kilök magából és elhagy.    Önmagát adja ennem és elhagy.    Ringat és elhagy.    Talpam simogatja, fenekem törüli,    hajamat fésüli, elhagy.    Orrom az illatát issza, ölel:    „Soha nem hagylak el!” Elhagy.    Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”    Félek, és fázom, és elhagy.    Este lefekszik az ágyra velem,    azután kioson és elhagy.    Nagy, meleg, eleven, fészekadó,    csókol és dúdol és elhagy.    Cukorral tölti a két tenyerem,    tessék, ehetem: elhagy.    Sírok és ordítok, úgy szorítom:    foghatom, üthetem, elhagy.    Csukja az ajtót és hátra se néz,    nem vagyok senki, ha elhagy.    Várom, ahogy remegő kutya vár:    jön, ölel, símogat, elhagy.    Ő kell, mert nélküle élni halál,    felemel, melegít, elhagy.    Ketrec a karja, de ház az öle,    vágynék vissza, de elhagy.    Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,    idegen, idegen, elhagy.        Ott a világ, lesz más, aki vár!    Lesz majd benne, kit elhagyj.    Csukd be az ajtót, vissza se nézz:    várni a könnyebb, menni nehéz,    lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,    mindig lesz, aki vár, aki fél,    mindig lesz, aki vissza se tér,    megszül, és meghal, és elhagy.