Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Úrhatnám polgár
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 21. szombat    Mai névnap(ok): Máté, Mirella a - a - a
Kocsmákban - a Korunk kocsmaszámáról (helyszíni p., 3. kör)
Majd Mózes Attila következett, aki a már előzőleg felolvasott-előadott „Kocsmák, micsoda kocsmák” című írását olvasta el újra. Ezúttal azonban kimaradtak a zamatos hozzáfűzések, sőt néha a felolvasás annyira lelassult, hogy már-már azt hitte az ember, nem is folytatódik. Azaz folytatásként a rettenetesen ingadozó író elveszti egyensúlyát. Aztán mégsem. Aki jobban ismeri Mózest, az bizonyára tudja, hogy őt azért mégsem kell félteni, nem fog egy ennyi Unicum megártani neki.


   Két helyszín – dupla élvezet
   
   
   Ha péntek és tizenharmadika, akkor Insomnia, majd Bulgakov. Kolozsvár. Ezeken a helyeken került sor a Korunk kávéház–kocsma lapszámának a bemutatójára. Délután 6-kor gyülekezett a társaság az Insomniában, elég furcsa összetételben. Ugyanis a szerkesztőség tagjai közül mindössze Szántai János és Szabó Géza, a lapszám felelős szerkesztői, valamint Balázs Imre József, az irodalmi rovat irányítója voltak jelen. Amit igen-igen furcsállottam, már ha szabad egy kívülállónak ilyent tenni. A szerkesztőség tucatnyi belső emberéből mindössze hármat érdekel egy lapszám bemutatója?!
   
   Ezt leszámítva, a bemutató meglehetősen családias hangulatban zajlott, ami nem hátránya, hanem előnye volt az esetnek, hiszen a hasonló rendezvényeken a vitavezetők nem győzik hangoztatni, hogy: „Na, akkor szóljanak már hozzá, mondjanak már valamit” a jelenlévők, amire általában óriási csend a válasz. Vagy legfennebb a legyek kórusa kontrázik a levegőben.

szakértő szerkesztők, és kékben a szakember: Mózes Attila
    Ez alkalommal nem így történt, hiszen a jelenlévők minden noszogatás nélkül, egymás szavába vágva hozzá akartak szólni a dolgokhoz – tudjuk, mindenki ért a focihoz, a politikához és... a kocsmakultúrához – vagy legalábbis a kocsmázáshoz.
   A meghirdetett program szerint „a szellem táplálékát szolgáltatták”: Papp Attila Zsolt, Karácsonyi Zsolt (vagyis Kara) és Mózes Attila – szerzői minőségükben, de az érdeklődők sorában sok érdekes arcot fedezhettünk fel (Köllő Katalin, a Szabadság munkatársa, Szabó Róbert-Csaba, a Százas Szeg szerkesztője, valamint a befogadó kávéház tulajdonosa, Márkos Tünde). Mindenki számára óriási meglepetésnek számított, amikor Fidel Castro-szerelésben(fotó) az Insomniában megjelent egy szakállas úriember. A váratlan vendég nem más, mint Vida Gábor, a vásárhelyi Látó irodalmi rovatvezetője.
Márkos Tünde Köllő Katalin
   
   Az első helyszínen lassan verődött össze a társaság, amikor viszont mindenki megérkezett (és Szabó Géza is elfoglalta azt a helyet, amelyet Kara és PAZS az Ismeretlen Alkoholista számára tartott fenn), óriási lendülettel estek neki a bemutatónak embereink. A lendületen talán az is sokat segített, hogy a kettős bemutató (jelige: „két helyszín – dupla élvezet”) szponzora a Zwack volt, a magyar cég pedig bőségesen juttatott erre az alkalomra Unicumot valamint Vilmos körtét. Már a bemutató elején kiderült egyébként, hogy a Korunk „reprezentatív kötetet” szeretne összeállítani a kávéház, kocsma-témájú írásokból, és ennek kiadását szintén a Zwack fogja támogatni.
   
Szántai, Karácsonyi Szabó Géza
   A szokásos semmitmondó üdvözlőszövegek elhangzása után a lap tényleges tálalását Papp Attila Zsolt kezdte, aki felolvasta Atlantisz Café című versét. Majd a vörösre festett háttér előtt Mózes Attila emelkedett szóra – kék szeme csakúgy villogott, miközben történetét felolvasta (bőséges extrákkal, magyarázatokkal, baráti „leleplezésekkel” fűszerezve persze).
   A mózesi történet a Tulipánban kezdődik, ahol az idős sántikáló pincér nem is kell megkérdezze, mit és mennyit, hiszen tudja, fogy a fiúk rumot isznak, és azt is, hogy az első után majd jön a második, majd a sokadik. Tehát fájó lábait kímélendő egyszerre kettőt-kettőt visz ki, aznapi pornórajzait használva alátétnek. Mózes lelkes felolvasását hallgatva a társaság elsüllyed az egykori kocsma sötét falai között, még az is eszünkbe jut, hogy ma már sajnos nincsenek ilyen hangulatos helyek. Ilyen bárok, kocsmák, ahol egy-egy pincér meghatározza a hely hangulatát, és esetenként hitelbe is mér pár decit a fizetés előtti ínséges időkben. Ez a gondolat vezéreli az író következő szavait is, aki „megtapasztalt azóta jó néhány kocsmát, melyeknek volt hangulata, nem mint a mostani, sznobokkal meg szakadt alkoholistákkal tömött, jobb-rosszabb kocsmáknak”.
   
   Mózes helyenként alaposan kiegészíti a leírtakat, megismerjük az egykori asztaltársaságot, a kommunista rendszerbeli kocsmázás előnyeit és hátrányait, veszélyeit. A vásárhelyi kocsma után sorra járjuk be vele a kolozsvári kocsmákat is: a Colát és a Vilmát, majd az író hazavonul a magánnyal koccintgatni. Mielőtt azonban elsüllyedne magányos mélabújában, Mózes elmeséli, hogy a Vilma nevű kocsmának volt egy pincérnője: Vera Hădăreanu. A sült román nevet Mózes magyarra fordította: Hadrévi Veronka, Király László pedig verset is írt hozzá, álljon itt az irodalomtörténeti relikvia:
   
   Hadrévi Veronka,
   Szavad szívem rontja –
   Könnyeimet ontja.
   Hadrévi Verontya!!!
   
PAZS, Szántai A Csoórikedvelő Fall Sándor
   Mózes Attila hangulatteremtő felolvasása után Kara nevetteti a vendégeket az „Inni könnyű, írni nehéz” kezdetű szövegével. A fiatal szerző felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy az ivásmenet, mármint az alkohol-fogyasztás alapján az embereket koruktól függően más-más megjelölésekkel illetik. Eszerint a tizenéves atomrészeg, a huszonéves seggrészeg, a harmincas, kitartó sakkozók pedig mattrészegek. A többi értelemszerűen a vén alkoholista vagy a lecsúszott trotty kategóriába illeszkedik. Kara, miután részletesen tárgyalja az alkohol-fogyasztók csoportosítási lehetőségeit, valamint az „ingázók” esetét (ezek azok, akik záróra után átmennek a következő kocsmába), semmi perc alatt hangot vált: „Írni könnyű, inni nehéz”.
   Az adott helyzet azonban nem Karát igazolja, már ami az ivást illeti: a jelenlévők igen-igen kedvelték a kis pocakos üvegeket. Felolvasásába ő is beékel egy-egy esetet, például elmeséli első berúgásának a történetét. (Az egykori kocsmahelyszínen megjelenik Pomogáts Béla is, a maga kötelező kiselőadásával – és természetesen dőlnek a poénos beköpések az Insomniában.)
   
   A szimmetria kedvéért (egy vers, két próza után) Szántai elszaval egy költeményt, amit egy fergeteges születésnap alkalmával írt. Mint kiderül, Papp Attila Zsolt születésnapjáról volt szó. Ezek után hömpölygő mesefolyamba süllyednek a jelenlévők. Az általános zűrzavarból mindössze néhány legendás kolozsvári kocsmanevet lehet kivenni: Lebuj, Emma, Cin-Cin (Jókai), Ancora.
   „Vasmacska, nem Ancora. Én neveztem el Vasmacskának!” – tiltakozik hevesen Mózes Attila.
   
   Vida Gábor elhaló hangon az orosz alkoholizálási szokásokat részletezi (immár senki sem tudná megmondani, miként kanyarodott ide a beszélgetés): „Az agy, az semmi! A máj megy ott tönkre. Biztos halál!” Kőolajból készül Szibériában az igazi ital – mondja Vida, amit Szabó Géza megtold a pufajkapálinkával. Régi piák (Săniuţa, Vînătoru) és régi kocsmák nevei szálldosnak az Insomnia légterében: La bărbosu` – anyám, az volt egy igazi útszéli kocsma, ott a Nyárfasoron (látszik, hogy Vida igazi ismerője a rendszerváltás utáni kolozsvári éjszakai életnek).
   
   Kara rövid vitába elegyedik az Insomnia-tulajdonos Márkos Tündével – téma: melyik hely mikor zár be, honnan mikor rúgják ki az embert. A Pubban éjfél után is adnak piát, de az Insomniában is ivott záróra után, állítja Kara. Na nem, ez lehetetlen, válaszol Márkos. „Nem, nem! Tényleg rendeltem, és kiszolgáltak egy óra tíz perckor.” Általános derültség, amit tovább fokoz a replika: „Bizonyára nagyon jó kedvemben találtál, hogy nem raktalak ki.” A hangulatos rendezvénysorozat a Café Bulgakovban folytatódott. Itt a jelenlévők száma kétszeresre nőtt, már csak ezért is érdemes volt megismételni a bemutatót. Csakhogy az újrajátszás nem sikerült túl élethűre...
Balázs Imre József, Papp Attila Zsolt Vida Gábor castroban, Mózes a szőkeség nélkül, kékben
   
   A Bulgakov pincéjében akkora volt a füst, hogy az ember csak az előtte ülő arcát láthatta. Az Unicum annyit tett, hogy a dolgok menete időnként teljesen felborult, összekavarodott. Az általános hangzavarban Szabó Géza a lap szerkezetét (próbálta) bemutatni, majd felolvasott egy részletet a folyóirat új rovatának (Korunk Kávéház) a bevezetőjéből. Majd Mózes Attila következett, aki a már előzőleg felolvasott-előadott „Kocsmák, micsoda kocsmák” című írását olvasta el újra. Ezúttal azonban kimaradtak a zamatos hozzáfűzések, sőt néha a felolvasás annyira lelassult, hogy már-már azt hitte az ember, nem is folytatódik. Azaz folytatásként a rettenetesen ingadozó író elveszti egyensúlyát. Aztán mégsem. Aki jobban ismeri Mózest, az bizonyára tudja, hogy őt azért mégsem kell félteni, nem fog egy ennyi Unicum megártani neki. Néha idegesen kiszólt az elkalandozó figyelmű tömegre: „Nem szeretem, ha közbepofáznak!” Az már más kérdés, hogy szereti-e, ha ő közbepofázhat, miközben (más alkalmakkor) egy kis szőkeség szorosan az oldalához tapadva mosolyog.
   
   Szántai újra felolvasta születésnapi versét – mellette boldogan bólogatott szakállas múzsája, valamint a közönség: milyen édesek ezek a fiúk, ahogy egymásnak verseket írogatnak. Ekkorra már hatalmas zaj uralkodott a teremben, amit a főasztal mellől szakított meg néha egy-egy erősebb hang. Úgy tűnt, előbbi megjegyzésem, miszerint Mózesnek mindig egy szöszi tart társaságot, tévedés, mivel ezúttal egy barnasággal elegyedett hangos vitába, mit sem törődve azzal, hogy aki még tud egy kicsit koncentrálni, az inkább a főasztalra figyelne.
   
   Nemsokára kiderült, mi volt a szervezők igazi célja: az Insomniába meghívni a Bulgakov fővezéreit – és fordítva. Ez nem jött össze, mivel a Bulgakov illetékesei könyvheti teendőik miatt (igazoltan!) nem tartózkodtak Kolozsvárott. Márkos Tünde azonban megjelent a Bulgakovban. Rá is támadtak a lapszám felelős szerkesztői (egymást bökdösték, kérdezd már, na, ess neki!): mondaná el, mi a véleménye a Bulgakovról? Ezen a ponton akármilyen rosszmájúságot elő lehetett volna szedni (főleg a konkurencia távollétében!), de Márkos Tünde hangsúlyozni kezdte, hogy ő mennyire kedveli ezt a helyet. Elmondta, hogy ő már egy kocsmaverset is írt (a Bulgi ihletésére?!), sajnos nem lehetett érteni a hangzavarban, kinek a versmintájára. Majd mű-felháborodva közölte, hogy a Korunk jelen lapszáma alaposan megfeledkezett a Music Pubról, az igazi „nagy elődről”. Hogyhogy? Miként történhetett ez a végzetes, megmagyarázhatatlan kihagyás? Hiszen valamikor az volt Kolozsvár legnépszerűbb kocsmája! (Mármint ifjúsági körökben.)
   
   Ezen a ponton Balázs Imre József is beszólt a vitába, mondván, hogy a Korunk nem is olyan rég tanulmányt szentelt a Pub-jelenségnek, furcsa lett volna, ha ismét bemutatják ezt a helyet. Ráadásul a szerkesztők nem törekedtek a teljességre („nem akartunk ilyesmit” – mondja egyhangúan Szántai és Szabó), hiszen nem az a célja egy ilyen lapnak, hogy felsoroljon minden kolozsvári kocsmát. Hiszen akkor ott volna a másik legendás hely, a Bogya, na meg az Emma. Ez a rövid vita újabb emlékfoszlányokat hoz elő (Márkos Tünde csendben eltűnik), hogy is volt akkor, amikor... az Emma volt-e az első kocsma ebben a városban – és így tovább. Bábeli zűrzavar alakul ki, mindenki elmerül saját kocsmai élményeinek a részletezésében. Persze a Vilmosról sem feledkeztek meg a jelenlévők, jótékony hatására felmerült a gondolat, hogy folytatásképpen talán a Music Pubban is be kellene mutatni a Korunkat: „Fogjunk meg egy-egy üveget, és vonuljunk le oda is! Felolvasunk nekik valamit!”
   *
   
    Kapcsolódó cikkek:    
   
Korunk    
   
    Teakönyv a Bulgakovban

    1.Tiszteld Transzilvániát, csak őt imádd.
    2. Világirodalmat ne csinálj, és ne imádj.
3. Tiszteld a hagyományokat, és az újításoktól – mint tűztől – óvakodj.
    4. Tiszteld apádat, Reményik Sándort és anyádat, Sűtő Andrást, aki könnyű álmot ígér
    5. Tiszteld felebarátodat, a provinciális írót.
    6. Ne használd írásaidban a szar szót, mert Erdélyben nem szarnak. A transzilván embernek nincs is segge.
    A többi mellőzhető, már csak a kiskorúak miatt is.    
    Kurkó Anna: Király a Bulgakovban
    És ekkor következik egy nagydarab úriember közbevetése (akiről majd kiderül, hogy a szerző nagybátyja). „A te dédád irtó nagy székely ember volt. Megjárta az orosz háborút, a Duna-csatornát. Nagyapád nagy magyartanár volt, székely ember. Mit kell neked tenned, hogy ennek a két embernek szobrot állíts?”    

    Szálinger Balázs: Második megálló (Kolozsvár)
    Aztán irány a Bulgakov, OJD kocsma-Internet szalon-könyvesbolt-kulturális intézménye. A Bulgakov a város legfelkapottabb helye lett az elmúlt hónapokban, a Pub egyetemista közönségének nagy részét átcsábította magához.
   
   Szabó Géza: Zajlik az (irodalmi) élet a végeken    
    A tömegről így közbevetve csak annyit, hogy érdemes néha könnyezni és krákogni, elviselni a füstöt, mert ennyi új frizurát és fiatal költőt ilyen kicsi helyen nem akármikor látni! De vajon hol vannak a prózaírók? Na persze, Mózes Attila. Aki nem csak (ritka!) könyveiben remekel, hanem „on-line” beköpései is igazi sómenre utalnak.
   
   
   Vezérkari tisztek az alkoholizmus seregében    
    Végül Király felolvas még néhány verset, aztán Bréda bejelenti a rendezvény végét. Ez jó döntés volt, mert immár csak brummogni tudtak az emberek a sok Ursus sörtől. Szép este volt. Megérte mindenkinek. Brédának, Királynak – és legfőképp a helyi specialitásnak, a kolozsvári Ursusnak. De szerintem az érdeklők sem csalódtak, mert egy olyan vitán vehettek részt, ahol egyaránt helyet kaptak a magvas beszédek, a könnyed humor, a színvonalas elemzés valamint az építő célú (ön)irónia.    
   
   Szabó Géza: EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB (irodalmi est a Bulgakovban)    
   Ciprian Vălcan például olyan (Bukarestben szentségtörésnek tűnő) kijelentéseket enged meg magának, miszerint az 1989 utáni romániai magyar irodalom sokkal nyitottabb, értékesebb, mint a román.    
   
   Ki húzza ki a százas szeget? (helyszíni p. 2., etap)    
    (KARA MEG A TÖBBIEK) Óriási érdeklődés közepette (amit a teltház-dugigtömöttpince, na és a bozótvágót igénylő füst jelez), március 24-én a kolozsvári Bulgakov Café-ban újabb Bretter-köri ülésre került sor, újabb kötettelen, ifjú tehetség mutatkozott be az értő közönség előtt. A rendezvényt az Alapítvány a Fiatal Irodalomért támogatja – így a plakát-verzió: ennek megfelelően a jó csapolt sör stílusosan és számolatlanul áll az asztalokon. A felújított Bretter immár negyedik felvonásánál tart – tudhatta meg Karácsonyi Zsolt (alias Kara) házigazdától a körön kívüli érdeklődő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rengeteg filós fiatal (potenciális szerzők? költőjelölt-csapat?) általában törzsvendégnek számít a Bulgakovban, tehát tudva tudják, hányadik Bretterről van szó. Kara legfennebb az idősebb irodalombuziknak mondhatott volna újat – csakhogy ők ismét igazolatlanul hiányoztak. Megszoktuk.    
   
   Visky - a fiatal tehetség (helyszíni p., 3 kör)    
    A költő igyekszik minél folyékonyabb lenni, pörgősebb, próbálja rejteni azt, hogy némi gondot okoz az „R” betű kiejtése. Az igyekezet hátrányára válik, mert a versek ritmusa az erőlködő r-ek miatt deformálódik, más formát ölt. Elhangzik az utolsó vers. Pillanatnyi kínos csend ül a teremre. Aztán Karácsonyi küzd meg az est legnehezebb feladatával, megpróbálja elindítani a beszélgetést néhány hótgyenge, előre megfejthető poénnal. Bréda belekezd beszédébe, melyből formásan kitűnik, a kis költőt máris a szárnya alá vette. Eléggé bonyolult és levegőben hagyott, befejezetlen mondatokkal.

    Arckifejezése mintha azt sugallná, ugye értjük, miről is van itt szó.    
   Szabó Géza: Orbán János Dénes: Van egy patkóm, még kell három, meg a ló... - 2003. május, Korunk
   
       

második állomás: Bulgakov, Szabó Géza felolvas

[ AN KU ] 2003-06-19 09:18:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]