ALETTA VID AZ ŐSZI SZALONBAN        Október 18-án este 7-kor az Őszi Szalonban    (VI. ker. Eötvös u. 9.)        Az est külön érdekessége, hogy két olyan költő beszélget egymással, akik nagyon jól megértik egymást a költészet tartományán kívül, azon belül viszont sokszor egymás kérdéseit se értik, nemhogy a másik válaszát.            Aletta Vid versei        - a felolvasás után szerzővel Lárai Eszter beszélget                Mint a szeretet        Ha sétálni mennek a levelek,    nem visznek magukkal sálat,    nézik a bolygókat, egeket,    néha meg lábujjon járnak.        Lerombolták földig a házad,    ahol a tea illata lebegett    éjjel, hogy űzze a lázat,     ha sétálni mennek a levelek.        Nézd csak e foghíjas terepet,    integet; még ma utánad    indulnak, ősz van, a levelek    nem visznek magukkal sálat.        Széles időben gyűlnek a tárgyak    egymásra, mint a szeretet;     néha, ha lábujjon járnak,     körbetekintik az egeket.            Szívhangok    1.    Gondolod, hogy majd megbocsájtok?    Elengedlek, ha rádtalálok?    Kaktuszok közt kő és kaland.    Kaktuszok közt kő és kaland.    Bolyongunk. Kering benn a hang.    Hol itt a kezdet? Hol az álom?    Töviseimet sem találom.        Töviseimet sem találom.    Túl vagyok, túl minden határon.    Ember, isten, kegyelem.    2.    Magasodik és forr a nyár,    fut felfelé az égen.    Valamit végleg elvesztettem,    amíg az arcod néztem.        Szerelem, jaj!        Sóhajok. Hallgatások. Más. Mások.    Meg visszatérés. A francba is, minek?!    Vagy törött pohár, vagy törött ablaküveg.        Nem boldogtalan, de hát nem is ragyog.    Már a fél életén túl vagyok!    Szombat van és hullik az õsz.    Lehet, hogy szebb egy lepke.    Lehetne... Nem lehetne.        Kabát, Cipõ. Sál. Kell egy könnyû nátha?    Ha más nincs, majd az Isten...    A fene tudja. Hátha.        Lator László:    ”Itt van aztán a helyét kereső-követelő ifjúság, Aletta Vid, üde, kedves, megnyerő, szertelen. Három remek sor, három bosszantóan hevenyészett. Itt van rögtön a - gondolom - maga választotta név. Ha tetszik, elbűvölően játékos (mert persze képtelen). De hallhatom magakelletőnek, komédiázónak, modorosnak is. Ez akár mulattatna is, ha nem érezném benne a cseppfertőzéssel terjedő divatot. Ez a kétneműség, a vitathatalan tehetség és a divat kettős hatalma látszik a verseiben is. Mindegyikben van valami vonzó, magától értetődő, és mintha mindegyikben szükségét érezné, hogy fékezze a lírát, hogy egy kicsit bohóckodjon, hülyéskedjen. Nem mondom, a hülyéskedés sokszor aranyat ér, mondjuk, nálunk a Nyugat nagyáriájába beleordító Kassák, a franciáknál a cigánykereket hányó Apollinaire. Hanem amikor sikké válik, kötelezővé, előírt gyakorlattá, akkor már nem olyan jó.        Mi volt számodra az idei év legnagyobb öröme és csalódása? Mit remélsz a jövő évtől, és mitől áll beléd a frász? (Litera-kérdés): Az év legnagyobb öröme: Anglia, Ely. A katedrális fölött fénylő, pár perces szivárvány.    Az év legnagyobb csalódása: Csalódni nem nagyon szoktam, inkább csak rosszul érintenek bizonyos dolgok. A legriasztóbb az idén az volt, amikor egy hajnalon arra ébredtem, hogy Úristen, hiszen nekem nincs gyerekem! Ugyanis tényleg nincs.    Mit remélek a jövő évtől? Mindent. Szerelmet, munkát, derűt, derűt, és még egyszer derűt!    Mitől áll belém a frász? Ha elképzelem, hogy egy másnapos délelőtt lebiggyedő szájszéllel hátat fordít nekem a humorérzékem, kisétál az ajtón, se szó, se beszéd - ugye, ugye nem! - Aletta Vid        A belépés ingyenes!

Aletta Vid		Lárai Eszter