Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Szilveszter
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál a - a - a
Könyvheti új: Végel László: Parainézis; Időírás, időközben (napló - 2000-2002)
   A diktatúrának mártírjai, a demokráciának viszont futóbolondjai vannak. Az utóbbi sokkal hősiesebb feladat. A mártírok elégedetten dörzsölik a markukat. Nem is csoda tehát, hogy a legügyesebbek éppen a demokráciában akarnak mártírok lenni. Szaporodnak is, mint a gombák.
(Részlet a Végel-naplóból)


   Végel László: Magyar dzsentrimajmoló
   

   
   KEDD
   
   

   Schopenhauer, Wagner és Nietzsche ürügyén Thomas Mann azon elmélkedik, hogy a példaadó németek egyben européerek is voltak, akik barbárságnak érezték volna, ha kizárólag arra szorítkoznak, ami német.
   
   
   A nemzeti mivolttal úton útfélén hivatkozó értelmiség legnagyobb megdöbbenésre nem átallta leszögezni azt is, hogy az idegenség bizonyos pótléka nélkül nem lehetséges magasabb rendű németség. Nálunk Thomas Mann közfelháborodást váltana ki. Pedig egyszer úgyis be kell látnunk, hogy az idegenségtől való rettegés valójában saját értékeinkbe vetett bizalom hiányából fakad.
   
   *
   
   Egy montenegrói újságírónő faggat: hogy érzi magát az ember, ha két hazája van. Elvben nem is lenne rossz. Járkálni ide-oda. Figyelni, hogy milyen szépek a különbségek. A senkiföldjén összegezni az élet értelmét. De nekem már csak az anyanyelvem a hazám. Meg a dolgozószobám. Megy néhány barát: itt is, ott is.
   
   *
   
   Újra elolvasom Jókai Rab Rábyját. Sokat segít abban, hogy jobban megértsem a mai magyar valóságot. Főleg az utolsó néhány esztendőt. Mindenekelőtt azt, hogy a magyar dzsentri-majmoló miért szeret polgári álruhába bújni. Ilyen furcsák vagyunk mi magyarok.
   
   *
   
   Egész nap a tűzoltókocsik szirénaszavát hallom. Az egyik barátom telefonon felvilágosít. Olyan hideg van, hogy az emberek reggel korán bekapcsolják a melegítőt, aztán rohannak dolgozni, pár óra múlva pedig a melegítő közelében valami begyullad. De arról is hallott, hogy ezek a villanymelegítők bizony elég régiek, az emberek már több évtizede nem vásárolnak újat. Akinek viszont van pénze, annak nincs szüksége villanymelegítőre. Remekbeszabott szociológiai tanulmányt hallottam a városról. De elárul valamit a szerbiai tömeghisztériáról is.
   
   *
   
   A diktatúrának mártírjai, a demokráciának viszont futóbolondjai vannak. Az utóbbi sokkal hősiesebb feladat. A mártírok elégedetten dörzsölik a markukat. Nem is csoda tehát, hogy a legügyesebbek éppen a demokráciában akarnak mártírok lenni. Szaporodnak is, mint a gombák.
   
   *
   
   Az ablakból figyelem a buszmegállót. Van hely bőven. Mégis tíz ember ugyanazon az ajtón beszállni, s tíz ember akar kiszállni. Pár perces harcias tolakodás. Azt hinné az ember, hogy az utasok morcosak, tüskések. Nem. Vidámak. Az arcuk sugárzik a jókedvtől. Az ilyesféle derű csak a Balkánon képzelhető el.
   
   
*

Kritikák a Forrás folyóiratból: Bence Erika: Az eltűnt város: Újvidék regénye (Peremvidéki élet)

Szekér Endre: Ezredvégi jelenetek (Végel László: Exterritórium)

Pompéry Judit: Végel Berlinben
(A novemberi első ilyen irodalmi est során Esterházy Péter mutatta be Láng Zsoltot.) Tegnap pedig Konrád György író, a Német Művészeti Akadémia elnöke, az itt nagy köztiszteletben álló kultúrpolitikus beszélgetett a délvidéki író, drámaíró, esszéista Végel Lászlóval.

Végel László
- 1941-ben született Szenttamáson (Srbobran, Jugoszlávia). Regény-, drámaíró, esszéista. Dolgozott a Magyar Szó 'Kilátó' irodalmi mellékletének szerkesztőjeként, valamint az újvédéki televízió dramaturgjaként. Évekig az Új Symposion szerkesztőbizottsági tagja.

Választás 2002
Választási beszélgetés a Terasz irodalmi szekciójában a két forduló között! Andrassew Iván, Onagy Zoltán Váncsa István, Végel László

Végel 2001. decemberi naplója a trinaplóban

A 2003. évi Könyvhéten a Vörösmarty téren (fotó: GE)
 
Végel László
   
   Naplójegyzetek, 2001
   
   Szeptember
    (Posztoktóberi nacionalizmus) Carla del Ponte, hágai főügyész Belgrádban járt, s természetesen a háborús bűnösök kiszolgáltatását követelte. Válaszként felerősödtek a patriotizmusról szóló eszmefuttatások. A ???független lapokban” a ???független értelmiségiek” egyre tömegesebben támadják azokat, akik a háborús bűnöket teszik szóvá. Adódtak, persze, hogy adódtak háborús bűnök, ismerik el az új hatalomba besompolygó ???független értelmiségiek”, ???alkalomadtán visszavágtunk”, elvétve a kelleténél kegyetlenebbül, de azért nem kell eltúlozni ezeket az eseteket, s célszerűtlen sokat beszélni róluk. Mintha a szocialista pártvezéreket hallanám. A ???független értelmiségiek” nagyköveti posztokra kerülnek, s lassan-lassan szamárpadra ültetik azokat, akik kritikusan szólnak a nacionalizmusról. Valójában ebben nyilvánul meg a velejéig kétszínű és sunyi – Dragan Klaic szavaival élve – ???posztoktóberi nacionalizmus”. A cél: mindent a szőnyeg alá seperni. S így lesz mindaddig, amíg az alapvető fogalmak a régiek maradnak. A patriotizmusról szólván nem árt emlékeztetni Isaiah Berlin definíciójára: ???Az igazi patriotizmus nem más, mint a tiszta emberszeretet egyik következménye. Nem korlátozódik egy ország vagy egy nemzet szűk területére.” Nálunk homlokegyenest ellenkező értelmezésről van szó.
   
    (Boldog lombok) Reggel kinyitom a szemem, első dolgom kitekinteni az ablakon. Kezdődik a lombhullás. A fák alatti lomblevelek még zöldek, ezek adták fel elsőnek a harcot. Figyelem a lombkorona remegését. Csak ő a vesztes, meg a le nem hullott falevelek. Lassan csak a vesztesek maradnak az ablakom előtt, a mozdulatlan fatörzs és a remegő ágak.
   
    (Közel egy éve már) Nem olyan régen a Milosevic rendszer bírálata magától értetődő volt. Két táborra szakadt a társadalom, az egyik oldalon voltak a rezsimhűek, a másikon az ellenzékiek. Köztük a néma tömeg, amely először lelkesedett, aztán mély hallgatásba burkolódzott, de egy évtizeden keresztül a rendszerre voksolt. Morálisan egyszerű ???vagy-vagy” helyzet állt elő. Manapság azonban sokkal bonyolultabb a képlet. A jelenlegi konfliktust nem lehet csupán a hatalomért küzdő két pártra vagy pártvezérre leegyszerűsíteni, annál is inkább, mert a kettő között túl nagy az átfedés. Nehéz megérteni a különbségeket, nehéz értelmezni a hasonlóságokat. Legkevesebb esélye annak van, aki a saját fejével akar gondolkodni. Akivel tegnap az ember egy sorban tüntetett, az most a másik oldalon bazsalyog. Unos-untalan bekövetkezik, hogy aki tegnap a hatalom oldalán állt, megint belopta magát a hatalomba. A hatalom jól esik az újaknak is, a régieknek is. A tisztségviselő még mindig nem a köz szolgája, hanem pártjának katonája. A tegnapi ellenzékiek közül sokan szívesebben paroláznak a tegnapi hatalomtartókkal, mint a tegnapi ellenzékivel, akinek kritikus gondolatai vannak. A kétszínűek Paradicsomába taszítottak bennünket. Továbbra is mindenki ígér valamit, természetesen nem ugyanazt, amit a választások előtt, de ez nem számít, hiszen a licitálás fontos, nem az elszámolás. A res publika Érosza kevés embert kínoz. Nem száz nap múlt el, hanem közel egy év. És mindeddig nem akadt egy vezető – sok van belőlük, – aki elszámolt volna tegnapi ígéreteivel.
   
    (Az uralkodó eszmék) Nagyszabású tanulmányban tisztázza Schöpflin György a Balkán-fogalmat. Szerinte Misha Glenny igen meggyőzően bebizonyította, hogy Délkelet-Európában a 19. század végén a modernitást hadi felszerelésekben és a társadalom militarizációjának fokában mérték. A Felemás Modernizátor természetesen az állam volt, hiszen kizárólag az állam volt képes ilyesfajta modernizácót megvalósítani. A társadalom kimaradt ebből a folyamatból, ezért úgy vélte, hogy a modernizációt felülről oktrojálják rá, minekutána a modernizációt nemzetidegennek, hagyományellenesnek tartotta. S erre rímel Schöpflin megállapítása. A kommunizmus ???ezzel párhuzamos tapasztalat volt – írja –, jóllehet a helyi elitek inkább erőszakkal vezették be, a régió feletti ellenőrzést gyakorló nagyhatalommal titokban együttműködve.” A kommunizmus tehát szervesen épült a hagyományra, jobban tisztelte a hagyományok velejét, mint ahogy azt a mai hagyományápolók gondolják. Több mint tíz éve az egypártrendszeri törmelékek mindinkább bizonyítják, hogy a hagyomány továbbra is zabálja a modernizációt. Újra kiderül, hogy a politikai hatalmat sokkal könnyebb megváltoztatni, mint az uralkodó eszméket. Szerbiában változott a politika módszere, változtak a politikusok, de az uralkodó eszmék alig-alig. Nagyobb gond lesz velük, mint a gazdasággal.
   
    (Az elnémított társadalom) Megnyertük a választásokat és ezzel mindent eldőlt. Aki elégedetlen, az vessen magára. Aki hatalmon van, azt tesz, amit akar. A pártok kiérdemelték a választók bizalmát, a társadalom némuljon el. A közélet arra való, hogy mindenre rábólintson. Ezeket a vezényszavakat olvastam a kormányváltás után hónapokon át a rezsimpárti újságokban, természetesen rezsimpárti újságírók tollából. Valahogy így értelmezik nálunk a demokráciát. Vannak azonban, akik szubtilisebben gondolkodnak, mint ahogy az egyik rangos elméletíró tollából olvastam: ???Ahol az uralmi elit – különösebb következmények és hatalmi kockázat nélkül – elveheti az államot a társadalomtól, ott a demokratikus hatalomgyakorlás eszközeit alkalmazhatja liberális módon (???puhán“), paternalista-autoriter módon (???keményen” vagy ???félkeményen”) és despotikusan is. A parlamentarizmussal agyonverheti a parlamentet, a pártrendszerrel a pártokat, a sajtószabadsággal a szabad sajtót. Az állam a szabadságot is használhatja bilincsként, az egyenlőséggel is ütlegelhet, és a testvériséggel is egymás ellen uszíthatja polgárait. Ebben csak a társadalom akadályozhatja meg, ha megvan benne az önszerveződés és önkormányzás képessége, igénye és akarata.”
   
    (A csodáról) Az este rövid áramszünet volt, az erkélyen állva bámultam a sötétségbe burkolódzó várost. A Fruska gora felől szellő lengedezett, az ősz édeskés illatát hozta. Az áramszünet a télre emlékeztetett, a gyertyákra, a hideg szobákra, s néhány meghitt beszélgetésre. Bizalmam főképpen azokban van, akik mindezt átélték, mélységesen emberivé tették őket az embertelen tapasztalatok. Maradt néhány barát, ez a legnagyobb csoda, amit életem során átéltem.
   
    (Az erkölcsi tartásról) Az áldozatról az beszéljen, aki feláldozta magát, ne pedig az, aki másokon kéri számon. Mert könnyű áldozatra rábeszélni az embereket, s aztán továbbállni. Ez akkor is érvényes, amikor a nemzeti identitásról beszélünk.
   
    (Őrségváltás) Hatvannyolcban úgy láttam, hogy a volt kommunista vezetők gyerekei lázadnak az apák ellen. Volt ebben valami rokonszenves, mint minden lázadásban. Ma másféle tünetet észlelek. A volt kommunista vezetők gyerekei, avagy unokái lassacskán átveszik a hatalmat, de egynéhány régi tanítást, főleg a tekintélyelvűségre vonatkozót, jól megtanulták. Srdjan Bogosavljevic közvélemény-kutató munkásságának köszönve tudjuk, hogy rögtön október 5-e után kialakult az új tekintélyelvűség az új értékrend kárára. Sajnos, az irányított sajtó megint ennek szolgálatába lépett.
   
    (Ihaj-tyuhaj) A belgrádi független újságírók egyesülete tiltakozik Kostunica és a Szerbiai Demokrata Párt méltánytalan minősítései ellen. A nyomásgyakorlás megengedhetetlen módszereiről van szó. Vajdaságban úgy látszik, ilyen esetekről szó sincs. Ezen a tájon csak született demokraták teremnek. A vajdasági magyar sajtómunkások között szintén csend honol, tudomásul veszem, hogy nyomásgyakorlásról szó sincs. Dicsekszenek is ezzel. Ebből szükségszerűen következik, hogy még a nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező nyugati országok politikusai is a vajdasági magyar politikusokhoz járhatnának iskolába, hogy megtanulják, mi fán terem a sajtószabadság. Mert ott néha-néha elhangzik egy-egy panasz, de nálunk minden eszményi.
   
    (Búcsú fiatal barátaimtól) Újra áttelepült Magyarországra néhány ismerős fiatalember. Búcsút veszek tőlük, szánakozva nézünk egymásra, még csak nem is panaszkodhatunk, hiszen létezik a kormányban elhelyezkedő pártunk, amelynek a frakcióvezetőjét Cedomir Jovanovicnak hívják. Akik a katonaság elől menekültek, azok sem nem térnek vissza. Alighanem igazuk van, hiszen kisebbségi világunk egyre inkább beszűkül. Eltávozott értelmiségi barátaimra gondolva hozzátenném: szellemileg és politikailag. A katonaság ugyanis már nem zargatja őket, de a szellemi szűklátókörűség, a politikai dölyf zaklatná. Miért térjenek vissza tehát? De azok sem térnek vissza, akik távolból tanácsokat osztogatnak, hogyan maradjunk a szülőföldön. Itt megállhatnánk egy pillanatra, hiszen legalább számukra ez erkölcsi kötelességük lenne. A magyar tagozatok továbbra is karcsúsodnak. Az asszimiláció felgyorsul, rövidesen lesz alkalmunk látni a következményét. Ezek után akad magyar politikus, aki a bársonyszékből elégedetten közli velünk: tudja, hogy mit tesz. Szédületes önbizalom! Móricz Zsigmond dzsentri-hősei jutnak eszembe.
   
    (Pajzán szemrevételezés) Onagy Zoltán: Leevezni a Lókoson. 120 napos antialkoholista napló. Élvezem a világ pajzán szemrevételezését. Aztán megdobban a szívem. Hajnócziról ír 1986-ban: ???Talán addig velünk marad, amíg élnek néhányan, akik ismerték, fontosnak tartják.” Meglehet, hogy csak így illő írni a halálról: a barátok zsebtükrére gondolva. Azokra a barátokra gondolok, akik titokban előveszik zsebtükrüket, amelyben egy másodpercnyi időre megpillantanak bennünket, aztán ők is a saját halálukra, vagyis egy másik tükörre gondolnak.
   
   
 

2003-06-28 19:07:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]