Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Legyetek jók, ha tudtok!
[ Veszprémi Petőfi Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 22. vasárnap    Mai névnap(ok): Móric, Ottó a - a - a
Cenzúrázott interjú Orbán János Dénessel
1.Tiszteld Transzilvániát, csak őt imádd.
2. Világirodalmat ne csinálj, és ne imádj.
3. Tiszteld a hagyományokat, és az újításoktól – mint tűztől – óvakodj.
4. Tiszteld apádat, Reményik Sándort és anyádat, Sűtő Andrást, aki könnyű álmot ígér.
5. Tiszteld felebarátodat, a provinciális írót.
6. Ne használd írásaidban a szar szót, mert Erdélyben nem szarnak. A transzilván embernek nincs is segge.
A többi mellőzhető, már csak a kiskorúak miatt is.

Ármányos kurva a könyv
   
   Ármányos kurva a könyv
   
   Nem-transzközép interjú Orbán János Dénes transzközép szerzővel
   
   

OJD
   - Míg a könyvre magára rátérnénk, néhány előkészítő rövid kérdés. Felelj rá "igen"-nel vagy "nem"-mel!
   - Engedelmeddel, nem csak igennel v. nemmel válaszolok.
   - Igaz az, hogy az erdélyi magyar irodalom fenegyereke voltál?
   - A gyereke is, a fenéje is, úgyhogy összevonva is: bevállalom.
   

   - Biztos, hogy középen áll a transzközép?
   - Mint a neve is mutatja: transzközépen áll!
   

   - Tényleg vastag a Sántha farka?
   - Bizony-bizony. A szakértők szerint a Helyőrség-gárda alapjában jól felszerszámozott, ahogy az illik. De vastagságban Sántha vezeti a prímet, rá "panaszkodtak" ugyanis a szakértők.
   

   - Igaz, hogy térdre borultál Böszörményi Zoltán előtt?
   Egy büszke költő legfeljebb egy-egy szebb díva előtt borul térdre, akkor is cunnilingus céljából.
   

   - Biztos vagy abban, hogy nincs humor az orosz-szlovák szótárban?
   - Van benne humor. Pont annyi, mint A kis hercegben.
   

   - Láttad pipázni Istent?
   - Az az igazság, hogy nem. Ellenben láttam pipázni Szilágyi Istvánt és istenien csinálta.
   


   - Rögtön azután, hogy az ember szépnek könyveli el borítója alapján a Teakönyvet, az az érzése támad, hogy ez egy "gazdag" könyv. Gondolom, a romániai magyar kiadók nagy részének nincs pénze hasonló luxus-kiadásra, vagy ha igen, azt Jókaira tartogatja, legfeljebb Wass Albertre. Kérdésem: nincs ellentmondásban a szegénylegény-tartalommal a díszes külső?
   - Miért lenne szegénylegény-tartalma? Tudtommal nem nagyon nyafogok benne, vagy ha igen, akkor sem az éhség miatt. Ami a kiadás minőségét illeti: ez nem egy pályázatokból összehozott könyv, hanem egy magánkiadó kiadványa. Böszörményi Zoltán, a kiadó tulajdonosa nagy hangsúlyt fektet az Irodalmi Jelen Könyvek külalakjára is, egyetlen kiadványon sem érződik a tipikus erdélyi szegénység, és én ezt nagyon jónak tartom. Sokszor hangsúlyoztam, nekünk nem szegénylegényként kell kujtorognunk az összmagyar könyvpiacon, hanem minőséget kell fölmutatnunk, nem azt kell elérnünk, hogy sajnáljanak, hanem hogy elismerjenek. Ha sajnálnak, akkor csak alamizsnát kapunk.
   

   - Egy másik látszólagos vagy valós ellentmondás: a borító festménye, melynek szerzőjét elfelejtették feltüntetni (vagy én nem látok jól?): a pipa, az ecset, a huszonötlejes jobban illene Méliuszhoz, Létay Lajoshoz, Fodor úrhoz. Egészen egyszerűen nem értem, miért nem egy modernebb képanyagot használtatok...?
   - A művészek (Szentes Zágon mint festő és Kopacz Attila mint designer) föl vannak tüntetve az impresszumban. Én nem gondolkoztam el az ellentmondáson, szerintem tükrözi a könyv nosztalgikus hangulatát. Bár lehet, hogy ezt a nosztalgiát csak én érzem, meg azok, akik közvetlenebbül megélték azt a tíz irodalmi évet, amelyet tükröz a könyv. Nem tudom, intuíció alapján választottam...

   - Hogy az ellentmondásoknál maradjunk: ebben a könyvben mérhetetlen mennyiségű alkoholt fogyasztanak, már-már vedelnek, miért Teakönyv mégis a címe. Tudom: délutáni teázáshoz mellékeled a szöveged, dehát ki teázik manapság Erdélyben?
   - A cím is intuíció volt. Egyszerűen bekattant, hogy Teakönyv. Aztán gondolkoztam a Vodkakönyvön is, de túl erőltetettnek éreztem. Végül is bármi mellett lehet olvasni. Én egy ilyen típusú könyvet délután olvasnék. Ez is intuíció.
   

   - Még mindig a borítónál maradva: miért az Irodalmi Jelen adta ki a könyved? Nem vállalkozott rá más kiadó? Te tisztelted meg a kiadót vagy a kiadó téged?
   - Bizonyára vállalkozott volna rá más kiadó is, ilyen szempontból nem panaszkodhatok. De ezt a könyvet Erdélyben akartam kiadni, mert ez egy "belső könyv" és tudom, hogy nagy magyarországi érdeklődésre nem számíthatok. Az erdélyi kiadók közül viszont csak az Erdélyi Híradó vagy az Irodalmi Jelen jöhet szóba, mert ragaszkodom ahhoz, hogy a könyvet én "tartsam kézbe", én tervezzem meg és ez csak ennél a két kiadónál lehetséges. Az Erdélyi Híradó szűkös költségvetéséhez nem akartam folyamodni, mert az a Helyőrség-könyvek, az első-második kötetesek rovására ment volna. Az IJ azonban nagyobb anyagi bázissal rendelkezik, így a könyv olyan lehetett, amilyennek elképzeltem. Ami a tiszteletet illeti, szerintem mindketten megtiszteltük egymást.
   

   - A kötet egyes transzközép-dokumentumokat is tartalmaz - múzeumba vonul a Teakönyv megjelenésével a mozgalom?
   - Ideje volna... Nagyon lovagolnak rajta még mindig, mi pedig már nagyon meguntuk...
   

   - A könyv szerkesztője az egész kötetet dokumentumnak tartja, kérdésem: "kilett" ezzel az OJD-összes?
   - Még egy Teakönyvnyi maradt, de azok nem annyira jók, hogy megérjenek egy kötetet. De az első periódus lényege most már mind megjelent könyv formájában.
   

   - Úgy gondolom, nem került volna sor a Teakönyv kiadására, amennyiben léteztek volna új verseid... valóban "elhallgattál"?
   - Mindenképpen sor került volna. Ugyanis lezártnak tekintem az első alkotói periódust, és ehhez kellett a Teakönyv, hogy teljes legyen a kép. Nem hallgattam el, csak egy ideig nem írtam.

   - Ideiglenesen vagy végleg - hogyan "apadt" el a hangod? Megfáradtál? Kiégtél? Mindent elmondtál, ami benned volt? "Komolyabb" dolgokkal kezdtél el foglalkozni: házépítés... irodalomszervezés...? Festeni kezdtél? Innen a távolból nem találok mást hirtelenjében. Tiltakozás a hallgatásod?
   - Nem apadt el a hangom, szó sincs kiégésről, csak egyszerűen nem volt időm írni. Irodalomszervezéssel foglalkoztam, könyvkiadót igazgattam, emellett pedig üzletelgettem is. Létre kellett hoznom egy anyagi bázist, hogy aztán nekifoghassak a nagyobb lélegzetű munkáknak. Most már nagyjából összejött és így több időm van írásra. Ősszel regényem, karácsonyra meseregényem jelenik meg.
   


Szőcs Géza
   - Na de kezdjük az elején - a könyvnek meg pályádnak. Ajánlásodban három nevet említesz, közülük kettőt mint a mentoraid. Részleteznéd, mit köszönsz Szőcs Gézának? És mit Bréda Ferencnek? Ne fukarkodj a szóval, az internet-interjú terjedelme nem behatárolt...
   - Szőcs Géza volt az, aki a '90-es évek közepének kulturális és anyagi zűrzavarában fölkarolta a fiatal erdélyi irodalmat. Erre akkor senki más nem gondolt; voltak ugyan lehetőségek, de ez volt az egyetlen, ahol mi intézhettük a saját ügyeinket, ahol szabad kezet kaptunk. Bár rendszeres anyagi támogatást nem tudott folyósítani, mégis elég volt ahhoz, hogy elinduljunk. Azon kívül rendelkezésünkre bocsátotta hatalmas ismeretségi körét és ez a relációrendszer is nagy hasznunkra volt. Szőcs Géza nélkül nem jött volna létre ez a kompakt Helyőrség-műhely.
   Ami pedig Brédát illeti, ő volt a tehetségkutató, aki mindenkire lecsapott, akiben tüzet szimatolt és úton-útfélen reklámozta felfedezettjeit. Ez egy komoly dolog, tekintve hogy Bréda egy olyan figura, akit mindenki ismer Kolozsváron. Így már a kezdetektől volt közönségünk, volt visszhang és ez lendületet adott. A "menedzselés" mellett Bréda Mester rengeteget beszélt nekünk az irodalomról, senki nem tud nálánál több világirodalmi csemegét. Brédának egy nagyon excentrikus rálátása van az irodalomra, ez nagyon tömören összefoglalva abból áll, hogy az irodalomnak izgalmasnak kell lennie. Az izgalmasság a legfontosabb irodalmi kritérium. A Helyőrségesek nem voltak egyenletesek, nem mindig voltak jók, de unalmasnak soha nem voltak unalmasak és ez járult hozzá leginkább a befutáshoz.
   

   - Jól olvasom: kezdetben használtál ilyen szavakat, mint: "nép", "szabadság", "szerelem", "világ", "század", "zűrzavar", csak a pátosz eltemetése után jöttek az "igaziak": "szar", "hányok","fasz", "farok","dug". Komolyan kérdem: ez lenne költőként érési folyamatod eleje meg vége? Az út az őszinteséghez?
   - Nem csak kezdetben, most is használok bármiféle szót és fogalmat, amit a kontextus megkíván. Számomra nincsenek kompromittált szavak, és a pátosz vagy a vulgaritás is kontextus kérdése, mind a magasztos, mind a triviális szavakat lehet ellensúlyozni, ha arról van szó. Hanem figyelmeztetnélek, hogy a Teakönyv nem a kezdeti írásokat tartalmazza, hanem az egész alkotói periódust végigköveti. Kronológiai sorrendben be kell illeszteni a többi kötetemet is, és akkor kiderül, hogy mind a magasztos, mind a triviális dolgok kezdettől végig megvoltak. Az érési folyamat nem a témák, hanem a mesterség szintjén történt meg.
   

   - Az "Élet Tanár Úr", ugye, az Bereményi? Tűnődtél el már azon, hogy mennyi verseidben az átvett? "szárnyas kutyái a zűrzavarnak", Kányádi, Szőcs Géza, Villon, Faludy... ki még
   - Nem Bereményi találta ki az Élet Tanár Urat (egyébként nála csak Tanár Úr van), ez egy régi toposz, nem tudnám megmondani, ki használta először. A műveimben valóban sok az átvett elem, de hát az intertextuális játszadozás az egyik fő jellemvonásom.


OJD
   - Azt írod, hogy utálsz mindent, aminek "nyilvánvaló, könnyen észrevehető mondanivalója, morálja van". Mégis ilyeneket írsz: "hazánk csak pesti resti"... Utálod ezek szerint egyes verseid, verssoraid is? Vagy én értettem volna félre a "pestirestiség" üzenetét?
   - Ne feledjük, a szóbanforgó idézet egy paródia-szerűségből származik. Amúgy vannak sorok, szakaszok, versek, mondatok, amelyek lehettek volna jobbak. De ez már ilyen. Hiába csiszolod, érleled a szövegedet, előbb-utóbb csak ki kell adni. Megjelenés után, idővel, eszedbe juthatnak jobb megoldások, de akkor már késő.
   

   - Ez az utálat magyarázná, hogy bizonyos témák hiányoznak a verseidből? A '89 előtti rendszer, bárhogy is nevezzük: kommunizmusnak, szocializmusnak, sztálinizmusnak, nemzeti kommunizmusnak, mindösze "karlmarxutca" meg Natasa-regény formájában, tehát humoros fricska szintjén létezik szövegeidben, miért? Nem kevés-e ez? Végül is még a te életed is meghatározta, hiszen ez a posztkommunista káosz, amiben jelenleg Kelet-Európában éltek, annak a függvénye...
   - Az életemet valóban meghatározta mind a kommunista, mind a posztkommunista rendszer. A kommunizmust alaposan megéltem és ocsmány mivoltát éreztem a bőrömön. Mégsem tartozik a témáim közé, mert a döglött sakált eleget rugdosták, a téma agyon van csépelve. De egyáltalán, én inkább l'art pour l'artos vagyok és igyekszem olyasmivel foglalkozni, ami a politikum és az ideológiák hullámzásaitól függetlenül is megállja a helyét.
   

   - Hiányolom a románokat is a Teakönyvből: jó, a Cacamachia róluk szól, viszont többiben úgy verselsz, mintha Patagóniában élnél, nem Erdélyben. Álnevedben ugye Brassó szász neve (Kronstadt) benne van, de valószínűleg az is azért, mert jól hangzik. Nem legyintett meg téged, hogy születésed idején Brassó egy százötvenezres háromnyelvű város volt, mire a Teakönyv megjelenik, egy több mint a duplájára mesterségesen duzzasztott román, sőt, mondhatjuk így is: moldvai román város?
   - Ugyanaz a mese: ideológia. Én erdélyi magyar író vagyok és erre büszke vagyok, de nem lovagolom meg az erdélyiséggel kapcsolatos ideológiákat, a megmaradást, a nacionalizmust. Szerintem egy nem ideologikus, de minőségi irodalom nagyobb szolgálatot tesz az erdélyi kultúrának, mint az ideologikus. A megmaradás, a nacionalizmus belső probléma, ez csak minket, erdélyieket érint és érdekel, senki mást a világon. És egy provinciális irodalommal, amelyet mások nem tudnak átérezni, nem érünk el sokat. A világirodalom számára akkor leszünk fontosak, ha univerzális műveket írunk.
   

   - Ami a belső, a helyi érdekeltségű irodalmat illeti, hát annak van elég művelője.
   - De ez az irodalmi szegmens. Amúgy nagyon is meglegyintett szülővárosom megváltozása, melyet az utcámon is nagyon jól le tudok mérni, amikor hazalátogatok és végigmegyek rajta és alig ismerek valakit. De nem nacionalista szempontból közelíteném meg a problémát. Mert például Brassóba nagyon sok székelyföldi melós is érkezett a Kárpáton túliakkal együtt. És meg kell mondanom, nem tartom különbeknek őket a többi jövevénynél. Ugyanolyan igénytelen proletárok váltak belőlük és a nemzeti érzésüket sem lehetne dicsérni. Brassóban 30 ezer magyar él, mégis a város egy magyar középiskolát "lát el" diákokkal, míg pl. a 22 ezres Kézdivásárhely hármat vagy négyet. Pedig elméletileg, ugye, Brassóban több magyar van. A fő probléma Brassóban az, hogy a polgári réteg pusztult ki. A prolik pedig semmivel nem járulnak hozzá a magyar kultúrához, nem termelnek és nem fogyasztanak. És állítom, hogy igazam van. Temesváron, egy ugyanakkora városban, mint Brassóban, ahol ráadásul kevesebb magyar él, kemény magyar kultúra virágzik. Még színházuk is van, és egymást érik a nívós rendezvények. Kevesebb a magyar, de több a polgár. És éppen ezért nem fenyegeti őket a beolvadás veszélye, a másfélszer annyi brassói magyar sokkal hamarabb fog elrománosodni.
   


OJD
   - Annyira büszkék vagytok arra, hogy az Előretolt Helyőrséggel meg a transzközép mozgalommal ti "megkötöttétek" az erdélyi magyar költőket, hogy nektek köszönhetően senki nem települt át Magyarországra, viszont ti mégis elhagytatok a legtöbben egy szülővárost, te Brassót. Gondoltál arra, hogy neked ott lenne a helyed?
   - Ezt már sokan megkérdezték tőlem, gyakran szemrehányásként is hangzott. Én szeretem Brassót, mert a gyermekkorom köt hozzá és hát szeretem fizikailag, az óvárosát és a festői környékét. De az a Brassó, amit én 18 évesen elhagytam, már nem az a város, amelyben felnőttem. Tizenkét év alatt a polgári réteg szinte megszűnt, rengetegen meghaltak, rengetegen elmentek. Ilyen rohamos degradálódás egyetlen városban sem történt. Ha visszamennék, mit csinálhatnék ott? Nemzetmentést? Kétlem, hogy látványosan sikerülne.
   

   Azonkívül nem tudnék írni, nem maradna semmi időm. És a szervezést más is meg tudja csinálni, az írást nem biztos. Egyébként azt is meg kell jegyeznem, hogy pont a szülővárosomban arattam a legkisebb sikert. Míg Szentgyörgyön, Szeredában, Udvarhelyen annak idején az első kötetemből városonként többszáz példány fogyott el, Brassóban 5 darab Hümériádát vásároltak meg. Míg bárhová megyek Erdélybe, találkozóra, 50-150 ember tisztel meg a jelenlétével, Brassóban eleddig 30-nál többen soha nem voltak kíváncsiak a város egyetlen (Áprilyt leszámítva) karriert befutott poétájára, és abból a harmincból is fele rokon meg barát volt. Nem tagadom, hogy rosszul esett. Az Áprily Lajos középiskolának annak idején számos díjat vittem, a tantárgy- és kreativitási versenyeken kívül még, haha, sportban is. Tudtommal eddig én vagyok az egyetlen Áprilys, aki nemzeti és nemzetközi karriert futottam be. Mégsem hívott oda senki, hogy nézzék meg a nebulók, ki koptatta az oskola padjait. Tévedés ne essék, nem vágyom én ünneplésre, de elvártam volna, hogy időnként meghívjanak, hogy a brassói magyar intézmények ápolják, fölkarolják ezt a kapcsolatot. De nem hívtak. Valahányszor voltam, nekem kellett bejelentkeznem, holott már hosszú évek óta szinte minden napra volna meghívásom. Hát akkor miért menjek oda, ha nem kíváncsiak rám, ha nincs szükség rám? Ha azt éreztem volna, hogy igen, ha úgy viszonyultak volna hozzám, mint Kolozsváron vagy a Székelyföldön vagy Temesváron, akkor minden bizonnyal hazaköltöztem volna, hiszen van, hova. Így azonban a szép nagy kertes brassói házam sem nyom a latba, inkább ülök Kolozsváron, a kétszobásban, de legalább zajlik körülöttem az irodalmi élet és bőven van érdeklődés is, megbecsülés is.

   - Biztos különben, hogy nektek köszönhető a kivándorlás megállítása? Vajon nem az vette el a poéták kedvét az áttelepüléshez, hogy az anyanemzetnek megtelt velünk a "hócipője", s ezt éreztették azokkal, akik már ott élnek?
   - Persze, kissé nagyképűen hangzik ez a kijelentés, ami különben Sánthától származik. De van benne némi igazság. A helyzet az, hogy az íróemigráció '89 előtt zajlott le inkább, mikor a művek számára sem voltak átjárhatók a határok. Most azonban mind az írók, mind a művek jöhetnek-mehetnek. A politikai nyomás megszűnt, úgyhogy már csak két kritériumnak kell teljesülnie: az anyagiaknak és az irodalmi élet zajlásának (mert az író menekül onnan, ahol nincs irodalmi élet). Nos, a Magyarországon keresett forintokból Erdélyben jobban meg lehet élni. Az irodalmi élet pedig Kolozsváron meglehetősen zajlik, ha vannak is időnként hullámvölgyek, mégis jobb, mint Budapesten. Budapesten szakmai körökben folyik, nálunk populárisabb. Egy budapesti irodalmi körön, felolvasóesten az átlag közönségszám 20-30, Kolozsváron egy pályakezdő Bretter Körön tartott bemutatkozására is minimum 40-en kíváncsiak. Persze, könnyebb egy kisebb város irodalmi életét pörgetni, de a lényeg a zajlás. És ezt a fontos faktort a Helyőrség teremtette meg Kolozsváron. Úgyhogy kolozsvári írónak lenni jelenleg az egyik legjobb státus.
   

   - Visszatérve a hiányokra: verseid középpontjában az individum áll, sose a közösség. Felszabadultan gúnyolódsz Fazakas László "kőkövönhazafiságán", viszont átengeded neki teljesen a terepet. Olyan ez, mint Svédországban a nemzeti lobogó "viselete". A nemzeti érzés kifejezésétől az átlag svéd annyira írtózik, hogy svéd zászlót csak az újnácik viszik felvonulásaikon, átengedték nekik, úgy tűnik, mintha ők lenne a nemzet. Te, aki József Attilától és Radnótitól és Faludytól és Szőcs Gézától mindent megtanultál, behúzódtál a genitáliák világába, miért?
   - A közösségi eszmék eléggé megbuktak, a 20. század második felétől nagyjából erről szól az élet. A 22-es csapdájának Yossarianját kurvára nem melengette az az érzés, hogy ő egy nemes eszméért halhat meg. Az egyéni érdekek az egyén számára egyre inkább fontosabbak. Egyáltalán, saját magad számára te vagy a legfontosabb. Az ember közösségi lény ugyan, de egyéni önzése erősebb. Valóban, én a közösségi témákat átengedem másoknak. Illetve nem teljesen. Míg mások írnak a templomról és az iskoláról, én írok a kocsmáról, és hát azt nagyon be tudom bizonyítani, hogy a kocsmai kulturális élet milyen rendkívüli faktor (és most nem a részeg duhajkodásokra gondolok). Most csak annyit, hogy a templomban és az iskolában beszélnek neked, nem biztos, hogy pont azok, akiket te szeretnél, de a kocsmában beszélgetsz, vitázol, és azokkal, akikkel te kívánod. Az én világomban a szabad akarat érvényesül, nem gátolják szabályok az eszmék repülését.
   Amúgy meg nem húzódtam vissza a genitáliák világába. Hogy a nemiség a legfeltűnőbb a műveimben, az lehet, de nem hiszem, hogy redukálható lenne a nemi szervek lóbálgatására. Aki ezt állítja, nem látja a fasztól az erdőt. Úgy vélem, többször sikerült nagyon kemény lélekrajzot, mögöttiséget bevinnem az obszcenitásokkal tarkított "verskülső" mögé, elgondolkoztató intertextuális és irodalmi játékokat fölmutatnom és azt hiszem, nyelv- és formaművelőként sem vagyok egy utolsó. Egyébként magáról az irodalomról sokkal többet írtam, mint a nemiségről. Hanem politikai, nemzeti irodalmat soha nem fogok művelni.
   

   - Mi számodra a nemzet?
   A kultúrája. A gazdasága, a tudománya, a politikája nem érdekel.
   

   - Mi a költészet?
   Csak a közhelyes választ tudom rá adni: amit annak érzel. Nem csak versben.
   

   - "Szép a rút és rút a szép", mondja György Attila inkvizítora. [No meg Shakespeare, a Macbethben]
   - Magad is ezt vallod?
   - Egy jó toll bármiből tud bármit csinálni.
   

   - Valóban rossz az ember?
   - Én ilyet tudtommal nem állítottam, esetleg helyenként, a lírai alanyaim. De nem is érdekel, mind a jónak, mind a rossznak megvan a maga szépsége.
   

   - Milyen tapasztalataid segítettek hozzá ehhez a felismeréshez - örvendenék, ha részleteznéd!
   Részletezni hosszú lenne, tömören összefoglalni pedig lehetetlen. Csak annyit: a tragédia, metafizikai szempontból: rossz. Esztétikai szempontból viszont lehet szép. Engem, mint írót, legalábbis az irodalomban az esztétikum érdekel.
   

   - Mindenképpen találkoznia kellett a kis hercegnek a Pedofillal? Ennyire elkurvult a világ?
   A világ mindig is kurva volt, csak az ábrázolása volt hamis igen gyakran. Node, ebben az esetben nem a világ elkurvulásáról van szó, hanem arról inkább, hogy én egy geci vagyok és utálom a kis herceget, ezért szodomizáltattam meg a Pedofillal, hadd érezze a kis nyálas köcsög, hogy nemcsak szirupos érzelgősség van a világban.

   - Nem világos számomra, éppen ezért világosíts fel, kérlek, hol áll a szerző Az aligkrapek karcolatodban? Tárgyilagosan leírod, hogyan változik meg a megerőszakolt kis herceg, vagy túlságosan is élvezed, mennyire hitvánnyá válik a kezdetben naiv lélek?
   - Az van, hogy nem válogattam az eszközökben, hogy kicsináljam A kis herceget, melyet az egyik legnyomorultabb irodalmi műnek tartok. Ez megint hosszú mese, de elképesztő, hogy milyen szarságok képezik a gyermekirodalom magvát. A kis herceg egy veszélyes mű, gondoljunk csak bele: nyilvánvaló, hogy öngyilkos lesz. Azonkívül mélységesen depresszív és mindezek mellett undorítóan nyálas. Ilyet olvastatni a gyerekkel... Meg Grimm-meséket... A világ talán legismertebb meséje, a Piroska és a farkas egy állatfaj gyűlöletére és azonkívül szadizmusra neveli a gyermeket. És így tovább. Az én kis herceg-paródiám egy vaskos vicc, amúgy csak egy hevenyészett ujjgyakorlat, de az tény, hogy nagyon ideje volna egy kicsit megbogarászni a klasszikus gyermekirodalmat, modern antropológiai és lélektani szemszögből, mert elképesztő dolgokra bukkanunk.
   

   - Ha pénz van, minden van - szabadon idézem, amit írószövetségetek tisztújító gyűlésén mondogattál, mégis még a pénz témája is hiányzik verseidből. Ady, akit te a kötetedben Bandiként emlegetsz, nagy verset írt annak a hatalmáról...
   - No, hát miért kellene nekem mindenről írnom? Amúgy van politikai véleményem is, mégsem írom meg. Az Adyénál szebb pénzverseket nem tudok elképzelni, akkor miért írjak annál gyengébbeket?
   

   - Milyen érzés magánemberként meg irodalomszervezőként az új kor mecénásaitól függeni? Nem félted a magad, az erdélyi irodalom függetlenségét tőlük? Saját tapasztalatból tudod, hogy ragyogó elméd addig kell nekik, amíg őket kiszolgálod...

OJD
   - Nézd, én soha senkit nem szolgáltam ki és soha senkinek nem nyaltam ki a seggét. Az tény, hogy nem voltam egy rossz diplomata, de nyalni nem nyaltam és koldulni nem koldultam. És nem is függtem senkitől. A munkát nem utáltam, ha kellett, mezőn is dolgoztam, diákkoromban, meg gépíróként, tipográfusként, irodavezetőként, tanárként. Ösztöndíjaim voltak, aztán egyre több pénz jött be publikálásokból, fellépésekből. Volt néhány mecénásom, akik segítettek abban, hogy több időt tudjak fordítani írásra meg irodalomszervezésre. De ezek olyan emberek voltak, akik ezt az irodalomért tették, és nem vártak érte ellenszolgáltatást. Nem tudom, honnan ez a kiszolgálásos mese egyesek fejében. Például amióta Böszörményi Zoltán megjelent mint mecénás az erdélyi kultúréletben, sokan ellenségesen viszonyulnak hozzá, és minduntalan azt próbálják bebizonyítani, hogy "valamit akar". De mit, kérdem én? Böszörményi ezen nem keresett pénzt, hanem csak költött. Politikai pályán nem indult. Nem ügyködött abban sem, hogy kis vagy nagy érdemkereszteket kapjon. Számtalan emberen és intézményen segített és aki azt állítja, hogy ezért cserébe kért valamit, az szemérmetlenül hazudik.
   

   Egyáltalán nem féltem a mecénásoktól az erdélyi magyar irodalmat. De nem is nagyon vannak. És ha jönnek, meg lehet válogatni őket. De nem kell félni, csak olyanok jelentkeznek, akiknek szívügyük. Mert az opportunisták nem az irodalom felé szaglásznak, mert abban nincs pénz és politikai szempontból sem mérvadó. És azért sem kell félni, mert nem úgy ismerem az erdélyi írók javát, hogy anyagiak fejében elferdítené az írásművészetét
   

   - Létezik még erdélyi magyar irodalom egyáltalán?
   - Naná, hogy létezik. Én úgy fogom föl, hogy létezik magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyar irodalom, mint különálló intézmény. A nyugati magyar irodalmat nem tekintem intézménynek. Az összmagyar irodalomban pedig ezekből az irodalmakból a legjobbak és/vagy a szerencsésebbek vannak benne. De mindaddig, amíg számos rangos magyarországi vagy felvidéki szerzőről nem hallottak Erdélyben és vice versa, amíg a publikációk nincsenek egységesen jelen mindenhol, nem lehet egységes magyar irodalomról beszélni.
   

   - Adyra visszatérve, mi bajod vele?
   - Az égvilágán semmi. Imádom, hódolok előtte, zseninek tartom és Vörösmarty mellett a legnagyobb magyar költőnek.
   

   - Az igazi Nyugat című versedben fordul elő a "Bandi izgága fasza" - kérdem én: szabad-e ilyeneket leírni? Tudom, olvastam, hogy célod a profanizálás, a tabuk elvetése, de hát valahol mégis létezik még számodra is egy határ. Vagy mégsem?
   - Miért ne szabadna leírni? A művésznek mindent szabad. Egyébként, félreértés ne essék,Az igazi Nyugat nem a Nyugatról, nem Adyról és nem Hatvanyról szól: a Nyugat, a Bandi (a faszával együtt) meg Hatvany szimbólumok. Ez egy programvers, amely a magyar költészet recepciójának problémáiról szól, és amely az előszava lészen az ugyanazon címet viselő következő verseskötetnek, amely a költészet státuszáról és a kánonok szeszélyéről fog szólni.
   


Sántha Attila
   - Nem tudom, ránk tartozik-e hogy naponta hányszor onanizálsz, de ha igen, és hogyha a tudat határait állandóan kitolod, s ha még azt is tudatod velünk, hogy mekkora a hímvesszője Sántha Attilának, akkor miért nem tudunk meg semmit például a feleségedről? Sikongó kíváncsiságunk, ugye, határtalan...
   - Hát elsősorban azért, mert a feleségemet későbben ismertem meg. Amúgy a hálószobás meg egyéb szexuális színtereken lezajlott dolgaim föllelhetők itt-ott a műveimben; az igaz, hogy a hölgyek álneveket viselnek, meg sok a fikció is, meg a keverés. Ilyen szempontból azért tapintatos vagyok, mert Sántha nem sértődik meg, ha közhírré teszem, hogy nagy a lőcse, ellenben a feleségemnek bizonyára nem esne jól, ha a házaséletünkről úgy egy az egyben írogatnék. A nők nem mint az én nőim, hanem mint a Lírai Alany női szerepelnek. A diszkréció szabályait azért betartottam.
   

   - Christina Aguilera is azért büszke magára, Madonnáról nem is beszélve, hogy szexuális forradalmat robbantott ki, egy újat, a hatvannyolcas nemzedék forradalma után. Miért lennétek ti különbek nála, vagy: miért nem neki írtok verseket, te például miért nem dalszövegeket komponálsz? Népszerűek szeretnétek úgyis lenni...
   - Én szívesen írnék a fent említett díváknak dalszövegeket, de még nem kerestek meg... Komolyra fordítva a szót: írnék, ha lenne akinek. De én a kortárs magyar rock- és könnyűzenét lesújtóan gyengének tartom. Akiket nagyra tartok - Cseh Tamás vagy Sebő Ferenc - nem ismernek és ha ismernének is, korántsem biztos, hogy csípnék a költészetemet. Itt, Erdélyben még gyerekcipőben totyog a zenei élet. De bizonyára nem fog kimaradni ez sem az életemből.
   

   - Harmincezer példányt nyomott az Ulpius Sántha Attila könyvéből, óriási szám. Vajon attól a harmincezertől lenne populáris a transzközép? Nemere István többeknek ír... mégsem transzközép.
   - Tízezret nyomott, nem harmincat. De nem a példányszámtól populáris a transzközép, hanem attól, hogy az írások megközelíthetők, érthetők, fogyaszthatók és ezek mellett mégis magas irodalmiak. A transzközép-elméletet taglaló írásokban szó sem volt arról, hogy valami attól lenne transzközép, hogy sokan olvassák. Le vagyon az ott írva, aki érti, érti, aki nem, úgy is jó. Egyáltalán, rémesen unom már a transzközepezést, ez egy jó kis reklámfogás volt, egy elméleti játszadozás, hogy ne csak szépirodalomból álljon a dolog, de már agyon van csépelve.
   

   - Melyik a "három nagy hatalom" amelyikről egyik előadásodban beszélsz?
   - Politika, vallás, gazdaság.
   

   - Mik az ugyanott említett Nagy Problémák?
   - Például a lét értelme, a szabadság, a halál, a nemzet ideológiái.
   

   - "Megváltani jöttél vagy hetyegni?"
   - Na ez az! Valahol a kettő között.
   

   - Úgy tűnik, az egész Serény múmia-Előretolt helyőrség-Transzközép ellenszegülés volt az éppen uralkodó irodalmi normák, vonulatok ellen. Nevezhetjük irodalmon belüli viharnak avantgardotokat?
   - Ahogy tetszik. Elfogadom a vihart. Szerintem egy jó kis vihar volt, egy kicsit megtisztította a terepet és megváltoztatta sokak mentalitását.
   

   - Meddig voltatok "előretoltak"? Létezik még a csoport 2004-ben?
   - Igen. És egyre gyarapodik. Szerintem kevesen vannak, akik a gárdához tartoztak és most elhatárolják magukat. Legtöbben büszkék a "címre" és még sokan kívánnak csatlakozni.
   

   - Kis híján átvettétek az uralmat az Irodalom zászlaja alatt, írod ajánló soraidban, konkrétabban ez mit jelent?
   - Ez egy olyan megfogalmazás-félesége annak, hogy olyannyira lelkesek és harciasak voltunk annak idején, hogy azt hittük, az élet egyenlő az irodalommal. Hogy mégsem vettük át a hatalmat, az azt jelenti, hogy rájöttünk aztán, hogy az élet nem csak az irodalomból áll.

Bréda
   - A transzközép életérzés, írod, ezek szerint transzközép író válhat nemtranszközéppé, korábban éltek lehettek transzközép, lehet bizonyos versekben transzközép egy különben nem transzközép író... Más szóval létezhetnek elődeitek. Villont név szerint említed... Transzközép költő volt Villon? Faludy? Szőcs Géza? Bréda? Szilágyi Domokos? Hervay Gizella?
   - Az elmélet értelmében Villon az egyik legreprezentatívabb transzközép. Faludy is. Szőcs Géza nem, ő egy más világ. Bréda igen. Szilágyi Domokosnál vannak jegyei (pl. A láz enciklopédiája), mikor nem komor és filozofikus, akkor transzközép. Hervay Gizella teljesen érdektelen számomra... Sok nevet lehetne fölsorolni, de akkor megint visszatérünk a macska farkához, és én nem akarok többet elméleteskedni.
   

   - Megírtad Kosztolányi nyomán az Orsolya című hangjátékot. Miben különbözöl akkor tőle?
   - Hja, sokmindenben. Szárazabb költő és nedvesebb prózaíró vagyok. De sajna, egyik műfajban sem vihetek vizet neki...
   

   - Léteznek az Előretolt Helyőrségben nem közölt kortárs transzközép szerzők?
   - Persze. Ez nem egy irányzat, ez egy életérzés. Nem mi találtuk ki, csak mi fogalmaztuk meg. De most már nagyon bánjuk...
   

   - Neveznéd ezt az interjút transzközépnek?
   - Jaj, igen, ez borzasztóan transzközép volt. Annyiszor előfordult benne a transzközép, hogy csak. De remélem, ez a végkicsengése. A Teakönyv tartalmazza az elméleti dokumentumait, akit érdekel, olvassa el és próbálja megérteni. De nem szükséges, mert csak egy elmélet áll a lábán: vannak jó művek és vannak rossz művek. Teóriából ennyi bőven elég, azonkívül írni kell, jó dolgokat, meg olvasni, ugyancsak jó dolgokat és akkor minden rendben.
   


Gergely Tamás
   Kérdezett: Gergely Tamás
Forrás: Café Stockholm (javított, cenzúrázott változat)    
   

   
   Kapcsolódó cikkek
   
   OJD - Teakönyv a Bulgakovban (helyszíni p., 3. kör)
   1.Tiszteld Transzilvániát, csak őt imádd.
   2. Világirodalmat ne csinálj, és ne imádj.
   3. Tiszteld a hagyományokat, és az újításoktól – mint tűztől – óvakodj.
   4. Tiszteld apádat, Reményik Sándort és anyádat, Sűtő Andrást, aki könnyű álmot ígér
   5. Tiszteld felebarátodat, a provinciális írót.
   6. Ne használd írásaidban a szar szót, mert Erdélyben nem szarnak. A transzilván embernek nincs is segge.
   A többi mellőzhető, már csak a kiskorúak miatt is.
   
   Helyszíni pályázatok 1, 2, 3.
   

   

2004-06-13 11:14:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]