Nehéz lej, nehéz élet
|
Ha okosakat akarnánk mondani az inflációról, nem megy, ha nem éltünk a hiperinfláció idején (1945-46. - pengő), nem voltunk egyetlen közalkalmazott bőrében sem, aki hazaértére egy tojást és egy doboz gyufát vehetett a heti fizetéséből. De aki a Nagy Magyar Rendszerválás idején anyuka pénztárcáján üldögélt ő sem tudhatja, nem értheti, mi az infláció. Romániában a helyzet nem annyira végzetes, de van min csodálkozni (hallom: az infláció egyféle adó). A jóleső csodálkozás mellett kötelező elismerni: előnye is vagyon, hátránya is vagyon. Ami valakinek előny, másnak hátrány. Én pl. már időtlen idő óta többszörös milliomos szeretnék lenni. És szinte semmi esély rá, hogy rövid úton legyek. Napersz’, nem jártam Románia rögös útjait. Mert járom. Milliomosként.
Mi is ez? Vágtató inflációnak nevezzük az árszínvonal évente két vagy háromjegyű emelkedését. Az árak nőnek, de a szabad kapacitásokkal rendelkező gazdaságok vágtató infláció esetén is jó teljesítményre képesek. A pénz elértéktelenedése miatt a gazdaság szereplői vagyonukat pénz helyett értékállóbb befektetésekben, aranyban, ingatlanban tartják.
Van olyan, aki cigarettában. Mink is, csókolom.
Ez megnöveli a tartós fogyasztási cikkek keresletét (és árát), ami a jövedelem növekedéséhez vezet. Ennek feltétele, hogy álljanak rendelkezésre szabad kapacitások, ellenkező esetben azonban az infláció tovább növekszik. A folyamat lényegi eleme, hogy a harácsoló, a gazdaságilag impotens, a zűrzavar megtartásában érintett kormányzatok szándékosan gerjesztett inflációja a büdzsé bevételeit dagasztják, azesetben is, ha az impotens kormányzat közben megállás nélkül a szegények szeretetét harsogja.
Hogyan legyünk milliomosok Romániában? Nem nehéz. Az utazó hoz magával egy hétre való forintot, mintha magyar viszonyok közt enne-inna. Tudja, hozzávetőlegesen mennyit költ egy napon az otthoni viszonyok közt, ahhoz hozzácsap harminc-ötven százalékot, amit bestószol a bukszába, a bukszát elrejti, és utazik vidáman. Már román esőben áll az utazó, amikor az ismerős román állampolgár rámutat egy legkevésbé pénzváltónak tetsző fazonra (emlékezzünk Kovács Attilára). Rövid kérdezz-felelek után az utazóra milliomosként esik az eső. (Nincs különbség, ugyanaz, mintha nem volna.)
Miről is szól ez a bulváranyag? Arról kérem tiszteletvel, hogy aki meg szeretné ismerni az érzést, minden vágya az, hogy egyszer milliomosként álljon az utcán, igyekezzen. Mert a román kormány döntést hozott, rövidesen a könnyű lejből „nehéz” lejt szerkeszt. Technikailag annyi történik, hogy levágnak pl. az egymilliós bankjegyről négy nullát, százlejes lesz belőle.
|
