Krúdy Gyula szép élete

Krúdy a klasszikus magyar irodalom örvénye, a Maelström. Az olvasót bármely korban berántja, életműve minden életkor számára - lázadó vadmalac, lírai-romantikus, szenzibilis-impresszionista, racionális koraközépkor, pocaknövesztő későközépkor - tárol fejbekólintó művet. És ha az olvasó embert elkapja Krúdy valamely mestermunkája, aztán szenvedélyévé válik, mint a narkotikum. Biztosan elvitt legalább fél évet egy tételben a más egyébre gazdaságosabban használható húszas éveimből, később még heteket. Persze aki nem olvas, könnyedén elvitorlázik mellette. Erre mondják, aki nem síel, nem érheti síbaleset.        Krúdy egyszerre népszerű és ínyenc tápláléka. Művész, aki száz nyelven beszél, mégis mindig ugyanazt a tökéletes mondatszerkezetet használja. Sehol egy hiba, megbicsakló mellékmondat, jelzőhalmozás, szereptévesztő hangulatváltás. Közben pedig Jókai mellett a magyar irodalom legtermékenyebb írója. Ötvenkét regényt írt, elbeszélések novellák száma mint háromezer. Pénzkereső újságírói munkássága mindebben még nincs benne. Minden nap megírt egy (jobb kedvében két, három) publicisztikát.        Felvidéki nemesi családból származik, egyik ágon, anyai ágon cselédlány, magyarán törvénytelen gyerek, egy mámoros éjszaka (vagy több) eredménye. A magyar irodalom nem egyetlen balkézről született jelentős írója, Nagy Lajos (Képtelen természetrajz) klasszikusa is hasonló körülmények között tölti gyerekkorát: apa nélkül. József Attila apja is lelép. Krúdy emiatt gyerekeskedik a Nyírségben. A Krúdy-történetek nagy része játszódik itt, és csak később érkezik (az elfoglalt és meghódított) Pest-Buda arcképe. Érzékenysége és tehetsége korán megszólal. A szerelemgyerekek - a néphit szerint - a legszebbek és legtehetségesebbek. Tizenöt évesen jelenik meg novellája. Tizenhét, amikor vidéki lap főmunkatársa, később nagyváradi újságíró. Nagyvárad a kor átszállóállomása a vidék és a főváros közt a tehetséges irodalmárok számára.        1896-ban, a millennium ünnepségeivel kezdi a munkát Pesten, ahol haláláig él. Megszervezi különleges világát, amelyben munkaereje és rendszeressége leválasztja a valóban kocsmázó, link társaktól. Dolgozik. Közben magányos ember - az író többnyire magányos. Baráti-szövetségi kapcsolatokat csak a szakmán belül tart. Barátja Bródy Sándor és Gárdonyi barátja. Jókai Mór és Mikszáth hat rá - irodalmilag - azután Bródy stílusa, irodalmi hozzáállása átalakítja világlátását. Leveti a romantikus Jókai-modort, megtalálja az mai olvasó által ismert hangját. Olvassa Zolát és Turgenyevet. Tanul, építi a nyelvét. A kilencszázas évek elejére kialakít egyféle - valójában elődnélküli - impresszionista prózát, amely egyszerre biedermeier és realista. Regényében (pl. az Aranybányában) kiüt belőle igazságkereső valóságismerete, becsúszik némi politikai ír, de nem jellemző.    Mindenesetre a Kun Béla-forradalom idején tollával az ős-bolsik mellé áll, de rövid idejű kisiklás, meg is bánja, az ő világa nem a politika világa. Amikor 1919 után idején sok író mindent megtesz - Babits különösen nagyot alakít -, hogy ne hurcolják meg, igazolni igyekszik magát, Krúdy elhúzódik a hatalom közeléből. Nyilván a gyomra nem bírja. Kegyvesztett lesz. Ezt se nagyon.

Hősei egy része az író alteregója, történetei tele vannak átalakított önéletrajzi részletekkel. Szindbádon és/vagy Rezeda Kázméron keresztül megismerkedhetünk a XX. század első felével, megtudhatjuk, hogyan gondolkodott a nőről, az ételről, italról, Pestről, mit a mindennapokról, az életről, ezer és ezer apróságról Krúdy. Legjobb regénye A vörös postakocsi, és folytatása, az Őszi utazások. De nem ajánlott a két főművel nyitni az ismerkedési estet. Krúdy lassú és aprólékos a ma megélő szövegrendezői elvekhez képest.        Munkásságából nem kis darabot hasít ki annak megfogalmazása, ami kellemes a testnek (szellemnek). Nincs magyar író, aki annyiszor és olyannyira körbejárva írt evésről-ivásról. Étel és ital tudósa. (Az e tárgykörbe tartozó Kánaán könyve melegen javallott azon kedves olvasóknak, akik most ismerkednek az író életművével.) De - jegyezzük meg - a korabeli nőruházat mestere is - aminek oka lehet. Néhány évtizeden át viszonylag sokat keres, de anyagilag sohasem jön egyenesbe, képtelen megtanulni a pénzt. Két családja is elhagyja, de amíg bírja, bőkezű mind a kettőhöz. Bőkezű mindenkihez: számtalan nőhöz, barátokhoz, hozzá szegődő ivótársakhoz. A húszas évek végén újra nyomorog, mint fiatalon. Feketelistára kerül, néha kiadója sincs. Előfordult, a villanyt és a gázt is kikapcsolják lakásából. Erre az időszakra, és ahogyan a szerkesztőségek hülyét csináltak a kiszolgáltatott öreg íróból, egyszer vissza kell térnünk.        Életműve áttekinthetetlen. Teljes kiadása nincs, kritikai kiadás pedig szóba se kerül. Óriási publicisztikai munkásságát még majd ki kell ásni a régi újságok tömegéből. 1933-ban hunyt el. Megvénülve, megkeseredve. A harmincas évek (is) az alkuszok és a velük megalkuvók kora.     Onagy Zoltán        Kapcsolódó:    Krúdy beteg