Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Rövidre vágva
[ Nemzeti Táncszínház ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla a - a - a
Kuchta Klára - Ibolyántúli energetikus tér
2004. február 12–március 11.
A Svájcban élő művésznő fényből építi nagyméretű installációját, melyet négy év óta tervez itt megvalósítani. A kiállítás megtekinthető a Kiscelli Múzeumban.

Marosi Ernő:

Kuchta Klárának, a fény sokféle természetéről

A fénynek, tanulmányaiból mindenki így tudja, kettős természete van. Ez az ismeretszerzésünk s a világban való eligazodásunk, mindenféle tudásunk szempontjából leginkább alapvető fizikai jelenség kibújik az egyoldalú osztályozás szempontjai alól, s hol hullámként, hol kvantumként fogható meg, aszerint, ahogyan felfogására elméleteinkkel és eszközeinkkel felkészülünk.
A fény dilemmáját nem egyedül a modern fizika ismertette meg az emberiséggel: a rá vonatkozó szavak is többfélét jelölnek, ha nem is teljesen szigorúan elkülöníthető jelentéstartományokban. A latinban például, amelynek szókészlete számos modern nyelvben továbbél, két szó van rá. Az egyik, a lux magyarul talán leginkább világosságnak fordítható. A bibliai teremtéstörténetben Isten parancsa: fiat lux - Legyen világosság! Ugyancsak ősi az a csak magyarul lehetséges szójáték, amellyel az Ómagyar Mária-siralomban a lux mundi-t "világ világának" fordították.
Ez a fény isteni, transzcendens természetű, betölti a teremtett világot, amely általa különbözik a káosztól. Az isteni parancs minden emberi kreativitás, nem utolsó sorban mindenfajta művészi alkotó tevékenység mintaképe. De ott az intő példa is; az ironikus Lucifer, a "fényhordozó" a teremtő akarat korlátainak ős-mintaképe.
A másik latin szó a lumen; mivel gyertyát, mécsest, lámpát is jelent, leginkább a fény forrására vonatkozik: olyan ragyogó tárgyra, amely magából fényt bocsát ki. A legrégebben ismert fényforrások a tűzzel kapcsolatosak, s e fényforrás birtoklása - mint a civilizáció eredetéről szóló Prométheusz-mítoszban - isteni tulajdonságok elsajátítására teszi képessé az embereket. Még akkor is, ha ezek a fényforrások kicsik és szegényesek is az istenek birtokában lévő Naphoz képest! El sem tudjuk gondolni, mekkora vagyont nem sajnált volna Lorenzo de' Medici, Mátyás király, vagy akár a Napkirály, XIV. Lajos egyetlen mai halogénizzó birtoklásáért!
A fény racionálisan megismerhetőnek bizonyult; az optika a geometria segítségével fokozatosan feltárta sajátosságait, definiálta terjedésének, az árnyékvetésnek s a visszaverődésnek törvényszerűségeit. Az optika s a fiziológia megismertették a látás folyamatait; általuk racionálisnak és tetszés szerint megismételhető kísérletek eszközeivel előállíthatónak bizonyult a kép is.
A képalkotás újkora ott kezdődik, amikor már szétfoszlott a képcsinálás régi mágiája, s modern művészet-fogalom is tulajdonképpen attól az időtől kezdve van, amikor már nem a képalkotásban magában, hanem az ezen túli dolgokban áll a művész munkája. A képet magát a 16. század óta mindig valamilyen technika hozza létre: a perspektíva, a fényképezés, újabban különféle elektronikus képalkotó technikák. Ami a modern művészetben művészet, az általában meghaladja a puszta képalkotást - esetleg el is kerüli azt.
A fény a mai művész számára többnyire nem egyszerűen a leképezés eszköze. Ha mégis, rendszerint a még-leképező, még fény-képező művészet maga a művészet tárgya. Más a világosság sorsa a művészetben. Hozzá magának a kreativitásnak, a teremtő gesztusnak s a teremtés titkának képzetei fűződnek. Istenkísértés, mivel nemcsak a teremtés utánzásáról, erről a luciferi kísértést magában rejtő lehetőségről van szó, hanem magának a misztériumnak a felidézéséről is.
A szakralitás a szó legtágabb értelmében a transzcendenciával való kapcsolat megteremtésének igénye. Amikor a művészet szakralitást keres, az optikai racionalitáson túlra tekint, a fény isteni forrásához kívánkozik. A természetfeletti fényforrás hatásának felidézésére a művészettörténet sokféle kísérletet ismer: a meghatározhatatlan vagy szokatlan helyzetű fényforrást (elég a napkelti vagy napnyugtai megvilágítás, a felhőkön áttörő napsugarak, az északi fény játékaira gondolnunk), csillogó, drágakövek módjára fénytörő, foszforeszkáló, fluorencens, luminiszcens anyagok tanulmányozását.

 
 

Platón nevezetes barlang-hasonlata, amelyben a fényjelenségeket a barlanglakók számára csak az árnyjáték teszi megtapasztalhatóvá, miközben megvakítja őket a külvilág erős napfénye, nem annyira a szakrális és a reális fény ellentétét írja le, mint inkább a szakralitás kétfajta lehetőségét; a hatalmas, mindent elöntő fényt vagy a homályt. A szakrális megvilágítás gyakori eszköze ez utóbbi volt: a sötét boltozatok homálya a románkor kriptáiban, a sűrű anyagú üvegablakokon átszűrt, tört színes fény a gótikus katedrálisokban, a fényárnyék Rembrandt festményein. Caravaggio képein a homályba hasító éles fénysugárral érkezik az isteni beavatkozás: intelem, elhivatás vagy sorsot fordító akarat.
A barokk oltár dús aranyozásain ezernyi reflexet vető gyertyafény csillámlását felülmúlja a kupola rejtett ablakán bevetődő égi fény - akár a színházi látvány lényeget megláttató, optikai deus ex machinája, a tűzijáték bombáinak vakító villanása. De ott álltak ezzel szemben a középkori koldulórendi templomok világos tereinek, a reformáció hideg-józan imatermeinek fény-közegei, az impresszionizmus minden zugában megismerhető természetének képei is.
Kuchta Klára a fejét egy ideje a fényjelenségek tanulmányozásának adta. Személyes élményem számos beszélgetés, melyeknek középpontjában mindig a transzcendencia keresésének, európai és nem-európai hagyományai mérlegelésének kérdései állnak. Mit tehet egy mai művész, modern technikák birtokában, hogy ne csak effektusokat keltsen, hanem misztikus élményeket ébresszen? Legfőbb benyomásom az, hogy nem eszközöket válogat, hanem önkifejezést keres, a transzcendencia megközelítését. Ezért nem nevezném munkáit egyszerűen csak kísérleteknek a szó természettudományos értelmében. Kísérletekre itt talán nincs is szükség; a művészi kísérlet mindig elsősorban önkísérlet: annak kémlelése, hogy valamely jelenség mennyiben vezet közelebb céljainkhoz. Nomen est omen: végtére a művésznő neve, Clara is fényest jelent!

 
 

Passuth Krisztina

Energetikus tér: fényinstalláció 2004

Kuchta Klára „plan énergétique” (Energetikus tér) fényinstallációja a Kiscelli Múzeumban született meg, kifejezetten erre a bemutatóra, és születik újjá nap mint nap, percről percre. Nincs tehát stabil, független léte: meghatározott helyhez és időhöz, tehát a templom-térhez és a kiállítás idejéhez kötődik. Ebben a rövidre szabott periódusban tehát létezése inkább virtuális, mint reális, legalábbis a szó szokványos értelmében.
Ezt a művet nem lehetett Genfből – ahol a művész él – ide szállítani, mert szinte alig volt mit szállítani a koncepción kívül, ha csak nem négy- öt tonnányi sót, néhány U.V. (ultraviola) fénycsövet, egy műgyantából készült gömböt, és három nagyméretű színes fotográfiát. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ennek a matériának a segítségével kell egy óriási, 500 m2 átmérőjű teret betölteni, s ott, akkor, a kiállítás idején egy olyan látványt teremteni, ami az adott helyre komponálva, avval együtt él, változik, alakítja át környezetét, vagy legalábbis azt az illúziót kelti.
Ezt a templom-teret a budapesti kiállítás-látogatók már jól ismerik, számos bemutatónak, installációnak nyújtott otthont, s mindig megváltozva idomult az adott feladathoz, olyannyira, hogy néha egy-egy új tárlat megnyitóján szinte alig lehetett ráismerni. Ez a tér most is egészen más, mint a korábbiakban: legfőbb szerepe az, hogy befogadja, és egyben strukturálja ezt az installációt, ami a tér-idő-mozgás (energia) hármas egységére épül.
A néző ezt a hármasságot nem közvetlenül, hanem csak áttetten észleli: a szerint, ahogyan ez az épület hármas tagozódásában, illetőleg annak installációjában érvényesül. Így az épület három egységének: a bejáratnak, a nagyszabású templomtérnek és végül az apszisnak más- és más a szerepe és a művész is más-más technikával veszi birtokba.
Ha tekintetbe vesszük, hogy itt egy nagyszabású fény-misztérium celebrálására kerül sor, akkor érthető, sőt, indokolt, hogy a belépőt egy arkangyal / angyal fogadja, aki fent a magasban mozgó, táncoló emberi figuraként jelenik meg, természetesen virtuálisan, DVD-vel kivetítve.
Ez az angyal – amely kicsit olyan, mint saját képzeletünk, vágyunk materializált képe – bevezet az igazi színhelyre, a templomtérbe. Itt történik a valódi esemény: két, egymásra rímelő, már méretében is lenyűgöző fénygömb és hatalmas fénykör felel egymásnak, miközben a „fekete neon” (ultraviola) csövekből kékes fény sugárzik.
A különleges látvány, két egymás fölötti síkban jelenik meg, a padló közelében és pár méternyire fölötte. Az alsó padlószinten több tonnányi sókristályhalom helyezkedik el és tölt ki egy 8,8 m átmérőjű korongot. A só-tömeget körülölelő, 1,2 m széles gyűrűben úgynevezett „fekete neon” fénycsövek fénygyűrűt alkotnak. Kék sugárzásuk betölti a kiállító-helyiséget és különös hangsúlyt ad a régi falaknak, amelyek most, ebben a furcsa földöntúli világításban, maguk is mintha virtuálissá válnának. A következő szint, a padlótól felfelé haladva, attól körülbelül 2,5 m távolságban egy rúdra rögzített 80 cm átmérőjű gömb, amely műgyantából készült és egy vörös fényforrás tartozik hozzá – ami bevilágítja. Ez a fénygömb azonban – szemben az alsó, kéken sugárzó kristálykörrel – nem mozdulatlan, hanem éppen ellenkezőleg, nagy sebességgel (másodpercenként 24 fordulattal) forog. Spirálszerű mozgása a néző szemében egy fénylő, piros körgyűrű látványát idézi fel, s a földi hideg kék UV sugárzással szemben egy térben szabadon mozgó, nehézségi erőtől független, folyamatos energia-sugárzás élményét nyújtja. A hideg, a sóból egyenletesen áradó és a forgó, virtuális, anyagtól szinte független piros fény – mint egymás ellentétei – egymást ugyanakkor tételezik, és ki is egészítik: a statikus és a dinamikus, a passzív só-tömegből sugárzó kék és az aktív (másodpercenként változó, újjászülető piros) fény látványa együttesen érvényes.
A kettő közti távolság nem túlságosan nagy, ami kapcsolatukat, összetartozásukat nyilvánvalóvá teszi. A kettejük együttese elégséges ahhoz, hogy betöltse a hatalmas templombelsőt. A fény, s a fényből áradó energia ugyanis nemcsak belakja, hanem mintegy érzékelhetővé, plasztikussá teszi magát a teret, ami szokványos körülmények között csak egy tátongó üresség. Azáltal, hogy a fény- játék nem a falakra vetül, hanem az általuk határolt interieurben ölt formát, újra tagolja, újra rendezi a teret, és magának az épületnek az élményéhez is egy új dimenzióval járul hozzá.

 

Kuchta Klára installációja egészen új a maga nemében, miközben alkalmazkodik az adott körülményekhez: tökéletesen kihasználja a múzeum nyújtotta sajátos lehetőségeket.
Mindamellett szervesen kapcsolódik saját korábbi munkáihoz, fény-berendezéseihez, de azokon túlmenően egy olyan, elsődlegesen XX. Századi szemlélethez és gyakorlathoz, amely a mozgást és a fényt állítja kutatásai központjába. Így kötődik tehát a kinetikus művészethez, az op-arthoz, a luminodinamizmushoz, stb. Különös módon éppen ennek az irányzatnak kezdettől fogva számos kelet és közép-európai képviselője volt – és van – mind a mai napig.
A téma első, nagyszabású bemutatására és 1967-ben, a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris múzeumában került sor, Frank Popper, a cseh származású, Párizsban élő művészettörténész rendezésében, aki a továbbiakban is a kérdés legismertebb szakértője maradt. Az ő „L’Art cinétique” című összefoglaló könyve 1967-ben jelent meg, s ma is a téma alapvető forrásmunkájának számít. Ugyancsak Frank Popper koncepciója alapján született, ugyancsak a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban egy, a témához kapcsolódó tárlat Electra címen, amely a mozgást és a fényt – s annak számtalan, művészetben kiaknázható lehetőségét – az elektromosság szempontjából mutatta be, a kezdetektől egészen 1983-ig, a kiállítás megrendezésének évéig. A rendkívül gazdag és hihetetlenül látványos anyagból, amit a múzeumban akkor látni lehetett, a kinetikus mozgás és a fényjáték egyaránt fontos szerepet töltött be.
Ha most mindezeknek a kutatásoknak „fényében” szeretnénk Kuchta Klári műveit elemezni, akkor legalábbis 1920-ig kell visszamennünk, amikor is az orosz Naum Gabo megalkotja az első kinetikus művet: Kinetikus szobor. Álló hullám címen, amely nem más, mint egy vékony fémrúd, amely elektromosság hatására mozgásba jön, és virtuális teret létesít maga körül. Ugyancsak virtuális teret alkot Kuchta Klára gömbje is csak természetesen sokkal nagyobb-szabású teret, nagyobb átmérővel, és a földi talapzattól elszakadva, fent a levegőben. Gabo szobrain kívül ennek volt egy másik előzménye is.
Ugyanis a gömb vagy ellipszis formájú, áttört faszerkezet ugyancsak megjelent már az orosz művészetben, ugyanebben az időben, Alekszander Rodcsenko moszkvai műhelyében. Az ő gömbje azonban nem rúdon, hanem dróton vagy spárgán függ, és nem az áram, hanem a levegő áramlása vagy az érintés hozza mozgásba. Ha Rodcsenko áttört szerkezete fényt kap, és mozgásba is hozzák, a közeli falra változó rajzú fény-árny játékot vetít. Kuchta Klára installációjának forgó gömbje a két elv, a kétféle művészi megközelítés (Gabo és Rodcsenko alkotómódszeréből) született, természetesen egy sokkal magasabb szintű, korszerű technológia igénybevételével. A gömb maga csak annyiban játszik szerepet, mint Gabo fémtengelye: mindkettő csak az elektromosság hatására lép működésbe, és nyer művészi létet. Míg az első kinetikus szobor csak a felgyorsított mozgás révén létezik, és fényhatása nincs, addig Kuchta Klára szerkezete a benne elhelyezett fényforrás révén éppen felgyorsított forgásának köszönhetően a vörösen világító spirálrendszert alakít ki a levegőben.
A fényjáték, mint önállósodó művészi kifejezési forma, a XX. Század legelején még többnyire a zenei hangzatokhoz kapcsolódik. A tízes években több színorgona is születik: elsődlegesen orosz mesterek alkotásai. Az egyik legkorábbi nem is képzőművész, hanem zeneszerző: Alekszandr Szkrjabin műve. Szkrjabin Tastiera per Luce elnevezésű színorgonája segítségével a zenei hatást színes fényvetítéssel kapcsolja össze. Honfitársa, Vlagyimir Baranoff-Rossiné 1909-től kísérletezik hasonló feladatokkal, egészen addig, míg 1916-ra olyannyira sikerül tökéletesítenie az általa konstruált fény-orgona szerkezetét, hogy különböző országokban „fénykoncert”-eket adj elő.
Hasonló utakat jár be a cseh Zdenek Pešanek is, akinek egész életműve a kinetizmus és a fényhatások összekapcsolására épül fel: a kinetikus fényplasztika, a színzongora, a kinetikus szökőkút és végül a neon-világítás egyaránt foglalkoztatják. Ugyanebben az időszakban: 1930-ban alkotja meg Moholy-Nagy László, Sebők István magyar mérnök segítségével a Fény-tér-modulator-t (Lichtrequisit-et), vagy Light-prop-ot. Ez az egyik első olyan mű, amely kizárólag fényjátékot teremt, zene nélkül. A szerkezet az elektromosság hatására kezd el forogni, és a kívülről rávetülő színes lámpák sugarait megtörve hozza létre a színes fényjátékot, amely rendszerint egy közeli vászonra vagy falra vetül. A látvány tehát kettős: maga a rendkívül esztétikus, csillogó, forgó szerkezet, és az általa kivetített színfoltok. Moholy-Nagy 1930-as Lightprop-ja számos későbbi törekvésnek (így például az ugyancsak magyar Nicolas Schöffer luminodinamizmusának) lett kiinduló pontja, forrása.
Kuchta Klára gömbje egyesíti a szerkezetet, és az általa produkált virtuális hatást. Maga a forgó, spirális pályát leíró gömb válik fényforrássá: a szerkezet és az általa létrehozott fényjáték nem válik külön, hanem egy és ugyanaz, így a hatása is koncentrált, átütő.
Az installáció másik részét a földre hintett só-tömeg és a gyűrűt formáló „fekete neon” fénycsövek alkotják. A neon – a köztudat szerint – csak a XX. század második felétől kerül be a képzőművészetben felhasználható anyagok eszköztárába. Martial Raysse francia művész az ötvenes évek végétől, Dan Flavin amerikai minimalista 1963-tól használ fluoreszkáló csöveket, amelyek jelenlétét nem rejti el, sőt kifejezetten térbe állítva és megkomponálva őket, maguk a csövek, illetőleg a belőlük áradó világítás válik műtárggyá, sőt ikonná.
A művész meghatározása szerint ezek a csövek még vallásos konnotációval is rendelkezhetnek.
A köztudattal ellentétben azonban sem Raysse, sem Flavin nem tekinthető a neon használatában elsőnek. Jóval őelőttük – a harmicas években – alkotta meg Prágában Zdenek Pešanek azt a szobrát (Férfi és nő), amelynél az erősen meghajlított neoncső szervesen hozzákapcsolódik, és egyben megvilágítja az elnyújtott, hosszúkás plasztikát. Tehát maga a neon-cső itt is főszereplővé lép elő, úgy érvényesül, mint egy önálló értékű mű vagy mű-fragmentum. Evvel szemben Kuchta Klára installációjánál a „fekete neonnak”, az ultraviola-csöveknek más a funkciójuk: elsődlegesen az, hogy az önmagában csak fehéren derengő sókristály-tömeget fénnyel, méghozzá különös, sejtelmes fénnyel töltsék meg. Így a só-halom maga válik főszereplővé, elveszti eredeti anyagi tulajdonságait, nehézkességét, fehérségét, hogy helyettük másokkal gazdagodjék. Egyfajta dematerializálódási processzusnak leszünk tanúi: a só maga is energia és fényhordozó forrássá, kisugárzóvá válik. Az adott természeti elemek ilyenfajta átalakításával, újraértelmezésével korábban már a „land-art” is kísérletezett, de ezek a kísérletek, értelemszerűen, mindig a szabad természetben valósultak meg, s ott is maradtak egészen addig, amíg – legtöbb esetben – a természet ismét birtokba nem vette őket. Itt viszont a szabad táj helyett ez az átváltozás, ha akarjuk „varázslat” egy olyan zárt helyen történik, amely valaha templomtér volt, és szakrális jellege egész felépítéséből, térbeosztásából, az apszis jelenlétéből egyaránt árad. Ebben a környezetben a – szinte önmagától – sugárzó só-tömeg léte misztikussá, földöntúlivá válik. A szakralitást nyíltan semmi nem hangsúlyozza, sőt, mintha maga a művész sem venné tudatosan tekintetbe, legfeljebb tudat alatt él vele. Itt a szakrális hatás a legkorszerűbb tudományos technológia, a művészi teremtő képzelet és főként a hely sajátos szellemének köszönhetően születik meg, előzetes tervezés nélkül. De mivel megszületett, létezik: a közönséges só-halom átlényegül fényforrássá és világít középen. Valami történt, történik: az UV csövekkel létrehozott törékeny, de felejthetetlen látomásnak vagyunk tanúi a régen még használt templomtérben. Mi, akik asszisztálunk ehhez az átlényegüléshez, érezzük a fényből áradó energiát és s szellemivé átformált anyag kéken sugárzó szépségét.

2004. január 10.

 

Kuchta Klara
festő, szobrász

1963–68: MIF. A Folyamat Társaság tagja. 1971 óta Genfben él. 1990-től a Genfi Egyetemen ad elő. 1991-ben ugyanitt megalapítja a Művészet és környezetvédelem, műterem gyermekeknek, felnőtteknek központot.

Festményeket, szobrokat, murális műveket, fal- és tértextileket, installációkat, konceptuális- és videóműveket alkot. Műveiben egy-egy probléma teljes elemzésére törekszik. 1975 óta foglalkoztatja a női haj problematikája. Kutatásai során a hajat mint jelenséget, mint használati tárgyat és mint a kulturális hagyomány tárgyát vizsgálja. A szociológiai felmérések, közvélemény-kutatások, tanulmányok fázisait három különböző műfajban (installációk, videoperformance-ok, vegyes technikájú táblaképek) egyidejűleg dolgozza fel. A 90-es években a tükör-tükröződés, a transzparencia viszonylatait elemzi műveiben.

Egyéni kiállítások

1972 Palais de l'Athénée, Genf
1975 Palais de l'Athénée, Genf
1978 Galerie Isy Brachot, Brüsszel
1984 Kunstmuseum, Bern
1986 István Király Múzeum, Székesfehérvár
1987 Ernst Múzeum, Budapest; Galerie Rosa Turetsky,Genf
1993 Galerie RosaTuretsky, Genf; Vasarely Múzeum,
Budapest; Centre de la photographie, Genf;
Galerie RosaTuretsky, Genf
2002 Galerie RosaTuretsky, Genf

Csoportos kiállítások

1969: Iparterv, Budapest
1972: Musée Rath, Genf
1973: Salon Europe, Musée des Beaux-Arts, Brüsszel;
Kunsthalle, Düsseldorf 1974: 3. Fal- és Tértexil Biennálé, Szombathely
1976: Biennale Suisse, Lausanne; Art Center, Boston
1977: Museum Bellerive, Zürich
1978: Palazzo Grassi, Venezia; Künstlerhaus, Wien; New
York University, New York 1979: I.C.C. (Antwerpen); Musée d'Art Moderne, Anvers;
Palazzo del Diamanti, Ferrara;
Néprajzi Múzeum, Budapest; Centre Georges Pompidou,
Párizs; Muzeum v Praze, Prága;
Lenbachhaus Stádtlische Galerie, München
1980: Musée Cantonal, Lausanne des Beaux-Arts, Lausanne;
Musée Rath, Genéve;
Withworth Gallery, Manchester
1981; Fondation Gulbenkian, Lisszabon; Fondation Salle Patino, Genf; Műcsarnok, Budapest
1983: Videofesztivál, Charleroi; International Vidéo-Show, Koppenhága;
Videofesztivál "Spazio Video 2", Salerno
1984: Twin Palms Gallery "Arts as Presence", San Francisco;
Centre d'Art Contemporain Vidéo Genéve, Genf;
Videofesztivál, Locarno
1985: Musée Rath, Genéve
1986: Studio Musique Contemporaine, Genf
1987: Palais Wilson, Genéve
1988: Kunstmuseum, Bern
1989: Szimmetria és aszimetria, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1991: Manoir, Martigny
1992: Galerie Rosa Turetsky, Genf; Bátiment Pont de la Machine 1993: Escale 4, „Escale 5, Genf; Climat 93, Parc de la Grange, Genf; Centre de la photographie, St-Gervais
1994: 13. Magyar Textilbiennálé, Szombathelyi Képtár, Szombathely; Galerie Gothardo, Lugano
Maison de St-Gervais, Genf
1995: Tér-képzetek V., Budapest Galéria Lajos u., Budapest;
Natural and Artificiall, Art Center, Washington; Galerie Rosa Turetsky, Genf
1996: A művészeten túl, Ludwig Múzeum, Budapest; I. Nközi Fényszimpózium, Művelődési Központ,
Eger; 14. Magyar Textilbiennálé, Szombathelyi Képtár Szombathely
1997: Jenseit, Neue Galerie am Landesmuseum, Graz; FIAC, Párizs; Galerie Turetsky, Genf
1998: IVe Congrés international, Haiffa; Order-Disorder, ISIS; Folyamat Társaság, Vigadó
Galéria, Budapest; VIV' ART LYON 98, Lyon
1999: Galerie Photo de la Ville, Montpellier; Musée de Carouge, Carouge/Genf; International ART-Brussels, Brüsszel; II. Nközi Fényszimpózium, Művelődési Központ, Eger; Interact, V.Congrés International ISIS, Sydney
2002: Galerie Focal, Nyon; Folyamat Társaság, Helsinki; A tojás, Vigadó, Budapest; Collection AUER Regards de femmes–Femmes regardées, Aix-en-Provence; Galerie d'Art du Conseil Général des Bouches-du-Rhőne; Oszlopok II. Magyar Vízfestők Társasága, Szombathelyi Képtár; Folyamat Társaság, Milleneum Park, Budapest
2003: Galerie Rosa Turetsky, Genf

Művek köz- és magángyűjteményekben

Centre Georges Pompidou, Párizs; Fondation Gordon Matta-Clarc, Antwerpen; István Király Múzeum, Szfvár; Modern Magyar Képtár, JPM, Pécs; Kunstmuseum, Bern; Musée d'art moderne, Anvers; Musée d'Art et d'Histoire, Genf; Musée d'Art Moderne de la ville de Paris, Párizs; Magyar Nemzeti Galéria; Szépművészeti Múzeum, Budapest.


Forrás: Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum

2004-02-17 10:11:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]