Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk!
[ Vídám Színpad ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 16. szerda    Mai névnap(ok): Gál a - a - a
Ferenczy Hanna: Netnapló 1-, 2. hét
"A Nők Lapja azelőtt szokott füzetni, de a legutóbbi versemér nem kűdött semmit. Félévi várakozás után megkérdeztem, hogyhát miazmiaz? No erre gyütt egy ollan level, amit nem tettem az ablakba.Hogy hát mit gondulok én…amikor űk József Attila díjas szerzőktől publikának. Pedig jó hosszú vers vót, méghozzá a karácsonyi számban hozták le.


   Ferenczy Hanna: NAPLÓ 1-, 2. (47., 48. hét, 2004.)
   
   Önéletrajz
   Ferenczy Hanna honlapja
   

   
   48. hét - 2004. november
   
   Hétfő
   
   Ma ollan semmilyen időre ébredtem, és azon voltam, hogy mielőbb lekecmeregjek a rekamiéról, mert borzasztóan fájt a derekam. Ez olyan fájás, amin nem segít a voltáren sem.
   Ugyanis ez a fájás attól van, hogy a betétet már régen ki kellene cserélni mert baj van a rugózattal. Úgy két éve át is fordítottam a fekhelyet, hogy a gödör ne éppen a derekam alá essen, hanem inkább a lábam alá. Na ez miatt az egész szobát át kellett rendeznem.. Nekem úgy is tetszett és nagyra voltam az eszemmel, hogy így megtudtam oldani a problémát. Eleinte kicsit fura volt, hogy amikor szokás szerint a falnak akartam fordulni hát majd a földön találtam magam. Igen ám, csakhogy időközben újabb gödör alakult ki, méghozzá nagyobb lett mint a másik, pedig én igazán nem ugrándozom a rekamién. Visszacsináltam az eredeti állapotot. Mer, hogy most mán úgyis mindegy, hogy jobbra át vagy balra át, mer így se jó mán meg úgyse.
   Mit lehet egy ilyen semmilyen helyzetben csinálni? Felhívom a kárpitost, aki már hónapok óta hiteget, hogy jön, de mivel csak javításról van szó és nem egy egész betétcseréről, hát nem siet jönni. Hajaj, nagy a munkanélküliség…Később felszedem a szőnyegeket, kiviszem, kirázom, lekefélem. Délután könyvelek. Este anyagot készítek a helyi kalendárium részére.
   
   
   kedd
   
   Már egész nyáron mustrálgattam a könyvszekrényemet, ami egy Ó-német gyönyörűség és olyan sarokba állítható fajta. Illő volna mán elhúzni és kitakarítani a sarkot, meg az alatta lévő területet. Nade ez egy olyan böhöm darab, majd a plafonig ér és súlyos mahagóni, három olyan vastag polccal, hogy annak darabjából kitelne egy-egy dohányzóasztal lapja. A felső része szárnyas üvegajtós, mögötte a Világirodalom remekei sorozattal, lexikonokkal, meg „A semlegesség elmélete„ című tudományos, jogászi munkával, amit édesanyám meghalt bátyja írt. Az én nagybátyám, akit sose láttam, de büszkén és kegyelettel őrizem munkáit. Na szóval neki kellene esni, kirámolni a könyveket, amikkel tele lenne a fél szoba, fiókokat kihuzigálni, alulról kidobálni a miegymást és akkor megpróbálni elráncigálni a helyéről. Megmondom őszintén, nemcsak a takarítás miatt szánnám rá magam egy ekkora balhéra. Hanem már évek óta ott lapul valahol alatta egy akkorka gyöngy mint a borsószem. Arany foglalatban. Akitől kaptam az azt mondotta, hogy úgy vigyázzak rá mer az a gyöngy egy valódi igazgyöngy.
   No ezt a gyönyörűséget egy kis fedeles, alabástrom pikszisben tartogattam. Mindaddig, amíg egyszer csak azt láttam, hogy a pikszis a földön hever a szekrény lábánál a fedele nyitva, a gyöngy meg sehol.
   Gondoltam valamelyik macska randalírozott és leverte, a gyöngy meg a szekrény alá gurult .
   Rögtön elkezdtem mindenféle alkalmatossággal kotorászni, de nem jött elő. Lehasaltam és alávilágítottam, de sehol semmi csillanás. Gondoltam, biztos a sarokba gurult és eltakarja az egyik láb. Jó helyen van, nyugodtam bele, majd egyszer rászánom magam és elhúzom a szekrényt. De most már nem vagyok benne biztos, hogy meg találom e, ugyanis azóta ugyanebből a pikszisből eltűnt az aranygyűrűm, és a pikszis is a helyén vót és a fedele is csukva, tehát ebben nem a macska a bűnös.
   Viszont azóta nem jár hozzám az a kontyos nő, akit nem ismertem jól, mégis bent hagytam a szobában amíg a konyhában kávét készítettem a számára..
   Ma sincs kedvem hozzányúlni a könyvszekrényhez.
   
   
   Szerda
   
   Mindig jó kedvem támad, ha látom, hogy süt a nap. Ha a szobámból nézem – nem nekem süt.
   A szobám ugyanis sötét, nyugatra néz az ablaka, a kilátást elfogja szemben egy emeletes ház, oldalt szintén egy ugyanolyan. Elmondhatom, hogy az elefánt gyomrában lakom. De ilyenkor mikor felkel a nap, a szembelévő emeletes ház ablakába éppen besüt és a visszfénye néhány percre ablakomon keresztül végig pásztázza a szobám falát, és felragyog egy-egy kép meleg színeivel. Gyönyörködöm a fény játékába és elnézem a szembelévő ház napsütött falát, az előtte bókoló bíborlevelű cserjékkel. A konyhám ablaka délre néz, déltől odasüt de csak annyi időre, ameddig a két emeletes épület között tartózkodik, olyankor nagyon szeretek a konyhában tenni-venni és beszélgetni a fénnyel.
   A kuka nem telt meg, így ma nem kell kivinnem. Már megint erősem fúj a szél. Fázom. Macskáimnak sem akaródzik kimenni. Mit lehet ilyenkor csinálni? Nekiesek a könyvellésnek.
   Délután jön Nusika a munkáért. Neki Pesten van üzlete. Savanyúságot árul. Örömmel mesélte, hogy a nyolckerületi Polgármesteri Hivataltól Arany Oklevelet kapott kifogástalan kereskedelmi munkájáért, udvarias kiszolgálásért. Rajta kívül még négyen kaptak, nyomdász, kézműves stb. Egy kellemes ,pezsgős fogadás keretén belül adták át az okleveleket. Szegény Nusika örömében azt is elfelejtette talán, hogy mennyire fájnak az izületei az állandó hideg lébe pancsolástól. Majdnem sírt, annyira meghatotta ez a szép gesztus. Ennyit számít egy kis odafigyelés, elismerés, emberség. Nusika is megérdemelné már a pihenést, a vállalkozást nyugdíj mellett csinálja. Fiatal korában banktisztviselő volt.
   
   
   Csütörtök
   
   Ma is napsütéses verőfény aranyozta be a házak falát és a kerteket. Megint takaríthatok, mert csaknem bokáig érő avarban gázolok le a „műterembe”. De, ez már az utolsó szemetelés, mert a fákon már nem maradt egy fia levél se. Lakásom az utcafronttól kb. 30 méternyire van bent a kertben, és szinte el vagyok vágva a külvilágtól. A kis helyiség, amit kineveztem műteremnek, lejjebb van, a fáskamra választja el a lakástól, illetve a beüvegezett verandámtól és csak 15 méternyire esik a járdától és ablakából kitekintve nézelődhetek figyelve az utcai jövést-menést, suhanó kocsikat, a vonatot, mert a sínektől csak az úttest választ el. No nem sokat szoktam időzni a nézegetéssel, de jól esik olykor lemenni, leülni ott és kicsit részévé válni a nyüzsgésnek, az életnek. Eddig minden télen lezárva tartottam ezt a helyiséget, mert bár ott is van egy hőtárolós kályha, de nem mertem bekapcsolni a villanyszámla miatt. Most arra gondoltam, hogy hét végén azért mégis bekapcsolom, és akkor vasárnap délutánra bemelegszik, kicsit kinézhetek ott az ablakon. Leviszem a kávét, a kisrádiót, akkor ott kitelelhetnek a muskátlik is, nem is szólva arról, hogy ott van a festőállványom, az édesanyám karosszéke és az édesapám önarcképe néz rám a falról, meg az én festményeim is jórészt ott vannak. Egyszóval jól lehet ott festeni, és meditálni egy kicsit. Rendet csináltam, aztán elmentem a piacra. A macskakaján kívül nem vettem semmit, még pulóvert se, pedig ott topogott a vereshajú nő, fülig érő kötött sapka volt a fején. Ő is rá lehet szorulva, ha még télen is kiáll a placcra. Micsoda pénztelen világban élünk, a fiatalok is csak hajtanak, hajtanak látástól vakulásig – éhbérért, és fejük felett Demokles kardjaként függ a létbizonytalanság réme.
   
   
   Péntek
   
   Rászántam magam és elmentem a patikába. Ugyanis kiderült, cukrom van, 8.6 Gyorsan vettem egy olyan házi szurkálót, hogy ne kelljen bemászkálni az Egészségházba. A készüléket már jó három hete megvettem, be is kódoltam és a tesztszalagot is rajta, jelez is a kis ketyere, hogy jöhet a vércsepp. Hanem a szurkálót nem tudtam beállítani. Az ügyes kis készülék ott hevert a fiókba. Három hete nem merek se csokit, se süteményt enni, muszáj megnézni hányadán is állok. Hátha lejjebb ment a cukor, és bekaphatok abból a mogyorós csokiból, amit Nusika hozott. A patikában aztán aranyosak voltak, kicserélték a szurkálót és megmutatták, hogyan kell használni. Ez délelőtt történt most meg már a „Legyen ön is milliomos„ megy, de még mindig nem szúrtam meg az ujjam. Majd holnap. Nem is tudom mit izélek, mikor szegény Erős Antónia nap mint nap szurkálja magát és méghozzá nem is az ujjacskáját és nem is egy ilyen tűvel, hanem inzulinnal. Csak az ne legyen. Inkább megtartóztatom magam az édességtől. Pedig mi egyéb jó van már nekem az életben.
   Délben bejött egy 80 éves asszony. Ő a piacnapokon használt könyveket, árulgat. A múltkor egy nagyon szép könyvre sikerült rátalálnom nála. Virágot Algernonnak. A végén elbőgtem magam.. Most is felpakoltam egy csomó könyvvel, amik nem a kedvenceim és csak a helyet foglalják a műteremben, neki meg jól jön egy kis mellékes, ő is magányosan él a tacskójával. Délután nagyon szép naplemente volt vöröslött a horizont és a lemenő nap úgy izzott mint a parázs. A műterem ablakából figyeltem és csodáltam. Az ember csodára vár és nem akarja észrevenni, hogy a csodák közepén él.
   
   
   Szombat
   
   Ma nem mentem piacra. Úgy láttam minden van itthon. Nekiálltam seperni az avart. Kis kupacokba sepertem, hogy majd belapátolom a kukába. Na a Kormi nem hagyta annyiba. Mikor egy kupacot összehúztam és odébb mentem a seprővel, hogy újabb halmot csináljak, ez a piszok széttúrta a többit. Szaladozott, ugrált mint a kerge birka. Aztán kiakasztottam a madáretetőt. Ide-oda vittem, de sehol se jó. Olyan helyet akartam, hogy én is rálássak, amikor lakmároznak a kis tollasok, de ezek a disznó macskák se férjenek hozzá. Ezzel is elment egy kis idő. Aztán csöngetett a vízdíjbeszedő hölgy. Azért jár szombaton, mert otthon találja a fogyasztókat. Leperkáltam 3060 forintot, merthogy rajta vagyok a csatornán. Amikor ezt a kis tanácsi lakást, amiben már 34 éve lakom megvettem, köteleztek, hogy rákössek a csatornára. Na, hogy az milyen költséggel és munkával járt, feltörték a fürdőszobámat, az előszobácskát, a teraszt, olyan árok volt a lakásban, hogy pallón jártam át a konyhába. Aztán 35 méter csővezeték le az utcára ,csatlakoztatva a fővezetékhez. Borzasztó visszagondolni is. Azt hiszem, akkor kaptam a stressztől azt a daganatot, amivel aztán megműtöttek. Még jó, hogy nem áttételesre sikerült.
   Amióta ilyen sok a vízdíj, mert rajta vagyok a csatornán. Ami a legfurább az egészben, hogy a szomszédom 3 emésztője meg a mai napig is itt van a kertemben, holott neki utcafronton van az emeletes háza és 3 méternyire van csak a csatornától. Ez van. De legalább nem mondhatják, hogy kivételez velem az Önkormányzat mivel tanácsi dolgozó voltam.
   Délután lementem a műterembe. Eléggé kihűlt, de lekaptam egyik képemet a falról. Régóta látom, valami nem stimmel rajta. Mér nem jó ? néztem jobbról, néztem balról. Villanyt föl, villanyt le. Egy óriási kertet föstöttem, már évekkel ezelőtt, azt hittem végleges és jó. És most látom, hogy még dolgozni kell rajta és egyáltalán mi neki a mondanivalója ?
   Próbáltam analizálni. Na ugye van a nagy kert, mindenféle csavart törzsű fával, bokorral, kis tavacska fekete hattyúval, szikla amelyikhez egy alak támaszkodik ülve és fene nagy nyitott könyv van az ölibe. Mellette egy másik alak aki hegedül, a harmadik figura meg nézi, talán hallgatja őket. Távolabb látszik egy folyó. És annak a sziklás partján kört játszik négy meztelen kis női figura. De ez olyan elmosódott. Nohát igazítottam a figurákon meg itt is ott is, és úgy érzem most már minden stimmel. Csak még azon tűnődtem, miafene a mondanivalója, mi akar lenni ez amit föstöttem? Heuréka! rájöttem! A kép címe: A költészet kertje
   
   
   Vasárnap
   
   Este bekapcsoltam a fűtést és most kellemes meleg a műterem. Érdekes, most hogy használom újból ihletet kaptam a festéshez. Számba vettem a meglévő olajfestékeket és úgy látom, ha festeni akarok pótolnom kell legalább 5-6 színt. A festőszer is elfogyott. Be kellene mennem a Nagymező utcába, de már vagy 5 éve nem voltam Pesten. Na és borzasztó drága az ilyesmi. De azért tavaly karácsony előtt jól jött az a pénz, amit négy festményemért kaptam, ami tulajdonképpen egy sorozat. Címe : A négy évszak egy ablakon át. Egy vállalkozó vette meg a feleségének karácsonyi ajándékként. Sajnáltam őket eladni. De a pénz nagyon jól jött. Erkölcsileg is jó érzés, pláne ha arra gondolok, hogy Van Gogh életében nem tudott eladni egyetlen képet sem, én pedig hol vagyok tőle? Szóval jó lenne ha az a vállalkozó megint eljönne karácsony előtt, hogy ismét meglepje a feleségit. Közeleg az ünnep. Hátra van a nagytakarítás, ablakmosás et cetera.
   Most látom, hogy a TV-ben valami átverésen röhincsélnek, egy rendőrruhás mókázik a járókelőkkel. Erről jut eszembe egy rendőrvicc, amit Lengyelországban az idegenvezető mesélt el. Aszongya, két rendőr ment az utcán, szembejött velük egy tisztelendő bepólyált fejjel, mint egy turbán. Az egyik rendőr megszólítja :
   - Hát magát mi lelte szentatyám?
   - Hadd el fiam, belevertem a fejem a bojlerba - azzal tovább mennek. Ki erre, ki amarra. Egyszer csak megszólal az egyik rendőr:
   - Te komám, mi az a bojler ?
   - Mit tudom én, nem járok én templomba
   Na persze ez régi vicc, még a Szolidaritás idejében történt.
   Most jut eszembe, még mindig nem szúrtam meg az ujjam. Este van, most mán nem érdemes, majd holnap.
   
       

   2004. 47. hét, hétfő
   
   Már 15 éves koromban elkezdtem naplót írni, de mindig abba köllött hagyni, mert hun a bombák pilinckáztak az égbül, hun a továricsok elül köllött bujkálni, hun meg olyan szerelmes voltam, meg kell vallanom, hogy olyan egyoldalúlag – amilyenre nem mondható el, hogy pro és kontra, hun meg kenyeret köllött keresni. Nem tudom, hogy most mit nyivákolnak egyesek, azon panaszkodván, hogy jaj, szegínyeknek nem jut idejük naplóírásra. Nohát nekem se volt. Most van. Minekutána átléptem a hetedik ikszet. De most meg mán nincsenek ollyan falrengető események mint hajdanán, se bombák, se továrisok, se szívdöglesztő szerelmek.
   Mostanság ami ciki – az illen-ollan krampányolások, (de ezekbe már nem folyok bele) továbbá mérgelődő paprikák, kórokozó ivóvizek et cetera.
   Megmondom őszintén, örülök de igazán nagyon tudok örülni, hogyha süt a nap. Mint ahogyan ma is. Ilyenkor – megmondom azt is őszintén, hogy beszélni szoktam hozzája, néha egyenest úgy érzem Napimádó vagyok. És komollyan mondom a Nap érti, hogy imádom, ezt onnan tudom, hogy elkezd pulzálni, de olyan erős kisugárzásokat lövell felém a koszos konyhaablakon át, hogy le köll hunyni a szemem, miközben majd nekiesek a kredencnek.
   Na szóval ma összetakarítottam a hulló faleveleket és bemenekítettem a teraszra néhány elkésett rózsát és krizantémot.
   Azért ma is volt egy kis bosszúság. Ugyanis a papucsom egyik felét csak délután fedeztem fel a magnólia bokor alatt, rögtön tudtam, hogy ez a Kormi nevű macskám műve. Ezt műveli a zoknikkal is. Pedig hát nem is kutya.
   
   
   Kedd
   
   Ez a nap is jól kezdődött. Üzenet jött e-mail. Aranyos külföldi lapkiadó főszerkesztőm alaposan letolt, amiért novellámban azt írtam „ a csendes őszi délelőttben csak a levelek pilinckáztak a fákról! „Hogy, hogyhogy? Jujj, szinte fizikai fájást éreztem a szívem táján, vedd tudomásul – a levelek nem pilinckáznak, hanem hullanak…légyszi és szép magyarsággal írj. Mi ideki vigyázunk szép anyanyelvünk tisztaságára, ti meg otthon mit műveltek vele?”
   - Blamáázs! mondtam magamban, és rögvest válaszoltam is, hogy ugyebár van amikor a rusnya levelek nem egyenesen hullnak, hanem forognak maguk körül, mintha örömükben táncot járnának, hogyhát elszabadultak megszokott környezetüktől. Jött is a válasz, hogy nohát azokra nem azt mondotta Mikes Kelemen, hogy „Pilinckáznak a fákról az őszi levelek, hanem hát azt, hogy peregnek..” Na erre köszönettel tudomásul vettem. Szerkesztőkkel és főszerkesztőkkel istenments vitába ereszkedni.
   Délután becsapott a másik ménkű. A másik külföldi Szerkesztő arra kért fel, hogy lennék szíves küldeni nékije 10 ocsmány magyar szót mert, hogy az egyik lap a l0 legszebbet publikálja és ez most olyan krampányszerü valami. Ollyan kontraszt féle versengés vagy mifene mint a jobb meg a bal. Na gyorsan belelapoztam az elektronikus kiadványukba. Hogy lássam – mások milyen csúnyákat küldöttek be. Nohát volt ott mindenféle, még az is, hogy - rosseb. Aztán találtam egy kritikát is, hogy - Miezmiez? És szégyelljék magukat, mer mér köll publikálni azt, ami rút - és csak blamálják vele az édes anyanyelvet. És példának fel hozott egy ollan mondatot, amin még a legkeményebb graffityik is elpirulnának és a Szerkesztő nem is illen ocsmányságra gondolt, amikor rút szavakat kért. Mert ugye ki mit tart rútnak.
   Megsajnáltam szegény Szerkesztőt és én is beküldtem 10 olyan szót, amiket sohase használok, éppen azér mert csúnyának tartom. Példájul azt, hogy : takonykór, nade hogy lehetne ezt finomabban kifejezni? Nátha?, deha marhákról van szó – nem mondhassák azt, hogy náthás a marha No én egyúttal meg is válaszoltam a kritikus levellet.A Szerkesztő rögvest ki is rakta a web oldalra Csúnya szó az is, írtam, hogy – pöcegödör – nohát tessék megmondani mivel helyettesítsük amúgy magyarán?
   
   
   Szerda
   
   Kitoltam a kukát az árok szélire, merhogy minden szerdán jön érte a szemétszállító kocsi. Elmentem a boltba, ott egy aranyos tulajdonosnő van. Már évek óta odajárok, nemcsak azért mer minden van nálla, hanem mert nagyon szeret engem. Már két képet is vett tőlem. Amollan műpártoló hajlamai vannak. Amikor nem veszem észre, mindig gyug valamit a kosaramba, többnyire csokit. A macskáimnak is küld kis csomagocskákat, maradék párizsi, kolbász, szalonna..Nem merem megmondani hogy a büdös macskák nem eszik meg a kolbászt, a szalonnát meg pláne nem. Ezek mindig csak viszkázt falnának, node azt majd csak karácsonykor kapnak. Jó nekik a darling is meg a kite-kat, de a kolbász meg a szalonna sem vesz kárba. Mer az egyik szomszéd, akinek a kerítése az enyimmel paralell, tart egy német juhászt, és csak vizbeázott szárazkenyéren tartja. Hát ezír nem mondom meg Etának, hogy a macsekok nem esznek meg mindent, mert akkor nem adja ide, nekem meg nagy öröm, meg a német juhásznak is, amikor nap mint nap bedobálom nekije a szalonnát meg a kolbászt. Na meg szoktam venni azt a rex szalámit is neki. Sajnálom mert ki tudja millen jó helyről került el kölök korában, látszik, hogy jó nevellést kapott. Ezt onnan látom, hogy amikor a gazdája néha kiereszti a szolgalmi útra – első útja az én kapumhoz vezet. Ott megáll, akár egy koldus. Ilyenkor kiteszem a lábast a levessel, a maradékkal. Ő addig félreáll, de a szeme majd kiesik, úgy nézi a lábaskát. Amikor bejövök és becsukom magam mögött a kaput, akkor esik neki.
   Macskáim száma öt. Nem mintha én tenyészteném űket, hanemhát mindig akad ollan felelőtlen személy, aki a kis kölökcicátúl úgy szabadúl meg, hogy behajíccsa a kertembe.Én meg aztán mindig megsajnálom. A minap úgy jártam, hogy mentem a boltba, velem szembe jöttek a járókelők és csak azt láttam, hogy mindnek fülig ér a szájja.Végig néztem magamon, hogyhát ugyan mi neveccséges rajtam? Megfordútam, hogy netán valaki máson vihognak aki mögöttem gyün…Hát jött is, illetve gyüttek – az egész macskasereglet.
   
   
   Csütörtök
   
   Má megest piacnap van. Én nem tom másnak is ennyire rohan az idő? Most vót hétfő, és mán megest itt a hét vége. Veszem a kosarat, és kiballagok a polgármesteri hivatal mögötti térre, ott a piac minden csütörtökön és szombaton. Ott van egy nagy kínai bót is. A múttkor bementem és vettem egy színes villogófüzért a karácsonyfára. Az eladó magos kínaji éppen újságot olvasott, láttam kínai betűkkel írták, és elkértem tűlle, hogy lássam, hogy néz ki egy kínaji újság. Hát belekáprázott a szemem ahogy végignéztem. a sűrűn írt apró jeleket. De kár, hogy nem tudok kínajiul. Nade sok mindent nem tudok. Hijába ez van. Na aztán végigbóklásztam az árusok közötti sikátorokon, vettem a rexet, meg a macsekoknak száraz kaját és már nem is fért más a kosaramba. Pedig még almát is akartam venni. De azér folytattam a nézgelődést, és kerűgettem mint az a bizonyos macska a forró kását azt a vereshajú nőt aki négy- öt hosszú pulton amollan turkálnivaló ruházati cikkeket árulgat.
   Szégyellem bevallani de sose tudok ellenállni annak a csábításnak, hogy azon a pulton túrkáljak, améken a pullóverek vannak kiömlesztve.
   Különösen ha kézzel kötöttet látok. Csudaszép pullóverek, darabja 300Ft. Ha kettőt veszel, akkor 500 a kettő, ha hármat veszel – hatszáz a három darab.
   Mindig megfogadom, hogy elkerülőm a bűnrevezető alkalmat. Merhogy már nem tom kinyittani a szekrényt se, mer kiömlik a sok pullóver.
   Montam a vereshajú nőnek, ne hozzon mán több pulcsit, erre nevetett és aszonta a legjobb kuncsaftja vagyok és ezért félretett nekem egy elegáncs darabot. Elő is vett valahonnan egy pont a méretemre való krémszínű kötött pullóvert aminek a nyakánál acelot mintás betét van
   Na ez ippen jó lesz mer van egy acelot sapkám és sálam. Kifele ballagva a piacrúl láttam olyan erdélyi cigányasszonyokat, de vállalkozók lehettek mer akkora aranykarikák lógtak a füleikbe mint amilyenek a hottentottáknak az orrlikaiba fityegnek és ezek nagyon jópofa fonott fedeles kosarakat, árultak amékbe sok minden ruhanémű is belefér. Gondútam, jó lenne egy illet venni, és mingyá vóna hely a pullóvereknek. Meg is kérdeztem, mit kérnek érette, mármint a legnagyobbér? Aszonták – 15 000, na gyorsan eliszkoltam onnét, de még hallottam, hogy utánamkiabálnak: – Mégeshát mennyit adna érte? Úgy tettem, mintha nem hallanám.
   
   
   Péntek
   
   Ez aztán péntek a javából, mondtam amikor reggel felhúztam a redőnyt. Egy fikarcnyi fény sem mutatkozott az égbolton. A kinti hőmérséklet 5-6 C. lehetett. A teraszom előtti orgonabokron még jócskán volt levél, és még reménykedtem, hogy hátha majd dél felé kiderül. Elmentem a postára és befizettem a rezsit, bár a fizetési határidő még odébb volt. Szeretek túlesni rajta mielőbb. Kemény 30.000 Ft. Néha, hogyha túllépem az Internetre engedélyezett havi 15 óra hozzáférési időt, még ennél is több. Persze ebbe benne van a fűtés-világítás is, amelynek átlaga havi 19.000 Ft. Még szerencse, hogy annak idején munkám mellett még könyvelést is tanultam, (méghozzá Békesi Lászlótól és Vámosi Nagy Szabolcstól) és így van egy kis mellékes. Sajna az írásaimért jelenleg sehonnan semmi. Mer, hogy az elektronikusok nem füzetnek. Nincs nekijük pénzük. A Nők Lapja azelőtt szokott füzetni, de a legutóbbi versemér nem kűdött semmit. Félévi várakozás után megkérdeztem, hogyhát miazmiaz? No erre gyütt egy ollan level, amit nem tettem az ablakba.Hogy hát mit gondulok én…amikor űk József Attila díjas szerzőktől publikának. Pedig jó hosszú vers vót, méghozzá a karácsonyi számban hozták le.
   No mondok – legyenek boldogok vele, osszák szít a szingliknek.
   Nade egyszercsak azt vettem észre – kitekintve szobám ablakán. Hogy az orgonafácska ide- oda táncikál és a viharos szél elsodorta az összes meglévő levelét. Nem is viharos szél volt ez, azt hittem menten tájfun lesz belűle. Dörgött, villámlott, recsegett-ropogott minden. A kertemben két hatalmas akácfa, kis házikóm tetejét is beborító koronájával nyögött és próbált csupasz ágaival hadakozni az orkánnal. Jesszusmáriám – hogyha az a villámsújtotta vastag száraz ága letörik – pont a háztetőre…Igyekeztem nyugtatgatni magam.
   Aztán megnéztem az e-mail küldeményeket és örömmel láttam, hogy üzenet jött a Terasztól. Mindjárt jobb kedvem lett és mivel nagyon elsötétült a szobám a kinti vihar miatt – becsavartam az állólámpámba egy narancssárga körtét. És egyszerre barátságossá vált minden.
   
   
   Szombat
   
   Reggel fölébredve láttam, a ritkásra engedett redőnyön át, hogy süt a nap. Felhúztam a redőnyt.A macskáim rögtön felugráltak az ablakpárkányra, kinyitottam az előszobaajtót és kitálaltam nekiek a reggelit. Örültem a napsütésnek, mingyá más az ember hangulata. De aztán elfogott a félsz. Jujj, ha letört az ág és rázuhant a tetőre…féltem kimenni, de csak ki köllött menni a kertbe. Félve néztem fel a tetőre. Még nem következett be a katasztrófa. Megsimogattam a két fát, mivel ollan vastagderekúak, hogy át nem érném űket, és mondottam nékiek, vigyázzatok a házikómra, ne engedjétek, hogy a cudar garaboncijás letörje az ágatokat. És ne haragudjatok de muszáj leszek a száraz ágaitokat levágatni. De hát ezt csak szakember tunná megcsinyáni, daruval, láncfűrésszel – így mongyák.
   Pedig ollan gyönyörűséges a két fa koronája és ollan szabályos, hogy fösteni lehetne.
   Nagyon szeretem a fákat. Egyszer láttam, amint egy hatalmas szál fát vontatott a traktor vagy mifene, és a hatalmas zöldellő koronája ott vonszolódott a porba. Van egypár illen emlékem, amékre nem szeretek gondúni, de a halálomig kísért. Eltűnődtem ennek a fának az életin. Mennyi évnek köllöt eltelni, amig a kis csemetéből ekkora órijás lett. Élte az életét napsütésben, esőben hóban, tavasszal rügyet bontott, ősszel álomba merült, mennyi kismadárnak adott menedéket, otthont. Állta a viharokat, aztán büszke koronáját vonszolják a porban. Csak akkor éreztem, hogy hoppá – meggyütt a tél. Megborzongtam a hidegtűl és iszkiri be a házba. Közben észrevettem, hogy a balkonládákban megfagyott a víz, ami beleesett tennap.Ki köllött vóna fúrni a balkonládákat. De hát semmifélle fúráshoz nem értek.
   
   
   Vasárnap
   
   Hiába süt a nap, hideg van mint kamcsatkán. Macskáim is behúzódtak az előszobába, Ott is van hőtároló kályha, kisebb méretű mint a szobai. Amikor hideg van rátelepednek az előszobai kályhára vagy körülülik.A Kormi nagyon játékos, most is arra figyeltem föl, hogy micsoda zörgés van az előszobába? Kinéztem hozzájuk, hogy miazmiaz? Hát a Kormi behozott egy fél diót és azzal gurigázott. A diót onnan szerzi, hogy egy varjú itt szokott átrepülni a kertem fölött és leejti a diót. Van amikor felet, de van amikor egészet. Hogy az egészet, hogy tudja a csőrébe fogni fogalmam sincs. A Kormi meg mindig behozza. A dió néha begurul a szekrény alá, ilyenkor a Kormi beszuszakolja magát és kipofozza. Aztán előbújik pókhálós pofával. Kész kabaré.
   Megjött a barátnőm, régi kolleganőm Margó. Vasárnap délelőtt többnyire bejön, hazafelémenet amikor kijön a református istentiszteletről. De mindig siet haza, mert a férje bénán fekszik. Éppenhogy megiszunk egy kávét és máris rohan. Emellett hol a fia, hol a lánya bízza rá az unokákat.
   Csudállom, hogy bírja, semmi ideje nem marad egy kis kikapcsolódásra. Most arrúl beszéltünk, mit csinájjunk jól december 5.-én. Margó mérgelődött, hogy illen fontos problémát hogyan is lehet a népre bízni. Döntöttek volna a fejesek, ne a mi fejünket és lelkiösmeretünket terheljék az ilyen fontos döntéssel. Különben assziszem – monta, igennel fogok szavazni mert a püspök úr aszonta az a helyes.
   Most délután van, írom a naplót, este kártyázni fogok a számítógéppel.
   
   

Kapcsolódó linkek:
   Wolfram von Eschenbach: Parzival

2004-11-29 06:47:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]