Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Szibéria Trans
[ Örkény Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 23. hétfő    Mai névnap(ok): Tekla, Telma a - a - a
Erdei interjú Garaczival
   Tudtommal nem terjesztenek Erdélyben, de erről a kiadómat kellene megkérdezni, hátha ő tudja; lehet, hogy ő se. Mindenesetre az jól esett, mikor Csíkszeredában odajött hozzám egy nagyon kedves hölgy dedikáltatni, azzal, hogy én lennék a kedvenc írója. Tehát találkoztam én is az én olvasómmal, és jó volt.


   „Szívesen kipróbálom magam bármiben”
   
   
   - A kortárs magyar irodalom egyik legnépszerűbb alakjaként tartják számon, örökös „fiatal íróként”, mindannyiunk „garacilaczija”-ként. Mit érzékel ebből a népszerűségből a hétköznapokban? Mit, amikor egy-egy új kötete szerződését aláírja?
   

   - Alapvetően a hétköznapokban semmit, bánt is a dolog, a közöny, a galambok nem ülnek ide az ablakpárkányra bekukucskálni, mikor kilépek a kapun, nem várnak ünneplő tömegek, hogy a vállukon vigyenek a közértig, a pénztárosnő ugyanannyit kér a sóskifliért, az ellenőr kegyetlenül lecsap rám, ha bliccelésen kap (nem kap rajta szerencsére). Viccet félretéve ez az olvasói figyelem vagy érdeklődés első sorban irodalmi eseményeken nyilvánulhat meg, dedikálás, felolvasás, egyéb összejövetelek alkalmával. Olyankor néha úgy tetszik, vannak, akik szeretik, amit írok, közben meg tudom, hogy vannak nyilván, akik idegenkednek tőle, ez így van rendjén. Az ismertségnek azért vannak olyan jó oldalai, hogy felhív például a bölcsődei társam, akit azóta nem láttam, hogy olvasott, és mizújs. A szerződés-aláíráskor ebből aztán se pro, se kontra semmi nem érződik. Az egy üzleti tárgyalás, és az esetek nagy részében én húzom a rövidebbet – de nem lesz mindig így!!! (itt most egy nagyon fenyegető arcot tessék elképzelni).
   

   - Zenésznek indult, bulizgatott, azután disszidálni készült – és közel harminc évesen íróvá vált. Mi okozta a fordulatot? Nem érezné magát jobban a bőrében egy sikeres rock-zenekar frontembereként?
   

   - Nem. Annál fárasztóbbat nem tudok elképzelni: állandóan úton lenni, és ugyanazt énekelni évtizedeken keresztül. Mondom épp most, mikor megalapítottuk a K.É.M. együttest (Kockázatok És Mellékhatások), és már van is egy fantasztikusan jó számunk. A fordulatot az okozta, ha ezt fordulatnak lehet nevezni, hogy kiderült, hogy nem vagyok zenész, és nem tudok, nem szeretnék mégse emigrálni; maradt az irodalom. De lehet, hogy ha emigrálok vagy zenélek, akkor is írtam volna mellette. Mindenesetre ez akkor így forrta, forogta ki magát.
   

   - A Plasztik novelláskötet után 1986-ban verseskötettel jelentkezett. Közel két évtized elteltével hogyan látja a költészet „szerepét”, aktualitását?
   

   - Ez a kérdéskör, hogy úgy mondjam, állandó hullámzásban van bennem. Hol a próza, hol a költészet tűnik a csúcsnak. Most, mivel regényt írok, épp a - költészet. Olyannyira, hogy hirtelen, magam számára is váratlanul, elkezdtem gyerekverseket írni – félő, hogy a regénytől való menekülés sunyi megoldásaként. Szerep? Aktualitás? Szerintem ilyen nincs: a költészet az ember ontológiai lényegéhez tartozik. Sőt a világéhoz. A mindenség szerintem poétikus természetű.

   - Pár éve egy nemzetközi íróvonattal - százhat írótársával, köztük két magyarral: Kovács András Ferenccel és Márton Lászlóval - átutazta Európát. Most a X. Marosvásárhelyi Könyvvásár alkalmával Székelyföldön is átrobogott. Ugyanolyan egy nemzetközi íróvonaton, majd erdélyi városban is találkozni ugyanazzal az erdélyi íróval? Milyen különbséget érzékelt tavalyi és e mostani erdélyi ittléte között?
   

   - Ott mindketten kiszolgáltatott turisták, „külföldiek” voltunk, megáldva egy ilyen forgószélszerű rendezvénysorozattal, tehát a túlélni, és a kiélvezni, ezek lehettek a fő vezérelvek. Erdélyben, bizonyos értelemben mindketten otthon vagyunk, csak KAF ténylegesen is. Persze, hazai pályán lazábban mozog az ember, de a vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Mi, KAF-fal Rák jegyűek vagyunk, ráadásul ugyanazon a napon születtünk, szerintem jobb szeretünk otthonról, a saját odúnkból, meleg családi fészekből, biztos hinterlandból kikacsingatni, ki-kicsapni a világra, aztán gyorsan visszabújni a biztos menedékbe.
   Tavaly és most? Tavaly Kolozsváron voltunk és nyáron, most Vásárhelyen, Csíkban, és télen. Más emberek, más város, más atmoszféra – én a különbséget első sorban nem a közben eltelt időben, hanem ezekben a mozzanatokban érzékelem. Kolozsvár mintha érdesebb, vadabb, kiszámíthatatlanabb lenne, de mondom, ez csak egy szubjektív benyomás.
   
   - Az erdélyi irodalom központi problémája, hogyan élje át a recessziót. Felesége - az erdélyi közönség tavaly ismerhette meg: Nagy Ildikó Noémi - író-fordító. Elárulná, ha nem indiszkrét a kérdés: miből él egy író-házaspár a mai irodalmi viszonyok között?
   

   - Írásból, fordításból. Kis (vagy közepes) lábon (attól függ), számolgatva, pályázgatva. Amikor az egyiknek nem megy, a másik beleerősít, ilyesmik. Meg én ezt már egy kicsit megszoktam az elmúlt évtizedekben. Fontosabb volt – és ez nagyjából tudatosan dőlt el – az írás, a függetlenség az anyagi biztonságnál, gyarapodásnál. A bármeddig alvás lehetősége. A recessziót egyénileg túl lehet élni, de a szakma belerokkanhat, elsorvadhat, úgyhogy ott mindenképp pénzt kell gründolni.
   
   - Metaxa című műve megosztott első díjat nyert az Origo online irodalmi pályázatán. Ma, mikor mifelénk a többség az internetes kultúrát a papírkönyv ellenében érzékeli, ön hogyan látja a szépirodalom és internet viszonyát?
   

   - Nem látom ezt a veszélyt, vagy legalább is szűnőben vannak a kételyeim. Szerintem az internet kiegészíti, segíti, gazdagítja a kultúrát, egy új terep. Nem hiszem, hogy az irodalmat létében fenyegetné. „A szó művészete” digitálisan is „a szó művészete” marad.
   
   - Nemes Gyula, a Prágai Filmművészeti Akadémia (FAMU) huszonéves dokumentumfilm-szakos magiszter hallgatója azt mondja önről: „ő a kedvenc magyar íróm. Meg akartam ismerni, és felkértem dramaturgnak. Ugyanazt az infantilizmust érzem benne, mint magamban, ugyanúgy nézünk ki – csak ő húsz évvel idősebb - ugyanazok a gesztusaink, a mondataink. Elkerülhetetlen volt a találkozás”. Az Egyetleneim című vizsgafilmben végül nem csak dramaturgot, hanem Laura nevű szereplő szerelmét is eljátszotta. Miért?

   - Pontosítanék, a dramaturgot nem csak eljátszottam, hanem ténylegesen az is voltam, vagyok, Laura szerelmét viszont igazán nem játszottam el, egyetlen jelenetben „tűnök föl”, és ha jól sejtem, nem is igazán sikerült a felvétel, úgyhogy könnyen előfordulhat, hogy kivágjuk a filmből. Amúgy meg érdekel a filmkészítés, minden fázisában, tehát ha alkalom nyílik, szívesen kipróbálom magam bármiben, azzal a megszorítással, hogy nem felejtem el, én az író vagyok.
   
   - Kukorelly Endre tavalyi könyvheti interjúmban, Erdéllyel, írósággal, olvasottsággal kapcsolatban feltett kérdésre a következőt válaszolta: „Olyan persze nincs, hogy „Erdély olvas” vagy nem olvas. Van, aki olvas. És van aki nem. Találkoztam már néhány erdélyivel, aki olvasott tőlem valamit. Az nagy öröm. Sőt meglepetés, bár az is lehet, hogy az összes olvasómmal találkoztam.” Lehet, ön is találkozott az összes olvasójával? A könyvterjesztés mindent megtesz ennek érdekében. Mit gondol erről?
   

   - A terjesztés megint egy olyan téma, amiről órákig lehetne beszélni. A kiadó kiszolgáltatott a terjesztőnek, az író mindkettőnek. Nem látok bele ezekbe a folyamatokba. Tudtommal nem terjesztenek Erdélyben, de erről a kiadómat kellene megkérdezni, hátha ő tudja; lehet, hogy ő se. Mindenesetre az azért jól esett, mikor Csíkszeredán a Líceumban déli egy órakor odajött hozzám egy nagyon kedves hölgy dedikáltatni, azzal, hogy én lennék a kedvenc írója. Tehát találkoztam én is az én olvasómmal, és jó volt.
   
   - A Toepler Zoltánnal közösen írt, Brahms és a macskák című darabját tavaly júniusban Kolozsváron is bemutatták. Hogyan szólt Erdélyben?
   

   - Érdekes feldolgozás volt, egészen más, mint a budapesti, lassabb, szenvedélyesebb, kíméletlenebb, kockázatosabb. Hogy ez Erdélyben hogy szólt, arról az erdélyiek tudnának nyilatkozni.
   
   - Egyik interjúban bevallotta: szereti a melodrámát, az érzelmeket. Viszont kortárs drámaírókkal szemben évek óta hallható a vád, hogy a drámáik a nyelvre összpontosítanak nem a kor feszültségeire, hogy súlytalanok. A kérdés: lehet-e ma egyáltalán drámát írni?
   

   - Szerintem nagyon is. Nem akarom a magyar színházak és kortárs drámaírók közti régi vitát feleleveníteni, de azt gondolom, hogy ebben a nem túl gyümölcsöző viszonyban a színházak legalább annyira ludasak, mint az írók. Ha a szerző nem érzi, hogy van eleven, vállalkozó kedvű, kísérletező, aktuális színház, akkor csak magára támaszkodhat, és ez sokszor nem túl szerencsés eredményekhez vezet. Dráma és szenvedélyek valószínűleg mindig lesznek, amíg az emberek veszekednek, amíg az emberi létezés ellentmondásoktól terhes, vagyis amíg az ember halandó.
    - Családjával – beszámolók szerint - vendéggyűlölő macskával él együtt pesti bérházában. Nyújt ez valamiféle macskaperspektívát? Mit tanul a macskától? (kérdem magam is macskagazdaként)
   - Ez a kérdés most rosszkor jött, ő már sajnos az örök cicamezőkön nyargalászik. Egyébként nem volt vendéggyűlölő, csak megválogatta, kivel barátkozik. Jobb szerette a gyengébbeket, a másik macskát, a gyerekeket, a nőket. Aki erős egóval hatolt be a terrénumába, hát, igen, azt hajlamos volt kicsit megtépni, megmarcangolni. Mit tanulhattam tőle? Alázatot például, tehát hogy elfogadtam, ő a főnök, ő hozza meg a fontos döntéseket a családban, nincs apelláta. Aztán nagyon tudott figyelni. Meg pihenni. Meg játszani. Nagyon tudta, hogy a játék harc is, hogy meg lehet, meg kell találni azt a vékony mezsgyét, ami a kettőt elválasztja. De talán a legfontosabb, hogy az egész életét teljes, tökéletes, megingathatatlan és boldog semmittevésben töltötte. Ebben mindenképpen példaképnek tekinthető. Sokaknak (mondjuk néhány politikusnak) tunnám ajánlani.
   

Kérdezett: Gergely Edit - MAGÁNTERÜLTEL.TK

   
   **************
   
   N é v j e g y
   Garaczi László író, költő, drámaíró, műfordító, dramaturg.
   

   1956. július 17-én született Budapesten. A Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos diplomát, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia szakos diplomát szerzett. 1982-től szabadfoglalkozású író. 1985-ös Plasztik rövidpróza-kötete után két verskötettel, majd novella, dráma, regény, és vegyes műfajú könyvekkel jelentkezett. Regénysorozatát, az Egy lemúr vallomásai –t más kötetével egyetemben németre, és angolra is lefordították. Fordításkötete: Wole Soyinka: Aké. Többek között OMI-ösztöndíjas (New York, 1995), és DAAD ösztöndíjas (Berlin, 1996-97).
   
   A beszélgetés az erdélyi Krónika – http://www.kronika.dntcj.ro - Szempont mellékletének november 26-28.-i számában megjelent interjú szerkesztetlen változata.
   
   
 

      Garaczi a terasz.hu-n
   
   Garaczi, Garaczi, és még egy kis Garaczi
   Szécsi Noémi: A kivégzőosztag újra tölt (SZEXTETT - Garaczi)
   Ha jól emlékszem, egyetlen tiszteletkört futott a Tóth Krisztina betegsége miatt kvintetté fogyatkozott kritikai szextett, aztán szinte egyöntetű véleményt nyilvánítottak: Garaczi László Nevetnek az angyalok című kötete nem sikerült túl jól.
   Páros premier: Garaczi, Német Hábor
   Kapcsolás. Sistergés. Szöszi szépség. Artikulál. Visszafogottan gesztikulál, csak a lábát lengeti, mintha folyóparton ülne, ez úgysem látszik a képernyőn, de a szöveg mindent lát. Majd mindent elfelejt.
   Balázs Eszter: Mit mond negyvenhét bagatell? (Garaczi: Nevetnek az angyalok)
   Felszólalása közben Csordás felesége kedvesen anyáskodó, és nagy rendszeretetről tanúskodó mozdulattal lecsipkedte az összes szöszmöszt férje öltönyéről, s míg ezt mi, többiek, kényszerűen figyeltük hátulról, addig egy meglepően könnyed életmódbeli tanácsot hallhattunk a tisztogatott öltöny belsejéből. Ez a következőképpen hangzott: „Pistám, olvass egy kicsit lazábban.”
   Sisso a Garaczi-estről
   A szellemes válaszokon mindenki nevetett, egészen addig, amíg Vígh Misi meg nem jelent, mert onnantól kezdve nem mosolyogtunk, nem mertünk.
   A Nyitott Műhelyben: Garaczi
   Nemrég egy vacsorán egy német költő egy magyar költőhöz fordult az asztalnál. "Te most alacsony széken ülsz vagy depressziós vagy?" A fiatal magyar költő, nemzedékének jeles képviselője, egyfajta idol és példakép, lenézett maga alá, majd csodálkozva fordult körbe. "Jé, én ülök a cicaszéken?"
   
   Milián Orsolya: A pasik háziasítása; nyalják (meg) Garaczilacit

   Ha a férfi mentalitás nem változik, akkor – bármennyire is promiszkuusnak lenne elgondolva a maszkulin természet -, nemhogy nem fog túlnépesedni a Föld, hanem éppenséggel alul fogja termelni a népességet.
   Balázs Eszter: Mondd, Isten lát engem, amikor élvezek?
   A sok kifejezetten jóleső történetből többek között megtudjuk, hogy a nők előnye, hogy jobban tudnak kínozni és a szenvedésük hangosabb; hogy Isten az élvezet látja, de nem érti; hogy van ráckerti pác (mondhatni kincs, ami nincs).
   Sisso: Érzéki búcsú az eddigi tíztől
   A főbejáratnál idén is találkozom Garaczi Lacival, aki egész hetet sátorozik rendszeresen a fesztiválon. Az irodalmárok egyébként is kedvelik a köznéppel való vegyülést. Hallgatóznak, aztán szorgalmasan jegyzetelnek, esetleg tőmondatokat vesznek vidékiektől sörért.
   Györe Gabriella: A legázolt posztmodern nyomában (helyszíni Debrecenből)
   Összességében egy nagyon színvonalas, néhol humorral is fűszerezett (Imre László, Parti Nagy Lajos, Fried István, nyomokban Kappanyos András), az előadók megválasztására és felkérésükre komoly gondot fordító, a kérdésre végleges választ ugyan nem adó, de a termékeny különbözőséget összehangoztató konferencián vehettek részt mindazok, akik eljöttek.
   
Garaczi 4x

   Kéri Piroska irodalmi szalonja: Mesék a kriptából (kedvcsináló)
   A szobában Piroska épp egy friss rúd mákosbejglit lenget fenyegetőleg a társaság azon tagjai felé, akik felkérték táncolni a gyönyörűen, rusztikusan feldíszített fenyőfát. Garaczi Laci szökellt kicsit arrébb egy játékmackóval a felső zsebében, utána Gyukics Gábor örök leendő írófejedelem. Utóbbi, egyrészt hajkoronájának köszönhetően már inkább az öregedő Bőrharisnya alakját idézi a múltból. Garaczi bezzeg még fiatalba nyomja, de melankolikusan és lakonikusan emlékezik vissza az aranynapokra, ami generációkat választ el a következőtől.
   KO: Szigetnapló 7.
   Garaczi az apósát hóna alá csapva elrohant Tankcsapdára, mi még pihegünk. Jánossyval még nem ütött ki rajtunk a rock-hiány (lásd Forrás hiánylexikon megfelelő cikkelyét) egyedül a fertőzött Békés Palit hiányoljuk, aki már nyilván valamelyik koncerten tombol. Elindulunk hát mi is. Az orosz kocsmánál hallgatjuk a Tankcsapdát, Jánossy már monologizál, baj lesz.
   
   
Kapcsolódó linkek:
   http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1018

2004-11-26 06:49:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]