Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Macskák társasága
[ Kolibri Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 26. kedd    Mai névnap(ok): Evelin, Fülöp a - a - a
„Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? (helyszíni p., harmadik kör)
   Végezetül a művésznő átadja a képet a költő(nő)nek, és lelkesen elszavalják a Száz sor magányt. A művésznő és a diákok – felváltva. Én pedig a száraz könyvköltészet magaslatáról indulhatok a mai világ életszagú költészete felé, a Bulgakovba, ahol – és ez már egy másik tudósítás lehetne – hasonló kínos szünetek várnak a tisztes belépőre, nem versek, hanem ízléstelen-ízléses beköpések között. Véletlen volna, hogy ez a két rendezvény egy napra került, szinte ugyanarra az órára? És az is véletlen, hogy a két kör tagjai még véletlen sem térnek be az ellenfél utcájába?


   Variációk mosolyszünetre
   
   
   
száz év vagány
   
száz sor magány
   
száz vagány év
   
százegy kiskutya
   
   
   Megnyitja kapuit az Irodalmi Kávéház. A Brassai Napok kertén belül, az első feketét máj. 19-én 15-órától kortyolhatjuk el, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum 38-as termében. Itt kerül sor a Beszélgessünk a versről című találkozóra, melynek mottója: „Játszótársam mondd akarsz-e lenni?” Akinek kedve van, Egyed Emese és Károlyi Zöld Gyöngyi meghívottakkal, na meg magával a verssel játszadozhat el.
   
   Nos, valahogy így hangzott a beharangozás. Figyelemre méltó a mottó, aminek sejtésem szerint valami köze csak kell legyen az illető rendezvényhez, ugye játék a versekkel, a meghívottakkal, talán magával Egyed Emesével (!?) is, hát ezek azok a dolgok, amiknek semmi közük nincs az irodalmi kávéházhoz. Kávé viszont volt, finom, sőt sütemény is mellé.
   
   Bevezetőként Fülöp Éva, a nagy múltú iskola magyartanárnője elmondta, hogy mindazok, akik részt szeretnének venni a beszélgetésen (minek témája a vers), és a megadott mottó égisze alatt „játszadoznának”, foglaljanak helyet a félkörben, mert ez kerekasztal-beszélgetés akar lenni. A kör másik oldalán, ahol már nem voltak asztalok, az iskola tanárai foglaltak helyet, mindazok, akik a későbbiekben valóban hozzászóltak. A kevésbé beavatott tanárok a hátsó sorba kerültek, a fal mellé.
   
   Tehát felállt a két csapat, néhány diák és a tanárok, a bejárattal szemben pedig Egyed Emese, a BBTE magyar bölcsészkarának tanszékvezetője, mellette Károlyi Zöld Gyöngyi művésznő. És kezdődhetne a játszadozás. A játékszabály szerint minden diák el kellett mondja kedvenc versét, valamint pár mondatban azt, hogy miért ezt a verset választotta. Vagy mondhatott bármit a verssel kapcsolatban.
   
   Indul a felolvasás. Egyed Emese: Akkor. Én azért választottam ezt a verset, mert ez a vers, reményt, hitet sugároz, és ezt hozta ez a vers az én életembe is. Csend. Tudjátok, van a római Szent Péter bazilikában egy Piéta szobor, azt aki képen nézi, annak talán nem, de nekem megadatott az a lehetőség, hogy láthassam, elképesztő erővel sugározza az ember fele a reményt. De ugyanakkor valami szomorúság is van benne. Szinte hihetetlen, hogy az a szép arcú fiatal Mária, Jézus anyja idősebb, mint 33 éves. Van egy nagyon jó szobrász Kolozsváron – mondja egy öreg tanár, az első sor ugye – : Kós András, aki elment Rómába, és természetesen megnézte ezt a Piétát is, de a várt nagy hatás nem következett be. Hisz ez egy szobor, mint bármely másik, ez is csak egy szobor. De aztán minden nap kiment Michelangelo Piétájához, és amikor az elutazása napján utoljára is odament, akkor bizony földbe gyökerezett a lába. És csak állt, állt, és bár tudta, hogy sietnie kell, nem tudott elmozdulni a gyermekét tartó anya elől. Igeeen.
   
   Mesélés után az első sor ismét hallgatásba burkolózik. Igen: cseeend. Nos akkor én is felolvasom a kedvenc versemet – szólal meg a második diák. Egyed Emese: Szemre. Egymás után ismétlődik: „ne hagyj el engem mégse”, még egy szakasz, „ne hagyj el engem mégse”. Mindenkinek van az életben egy nagy bánata. Főleg ebben a korban, amikor szerelmi csalódásra szerelmi csalódás következik, és én egy ilyen csalódás után fedeztem fel ezt a verset, melynek hatására megenyhült bennem a fájdalom.
   A diákok, mint mindenki ebben a korban, meglehetősen el voltak foglalva a maguk kis szerelmi és más ügyeikkel. A felolvasáshoz toldott pár félszeg szóban mintha valami bátorítást vártak volna, a maguk szintjén hozzászólást a problémáikhoz: persze, kislányom, az csak természetes, a szerelemmel jár. Vagy: hát hogyne, ilyen a szerelem, vagy a barátság. De az egyik oldalon félve elmondott szavak nem igazán találtak visszhangra a másik oldalról.
   
   Ez alól csak a másodikként elhangzott Egyed Emese-vers után következő kiegészítés kivétel, amikor a költő elmondja, hogy bizony e vers esetében nem nélkülözheti az ember a körülmények ismeretét. Kiderül, hogy a költő egyik barátja nagy műtét előtt állt, és a megrémült barátok, valamint önmaga bátorítására született a vers, hogy a remény senkit ne hagyjon el.
   A hétfő délutáni irodalmi masina olajozatlan, fogaskerekei nehezen forognak, a nyikorgásnak kínos nagy hallgatások felelnek meg, s amikor végre beindul a gépezet, az Anna örök sorait halhatjuk. Természetesen ez is egy újabb szerelmi csalódáson kellett átsegítse a felolvasót. Ezen a ponton már többen bekapcsolódnak, osztván a véleményt, hogy: igen, ha nem is felejteni ugye, mert „Benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben…”, de legalább feldolgozni segít a tudat, hogy mással is megesik az ilyen.
   
   Az ám, csakhogy olvastam én egy kéziratmásolatot, amelyben az utolsó szó, nem „Ámen”, hanem mi, na mi? Hát „Anna”. És akkor beindult a vita, hogy vajon melyik is a jobb, egyáltalán lehet-e valamelyik jobb, illetve rosszabb? Az Ámentől befejezettebb lesz a dolog, mert belenyugszik az ember, „úgy legyen”, ha Isten is úgy akarja. Mások szerint az Anna a befejezettebb változat, mert így biztos, hogy Annának szól az egész, ha pedig nincs ott az ő neve, akkor bárkire gondolhatott a költő. Végül abban állapodnak meg a felszólalók, hogy mindkét változat jó, mert bizonyos szempontból az Anna és az Ámen egyenértékű.
   
   Az is felmerül, hogy a verset mindenki a maga módján értelmezheti. A gond a blöffökkel van, ilyen az érettségi tételek elemzése, amire pár sablont ráhúztak, és annak nem lehet ellentmondani. A következő diák Mécs László: A királyfi három bánata című versét olvassa fel, választását azzal magyarázva, hogy bizony manapság nagyon sok olyan ember van, aki elhanyagolja a szüleit, és nem tiszteli eléggé az édesanyját. Pedig ha valakinek kijár a tisztelet, akkor az minden bizonnyal az anya.
   Az anyák merészségének a dicsérete azonban itt abbamaradt, mivel a tanári kar a költőre tereli a szót. Első sor elképedve mondogatja, hogy bizony Mécs László nem tartozik az irodalmi kánonba, és miként lehetséges, hogy egy középiskolás diák ilyen versekkel (költőkkel) találkozik?! Mikor a tananyagban sincs benne!!! A vallatásra kiderült, hogy a fiatalember egy katolikus anyák napi előadáson hallotta a verset. Ezek a versek olyanok – véli Egyed Emese –, mint valamikor Gellért Sándor versei voltak, aki iskoláról iskolára járva szavalta verseit. A saját előadásában nagyon megragadó alkotások voltak, de leírva sokkal gyengébbek. Mécs László pap volt, aki hosszú fehér reverendájában megkapó jelenség volt, de ha húznánk egy választóvonalat, bizony nem lépne át rajta, nem kerülne az első sorba, csak a másodikba. Vásároltam antikváriumban olyan Mécs László kötetet – folytatja –, amelyet saját barátjának dedikált. Ezeket a verseket kötetben jó olvasni, nem mint önálló alkotások.
   
   És akkor erre a sok sértésre, ami rázúdult Mécs László költészetére, az első sor egyik deres hajú résztvevője elmeséli saját első találkozását a költészettel. Úgy történt, hogy egy előadás volt az iskolás gyerekek számára. Itt Mécs László is megjelent, a már említett fehér reverendában. Amikor fellépett a színpadra, a türelmetlen gyereksereg egyből elnémult, és a szavalás után is csak soká jutott szóhoz. És Mécs Lászlónak igenis ragyogóan megírt versei, mély gondolatai vannak. Akkor, amikor minden vers arról szólt, hogy „zúg a traktor, szánt az eke”, bizony nagy dolog volt, hogy akadt, aki más jellegű verseket mert írni. És az, hogy én holmi sorokkal és centikkel mérjek költőket... már bocsánatot kérek...
   
   Rövid és kínos szabadkozás az előző felszólaló részéről: de én igazán nem úgy gondoltam stb., utána a már megszokott csend, majd Moldován Vilmos verse hangzik el. A hozzá fűzött magyarázatok mintha a régi magyaróráinkra varázsoltak volna vissza, lelkizések hosszú sorát idézték fel. Ebben a környezetben minden vers és próza az emberi értékek feltárását akarja szolgálni: gyerekek, a szeretet, az emberi értékek, ismerjük meg egymást, becsüljük meg egymást (óriási ásítás a hátsó sorból), ne ítéljünk a látszat alapján, stb.
   
   A mély hallgatás-szünetet már nem is említem, mert utána jön, aminek jönnie kell. Petőfi: Nem ver meg engem az Isten. A játékszabályok szerint a diák elmondja érveit, miért ezt a verset választotta felolvasásra. A költő gondolatai közel állnak hozzám. Ez az én korom problémája. Azt hiszem, nincs is annál szebb, amikor egy szerelem újjászületik –így a diáklány. És akkor elég az érzelgésből, váltsunk témát, a vers ritmusa kétosztatú, magyarosnak tűnő versforma, hasonló megoldást használt Mikes Kelemen is a törökországi leveleiben.
   
   Minden átmenet nélkül következik József Attila. Négykézláb másztam. És az érvrendszer: Azért választottam ezt a verset, mert számomra az utolsó sorokból valami remény csendül ki. És milyen megdöbbentő katasztrófák vannak egyes emberek életében, és József Attila is milyen magányos volt, és mégis ott van a remény. Újabb vita kerekedik: hogy-hogy remény?! A tankönyv azt írja, hogy ez a költő egyik legpesszimistább verse! Hát igen, József Attila mindig meghagyta a választás lehetőségét. Itt van a híres hexametere. Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis. Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is. Már csak az a kérdés, hogy önmagáról írta-e, vagy csak írt egy verset.
   
   Az utolsó diák szintén József Attilát olvas fel, mint mondta azért, mert megkapó az, ahogyan nyomorú sorsa ellenére játékos kedvvel beszél a dolgairól. Példa erre az elhangzott vers: Születésnapomra, nem mindenki tud ilyen iróniával beszélni élete kudarcairól. Hát igen, nagy erény a megbocsátás. A hozzáfűzött véleménygondolatok hosszú elhallgatását az esemény felvezetője, Fülöp Éva szakítja félbe, felkérve Egyed Emesét, hogy olvassa fel ő is a maga kedvenc versét. „Nem a kedvenc versemet hoztam, hanem a tegnapi versem van itt velem” –mondja a megszólított. Ennek a versnek van egy csapata, és jár hozzá egy használati utasítás. Azaz Briszilisz, trójai polgár mesél el egy egész versciklust, ő maga az ostrom alatt idegen népeknél raboskodik.
   
   Károlyi Zöld Gyöngyi kap szót. Kiderül, hogy a terem egyik asztalán egy grafikája is ott vár a maga szerepére. Ez a grafika Egyed Emese Száz sor magány című versét illusztrálja. Elmondja a történetet is, miszerint élete egyik nagy bánatában talált rá az említett versre, és akárcsak a diákok esetében, őt is a költészet segítette ki a holtpontról. A további beszéd egy újabb irányba kezd elhajlani, ettől még jobban szétesik a dolog. Ugyanis: minden reggel kávézás mellett a Bibliát olvasom, és hogy-hogy nem, ma reggel Szent Pál apostol első korinthusiakhoz írott leveléhez nyílott ki. A szeretet dicséretéhez. Mennyire előrevetítette ez a mai nap hangulatát! Főleg utolsó három szava: „Hit, remény szeretet.”
   
   Végezetül a művésznő átadja a képet a költő(nő)nek, és lelkesen elszavalják a Száz sor magányt. A művésznő és a diákok – felváltva. Én pedig a száraz könyvköltészet magaslatáról indulhatok a mai világ életszagú költészete felé, a Bulgakovba, ahol – és ez már egy másik tudósítás lehetne – hasonló kínos szünetek várnak a tisztes belépőre, nem versek, hanem ízléstelen-ízléses beköpések között. Véletlen volna, hogy ez a két rendezvény egy napra került, szinte ugyanarra az órára? És az is véletlen, hogy a két kör tagjai még véletlen sem térnek be az ellenfél utcájába?
   

[ An Ku ] 2003-05-22 10:41:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]