Kismaczó, a népelem        Dr. Maczó Ágnes valódi nemzeti politikus. Aki őt ismeri, tudja, a sajtó elferdítette az ő elhivatott szeretetét a magyar néppel szemben. Aki ismeri, tudja, rajta sem a hatalom, sem az ismertség, sem a kisgazda szerepkör nem deformált. Az sem változtatott életszemléletén, nem csökkentette a magyar nép iránti forró szeretetét, hogy az árulók miatt dugába dőlt a kisgazda palotaforradalom - amikor le kívánta volna dönteni dr. Torgyán szappanszobrát -, és az áruló kisgazdák kiszorították őt. Ezt is a maga javára fordította, mert felismerte, hogy vannak árulók, akik saját érdekeiket képviselik a nemzeti köntösben.    Aki őt ismeri, tudja, egyik táborba se tagosítható. Ő, aki olyan könyveket írt (G. Nagy Iliánnal), mint pl. a Hogyan mentsük meg Magyarországot?, valamint a magyar jövőt megalapozó Új magyar alkotmány-t, ma sincs híján komoly céloknak, de tudja, a szövetségeseket a korábbinál alaposabb vizsgálat alá kell vetni. Az, hogy a magasztos illúziók teljesedése látszólag szünetel egy ügyvédi irodában nem egyéb, mint erőgyűjtés, nem más, mint felkészülés az gigászi feladatra.    Az is tudja mindenki, olyan férje van, aki őt mindenben segítette. A férj író. A férj - amellett, hogy boldog házasságban, felhőtlen társkapcsolat élnek - feláldozta a maga írói kiteljesedését. Nagy Ilián író ugyanis. Az, hogy nem a nemzet első írója annak köszönhető, hogy az elmúlt tizenöt évben minden erővel a feleség karrierjét építette. A karrierépítés megtorpanni látszik, de ők még nincsenek az élet zenitjén, sok-sok feladat, sok-sok örömteli siker áll előttük. Decemberben ünneplik a 25. házassági évfordulót.    A tiszta szívvel kölcsönbe kapott tizenöt évet most visszaszolgáltatja Iliánnak, az írónak. Mert Nagy Ilián író most, amikor a politika szünetel a népies család életében, izomból ráfordult az alkotásra. Természetesen népi alkotásokat alkot. Mint teszem azt Jézus születése című népzenei opera. Egerben mutatták be egyszer. Ha a szponzoráció nem lép ki mögüle, az első világsikerű magyar népopera volna. De a politika a család után nyúl. Pedig annyira korszerű, hogy ha a magyar emberek ismernék, hozzá mérnék a korszerűséget. Azután megalkotta a Szentkorona mise című művet. A Mátyás templomi bemutatót kettő perccel kezdés előtt fújták le. Kijött a pap, és bejelentette, elmarad. Semmi több, semmi magyarázat. Ez jellemző a politikára. Nem magyaráznak. Valaki azt mondta, hogy hideg volt a templomban.    Nagyné Maczó Ágnes élete - maga is író - sorskérdések körül forog. Soha nem lehet avult szemlélet, ami egy közösséggel foglalkozik. Ami azt követeli, hogy Kárpát-medence ősnépe ne húzzon szét. Fogjunk össze, legyünk együtt. Szeressük egymást. Egy nemzet vagyunk, éljük meg együtt a közösséget. Nemzeti politika a nemzet elsőrangú érdeke. A „tulok-magyarok” erre az üvöltik: liberális lettél! A liberálisok azt: demagóg vagy! Miféle demagógia lehet abban az óhajban, hogy a magyarok szeressék egymást?    Üres óráiban is a haza felvirágzásán buzgólkodik. Vitorlázás közben is. Ettől teljes az élete. A megbízhatóság és a komoly munka befektetés. A lányai is mindig mosolyognak, pedig nem kellene. Az emberek a piacon, a mindennapi élet során soha nem olyan rosszindulatúak, mint a sajtó.    Ha a magyar nép szólítja, ott hagy csapot, papot, vitorlás hajót, kiválóan prosperáló ügyvédi irodát, teljes mellszélességgel kivágódik a gátra. Menti a menthető magyart.    (Friderikusz hétfő reggel berakta a fenyő alá Maczó Ágnest az M1 nézőinek. Hogy tudjuk, van remény.)