Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Lélekvesztő
[ Kolibri Pince ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla a - a - a
Ármostól X. költő legendás falloszáig (helyszíni p., 3. etap)
   (MINŐSÉG VAGY MENNYISÉG? MAGOSSÁG!) Aki azt hiszi, hogy Bréda könnyen megilletődik, és elakad a szava, téved. A fehér király méltóságával, elegánsan védi ki a fekete gyalog támadását: „Ármos túlméretezett ember, tehát én egy túlméretezett vitaindítót írtam.” A mi korunk furcsa évjáratokat termel ki – folytatja –: a neotranszközép fiatal költőtitánjai fizikai, darabos, földi valóságukban is titánokra emlékeztetnek. Magasak. Fried tanár úr mondta valamikor, hogy a mai magyar költők közül Kara a legnagyobb (mármint méreteit tekintve). OJD követeli, hogy álljon fel a két óriás, Karácsonyi Zsolt és Ármos Lóránd. A vita ott helyben eldől: Kara második helyre csúszik vissza (ezzel egyidőben Ármos hivatalosan és értelemszerűen is „felcsinálódik” – költővé).


   
   Költőóriások között
   
   (MAGYARÁZ) Emberfia töredelmesen beismeri, hogy fogalma sincs, mikor volt a legutóbbi Bretter Köri ülés-gyűlés (egymás torkának esés?) Kolozsváron, a Bulgakov pincéjében, és mentségére, a sok-sok napos késésre – ha úgy tetszik: nonprofizmusra – csak annyit tud kinyögni, hogy ugyebár Húsvét, vonatozás Csíkország valamint a félvilág között, lapzárta máshol, világvége helyben, azonnal, törik-szakad minden, és máris visszakanyarodhatnánk Karához, aki bejelenti nagy óvatosan, hogy a mai est kivételes lesz, már csak azért is, mert igazi vitaindítót fog hallani a nagyérdemű pincepublikum. Elkövetője Bréda Ferenc leend. Mester kissé száraz nekilendülést produkál, a Bretter régi hagyományaira hivatkozik, legyen hát jegyzőkönyv, jelenléti ív, tudjuk meg, ki milyen egyetemről származik, ki hol dolgozik, kik azok, akik másnap lekörözik az interneten a témát (huh, szíven ütött, később nevemre is utaznak egyesek, mitesondjak, baromira fontos lettem). Bréda kritikai élű nyetes tzutzokról beszél, rögtön hozzátéve finom-ravasz mosolyával, hogy ez nem baj. (Ha nem így tálalta volna, talán lustaságra hivatkozva ezt a Brettert ügyesen mellőzném, elfelejteném, de a szintefelkérést kicsoda hagyná ki?! Nem illik.)
   
   (RIZSA NÉLKÜL) Ez az est legyen olyan, mint a nagykönyvben, ne húzzátok a szájatokat, ezt én vezényelem le, Bréda Ferenc. Nem improvizálunk, a vitaindítót ezentúl le kell írni, a felolvasás sokkal tisztább dolog, mint a rögtönzés. Ha a szerző, a kötet nélküli fickó (vagy fickina) nagyon erős egyéniség, akkor közbeszólhat, egyébként a forgatókönyv szerint csak felolvassa műveit, majd a rendezvény végén alaposan kihasználhatja az utolsó szó jogát. Aktuális ifjútitánunkról (aki szó szerint is óriási, de erről később a közönség is meggyőződik) Bréda annyit árul el, hogy rég közöl, de a Bretter „az első komolyabb estje”. Szinte beköpöm, hogy Ármos Lóránd neve alatt mintha-mintha már láttam volna valahol egy füzetecskét, ami kiadványnak tűnt, óriási jóindulattal kötetnek is nevezhetnénk, hiszen kiadója, kiadási éve van, és állítólag be is mutatták Temesváron vagy hol. Tehát hősünk nem kezdő (ejnye Bretter-szabályok!), és még kevésbé kötettelen árvapoéta. De idejében befogom pörös szájam, hallgatok óvatosan. Hiszen tudom: Az angyalok visszaütnek.
   
   (MIKRO-MEGA-LITTERATÚRA) Igen, így, módosítás nélkül, ez a vitaindító címe (és alcíme). Ajánlással megfűszerezve, ahogy illik: „Ármos Lórándnak, a Nagy Ármádia nagyérdemű marsallbothordozójának, a Transzközép Légierő Titanic elnevezésű nehézbombázó kötelékében szolgáló kadettnek.” Akinek ez sem elég a bombasztikus kifejezések brédai tárházából, kapkodhatja a fejét a nehézütegek lövedékei elől, értelmezheti (ha tudja) az olyan gyöngyszemeket, hogy „Ármos Lóránd mitikus lény”, ráadásul „történelem-előtti ember”. (A felolvasott versek alapján valamivel szerényebbnek tűnik, ám lelke rajta. Mármint a Brédáé.) Ami a feladattal való hősies küzdelmet illeti, a vitaindítóról az isten sem tudná megmondani, hogy az ördög ügyvédje akar-e lenni, nyálasba próbálja-e oltani a cinikus vigyort, vagy egész egyszerűen: komolyan gondolja-e az egészet. Mindenképp jól hangzik (főleg esthősére nézve!) amit hallanunk megadatott: „Megtisztelő irodalomkritikusi háziföladat, ontológiai, esztétikai és kultúr-»misztikai« ajándék tehát Ármos Lóránd költészetéről, mega-lírájáról írni...” Bréda váratlan gyújtási periódusokat, szokatlan ritmikai szinkopálást, érdekes váltakozásokat vél fölfedezni a zene-szünet-köz játékban, majd lírai V2 bombázókra kapaszkodva a költészeti Égiháború és a Lórándi Apokalipszis (sic!) magasságába emelkedik. Végül (micsoda kedves, prózai gesztus!) kötelező háziolvasmányokat javasol Áromos Lórándhoz „mint témához”. Haladóknak megfelelő Giambattista Vico. (Vagy Szabó Lőrinc... na mivel? Mivel mással?! Lóci óriás lesz.)
   
   (MINDEZ MIÉRT) A nagy patália kiváltó okát akár ide is skribálhatom, hiszen rövid (óriási erény ez manapság!), kopirájt szerzőnél: „Akasztófám volnál, ha / Jobb kezem nem volna, hisz / Csak rám sem nézel édes, / Gömbölyű nyalóka!” (Primavera) „Sok nagy lehetőséget rejt majd az Új Tavasz: / Dolgos, friss napokat, ételt, harmóniát, / Hússzagú szivemen vadrózsák nyilnak ki, / - harcos vér az agyban - / sokasodnak bennem a spermatozoidák.” (Balkán) Egy ilyen hiperpozítiv vitaindító után nem az a kérdés, miért, hanem az: hogyan tovább?! A dolog egyre gyanúsabb, főleg, ha felidézünk egy-egy „régi” Brettert amikor is Bréda szakszerűen szétszedte a túl magasra merészkedő ifjútitánokat. Hátha ez a mostani jómenet nem egyéb, mint zseniális ugratás, a rendezvény zárásaként pedig a Mester egykedvűen fügét mutat szerzőnek, publikumnak, szövegnek és értelmezésnek?! Oké, oké, gondolat elhessegetve, figyelem visszaterelve, feszült várakozás: ki görget egyet a súlyos kavicson, ki lesz az, aki nem hagyja kiszenvedni ezt a rendezvényt?!
   
   (TAPOGATÓZÁS) A vita mindenképp nehezen indul. B. Lóri óvatosan megjegyzi, hogy ő aztán szentül meg van győződve: létezik összefüggés ember és szöveg között. OJD azonnal lekezeli a magas labdát: „Például az ember írja a szöveget.” Az ilyen jópofáskodó, jó hangulatteremtő adok-kapok meccsek oldják a feszest, ám távolról sem ígérnek olyasmit, ami néhány pillanat múlva kibontakozik, méghozzá elemi erővel. Közben játékszabályok betartására kell figyelmeztetni, néhányszor le kell inteni Ármost, aki többek között szoknyákat emleget(ne, ha hagynák), illetve azt, hogy nem kell állandóan ezt az öv alatti világot áhítani-hajszolni. OJD ismét beszúr egyet, ezúttal Bréda felé (a csatlakozási pontokat most mellőzzük, terjedelmi okokra hivatkozva, ugyebár): „Bréda, te csak két pozíciót ismersz!” Ezt kissé finomítva, kissé provokatív kajánkodással a hangjában, a Mester visszaüti a hallgatóság térfelére: „Gondolja-e valaki, hogy fontos Ármos esetében a szexualitás kérdése?”
   
   (MINDENT BELE) Ekkor válik igazán érdekessé (majdnem véres játékot írtam!) a már-már langyosba forduló Bretter Kör. Élő fába is belekötök hangulatban Máté Adél keményen beletalpal, mondván, hogy valóban, valóban: ígéretes tavasz elé nézünk a termés szempontjából, és lehet, hogy Ármos valamikor valamerre kifutja magát költészetice, ám giccsbe is fulladhat a fiatalos nagylendület. OJD veszi a lapot, védi a szerzőt (ha már ő nem szólalhat meg), Máté visszavág, csillagport emleget, sorokat ragad ki az összképből. „Valami ünnepség készül. // Temetés. / Vagy keresztelő.” Na, ez vajon miért volna giccses? – töpreng fennhangon OJD. Amikor az egyszerű halandó már-már azt hinné, ezt a szálat jól elvarrták az érintettek, és hogy a piszkálódást nem lehet folytatni, Máté Adél újabb vesszőparipát kap elő: miért ilyen kevés a vers? Ha több volna, nagyobb volna a rálátás, el tudnánk dönteni, hogy értékes vagy giccs-gyanús blabla.
   
   (NAGYKÖNYV ÉS RECEPT SZERINT) Kevesebb néha többnek tűnik, egyezkednék Máté Adéllal (fotó) így utólag, de inkább Brédát idézem, aki a nagyobb támadási felületet-lehetőséget emlegeti, a szexualitás kérdése, a talán kezdő (?) megfogalmazások kapcsán pedig azt, hogy „(fél)szűzen” nem a Kámaszutra 26. pozíciója szerint csinálja az ember... A vers, témáját tekintve néha azt az érzést keltheti – folytatja Bréda, a „védőügyvéd” –, hogy marhaság, de a banalitásokat úgy kell összeszerelni, hogy az egész végül ne tűnjön banálisnak. Ármos Lóránd jellemét erős szubjektivitás jellemzi, és ezt ki is tudja vetíteni, sajátos az ujjlenyomata. A receptben nincs sok minden, mindössze tojás, cukor, liszt kerül a masszába. Ettünk tésztát, de ez az ötvözet az övé, Ármosé: „Máshol nem olvastam.” (Bréda) Ezen a ponton Sántha Attila is bekapcsolódik a vitába, mondván, hogy kezdő költőinknél általában véres komolykodást lehet tapasztalni. Ezúttal szó sincs erről, ígéretessé teszi az indulást az a finom irónia, ami Ármos költészetét alaposan behálózza.
   
   (LÁTVÁNYOS VÁLTÁS-SOKK) Máté Adél hangnemet vált (megbánta volna hátvédek nélküli hódító vágtáját az „ellenség” területén?!), agyba-főbe kezdi dicsérni Ármost, kiváló tördelést, csodálatos zeneiséget emleget. Csalódottan már-már arra tippelek: kidöglik a rendezvény, mindenki mindenkivel hepi lesz, keresztényi szeretettel egymás nyakába borulunk, boldogan mehetünk haza, de... Jön a hajtűkanyar: ez a költészet tematikájában mégiscsak kifáradt (ráadásul már így, induláskor). Szóval itt van a kutya elásva. Alkalmi kritikusunknak a szexualitás világa feleslegesnek és unalmasnak tűnik. (Lehet, tévedek, de mintha már nem is Ármosra utazna, hanem OJD-re meg Sánthára?!) Szerinte inkább a zeneszünetközt kellene tartsa a szerző, és jóval gondolatibbá kellene formálnia verseit. „A képszerűség nem igazán győz meg. Meg kellene haladni a kávéházi találkozások szintjét.” Na, erre jön egy személyesre vett visszavágás Sántha részéről: „Ezt Pesten tanultad?” Sántha védi, védi az alaposan ostromolt Ármos-várat, Máté Adél pedig egyre jobban belegabalyodik saját érvrendszerébe.
   
   (SÁNTHA) A vers nem kell feltétlenül sokkoljon (nocsak, ezt pont Attila mondja! hosszú ám a letisztulás folyamata), nem kell túlspilezni a dolgokat, elég egy-egy hajlat, ami feldobja a verset. Abban viszont egyetért Máté Adéllal, hogy korai volna fogalmakat gyártani, Bréda tehát melléfog az ármoslórándozással. Kissé Lövéteire, kissé Király Zoltánra emlékeztet, amúgy önmaga, nem koppint. Ami pedig a filozofikusra vett mondanivalót (mint elvárást) illeti: „Egy vers nem kell súlyos legyen. Nem hiszek a vers ilyen intellektuális felfogásában.” Vagyis: a jó versnek nem mély gondolatokat, hanem igenis mély érzelmeket kell kifejeznie. A kérdések kérdése az, hogy miért és kinek akarsz írni. Vannak, akik érzelmeket próbálnak kivetíteni, mások a világmindenség titkait akarják megfejteni. (Ebből a nekiiramodásból viszont kimondatlanul is kiderül, melyik magatartás tűnik szimpatikusabbnak Sántha Attila (fotó) számára.)
   
   (OJD) Kevésbé belemelegedve, de Orbán János Dénes is elmondja a maga védőbeszédét. Néhol szerkesztői-költői kifogásait is megosztja velünk, de ezek apró formai fogások, amelyek a majdani kötet összeállításakor hasznos, megfogadandó tanácsokká válhatnak. Például nem Éhség lenne egy vers címe, hanem Üres laska. És unjuk a városra való hivatkozást, ki kell vágni az ilyen lírai közhelyeket. „A város már kompromittáltabb szó, mint a csillag, az angyal, a csók stb.” Az összkép nála ugyancsak pozitív: a kezdés, a dobbantás nem rossz. Tíz év alatt Sánthával mintegy 800 (!) költő műveit nyálazta át, alkalma volt émelyegni a rózsaszín utcákon elkövetett csókolózásoktól. „Kötekedni viszont lehet.”
   
   (MÁTÉ) Na, erre az egyre nem kell biztatni a kritikust! Olyanokat nyomat, hogy „csak ami a nadrágban van...” de ez enyhe ahhoz képest, hogy röpke egy óra alatt hányszor mondta ki a nagyközönség előtt azt a bizonyos bé betűs csúnyaranda szót. (Már-már OJD-nek és Sánthának kellett volna pirulnia, mivel ők egyszer sem...) Az kellemes kis vagdalkozásnak tűnt, amikor felsóhajtott Máté Adél, hogy „irodalmárok pszichologizálnak”, majd OJD ráborította a vizes lepedőt, mondván, hogy még mindig jobb, mint amikor pszichológusok irodalmizálnak. Szó szót követ, Kara (Bretter-elnökként vagy miacsodaként) hiába próbálkozik békésebb mederbe terelni a vitát, végül Máté Adél már ott tart, hogy túl pozitív volt a vitaindító. (Igaz.) A csel ebben az, hogy Bréda épp kivonult, muris kis csengős bohócot, színes bábut lobogtatva, ajándékot küldendő Párizsba (indul a repülő stb.), akkor tehát várjuk meg, ne támadjuk hátba.
   
   (MINŐSÉG VAGY MENNYISÉG? MAGOSSÁG!) Aki azt hiszi, hogy Bréda könnyen megilletődik, és elakad a szava, téved. A fehér király méltóságával, elegánsan védi ki a fekete gyalog támadását: „Ármos túlméretezett ember, tehát én egy túlméretezett vitaindítót írtam.” A mi korunk furcsa évjáratokat termel ki – folytatja –: a neotranszközép fiatal költőtitánjai fizikai, darabos, földi valóságukban is titánokra emlékeztetnek. Magasak. Fried tanár úr mondta valamikor, hogy a mai magyar költők közül Kara a legnagyobb (mármint méreteit tekintve). OJD követeli, hogy álljon fel a két óriás, Karácsonyi Zsolt és Ármos Lóránd. A vita ott helyben eldől: Kara második helyre csúszik vissza (ezzel egyidőben Ármos hivatalosan és értelemszerűen is „felcsinálódik” – költővé).
   A poénkodás ütemesen folytatódik. Például azzal, hogy aki jóval kisebb költő, annak jóval nagyobb (mármint az a bizonyos paramétere-szerszáma). Érintett nevetve kéri Brédát, hogy ne terítsen ki mindent „hisz itt van G., és holnap a Teraszon olvassuk az egészet!” (Később OJD címet is javasol, ilyen stílusban: Ármostól X. költő legendás falloszáig.
   
   (HANGULAT) Szóval... ez aztán óriási... Bréda szavaival: a modern versben fontos a vessző. (Na hogyne! Csak nem X vesszeje.) Képtelenség volna mindenkit, minden felszólalót külön említeni, mert az olvasó agyonütne (és amúgy is). Az utolsó szó jogán Ármos Lóránd elutasítja az állítólagos KZ-hatást (inkább OJD fogta meg Temesváron), majd igazságtalannak nevezi a „langymeleg délutáni hangulat” vádat, és elhiteti velünk, hogy kegyetlenül várja az igazit. (Sajnos valami finom sértődöttség szűrődik ki szavaiból, képtelen „kívülállóként” lereagálni a kritikai észrevételeket.) OJD megpróbál vidámabb húrokat pendíteni: mi lesz, ha csak nyolc év múlva jön az igazi? Hat hónapot még kibír valahogy az ember, de ha hosszabb időre kell szárazon berendezkedni, akkor „üresjáratként” talán jó volna a jogi és a pszichológiai mellé begyűjteni a katolikus teológiai diplomát is. Máté Adél rezignáltan megállapítja, hogy nem alakult ki igazi vita (na ezt az értelmezze, aki akarja!) mire Sántha besusogja a vadast: „Maradj a vibrátornál.” Bőgésformát is láthatunk, Bréda vigasztalja a hősnőt, kialakulnak az asztaltársaságok, a vita zárt körökben folytatódik.
   Immár csak vitaindítót kellene szerezzek, kölcsön legalább. Bréda kérdi: kinek kell? Neked? Akkor megtarthatod. Magam részéről: köszönet a pompás Bretterért. Ilyen szórakoztató műsorral csak Székely Csaba bemutatkozó estjén volt dolgunk.
   
   

[ efha ] 2003-04-26 08:25:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]