Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Woyzeck
[ Pécsi Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén a - a - a
Kolozsvári nagytotál (helyszíni p., 3. kör)
   (A MESTER) Mi tudjuk, ki a titokzatos költő, hiszen láttuk a plakátot. Bréda Ferencről volna szó, aki mit ad isten, csodálatos öltönyben pompázik (lám, ő is kicsípi néha magát!) és aki már bemelegítőként ígéri, hogy „az alkalom és a hely koncertszerűségét” kizsibbasztja. Mivel kezdi mondókáját egy igazi nonkonformista a Költészet Napján? Természetesen azzal, hogy ő igazából nem is költő. Filológiát végzett, és hencegés nélkül ki meri jelenteni, hogy jó filológus: tehát akármikor „megcsinál” egy pompás verset. Mégis: miért ír verset?

   

   Vers a hűtőben
   


   (NAGYTOTÁL) Nem bizony, nem illik rangsorolni a Költészet Napján megtartott rendezvényeket, felolvasóesteket (délutánokat) és író-olvasótalálkozókat. Viszont ha megtörténne egy ilyenfajta rangsorolás, akkor a maratonira sikerült erdélyi nagytotálból mindenképp kiemelkedne a kolozsvári seregszemle. Mert az volt! Az Escorial-ban, a Főtéren (a magyar konzulátus alatt) található elegáns pincehelyiségben valóságos költőhadsereg vonult fel. (A pálya mindkét oldalán rengeteg volt a tehetségesebbnél tehetségesebb tollforgató, sok-sok fiatal hallgatta csillogó szemekkel a példaképeket.)
   
   (FÓKUSZOL) A helyi napilap fényképészével bátorkodom lefelé a mahagóni lépcsőn. A hely hírnevéhez az árfekvés vastagon hozzátartozik. Épp azon töprengek, mennyibe kerülhet egy ilyen kikent-kifent helyen valami, amikor hallom, hogy EMIL-elnökünk, Fodor úr rendelt, és fizetne. Kissé vadas árat mond a pincér (tehát nem tévedtem), de Király Zoltán költő int: írják az ő számlájukra. Mi fizetünk – így Király. Á, a főnök?! Nem, semmiképp sem áll jól a rangidős írónak az ilyen hang. Közben a félhomályban többen is próbálkozunk, hogyan lehetne minél tűrhetőbb fényképeket készíteni.
   
   (HABÁR KÖLTŐK...) Egymás után érkeznek a meghívottak, idejében itt lesz mindenki, elkezdődhet a felolvasás. Úgyhogy senki ne mondja, hogy a költőnépség a fellegekben járkál, nincs realitásérzéke és időfogalma. Illetve egy „főszereplő” mégiscsak késik: Lászlóffy Csaba. (Sokan azt kívánták, bárcsak oda se érkezne.) Mikor a „főhajó” alaposan megtelik kultúrára éhes fiatalokkal (és Fodor úr is elsütögette a poénjait, hogy kit ismer és kit nem a felolvasó költők közül, ő, mint EMIL-elnök), ténylegesen el lehet kezdeni a műsort.
   
   (MAJDNEM-VERSEK) Fodor Sándor ünnepélyesen köszönti a megjelenteket, oszt rögtön megpróbálja feldobni a hangulatot. Na, ki nem tudta róla, hogy fiatalabb korában „majdnem-verseket” is írt az öregúr. Igeeen? Csipikésen-gonoszosan csattanhatott a hangja: iiigen? Ha én azt írok, akkor rosszmájú leszek, és azt terjesztem, hogy a költők a világ mihasznái. A világ legrokonszenvesebb mihasznái. Beismeri, hogy nem tudná megmondani, mi a valóságalapja ennek a kifejezésnek, de azt bármikor be tudná bizonyítani, hogy vers nélkül is lehet élni. Csak kevésbé lenne színes az életünk – teszi hozzá. „És hogy színesebb legyen. . . szervusz Csaba...” Lám, tökéletes az időzítés érkezésileg: valóban feltűnő jelenség Lászlóffy Csaba.
   
   (KÉT VERS KÖZÖTT) Névsor szerinti rendszert diktál műsorvezetőnk, tehát az első delikvens Benő Attila, őt hívja a nagybecsű közönség elé Fodor úr. Téma: prózai. Előadásmód: színészi. Költő: harmincas, elegáns. Igen, 30 évesen kellene írni az első verset – tudjuk meg a felolvasott műből. Átbámulok a közönség felé, jönnek, még mind jönnek (és szinte kizárólag fiatalok). Megszámolok 70 főt a pincében, aztán Benő Attilára fülelek, aki két villamos között épp azt boncolgatja, hogy különös életérzések akárkit megkörnyékezhetnek, ha a filológia előtti (nemlétező!) szigetre szorul, várván a megfelelő járatot. Egy kesernyés, egy édes: lenyomatjuk egy mézes kenyérrel, pardon: verssel. Egyre jönnek, jönnek a verskedvelők, Fodor Sándor már a következő költőt konferálja be. Úgy jellemzi, mint akit sosem tudott pontosan kiismerni, kiszámítani. Állandóan meglepetésekkel traktálja környezetét. Na, ki lehet?
   
   (A MESTER) Mi tudjuk, ki a titokzatos költő, hiszen láttuk a plakátot. Bréda Ferencről volna szó, aki mit ad isten, csodálatos öltönyben pompázik (lám, ő is kicsípi néha magát!) és aki már bemelegítőként ígéri, hogy „az alkalom és a hely koncertszerűségét” kizsibbasztja. Mivel kezdi mondókáját egy igazi nonkonformista a Költészet Napján? Természetesen azzal, hogy ő igazából nem is költő. Filológiát végzett, és hencegés nélkül ki meri jelenteni, hogy jó filológus: tehát akármikor „megcsinál” egy pompás verset. Mégis: miért ír verset? És miért ad ki Magyarországon verseskötetet? Az ok szó szerint költői, lévén, hogy Király Zoltánról van szó. Ha ő nem lett volna, Bréda nem vesz ismét „költészeti tollat” a kezébe. Furcsa szimbiózis alakult ki mester és tanítványa között. Bréda minden második szava Király, Király. Király erre, Király arra, benne pedig királyi utánérzések születnek. Mondani sem kell, hogy az új Bréda-verseskötetet is a Király-dinasztia legfiatalabb tagja szerkeszti. Sajtós hölgy közbeszól: véletlen nem ő írta ezeket a verseket? Bréda komolyan veszi a kérdést, és töpreng kegyetlenül, talán-talán valóban. „Nem lehet tudni. A kocka forog. Egykor én húztam meg a verseit, most ő teszi ugyanezt.”
   
   (MŰHELY-TITOK) Bréda rendkívül közlékeny, a nagyközönség előtt türelmesen kifejti, miért kell egy becsületes vernek (Némo Onyésten) ún. copyright-ot biztosítani (Molduvában, mollban). Ami pedig a legendás-örök fekete sísapkáját illeti, az nem illik sem a helyhez, sem a hangulathoz, nem beszélve az alkalomról meg az öltönyről. De azért elhozta (és elmenetelkor fel is teszi kopasz fejére). Elhozta, mert ez az ő kabalacucca. Szakmai titkot árul el: számára a legendás sapka olyan, mint Goethe számára a rothadt alma, amit szagolgatott, hogy ihlete legyen. Ez „egy rituális fekete sapka”. Sorolja a hírességeket, akik ugyanígy alkottak: Oscar Wilde megvásárolta Balzac csuháját, és mindig magára öltötte, amikor írt. Felolvas kettőt, van, mit (azért csak ennyit, mert „már izegnek-mozognak” a kollégák – veszi észre Bréda). A stílus és a téma hamisítatlan Bréda: tiéd a Király, tiéd a Bréda, tiéd a paraszt.
   
   (IDŐSEK IS) Igazi showman ez a Bréda, abban mindenki egyetért, és a taps is jelez valamit. Utána hullámvölgybe zuhan a rendezvény hangulata, főleg amikor Fodor úr örvendezve részletezni kezdi, hogy milyen jó, hogy más is van (majdnem olyan) idős, mint ő. Csávossy Györgyről van szó, aki elegánsan félrelöki Goethe rothadt almáját, Bréda sapkáját, mondván, hogy neki az igazi ihletforrás a minőségi bor (szagolgatása). S ha már a vallomások órájánál tartunk: a tudományok és a költészet világában egyaránt otthonosan mozgolódó Csávossy elárulja, hogy „nem foglalkozik” szerelmes versekkel. Illetve igen, de azoknak a témája „Erdély, az ihlető kedves”. Ennek megfelelően olyan verseket olvas fel, amelyek talán jól mutattak volna száz évvel ezelőtt, de most kissé „érdekesek”. Mert a fiatal költőcsapatra is figyelni kell, nem szabad nagyon elhangolni a húrokat. („Erdély népe, fogyó családom!” és a kérésre felolvasott Pohárköszöntő mosolygásra késztet.)
   
   (ALJAS SLÁGER) Ilyen mélymagyar induló után épp szerencsés társításnak tűnik Demény Péter, valahogy vissza kell lendíteni a felolvasást a rendes kerékvágásba, nehogymá elmenjünk messze jobbra. Egy sima, egy nádli alapon esik neki a dolognak, két verset olvasván fel, lesz tehát szomor is, vidámkodás is. A Végrendelet valóban nehezen emészthető, de a „Karády Katalinnak, Heltai Jenyőnek, Nadányi Zoltánnak és a többieknek” ajánlott poéma, pont úgy csattan, mint régett OJD vagy Sántha esetében: „mert most csak téged, téged, / csak a szemed, a szád, / bárhová elkísérlek,/ úgy nő bennem a vágy” „kellett nekem a tested,/ a szemed és a szád ,/ mert félreérthetetlen / megnőtt bennem a vágy,/ és végre hát felálltunk./------------------------------ És nem mondom tovább.”
   
   
   (HÖLGYEK) Fodorúr eltalálja a megfelelő hangnemet, merre eregetheti innen a fonalat, a sikamlós témát elcsendesítendő. Ugyebár, ő nem olyan jó irodalomtörténész, de úgy tudja, hogy a két világháború között az erdélyi magyar irodalmi életben nem volt túl gyakori a női jelenlét.    
Lám, most csak az Escorial költészeti pincebuliján két jelentős költőnő is jelen van. Farkas Wellmann Éva olyan verseket olvasott fel, amelyek nem igazán nyerték el Bréda mester tetszését, amikor pedig szerényen vissza akart vonulni, ráadást kért a mester, „Szavak helyett”, az kell neki. Nevetés, ők értik, nagyon is értik az utalásokat, hamarosan mi is fogjuk érteni. Később Fodor úr elmondja, hogy délelőtt a felesége vette fel a telefont: „Valami gyerek az, nem értettem a nevét, de legalább szólíthatott volna bácsinak” – folyik a zsörtölődés. Ami a másik hölgyet illeti (akinek ezek szerint a hangja sem olyan kislányos), László Noémi tökéletes produkciót nyújt. Ha jól emlékszem, ő volt az egyetlen, aki nem olvasta saját verseit, hanem elszavalta.
   
   (URAK) De ne siessünk, köztük volna még két uraság. Illetve Fodor úr alaposan melléfog, amikor elintézné eggyel. Gáll Attila előadja verseit, utána pedig Fodor Sándor ugrana egyet, kihagyná a „főnököt”, Királyt, és berendelné a kör közepére Nonót.
   
Szerencsére a társaság túlnyomó többsége filológus (vagy legalább a hajlamok ilyenek), és rászólnak az öregúrra, hogy ne reformálja meg az ábécét. Ilyen vidámkodó környezetben Király is értelemszerűen oldott, humoros hangvételű verseket tálal. A költő birodalma épületes létfilozófiai kérdéseket boncolgat: vajon miért nem megy a Fellegvár feleségül a Házsongárdhoz. Bő irodalomtörténeti utánérzést is kapunk (Utolsó vonat Vásárhelyre): „Mínusz 18 fokon égek”. Szerencsére, utolsó verse javít az összhatáson. Az Akik nincsenek itt kiváló sorokból mixelt poéma.
   
   (UTOLSÓ KÖRÖK) Mi jót mondhatnánk arról a sokoldalú egyéniségről, aki prózában, drámában, versírásban egyaránt otthonosan mozog? Hogy nem szerény, az biztos. Mindenki ki tudott állni a pince közepére, Lászlóffy Csaba nem, ő felolvasás előtt bekéredzett a főasztal mögé (ott bizonyára jobban esik a betű). „Nagyon meleg” műveket olvas fel, a friss Tekintetből. „Ma sokkal több a költő, mint a diktátor.” Odakint a pultnál folyik a kemény duma: ennyit a vers vonzerejéről.
   Jöhet Szántai János. Hol vagy? Szántai, itt vagy? Fodor úr megereszt egy fél évszázados történetet, arról, hogy amikor ő 17 éves volt, akkor épp engedték el a hadifoglyokat a székesfehérvári táborból, de őt mindvégig nem akarták szólítani. Utolsóként került sorra. Ennek kapcsán elhangzik egy szupererőltetett, izzadságszagú infantilizmus Fodor Sándor részéről: „Édesapádra haragudjál, mert nem Bántai volt a neve...” Szántai nem sértődik meg (nem nagyon), felolvassa verseit A Dunánál című lapból – majd utána a ritkaságnak számító Csocsoszán-Kékszakállú kötetből (Vass Tibi állhatatos munkáját dicséri!), csupa szép és jó, épületes dolgokat hallunk a bálnavadászokról és a halálraítélt állatfajtákról. Ilyen „állatfajta” a próza is? A vers is?
   
   (LAKATOT RÁ) Fodor Sándor megköszöni a költőknek a szíves közreműködést (talán így utólag oda lehetne tenni a mondat végére az EMIL nevet is, ha már akkor nem hangzott el, vagy ha nagyon vérszegényen legalábbis). További kisöreges poénkodás a mihasznák rovására, majd mikor már szétrebbentette a társaságot, Fodor úrnak eszébe jut, hogy kérdezni is kellene, „szét lehet szedni” a költőket. „Ez már mintha-vers” – figyelmeztetik néhányan a pince mélyéből.
   
   (SENKI TÖBBET?) Egyszer. Kétszer. Háromszor. Szerencsére, Királynak eszébe jut, hogy illene megköszönni az Escorialnak is a szíves vendéglátást. Amúgy és általában elmondható a versünnep kolozsvári délutánjáról, hogy kiváló műsort kapott a nagyérdemű közönség, csak a műsorvezető kínos bakizásait nem lehetett értelmezni. Nem is érdemes, elvégre ő csak „majdnem-költő”. Mi pedig asztalt foglaltunk, iszogattuk a jó drága söröket, mintha a Bulgakov, a Pub vagy az Insomnia zárva lett volna. Azért megérte kivárni a virtuális zárórát, mert meg lehetett tudni, kinek melyik híres költőtől, írótól van dedikált kézirata. Ilyen alapon G. Zsuzsa rászól a kifelé baktató Brédára (aki időközben felnyomatta a fejére a legendás sapkát, és kajánul vigyorgott a népre): „Hallod-e, Bréda! Hol a versem?” Megvan, megvan – bizonygatja a mester „csak gyere érte, haza, hozzám: ott van a hűtőben, megkeressük!” Közben mutatja, milyen a formája – az üvegnek. És el. Idén is véget ért a Költészet Napja.
   
   *
   Farkas Wellmann Éva: „Rögtönözhetünk a válogatás szintjén”

    *
    fotó: Szabó Géza    

[ efha@go.ro ] 2003-04-15 20:38:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]