Közmagyar nem nyaral        Közmagyar a háromszázoldalas kalandregény fordítás végén tart. Napközben mindig kétszer aludt, a szomszéd öregek házában ebédelt, kipihente magát. Ma jön haza a felesége meg a két gyerek a Bakonyból. A macsek már tegnap megjött a cuccokkal hozta egy sofőr – Közmagyar a lépcsőházban akarta kinnmarasztalni, de úgy nyávogott, hogy beengedte. Most persze folyik az orra miatta.    A felesége bosszankodik, nem tud elmenni sehova a gyerekekkel, bent sem őrizheti őket – amíg az asszony dolgozik a nagyszobában – semmire sem használható Közmagyar otthon.    Tegnap elment a romaügyi Soros-konferenciára a Parlamentbe, az esélyminiszter sajtófőnöke megkérte, tegyen föl kérdést a sajtóértekezleten. Közmagyar föl is tette a kérdését, jött is a válasz, azon csodálkozott, hogy miért remeg közben a feje, bele kellett kapaszkodnia a tollába. Elfelejtette, hogy igazából félénk ember.    Aztán ma reggel behívta régi ismerőse a Tilos rádióba, dalszövegíróként a nyolcvanas évekről nosztalgiáztak Bisztray Sanyi és Munk Vera mikrofonja előtt. Közmagyar külön megkérdezte a nevüket, hogy leírja később.    Közben az amerikai biszexuális házasok website-ján vitába bonyolódott: szerintük nem helyes azt mondani, hogy az apahiány miatt vannak valakinek férfi-vonzalmai (ha férfi az illető), szerintük ugye ez nem ok-okozati viszonylat, mert akkor ugye jogos lenne a gondolat, hogy ne szexualizáljuk, hogy elvi alapon „fejlesszük” ki magunkat e szakaszból…    Közmagyar inkább nem is gondol bele.    Holnap elvben Tylla leviszi a Hócipő bulira Szárszóra és Veérrel is beszélnie kell munka-ügyben. Meg el kéne érni a Pusit, aki pont Tihanyban rendez. És vasárnap úgy volt, hogy szerepel a művészeti magazinban a Rózsa Péternél, de még nem fixálták le.