Tiszatáj, 2003. június

1.)        Ha az ember gyulai, és miért ne lenne az, elsőként Simai Mihály versét fogja elolvasni a júniusi Tiszatájból, a Gyulai tablót. A szerző – ahogy ezt az alcím jelzi – a sajnos Krinolinnak elnevezett, hínáros csatornától, forgalmas főúttól, vaskos lakóteleptől és kiskocsmáktól ölelt negyedet veszi célba, s annak rendje és módja szerint talál is: „hajnalló ég a Kastélykert fölött / tisztán hallom a zokogó Köröst / a Lány akibe rózsa öltözött / száll száll mint az a sok vérző szirom / hej Szent László-utcám! hej Krinolinom! / s füzek zenéje! a Vár! a Csigadomb! / emlékhajók a folyón a tavon / s a temetőben két szent sírhalom”. Kovács András Ferenc haikuit olvasgatva világossá válik, hogy nem lehet örökké (mindenhová) zseniálisat, egyet mindenesetre: „Szeszélyes népművész Aletta: / Kezében szőrpamacs s paletta! / „Ezek aktok?” – kérdik. / „Csak objektek, térdig.” / S nem értik, hogy mit ért alatta.” (Neoposztmodern). Fenyvesi Ottó halott vajdaságiakat olvas, ezúttal avantgárd-idézés van, a Moholy-Nagy Lászlóé a jobb, összefogottabb, pedig igyekszik szétesni, nagyon, de épp ezért.            2.)        Prózában a szokásos nem sok, kielégítő terjedelemmel. Csabai Ferenc Jégkorszak című műve műfajilag komoly fejtörést okoz: hosszú elbeszélés, rövid kisregény – ez utóbbira látszik mutatni a szétszabdalt, széthuzigált történetszál (nem mintha ez a novellától idegen volna), a csattanós befejezés („Vége”), valamint a szolid lábjegyzet, mely szerint „[a] szerző a Jégkorszak című művének megírása idején az IRKA Egyesület támogatásában részesült”, jelentsen ez bármit is. Darvasi László felbukkanása egyik lapban sem okoz meglepetést, a szóban forgó szöveg viszont (Újabb borzasztó bűnügyek a Fővárosban) annál inkább, afféle kellemes új-trapitizés: ölebszörnyeteg, kutyaköltészeti rendezvény, Kukta Gerozán és Ramszesz Vogul.

3.)        A júniusi Tiszatáj tisztes terjedelemben állít emléket a kilencven éve született Weöres Sándornak. Újvári Edit tanulmánya – Weöres Sándor mariológiája – a Hetedik szimfóniát értelmezi, szedi darabokra, a dolgozat címe által sugallt mitológiai háttér megrajzolásával, a Szűz Mária-tiszteletből kiindulva. Nagy L. János és Vörös László filológiai csemegéje mellett (Weöres Sándor szegedi vonatkozásaiból) két recenzió is olvasható Weöres kapcsán (elkövette: Alföldy Jenő), Tüskés Tibor elemzéseiről, valamint Domokos Mátyás esszékötetéről. És, mintegy zárójelben, egy árválkodó Füst Milán-tanulmány, Nevetők.            4.)        Simait nem hagyják, interjú. Semmi sincs a véletlenre bízva, jól bejáratott rovatról van szó („A Tisza-parton mit keresek?”), már könyv is jelent meg a beszélgetésekből, melyeket minden alkalommal Hollósi Zsolt jegyez. A júniusi diskurzusból eseményekben gazdag pálya rajzolódik ki, Békés megye, Szeged, a család és a kollégák, s persze a művek és a díjak. Az interjú legérdekesebb fejezete, amikor Simai a Kincskeresőről szól – egy a 10-12 éves korosztályt megcélzó népszerű lap hanyatlástörténete, a dicsőséges meneteléstől a különféle szerkesztőváltásokon át a piac diktálta feltételeken keresztül a sivár jelenig: „[a] nevünknek semmi keresnivalója már a mai Kincskeresőn. Még csak annyit: jelenleg a főszerkesztő pesti, a laptulaj kaposvári.” Kell-e mondani, hogy a lap – elvileg – szegedi? A Simai Mihállyal készült interjút – vigyázó szemünket rendületlenül a Kincskeresőre vetve – érdemes összeolvasni egy Csukás Istvánnal folytatott beszélgetéssel (Népszabadság, 2003. június. 26).

5.)        A másik főszereplő Monoszlóy Dezső. Kabdebó Lóránt tanulmánya („És történelme van a meséknek”) a költő poétikáját veszi szemügyre, hasznosítva a Monoszlóy-próza tanulságait is. A dolgozat apropója a Méry Ratio-nál 2001-ben megjelent válogatott versgyűjtemény, a Magam vagyok Kelet s Nyugat. A Kabdebó-szöveget természetesen Monoszlóy-versek kísérik, egészen pontosan nyolc, valamint egy kitűnő prózavers, a Hamelni patkányfogó.        6.)        A végén, utolsó előtti lap, reklám: Tiszatáj könyvek, Könyvhétre, megkésve bár. Csiki László verseskönyve (A szótolvaj) és Tandori Dezső esszégyűjteménye („Hol élsz te?”). Kemény borítóval, nem túl drágán.