Tézis, szintézis

Heló, rég nem jártam erre. visszatérve egy korábbi témára, én ugyan elmeséltem sokszor miért tartom rossz ötletnek az iraki háborút, de most mégis azon gondolkozom, nem kéne e elnézést kérem az olvasóimtól: hiszen azért az mégis csak tény, hogy egy rendkívül kegyetlen diktátortól szabadultak meg az irakiak és sokan örülnek ennek...        Most elkezdhetném, hogy de biztos csak a szabad rablásnak örülnek, meg hogy majd meglátjuk, biztos rosszabb lesz és úgyse lesz demokrácia stb...de csak azért mert nem értek egyet az amcsi kormánnyal (ki vagyok én, hogy egyetértsek bármilyen kormánnyal..) szóval azért becsüljem le azoknak az embereknek az örömét, akiket végre nem fenyeget a halálbrigád, hogy kitépik a nyelvét, fülét stb-jét...        na mindegy, csak úgy magamban beszélek. Szerintem szabad tévedni. Kritizálni könnyű az amerikai neokonzervatívokat (máshol meg is teszem), de szerintem azért a saját igazság-érzetemnek tartozom azzal, hogy észrevegyem, ha esetleg tévedtem. Végülis a rendőröket nem szeretem, de ha egy családkínzó banditát elfognak egy kocsmai verekedésben a rendőrök, akkor gratulálhatok nekik, mielőtt visszamegyek az íróasztalhoz és tovább írok vagy dumálok arról, hogy általában milyen helytelen, ha a rendőrség kocsmai verekedésekbe avatkozik, mert pszichológusokkal kell az ilyesmit kezelni. Van valami ezzel a blog-net stílussal, hogy mindenki kinyilatkoztat (én is), mert abba nőttünk fel, hogy a nyilvános beszéd, az újságba írás az valahogy "az igazság” kijelentése... (Illetve ha szovjetista állami sajtó vett körül, amit nem is nyitottunk ki, akkor az avantgarde nagyságok kezdtek kinyilatkozni, tegnap a Halász-Színházban Molnár-Gergely nosztalgia show-ban kutyaálarcban konferálva döbbentem meg, hogy a rendszerellenes paródia (amúgy szuper merész és intelligens) prófétái is mennyire beleestek ebbe a kinyilatkoztatási csapdába...        Szeretnék inkább kétoldali lenni és megérteni mindkét fél érveit.    Hogy konkrétan mire gondolok, például arra, hogy szabad különbségeket tenni a fundamentalista keresztények és a fundamentalista muszlimok közt. Fundi keresztényeknek csak töredék ezreléke gyilkol (pl. egy tucatnyian abortusz-orvosokat) és a többség - pár millió - ezt túlzásnak tartja és elítéli. A fundi muszlimok is csak egy töredék: de a muszlimok egymilliárdjában ez a töredék is több százezer gyilkolásra trenírozott kamaszt jelent és a többség alig mer szólni, mert ha kifejezi kételyeit kitörik a fogát, levágják a fülét stb...        Ez az egyik, az arányok kérdése.    A másik, szerintem ide tartozik (hogy árnyaltabban akarom látni ezt a háború kérdést és ezért a gyereknevelés minőségét - apahiányos tekintélyelvű macsók szemben a békésebb neveléssel - fel szoktam hozni, de ezt most zárójelben hagyom), szóval a másik kérdés, ami felmerül, az az, hogy bele szabad szerintem gondolni, hogy hatékony-e a liberális vélemény-nyilvánítás, ami egyszerűen lehülyézi az istenhívőket és provokatívan a nemi szabadosság vagy a kábszer-szabadság mellett foglal elvből állást. Holott az „ellenoldal” belső sérülései miatt fél ezektől.        Tehát a „gonoszok" (nácik és fundi terroristák például, akik azért egyénenként többnyire naívak és jóindulatúak is részben) nem szorcsiból gonoszok, hanem tényleg félnek a szextől meg az extázis őrületétől...(épp mert nincsenek olyan képességeik, amelyekkel - a túlzó szigoron és büntetés mánián túl- fel tudnának lépni saját maguk ijesztő vágyai ellen.) (Következésképp ha szidják őket, bekeményítenek és pszichológiailag finomabb módszerekkel kéne esetleg feléjük fordulni, hogyha tényleg veszélyesnek tartjuk agresszív késztetéseiket, amelyekből jobboldali pártok tüntető körei és - másrészt - a háborúk is lesznek.)    Azt gondolom, hogy ha újság-szinten nem is lehet ilyesmit átgondolni (én nem tudok, vagy ha próbálom túl bonyolult lesz és kihúzatják a felét, mert a piac törvényei miatt a közhelyszinten kel maradni) így blog-szinten szerintem megpróbálhatnánk néha a saját túlzásainkat is megvizsgálni, mennyiben vagyunk felelősek egy-egy rossz országos vagy világbeli helyzetért vagy annak vitának ellaposodásáért.        Azt feltételezem most a tisztánlátás érdekében, hogy létezik becsületes mérsékelt konzervatív álláspont, amelyik minimalizálni akarja az erőszakot és a büntetést, de azt gondolja, hogy mindannyian csak emberek vagyunk, és ezért a nem belső, nem-egyéni erők összességét akár hagyományos költői szóval "istennek" (sorsnak) nevezve, olyan következtetésekre is lehet jutni, hogy a vallás az nem csak a szélsőséges fundik harag-mániájáról szól, hanem inspirálhat egy helyzetben annak felismerésére, hogy mi az amiben nekem, az egomnak nincs hatalma.... Viszont, ha a fenti két kérdést - csak a gondolat kísérlet kedvéért - úgy döntjük el, hogy igen, az arab fundamentalizmus (szemben a keresztényekével) bonyolult történelmi és pszichológiai okokból extrém veszélyt jelent, amire - akár tévesnek tűnően, de az egyszerű emberekre hatásosan, akár mellesleg éppen "istenre" hivatkozva - a válasz egy mérsékelt és kár-minimalizáló katonai akció (mint az iraki). (E hipotézisben a binladeni hivatkozás „istenre” Allah-ra szintén csak egy lelki segítség arra, hogy fókuszáljanak, tehát egy beszédmód – ezzel kikerüljük a filozófiai vitát –mert persze nincs két isten stb - és maradunk a politikánál. De ha egy csoportlélektani csapdába vannak a muszlimok – csalódottak, hogy nem ők találták fel a nyugati fejlődést – akkor ugye hiába hivatkoznak Allah-ra, a keresztények istene győz /már megint/… )        Ez esetben viszont tévedés volt , amikor a francia-német nagyhatalmi törekvéseket észre nem véve, elragadtatva magamat az amerika-ellenességtől, mostanáig háború ellenes cikkeket írtam (bár csak egy jelent meg a Népszavában). na mindegy, nem akarok túlzásokba esni, csak próbálom megérteni, mit nem mértem föl jól, arányosan, valósághűen. (Mivel az eredeti szakterületem a vallástörténet és ennek vagyok az oktatója egy főiskolán, az érveim erre fókuszálnak. Az is világos, hogy a nagyhatalmi érdekek is rosszul látszanak a napi újságírás szintjén és az is rosszul látszik, hogy milyen aránytalanul nagy hatalom az USA s ezt nem lehet jókívánságokkal kezelni: de jó lenne, ha mindig morálisan tökéletes döntést hoznának...természetes, hogy az érdekeiket követik. Azt kell megnézni itt a periférián, hogy nekünk hoz-e valamit a konyhára (saját érdekünk-e) szembeszállni ezzel, abban az esetben, ha van jó is abban, ha ők intézik a világ ügyeit (és nem a háborús traumából nem kilábalt nagy-Német-Franciország /azaz Európa/ vagy pláne a folyamatosan háborús ill, ld. kommunizmus, polgárháborús , pszichózisban lévő Kína-Orszország ntézi a kisebb – velük illegálisan kereskedő – diktátorok ügyeit....        Tehát ilyenek jutnak eszembe, de nem hasznos nekem ugrani és széttépni, mert ezek a gondolatok nélkülem is léteznek (és többnyire nem ennyire reflektíven, vagyis nem ennyire tépelődő módban)...Magam sem vagyok biztos ezekben a kérdésekben és ezt a naplót magánbeszélgetésként kezelem, csak kihangosítok egy belső vitát...Én valóban le akarok kanyarodni arról a főútról, ahol minden kétely és ellenvélemény rögtön megbélyegződik és kirekesztődik és a gonosz ügynöke leszek...miért is olyan evidens, hogy egy nagyhatalomnak (amelyet valódi másik nagy hatalmak keményen sakkban tartanak azért, mert igenis volt hatása az Eu-Kina-Russzki féknek, nem beszélve az arab fundi kihívásról, ami a mostani padló ellenére szellemileg sajnos vagy sem, de nagy hatalom...) szóval, hogy nem szabad nagy hatalomként viselkedni? Bocs hogy nem tudok a topicra rámenni, hogy IKEA, nem vagyok fizetőképes fogyasztó, lévén két gyerekkel munkanélküli.        Összefoglalva: a háború nem jó dolog, jó, hogy ellene beszéltünk - de ha mégis sikerült, és nem háború lett, hanem rendőri fellépés egy szörnyeteg ellen, akkor nem kéne bevallani, hogy tévedtünk a részletek megítélésben?