Korunk – május

PAPP ATTILA ZSOLT • Atlantisz Café (vers)    SALY NOÉMI • Képmás, más kép, másképp a kávéházról    MÓZES ATTILA • Kocsmák, micsoda kocsmák!    ONAGY ZOLTÁN • A kocsis a bakon morog...    LÁNG GUSZTÁV • Söröző(k) a Piros Madárhoz    KÁNTOR LAJOS • A pincér füle    GYARMATI ZSOLT • Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron    Kocsma a magasban (interjú Lőrincz Gyulával, kérdezett Szántai János)    Több mint kocsma: Bulgakov (interjú Orbán János Dénessel, kérdezett Szabó Géza)    ZEKE GYULA • Bécs és Budapest    KARÁCSONYI ZSOLT • Ami fent van, az van lent is    VASS TIBOR • Testkultúra (vers)    ZELEI MIKLÓS • Tamás bácsi? (próza)    MÓRA ZOLTÁN • Café Rolling Rock, Bartók Béla út, Budapest    GERGELY TAMÁS • Café Perforál    Szemelvények a Café Stockholm–Torontóhoz    BALLA D. KÁROLY • UngParty NetCafé        TOLL        CSAPODY MIKLÓS • A sirálybőr-cipő    LÁSZLÓFFY ALADÁR • A „Cola”    PALÁDI ZSOLT • Kiskapitalista kalauz        TÁJOLÓ        FÜZI LÁSZLÓ • Maszkok, terek...        MŰ ÉS VILÁGA        BOROS ENIKŐ • A Sinistra körzet motívumhálója    SZÁNTAI JÁNOS • Kitano csendjei. És tébolydái (Filmszem)        KORUNK KÁVÉHÁZ        Kávéház-kultúra        TÉKA        VISKY ANDRÁS • Test, forma, transz-forma (Exercitia spiritualia)    FODOR DÓRA • Dialógus 18. századi szövegekkel    LÁSZLÓ LÓRÁNT • Benkő Samu: Alkalmak és szavak    LÁSZLÓ NOÉMI • Kék szemű könyv    Olvasószolgálat        KÉP        KÖNCZEY ELEMÉR (régi fotók felhasználásával)

1. Kávéház        Ott ült. Az egyik sarokasztalnál. Ahonnan ráláthatott. A tér. A történésre. Magának sem merte bevallani. Szórakozottan forgatta ujjai közt az étlapot. Vagy vendégkönyv volt? Betéve tudta persze. De valamit tennie kellett. A pincér ide-oda keringett a teremben. Nagy, fehér lepke. Az ő asztala kívül esett a körön. A lepke elért egy bizonyos pontig, aztán mintha ablaküvegnek csapódott volna, megtántorodott, és szédülten folytatta keringését. Belül.    Várt valakire. De persze nem merte bevallani. Önmagának sem. A vendégeket nézte. Szanaszét ültek. Golyók egy biliárdasztalon. Az öreg szerkesztő. Előtte kávé. Fekete. Tej, cukor nélkül. Ennyi maradt. Paksaméta sehol. Kovács bácsi. A hírlapíró. Arcok. Fejek. Színes golyók. Párosak és páratlanok. Az ajtó fele pillantott. Nem vágta be senki. A huzat sem. És a pincér. Már nem volt lepke. Biliárdgolyó volt. A fehér. Sorra kiütötte a fejeket. Sorban begurultak a lyukakba. Valamilyen lyukba. A szerkesztő. Kovács bácsi. A hírlapíró. Mind. És akkor felé indult. És nem volt tér. Történet sem. Ott ült. A téren. Várt valamire. De persze nem merte bevallani magának sem. Hogy mire.        2. Kocsma        Üres volt. Tátongó, foghíjas száj a délutánban. Nem akart betérni. Dolga volt. És mégis. Csak benézek, gondolta. Nem is gondolta. Csak éppen eszébe jutott. Kintről be, azaz. Már ült. Előtte korsó sör. Nem tudta, hogy került oda. Valahogy nem jutott eszébe. Persze az is lehet, hogy eleve bent volt. El se ment. Hopp. Megvan. Nem a sör. Ő maga. Nagyot húzott a korsóból. Igen, ez az eleve-ott-levés. A sört azonban továbbra sem értette. A pincért nem látta. Sőt. Senkit sem látott.    A szeget igen. Azt látta. A fában, a háta mögött. Nagy diófa volt. Fejmagasságban a szeg. És rajta a kabát. Ahogy Fodor annak idején felakasztotta. Bejött, beverte a szeget a fába, és felakasztotta gyűrött, barna ballonkabátját. Ahá, tehát itt van. Pillantása a korsóra esett. És ha ő itt van, akkor a többiek is. Hallotta, amint a korsók egymásnak koccannak. Elvigyorodott. Megragadta a korsót és a magasba emelte. Eszébe jutott. Minden megvan…         Sz. J.

illusztrációk: KÖNCZEY ELEMÉR		- (régi fotók felhasználásával)