 |
Dátum: 2021. január 25. hétfő Mai névnap(ok): Pál |
a - a
- a |
|
|
Kávéházak, kocsmák - KORUNK - 2003. MÁJUS |
|
|
|
|
A szeget igen. Azt látta. A fában, a háta mögött. Nagy diófa volt. Fejmagasságban a szeg. És rajta a kabát. Ahogy Fodor annak idején felakasztotta. Bejött, beverte a szeget a fába, és felakasztotta gyűrött, barna ballonkabátját. Ahá, tehát itt van. Pillantása a korsóra esett. És ha ő itt van, akkor a többiek is. Hallotta, amint a korsók egymásnak koccannak. Elvigyorodott. Megragadta a korsót és a magasba emelte. Eszébe jutott. Minden megvan…
|
|
|
|
|
|
|
|
PAPP ATTILA ZSOLT • Atlantisz Café (vers)
SALY NOÉMI • Képmás, más kép, másképp a kávéházról
MÓZES ATTILA • Kocsmák, micsoda kocsmák!
ONAGY ZOLTÁN • A kocsis a bakon morog...
LÁNG GUSZTÁV • Söröző(k) a Piros Madárhoz
KÁNTOR LAJOS • A pincér füle
GYARMATI ZSOLT • Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron
Kocsma a magasban (interjú Lőrincz Gyulával, kérdezett Szántai János)
Több mint kocsma: Bulgakov (interjú Orbán János Dénessel, kérdezett Szabó Géza)
ZEKE GYULA • Bécs és Budapest
KARÁCSONYI ZSOLT • Ami fent van, az van lent is
VASS TIBOR • Testkultúra (vers)
ZELEI MIKLÓS • Tamás bácsi? (próza)
MÓRA ZOLTÁN • Café Rolling Rock, Bartók Béla út, Budapest
GERGELY TAMÁS • Café Perforál
Szemelvények a Café Stockholm–Torontóhoz
BALLA D. KÁROLY • UngParty NetCafé
TOLL
CSAPODY MIKLÓS • A sirálybőr-cipő
LÁSZLÓFFY ALADÁR • A „Cola”
PALÁDI ZSOLT • Kiskapitalista kalauz
TÁJOLÓ
FÜZI LÁSZLÓ • Maszkok, terek...
MŰ ÉS VILÁGA
BOROS ENIKŐ • A Sinistra körzet motívumhálója
SZÁNTAI JÁNOS • Kitano csendjei. És tébolydái (Filmszem)
KORUNK KÁVÉHÁZ
Kávéház-kultúra
TÉKA
VISKY ANDRÁS • Test, forma, transz-forma (Exercitia spiritualia)
FODOR DÓRA • Dialógus 18. századi szövegekkel
LÁSZLÓ LÓRÁNT • Benkő Samu: Alkalmak és szavak
LÁSZLÓ NOÉMI • Kék szemű könyv
Olvasószolgálat
KÉP
KÖNCZEY ELEMÉR (régi fotók felhasználásával)
|
1. Kávéház
Ott ült. Az egyik sarokasztalnál. Ahonnan ráláthatott. A tér. A történésre. Magának sem merte bevallani. Szórakozottan forgatta ujjai közt az étlapot. Vagy vendégkönyv volt? Betéve tudta persze. De valamit tennie kellett. A pincér ide-oda keringett a teremben. Nagy, fehér lepke. Az ő asztala kívül esett a körön. A lepke elért egy bizonyos pontig, aztán mintha ablaküvegnek csapódott volna, megtántorodott, és szédülten folytatta keringését. Belül.
Várt valakire. De persze nem merte bevallani. Önmagának sem. A vendégeket nézte. Szanaszét ültek. Golyók egy biliárdasztalon. Az öreg szerkesztő. Előtte kávé. Fekete. Tej, cukor nélkül. Ennyi maradt. Paksaméta sehol. Kovács bácsi. A hírlapíró. Arcok. Fejek. Színes golyók. Párosak és páratlanok. Az ajtó fele pillantott. Nem vágta be senki. A huzat sem. És a pincér. Már nem volt lepke. Biliárdgolyó volt. A fehér. Sorra kiütötte a fejeket. Sorban begurultak a lyukakba. Valamilyen lyukba. A szerkesztő. Kovács bácsi. A hírlapíró. Mind. És akkor felé indult. És nem volt tér. Történet sem. Ott ült. A téren. Várt valamire. De persze nem merte bevallani magának sem. Hogy mire.
2. Kocsma
Üres volt. Tátongó, foghíjas száj a délutánban. Nem akart betérni. Dolga volt. És mégis. Csak benézek, gondolta. Nem is gondolta. Csak éppen eszébe jutott. Kintről be, azaz. Már ült. Előtte korsó sör. Nem tudta, hogy került oda. Valahogy nem jutott eszébe. Persze az is lehet, hogy eleve bent volt. El se ment. Hopp. Megvan. Nem a sör. Ő maga. Nagyot húzott a korsóból. Igen, ez az eleve-ott-levés. A sört azonban továbbra sem értette. A pincért nem látta. Sőt. Senkit sem látott.
A szeget igen. Azt látta. A fában, a háta mögött. Nagy diófa volt. Fejmagasságban a szeg. És rajta a kabát. Ahogy Fodor annak idején felakasztotta. Bejött, beverte a szeget a fába, és felakasztotta gyűrött, barna ballonkabátját. Ahá, tehát itt van. Pillantása a korsóra esett. És ha ő itt van, akkor a többiek is. Hallotta, amint a korsók egymásnak koccannak. Elvigyorodott. Megragadta a korsót és a magasba emelte. Eszébe jutott. Minden megvan…
Sz. J.
|
|
|
|
illusztrációk: KÖNCZEY ELEMÉR
|
|
- (régi fotók felhasználásával)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Szakonyi Károlynak
|
|
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
|
[ Archívum ]
|
|
|
|