Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Ahogy tesszük 2007
[ Bárka Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk a - a - a
Sziget.hu pályázat - első három

   1. hely: Demeter Szilárd (61)
   2. hely: Módra Ildikó (6)
   3. hely: Szilágyi Nagy Ildikó Julianna (4)
   


   Sziget.hu pályázat: az első három
   
       
   

   pont: 08
   
   61 = különös, sűrű szöveg, barlangászok, Erdély, anyaországi bolond barlangász (székelyszartaamagyart). Valami olvasót segítő apró részlet, lényeges momentum kimondottan hiányzik. Nehéz novella, de jó, és nyilván sokkal jobb lehetne, ha bizonyos részletek nem volnának tökéletesen egyértelműek az író, és hiányosak az olvasó számára.

   
   
    1. díj - Demeter Szilárd: A debil
   
   Lélegzik a hegy, állapította meg magában Kistarisznya, miközben kúszott felfelé, mozdulj már, mordult maga elé, nem látta ugyan a debilt, de a feje tetején érezte a lábát, és hát eléggé kényelmetlen volt feküdni a nedves, agyagos kürtőben, miközben az egész sziklatömeget, érdekes módon, nem a hátán, hanem a mellén érezte. A debil viszont meg sem moccant, mozdulj, te rohadt kerekrágófejű, motyogta Kistarisznya, megpróbálta a lámpáját előkotorni, a kínai elemlámpa gyenge és szórt fényt adott, legföljebb a lába elé világíthatott az ember, ami szükségesnek is bizonyult, hiszen a barlang alja igencsak csúszott, a nedves agyagra még rátevődött a denevérszar is, ebben a denevérszarban feküdtek most ketten, a többiek már rutinos barlangmászókként rég kiértek a Nagyterembe, csak neki kellett ezt a hülyét maga elé engednie, mit csinálsz, kérdezte Kistarisznya, a debil megtámasztotta a lábát, és megpróbált ringatózni, jaj, ne, még ez is, Kistarisznya kissé visszább csúszott, ne kezd, kérlek, itt ne, és ne most, menj már, a debil is elkezdett motyogni, ritmusra, ahogy a testét ringatta, debil, debil, mondikálta, Kistarisznya megfogta a lábát, húzni próbálta lefelé, istenem, mondta Kistarisznya, Jozefin, kiáltotta bele a sötétbe, Jozefin, ismételte, semmi válasz, a debil hirtelen elengedte magát, mindketten visszacsúsztak a kürtő aljába.
   Kistarisznya óvatosan kiseggelt a szűk bejárón, várta a vendégét. Az anyaországi vendéggyerek folyamatosan rázta a fejét, és alighogy kiért az átjáróból, rögtön hasra is feküdt, ujját a szájába kapta, hintáztatni kezdte magát, debil, debil, kántálta, cseszd meg, mondta Kistarisznya, kelj fel a földről, te majom, megrázta a másikat, de az rá sem nézett, folytatta végeérhetetlen ringatózását, Kistarisznya ezen most nem tudott röhögni, pedig milyen jól szórakoztak Magnóékkal, amikor még a sátrat is rázta, Magnó bemászott a kisfiú mellé, egy darabig vele együtt mozgott, te, ez azt mondja, hogy enni, enni, hát most ettünk, bolond, a fiú mintha egy teljesen másik világban lett volna, Magnó fel is mérgelődött, nem enni, enni, hanem debil, debil, megfogta az aligsrác tarkóját, debil, debil, verte a fejét a földbe a ringatózás ritmusára, a kisfiú erre magához tért, de Magnó akkor sem engedte el, erősebb és idősebb is volt, debil, debil, verte tovább a másik fejét a földhöz, jó, nyöszörögte az, debil, debil, csak engedj el, kérlek, Kistarisznya is bemászott a sátorba, ki akarta szedni Magnó kezéből a gyermeket, de mire sikerült, az már összeokádta és vizelte magát. Akkor sajnálta egy kicsit a debilt, de most, a barlangban csak dühös volt, szeretett volna már a Nagyteremben lenni, erre itt hullámzik a nedves, szaros talajon ez a majom, hallod-e, te majom, kelj már fel a földről, mondta, leguggolt mellé, lámpájával egészen közelről az arcába világított, ez még hülyébb lett, állt fel, megvonta a vállát, a lámpát úgy helyezte le a földre, hogy megvilágítsa a másikat, itt hagyom a lámpát neked, én visszamegyek, el ne menj innen, szólt még vissza, ahogy a fénykörből kilépett, majd a vaksötétben tapogatózva kereste a bejáratot.
   Hát a debil hol van, kérdezte Jozefin, behülyült, mondta Kistarisznya, hunyorogott a fénytől, behülyült, kérdezte Magnó, oldalról bukkant elő, elkezdett ringatózni a fejemen, se előre, se hátra, hát leráncigáltam a kürtő aljába, ott fekszik a földön, mondikál, vonogatta a vállát Kistarisznya, a szarban, vihogott fel Magnó, ott, nála van a lámpa is, majd csak megnyugszik, kiabáltam nektek, hol voltatok, nem hallatszik fel semmi, fordult meg Jozefin, s mintegy demonstrálandó, körbevilágított a kölcsönlámpával, jó erős fénye volt, de az üreg oldalaiig ennek sem ért el a fénye, baszki, de nagy, ámult el Kistarisznya, az, mondta Magnó, de kővel nem tudom a denevéreket ledobálni, Jozefin most a mennyezet felé fordította a fénykévét, valami sötét, mozgó tömeg látszott, azok ott mind denevérek, szegte fel a fejét Kistarisznya, ha mondom, mérgelődött Magnó, de gyertek, másszunk el a medvetemetőig, Csaber már leereszkedett a kötélen.
   Csaber unatkozott, leült Kistarisznaya mellé, nem volt fura a tag, kérdezte, hát, fura volt a gumilepedő, válaszolta Kistarisznya, meg ez a ringatózás, de csak lefekvés előtt csinálta, árvaházi, tudod, azok szoknak így csinálni, legalábbis ezt mondta az anyám, nem idegesített, kérdezte Csaber, de, dehát örüljek, hogy engem legalább volt, aki ölébe ringasson, anyám mindig ezt válaszolja, kis édes, bukkant fel mellettük Magnó, téged a mamika az ölébe ringatott, aranybúra alatt tartott, fogadjunk, hogy még most is kitörli a segged.
   Most hol a kürtő, állt meg tétován Jozefin, arrébb, a szikla mögött, amikor először jártam itt, vagy két órát kerestük, betojtunk rendesen, tényleg, a debil is csupa pisi lehet már, majd kimossuk, röhögött Kistarisznya.
   Kiérkezvén az első pofont ő kapta.
   Miért hagytátok ott azt a szegény kölyköt, kérdezte az egyetlen lány, aki pólóban volt, kit, a debilt, hüppögött Magnó, az ilyeneknek apátok helyében szíjat hasítanék a hátatokból, köpött egy hosszú hajú srác, hol van, kérdezte Kistarisznya, bevitték az útra, mondta a pólós lány, hátha jön egy kocsi, s fel tudják vinni a kórházig, sokkot kapott, úgy találtuk meg a földön rángatózva, nincs annak semmi baja, mindég ezt csinálja, üvöltötte Magnó, te, az anyád kurva úristenit, nekem te ne üvöltözz, emelte fel a hangját a hosszú hajú, te az én anyámat ne kurvázd, Magnó kezében kő volt, különben sem vagy az apám, hogy üssél, ha el mered hajítani azt a követ, még a meleg szart is kipofozom belőled, mondta a hajas, kit pofozol te, hallatszott hátulról egy hang, három magas, csontos fiú közeledett, na, végre, Mápec, engedte el a követ Magnó, ezek itt megrugódtak, Mápec kissé véreres szemekkel körülnézett, szóval megrugódtátok a földijeimet, bólogatott, és a hosszú hajú kezéből kivette az alig megbontott sört.
   
   

   pont: 05
   
   6 = érdekes példája a mai magyar naivpróza vonulatnak: írom, ahogy emlékszem, és majd összeáll valahogyan. Jártasan - mintha inkább: rutinosan - váltogatja a (ragfelszaporodás esetén nyomasztó) idősíkokat, a jelen és a múlt időt. De amúgy érdektelen falukép, emlékforgácsok, nincs iránya.

   
   
   2. díj - Módra Ildikó: Jókedvű nap
   
   A Temető utca 6-ban azon a fülledt, poros délutánon apám a hideg szobában haldoklott tovább. Álltam az ablakban, fejemen a műbőrpárnás sanyó fejhallgató, benne a Kati és a Kerek Perec. Feri rendelte a lemezpostán, aztán átvette nekem kazettára. Akkor még nem tudtam, hogy Feri 17 évesen kisodródik a motorjával a faluvégi kanyarban, s mi fehér ruhában állunk díszőrséget a sírja mellett, minthogy azt sem, hogy Katinak kisállat-kereskedése lesz a József körúton. Az Üvegszív volt a kedvenc számunk a Ferivel, meg a Tizenöt nyár.
   Próbáltam úgy kinézni az ablakon, hogy felfedezzem a világmindenség összeomlásának valamelyik jelét. Nem volt ott semmi, csak a Bolondmari sántikált az udvarukon. Bolondmarit viszont apám éjjel nem láthatta, mert gondosan bezárták. Valami mást azért láthatott, mert anyámnak mindig ott kellett állnia mellette az ablakban, miközben arról beszélt halk, de határozott hangon, hogy a világ hamarosan össze fog omlani. Akkor még nem tudtam, hogy a haldoklók egy bizonyos vállfaja azzal vigasztalja magát, hogy a világvégével riogatja az egyébként is rémült családtagokat.
   A Robur állt meg a Bolondmariék szomszédságában, Éva néni veje volt az, a vízműves. Éva néni férje kászálódott le a magas ülésről, aztán kiraktak mellé egy kárpitozott puffot is. Éva bácsi vette az iparcikkben. Ugyanolyan huzata volt, mint az ülőgarnitúrának, amire nem szabadott ráülni. Unoka született, s Éva bácsi megfogadta, hogy mindegyik unoka születésekor vesz egy puffot, ugyanolyan huzattal, mint az ülőgarnitúráé. Akkor még nem tudta, hogy később belezavarodik a lakberendezésbe, mert a lánya a második puff után elválik a vízművestől, s hozzámegy a mozigépész öccséhez, akinek már lesz két saját gyereke.
   Azért is ácsorogtam az ablakban, mert unatkoztam. A Fekete-nővérek lementek Velencére, a nadrágszíjra, Csabi pedig nem állt szóba velem, mióta szakmunkásképzős lett. Akkor még nem tudta, hogy mire végez, a bánya bezár, úgyhogy elmegy az erőműbe portásnak, s minden este meg fog inni négy-nyolc üveg sört. Egészen addig, amíg meg nem hal a piacos öreganyja, s az örökségből át nem veszi az iparcikket, utána a csemegét, végül a cukrászdát. Kisbútort pedig nem árul többé.
   Egy idegen gyalogolt át a képen. Két helyre mehetett: a temetőbe vagy az iskolába, az ablakból kihajolva az utca végét lehetett látni, az elágazás meg csak utána volt. Akkor még nem tudtam, hogy az idegent Demeternek hívják, ő lesz az új testnevelés-biológia tanár. Képesítés nélkül. Eddig minden évben új testnevelés-biológia tanár jött, képesítés nélkül, mindegyikbe rendre beleszerettem, de csak Demeter viszonozza a szerelmemet, mikor a tavaszi szünetben megcsókol majd a városi uszodában. Amikor megcsókol, uszodavizes a szánk, az úszómester pedig a fejét csóválja, de mosolyog. Azt még az úszómester sem sejthette, hogy miután beköszönt a demokrácia, Demeterből országgyűlési képviselő lesz, és nem válaszol a leveleimre.
   Az idegen – később Demeter - után megint mozdulatlanságba merevedett az utca. A postás Erzsi is csak egy óra múlva hozza majd a táviratot, amelyben arról értesítenek, hogy jutalomból elvisznek úttörőtáborozni. A tengerhez. Repülővel. Egy óra múlva például meg sem fordul a fejemben, hogy a Tarkás-nővérek pont a repülő miatt nem állnak majd többé szóba velem. Azt fogják mondani, hogy fönnhordom az orrom, mert repülőre ülhetek, pedig nem is, csak dühösek, mert ők még sosem utaztak a nadrágszíjnál messzebbre. Azért egyszer még bekopogok a Tarkás nénihez, és a lányom eljátszik a Dönci kutyával, ami már egy másik kutya lesz, csak ugyanúgy hívják.
   Szabadi bácsi kerekezett át előttem. A temetőbe megy. Ezúttal biztos. Ő a sírásó. De nem ő ássa meg majd apám sírját. Most sem temetésre igyekszik, a Szovjet Hősök Síremlékét fogja meglocsolni, a kanna oda-odaverődik a küllőkhöz. De én nem hallom, mert Kati egy jókedvű napról énekel nekem a műbőrpárnákban. Ferivel ma nem találkozom, mert anyám népfrontozik, s ezért én vagyok itthon az ügyeletes.
   A Szovjet Hősök Síremlékéhez az osztály virágot visz majd a ballagáskor. Igazság szerint azok az apám virágai, csak az ő sírja a városban van, áthidaló megoldásként marad a vöröscsillagos obeliszk. A ballagási fotókon hosszú a hajam, dagadt a szemem, és rengeteg virágom van.
   A postás Erzsi sárga Babettájának berregését már meg fogom hallani, mert addigra leveszem a sanyót. Szorítja a fülem. Nem emlékszem, mit csináltam abban az utolsó egy órában. Mert akkor még egyáltalán nem sejtettem, hogy minden megváltozik. Megjön a távirat, Bulgáriában beleszeretek egy franciába, szakítok a Ferivel, november hetedikén meghal az apám, az uszodában megcsókol a Demeter, végigbőgöm a ballagást, felvesznek az orosz tagozatra, és el kell hagynunk a szolgálati lakást.
   A költözéskor ráadásul elveszítjük a kazettás dobozt.
   
   
   
   

   pont: 08
   
   4 = kellemesen kitartott, szürke színekkel operáló, aluldramatizált terhestörténet. A kórház mindig érdekes, ha jól megírva, a terhesség mindig érdekes, ha jól megírva. Ez egy rezignált leirat. Különös, jól forgatott, a poén nem jön be (miért poén, hogy dr. Szondi Lipót?), de a jobbak közül való. Testhezálló - történethez illeszkedő - mértékegységek. (Az olimpia felemlegetése miatt gyanítható, egy régebbi 2000-ben íródott alvómunka, emlegeti az éppen zajló olimpiát.)

   
   
   3. díj - Szilágyi Nagy Ildikó Julianna: Egy nyári élményem
   
    Teázom. A mai nap is pocsékba ment. Habár még történhet valami. 18 óra 38 perc.
    Napok óta arra ébredek, hogy fáj a gyomrom. Tegnap arra is aludtam el. Mindenki szerint gyomorfekély. Az egyetemen már mindenkinek van, csak nekem nincs. J. elmeséli, hogy hosszan ült a kórház folyosóján, egy gumicső lógott ki a szájából, aminek egyik vége a gyomrában, a másikat időnként megcsapolta egy visszataszító szagú ápolónő. M-nek nincs gyomorfekélye, hanem visszatérő hólyaghurutja, Igaz, ő nem dolgozik az egyetemen.
   A katéterezést neked is ajánlom — jön haza lelkendezve a kivizsgálásról — nem is fáj, és mindent meg tudnak állapítani belőle.
   — Majd gondolkodom, ígértem, és elmentem inkább a gyomorfekély miatt.
   Itt dolgozunk a föld alatt, — mondta a doktor — mint a patkányok.
   A kórházat állandóan fölújították, sosem készült el, sosem volt semmi a helyén. Nem mentegetőzésképpen mondta. Tömzsi volt, erotikusan közömbös, de pont korban hozzám illő.
   Azért egy tanácsot fogadjon meg tőlem.
   Mit tehettem volna. Valamiért nem volt beteg, úgy látszik, ez a szép nyár nem szezonja a gyomorbetegségeknek, teljes erőbedobással rám koncentrált, szinte őrzött a fölállványozott kórház kazamatáiban, saját kezűleg nyitotta-zárta csövem végén a csapocskát, sehol egy ápoló, sehol egy élő lélek. Szerintem a hűtőkamra is arra lehetett valahol, mert az alagút vége felől hűvösség hömpölygött a fülledt folyosóra.
   Mennyi ideig tartanak itt el egy holttestet? — kérdezem nyeldekelve, mert akkoriban hallottam, hogy az orvosin névtelen, ki tudja mióta hűlő csecsemőtetemre akadtak, mint mikor az ember nem tudja, mit vesz ki a mélyhűtőből. Legalább a konyhában rendet kellene tartanom.
   Tanuljon meg mosolyogni — folytatta, kérdésemet meg sem hallotta.
   A cső kiszedése után azért elmondtam, hogy szoktam én mosolyogni is, higgye már el, de ez most itt valahogy nem a megfelelő helyszín. Például szeretek úszni, meg futni, meg táncolni, meg az ilyen testi dolgokat, na, akkor aztán szoktam mosolyogni is.
   Szereti nézni az olimpiát? — kérdezte, épp az ment a tévéjén, hang nélkül.
   Nem — azt elhallgattam, hogy azt sem tudtam, megint épp olimpia van — inkább csinálni, mint nézni.
   Azért ne vigye túlzásba. Tanulja meg, mikor kell abbahagyni. Én tudom, mi az, alább adni. Kajak-kenu bajnok voltam.
   Ekkor már búcsúztam volna, mondtam, hogy kitalálok. Ki is találtam, négy-öt kanyar volt a felszín, a nap becsúszott a rácson. Ami zárva volt. Kissé vonakodva mentem vissza, de hogyan juthattam volna ki másképp.
   A képernyőt figyelte, az adataimat. Egy töredékmásodperccel hamarabb kezdett az ajtó felé fordulni, mint ahogy én beléptem.
   Az eredményt, nem várja meg? — inkább kijelentette, mint kérdezte — Legalább nem kell érte visszajönni. Negyed óra, bejöhet velem a laborba.
   Bementem, de közben még érdeklődtem, hogy minden betegétől ilyen nehezen válik-e meg, és hogy ez a lelki alkat nem okoz-e neki székelési problémákat, de ezt is elengedte a füle mellett.
   Egyébként, gondolom, tud róla, hogy a maga TAJ-kártyáját más is használja — jelentette ki inkább, mint kérdezte.
   Hogyne tudnék, én adom kölcsön. Egyébként kint szokott hányódni a konyhaasztalon az albérletben. A tudtom nélkül is bárki elvihetné.
   Az a bárki legalább az anyja nevét tanulja meg — inkább kijelentés, mint utasításképpen mondta.
   Megijedtem, mikor kettőnkre zárta a laboratórium ajtaját. De csak kicsit, mert látásom perifériáján szimultán észleltem, hogy egy kis üvegfülkében ül valaki.
   Remélem, nem zavarja — nocsak, tekintettel van rám is? —, hogy pillanatnyilag ide is el kellett helyeznünk konzervhadseregünk egy-két darabját. Ne adj isten, valami tégla betöri a hengereket, habár erős, némelyik golyóálló üveg, aztán várhatunk a következő háborúig, amíg ennyi eltennivaló test beérik.
   Megijedtem, úgy visszamenőleg is.
   Érdekli az ilyesmi?
   Nem igazán. Voltam az auschwitzi múzeumban. Bécsben meg láttam egy kiállítást, ahol az úgynevezett művész egy speciális műanyaggal preparálta a testeket. Terhes anya is volt, rétegenként föltárva a has. Vagy ezt is fölül lehet múlni?
   Nekünk is van egy kismamánk, megnézi? Egyedülálló.
   Köszönöm, nem.
   Közben azért a munkájához is hozzálátott. Zavarba jött, mikor csodálkoztam, hogy keresgélnie kell a laborban. Nemrég költöztették ide a cuccokat, azzal mentegetőzött. Elhittem.
   Visszasétáltunk a szobájába.
   Asszonyom — állapított meg már megint, ugyanazon a hangon, amin magát a patkányokhoz hasonlította.
   Nem vagyok férjnél — mondtam, csak hogy kitöltsem a szünetet, amit hagyott. De lehet, hogy nem is akart mást mondani.
   Annál nagyobb baj az magának.
   Kezdtem türelmetlen lenni.
   Azt mondja meg, lesz-e gyomorfekélyem, vagy nem. Ihatok-e még kávét, vagy nem.
   A kávét azt nem nagyon javaslom, magának nem gyomorfekélye lesz, hanem gyereke.
   Na, ekkor ijedtem meg igazán.
   Azért a gyomrára adok valamit — folytatta rezzenéstelenül, és a kezembe nyomott egy receptet. Kikísért a rácsig, kinyitotta. Én kiléptem a fényre. Megnéztem a receptet.
   “Kedves Júlia!
   Ne haragudjon, hogy írok, nem tudtam másképp megközelíteni magát. Az első pillanattól fogva nagyon tetszett. Találkozhatunk még? Egyébként véletlenül jártam azon az osztályon, valójában nőgyógyász vagyok. Ha bármiben kell, segítek. Kérem, hívjon föl (30 291 59 54), én nem tudom a számát. Üdvözlettel,
   dr Szondi Lipót”
   Bélyegző, dátum, még a TAJ-számom is rajta.
   Még ez is.
   
   

2003-12-12 22:52:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]