A könyvről        A kötet valós történeteket dolgoz fel Dr. Klopfer Ferenc életéről, a holocaust borzalmairól, emberségről és embertelenségről, túlélésről és újrakezdésről. Egy sors a sorstalanságból, mely a közelmúltban világirodalmi ismertségre tett szert, ugyanis Kertész Imre Sorstalanság című, Nobel-díjas regényének egyik szereplőjét – a tábor egyik orvosát – róla mintázta az író.    A jelen kötet csak néhány töredék az emlékezés margóján Dr. Klopfer Ferenc saját feljegyzéseire és visszaemlékezéseire alapozva.        A szerzőről        Vincze Attila Tamás 1979-ben született, Budapesten. Első cikkei fél évtizeddel ezelőtt jelentek meg az elektronikus sajtó különböző orgánumaiban, így például az Index, az Origo, és az Observer portálokon.        Eddig megjelent kötetei:    2002 Netközelben (Gabo Kiadó)    2003 Teller Ede – a tudós és világa (Pallas Kiadó)    2004 Színészeink Versközelben (Pallas Kiadó)    Vincze Attila Tamás saját köteteinek írása mellett 2004 tavaszától gazdája a Ma.hu portál, ugyanezen év nyarától pedig a Népszabadság Online könyvajánló rovatának is.         Előszó        Amikor belefogtam a könyv írásába, tudtam, nem vállalkozom nehéz feladatra. Úgy gondolom ugyanis, témájánál fogva a kötetet nem lehet elrontani. Mert aki a haláltáborokban elkövetett borzalmakról ír, egy komoly eredményt mindenképpen magáénak tudhat. Nevezetesen azt, hogy akarva-akaratlanul is emléket állít a náci eszmék több millió áldozatának egyaránt. Köztük olyanoknak is, mint amilyen például országunk nagy nevettetője, Rejtő Jenő volt, vagy „legjobb irodalomtörténetünk” írója, Szerb Antal. Nem is beszélve Radnóti Miklósról, arról a költőről, aki vélhetően a legszebben tudott írni a haza szeretetéről. És persze gondolunk itt azokra az áldozatokra is, akiknek halálát nem egy ország, „csupán” a szűkebb családi és baráti kör gyászolta.    A kötetet Lukács János történésznek ajánlom, akivel szerencsém volt többször beszélgetni a témáról. Ő hangsúlyozta, hogy a dolgok ritkán olyan egyszerűek, amilyennek látszanak. Példaként említette Hitlert, akit a világ klasszikus diktátorként tart számon, ugyanakkor sosem szabad elfelejtenünk, hogy mindazt, amit tett, nem kellett ráerőszakolnia az országára. Mögötte állt a társadalmi többség. Bizonyíték erre, hogy demokratikus választást nyerve jutott teljhatalomhoz.    A Birodalom alattvalói partnerek voltak abban, ami történt. Mert az ember esendő, és szinte mindig a számára könnyebbet teszi. Akkor is, ha az rossz, ha az kegyetlen. Aztán – akár önmagát is becsapva – kitalálja a „miért”-eket, megmagyarázza a „muszáj”-okat. A tanulság? Hogy mindez újra megtörténhet. Mármint a borzalom. Nem ugyanolyan formában, de akár a korábbihoz hasonló mértékben. Az emberi fantázia ugyanis határtalan. Sajnos jó, és rossz dolgokban egyaránt.     Vincze Attila Tamás        Életrajz        Dr. Klopfer Ferenc 1900 július 31-én született Budapesten, és ott is nőtt fel egy 10 gyermekes szegény, ortodox zsidó családban. Miután leérettségizett, előbb Bécsben tanult, majd Pécsett végzett az orvosi egyetemen. Fül-orr-gégész szakorvos lett. 1934-ben nősült, 1937-ben született a fia.    1942-ben munkaszolgálatra küldték az erdélyi Felsővisóba, ahol orvosként dolgozott. Onnan vitték Auschwitzba, 1944 májusában. Auschwitzból Buchenwaldba, majd Zeitzbe került. A koncentrációs táborban, az első időszakban a többi fogollyal együtt dolgozott. Ez a rabszolgamunka kis híján a halálát okozta, betegen, legyengülve került kórházba. Miután a kórházban kiderült, hogy ő maga is orvos, ott tartották és a továbbiakban fogoly-orvosként dolgozott (így találkozott vele Kertész Imre is). Mikor már szorult a hurok a németek körül, halálmenetbe indították foglyaikat, köztük Dr. Klopfert is. A menetelés Terezinig tartott, ott szabadultak fel. A táborban ekkor éppen tífuszjárvány tombolt, ezért – míg a többiek folytatták útjukat hazafelé, – a doktor ott maradt beteg gyerekeket gyógyítani. Így csak sokkal később ért haza, mint fogolytársai.    Itthon megtalálta feleségét és kisfiát, akik Budapesten, egy zsidó-házban vészelték át a háborút. Lánya 1947-ben született. A kommunista éra alatt egyetemi katedrát ajánlottak neki, de azzal a feltétellel, hogy feladja hitét és leveszi a fejéről a kissapkát. Az ajánlatot visszautasította, így továbbra is orvosként dolgozott, a Péterfy Sándor utcai kórházban, és a Szövetség utcai klinikán.    1957 elején családjával kivándorolt Izraelbe. Tel Avivban éltek. Dr. Klopfer egy klinikán dolgozott Tel Aviv mellett, Petach-Tikvan. Innen vonult nyugdíjba 70 éves korában. 1975-ben, rákban halt meg.     Tartalom Előszó - 7 I. fejezet: A táborok világa - 9 II. fejezet: Orvos a Sorstalanságból - 33 III. fejezet: Lejegyzett történetek - - 47 IV. fejezet: Tábori történetek - 67 V. fejezet: A Sorstalanság Doktora - 79 Zárszó helyett - 113

Kapcsolódó linkek:

A sorstalanság doktora Lejegyzett történetek

A táborok világa (Nemere István.)