Csikidam a lépvesszőn        Ma reggel újra tévészatíra. Profi, ironikus, kíméletlen, leleplező. Néhány napon belül a harmadik a reggelben. Előbb Maczó Ágnes, azután Ákos, igen, a nagy Ákos sámán, a zenejózan, aki ugyancsak berobban a Friderikusz által kitárt ajtón, ami csapdaként működik.    A csikidam-ember nagyszabású figura. Azt mondja, nem álszerénykedik itten, mert nincs neki mire. Azt mondja, tartós nyomott hagyott a magyar könnyűzenében. Azt mondja, amit ő alkotott, megismételhetetlen. Ami ő, a kiteljesedett szubjektum, megismételhetetlen. Azt mondja, az emberek várják, odáig vannak érte, szavát lesik, odafigyelnek arra, amit mond. Ő pedig jókat mond. Így vélik az emberek. Mert ha nem mondana jókat, az emberek nem várnák, mit mond.    Friderikusz a pszichoanalízis nagymestere. Munkamódszere a csalétek, a dicsérő hallgatás, az igyekvő mosoly. Sztárokkal, ekkora sztárral nem vitázik. Esetleg közbekérdez, ha a prófécia nem volna elég tiszta. De a közbekérdezésben sincs semmi bántó, nincs éle. Természetes állapotnak tűnik. Látunk egy rajongó műsorvezetőt, aki valóban kíváncsi a nagy sztár élő szervezetére. A liturgia póztalan. Egy pozőrökkel, hazugokkal és rajongókkal körülszervezett fazon nem találja helyét, puffan a szépen fölgereblyézett fűrészporban    Konzervatív. Ezt mondja. Sárga szemüveg, csikidam (vagy mi) ing, csikidam életérzés, amely életérzés csak a legszigorúbb hamisítások közepette nevezhető intellektuális életérzésnek. Benedek Eleket említi, a mondat vége az, hogy láttunk ilyet, a határon túl ötszáz kilométerrel mindenki magyarul beszél? Hogy Erdélybe magyarul beszélnek? Áll a Nagy-Magyarország térkép előtt. Csikidam. Ezért van a csikidam. Magyar érzelmű sztár. Kapós. Viszik, mint a cukrot. De nem politizál, csak megkérdezték. Az emberek kíváncsiak a véleményére. Ő azért magyar, mert magyar. De hogy mekkora. Már a kedves papa is Szabad Európát hallgatott egész nap. Friderikusz mosolyog, hogy mindenki, aki fogta a SZER-t. Rendben, de neki ki kell mondania magyarságát, mert ő egy magyar, és tőle várják a rajongók. Hüppög. Pohár vizet kér, meghatotta magát. Ajna, nemá!    Végül egy építő jellegű ERGO-szövegrészlet. A némiképp túlzottnak látszó M-halmaz szimbolítja, hogy Robi, a szerző, alkotás közben a magyarságra gondolt. De akkoriban még titkolnia kellett, mert a kommunisták lesték az elhivatott magyarokat. De minden M mögött ott az AGYAR:    Csikidammmmm, csikidammdamm, csikidammdamm,    Csikidammdamm, csikidammdamm.    Csikidammmmm, csikidammdamm, csikidammdamm,    Csikidammdamm, csikidammdamm.