Közmagyar dolgozik

Közmagyar múlt vasárnap a Tilos Rádióban csinált interjúkat. (Gergely Györggyel a gyerekkori rendellenességek kísérletileg bizonyítható hatásairól, csillag Ádámmal mindenféléről…mindketten a hetvenes évek közepén disszidáltak, akkor, mikor Közmagyar, de nem jöttek vissza ijedten egy év után, mint ő...        A kerthelységben ott ül Ascher T., régi ismerős, és mikor Közmagyar megkérdi, hogy lehetne elérni a Pusit, közös ismerősüket, akit igazgatónak neveztek ki a Vidám Színpadon, azt mondja. Menj be, vagy telefonálj be.    És így is lett másnap és harmadnapra világos volt, hogy Közmagyar esetleg segíthet az új műsorok összeállításában (írt színháztörténeti könyvet kabarékről húsz éve, pont mikor kirúgták a dramaturgságból… és tíz éve humoristaként is irogat:) Miért ne vehetné át a stafétabotot kvázi?        Nézi a megsárgult gépelt lapokat, Szenes Iván, Abody Béla, Vinkó József voltak dramaturgok errefelé. És sokan mások. A mai hócipősök közül is többen írtak számokat a kabaréba. (Verebes, Trunkó , Megyesi, Farkasházy)    Szóval Közmagyar egész nap kabarékat olvas. Talán jobb is, hogy nem vették fel PhD-re a CEU-ba a Habsburg humor története kapcsán. Ez még érdekesebb.    A tervek szerint szilveszterre kell az elmúlt harminc év anyagából valamit összeállítani egy új műsorként, X. Jani rendezi majd. Meglepő, hogy a hetvenes évek elején Farkasházy már írt – jókat is – a Vidám Színpadra… Akkor F. huszonéves lehetett, Közmagyar húsz körül volt, persze csak a rádióban hallotta nevét akkor. De még élt Alfonzó és Kellér… és Kádár elvtársat utánozták és Losonczi papucsban címmel írtak jelenetet és gúnyolódtak Arafaton (Lehet, hogy szép nem vagyok, mégis hódítok) , s közben Lórán Lenke Kabossal töpreng, miért szabad nekik szemtelenkedni a rendszerrel…        A régi sztároknak régi számokból kéne valami jutalomjátékot csinálni, valami enyhe mai hangulati beütéssel. Meglátjuk.