Politikai beszámolóvá alakult könyvbemutató

Múlt héten a csíkszeredai Corvina Könyvesházban mutatták be Péterszabó Ilona '56 után 57-en... a temesvári perben című könyvét. A Szoboszlay-csoport több (közöttük csíki és háromszéki) résztvevőjének vallomásait egybegyűjtő dokumentumkönyvet Sógor Csaba RMDSZ-szenátor ismertette.        Az újsághirdetést olvasva nem igazán világos, miről is fog szólni a rendezvény (és maga a könyv). A bemutató során azonban kibújik a résztvevőkből a történelmi hős, elmesélik a múltbeli eseményeket, ahogy vagyonvolt. És ez nem elegendő: a napi politikáról is véleményt nyilvánítanak. Az óriási könyvesbolt zsúfolásig érdeklődőkkel. Házigazda köszönti a jelenlévőket, közöttük a Politikai Foglyok Szövetségének tagjait. Sógor Csaba elmondja, hogy a könyv nem a teljesség igényével készült, még nagyon sok dolog van, ami e téma kapcsán feltárásra vár.        A történelmi esemény, ami e könyv témáját képezi, nem igazán ismert a széles tömegek előtt, mert az elmúlt évtizedek során mindenki hallgatott. „Mert talán még él a bíró, aki halálra ítélte az áldozatokat, és talán még a hóhér is él.” Az áldozatok között olyan katolikus papok is voltak, akiket azért ítéltek halálra, mert nem voltak hajlandóak megszegni a gyónási titoktartást. A házigazda-szenátor elmondja, hogy abban a reményben bocsátják útjára ezt a könyvet, hogy segítségével egyszer talán fény derül a teljes igazságra, a bűnösök pedig szembe kell nézzenek az igazsággal.

A bevezető után maga a szerző szólal fel, aki elmondja, hogy a könyv anyaga ’93-óta gyűl, az eredménnyel viszont ő maga sincs megelégedve. Célja: emléket állítani a szenvedőknek. A könyv megírásánál arra törekedett, hogy egy olyan művet hozzon létre, amelyet a szenvedőktől a kínzómesterekig mindenki kézbe vehessen (sic!). Péterszabó Ilona reménykedik, hogy folytatni tudja a feltáró munkát.        Ezek után a Szoboszlay-csoport egyik tagja, Ervin atya mesél az egykori eseményekről. Mindenekelőtt elmondja, hogy hosszú évtizedeken át álmában sem remélte, hogy egyszer itt lehet, és hogy megjelenhet egy ilyen kiadvány. „Ez Istennek csodája” – mondja az idős Ervin atya. A könyv szerinte nem tökéletes, ennek ellenére mégis nagyon neki, mivel bizonyos titkokról lerántja a leplet. Különösen fontos az, hogy Csíkban jelent meg a könyv, mivel az egykori 57 halálraítélt közül hárman Csíkból került a vértanúk sorába.        A könyv legnagyobb hiányossága az – mondta Ervin atya –, hogy hiányzik belőle a lényeg. Ami a per folyamán sem hangzott el. A Szoboszlay-csoport ugyanis (felbuzdulva az ’56-os magyarországi eseményeken, valamint Sztálin halálán) a románok és magyarok közötti ellentétek eltörlését, és a többpártrendszer bevezetését szerették volna elérni Romániában. Ervin atya szerint ez a célkitűzés-„csomag” volt az, ami leginkább feldühítette az akkori kommunista hatalmat. A program azonban, amelyben célkitűzéseiket vázolták a csoport tagjai, eltűnt, összeállítóját pedig kivégezték.    Az általuk alakított alakulat neve Partidul Muncitoresc Crestin (Keresztény Munkáspárt) volt, ennek ellenére az 57 elítéltből egy személy volt mindössze munkás, a többiek értelmiségiek és egyházi emberek voltak. Az egykori események iratcsomóit titkosították, a Román Hírszerző Szolgálat „védelme” alatt állnak.        Azt is elmesélte a bemutatón Ervin atya, hogy több rendben próbálkozott a vértanúk sírjának a felfedezésével, azonban nem sikerült megtalálni. „Most a Politikai Foglyok Szövetségének a nevében hivatalosan felkérem Sógor Csaba szenátort, hogy próbálja meg kideríteni, hol vannak eltemetve.” Mint végszóra: a szenátor már intézkedett ez ügyben! Ünnepélyesen átnyújtotta Ervin atyának a Román Igazságügyi Minisztériumba küldött kérés másolatát. Végezetül az idős pap elmondta, hogy nem akarja sorolni a sérelmeket, az Isten úgyis feljegyezte őket. „De hogy egy volt szekuritátésnak 20 millió lej fizetése legyen ma is, az ellen tiltakozom!”    A jelenlévők közül többről is kiderült, hogy börtönbüntetést sóztak rájuk. Némelyikük szerint a legfontosabb az, hogy a jó közmondás szerint meg tudjunk bocsátani, de felejteni, azt nem szabad. Más úgy véli, hogy egy átfogó jellegű könyvnek, amely a kommunizmus politikai áldozataival foglalkozik, azt is tárgyalni kellene, hogy nagyon sokan az elítéltek közül, akiket nem végeztek, ki meghaltak a börtönben, mások pedig olyan betegségeket szedtek fel, amelybe szabadulásuk után belehaltak. Vélekedések hangzanak el arról, hogy nem becsüljük meg eléggé az akkori meghurcoltakat, és hogy az RMDSZ, a romániai magyarság jelenlegi képviselője teljesen mellőzi őket. Azok az emberek, akik a múltjuknak köszönhetően politikai tapasztalattal rendelkeznek, és igazán tudják, mit hogyan kellene csinálni, teljesen háttérbe szorultak. Helyettük olyanok jutnak képviselői bársonyszékbe, akik „könyökölni tudnak”. A másik kategória a múlt rendszer új bőrbe bújt emberei, mint Verestóy szenátor.        Ezzel mindenki egyetértett, sőt egy újabb alkalmi szónok különös párhuzammal is meglepte a hallgatóságot. Míg Magyarország volt elnöke, Göncz Árpád többször is kitüntette az erdélyi magyar politikai foglyokat, és a PFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) többször kiemelte e személyek történelmi jelentőségét, addig az RMDSZ sosem tett említést róluk.

Másik felszólaló, kinek apja a kommunista terror áldozatául esett, ő maga és nővére pedig több évi börtönre volt ítélve a Szoboszaly-csoportban való tevékenységéért, kezében tartott 500 oldalt az inkriminált dokumentumokból: bárki megnézheti – mondta, hogy a csíki foglyok hősiesen viselték a szenvedést. Megrázó történetekről szerzünk tudomást (Székely Hírmondó). Számos csoporttag szabad maradt, mivel nem derült fény a személyazonosságukra. A lebukottak nem „bővítették” a foglyok listáját. Válaszul egy 60 év körüli férfi emelkedett fel, mondva, hogy örök hálával tartoznak társaiknak, amiért nem árulták el őket a pribékeknek. Ők állandó rettegésben éltek, hogy mikor jönnek értük a szekusok...

MELLÉKLET        A Szoboszlay-perről még: Balogh László: Végig nyomomban volt a halál. (Lőrincz Károlyról). In: Múltbirtokosok jövő nélkül. Csíkszereda, 2000.; Hetényi-Varga Károly: Papi sorsok... Interjú Dénes Dáviddal és Ferencz Ervinnel; 56 Erdélyben. CD-ROM. Interjú Bakó Ferenccel; Oral History Archívum. Interjú Bánffy Istvánnal, Lőrincz Károllyal, Vajna Lászlóval        Összefoglaló művek: Akik imádkoztak üldözőikért. Börtönvallomások, emlékezések. Szerk. Miklós László. Kv. 1996. I-II.; Beke György: Magyar gondok Erdélyben. Bp. 1990.; Dávid Gyula: Magyar forradalom romániai hatásáról. In: Az 1956-os magyar forradalom helye a szovjet kommunista rendszer összeomlásában. Bp. 1993.; Dávid Gyula: 1956 Erdélyben és ami utána következett. Korunk, 1996/10.; Dobai István: Vallomás 56-ról. Kapu 1992. november.; Dobai István: Gesta hominum. Kv. 1993.; Gagyi-Balla István: 56 Erdélyben. CD-ROM a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának kiadásában. Kv-Bp. 2000. Bevezető tanulmány + 26 életinterjú erdélyi 56-osokkal.; Gáll Ernő: Az erdélyi magyar értelmiség 1956 után. Valóság 1992/12.; Gáll Ernő: Számvetés. Kv. 1995.; Hetényi-Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. Abaliget 1994.; Magyar 56. Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Hatások a Kárpát-medencében. Bp. 1996. I-II. A romániai fejezetek szerzői Gagyi-Balla István és Tófalvi Zoltán; Lungu, Cornel Mihai - Retegan, Mihai: 1956 - explozia. Anul 1956 oglindit în documente românes¸ti, sovietice s¸i iugoslave. [1956 - robbanás. Az 1956-os év román, szovjet és jugoszláv dokumentumok tükrében]. Bukarest 1996.; Oberten János: Gyermekek börtönkálváriája. Erdélyi Napló 1993. május 20.; Pop, Adrian: A temesvári és bukaresti diákság tiltakozó megmozdulásai. Korunk 1996/10. (Kovács-Kiss Gyöngy ford.); Robotos Imre: Bukarest 1956. Emlékezés egy őszi éjszakára. Kritika 1988/8.; Tófalvi Zoltán: 1956 - koncepciós perek Erdélyben. In: A Maros megyei magyarság történetéből. Marosvásárhely 1997.; Troncota, Cristian: Proport¸iile represiunii comuniste (1956- 1964). [A kommunista megtorlás méretei 1956- 1964 között]. Dosarele Istoriei 1966/1 (augusztus). 51-55.; Várhegyi István: Erdély 1956. Mítosz vagy történelem. Szabadság (Kolozsvár) 1993/25. (Az interjút készítette Gál Mária).        A Dobai-perről: Varga László: A fegyencélet fintorai. Bp. 1998.; 56 Erdélyben. A CD-ROM-on interjú Komáromi Józseffel; Oral History Archívum, Budapest 56-os Intézet. Interjú Dobai Istvánnal és Varga Lászlóval; Dobri András: Töretlen akarattal. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. 108-111 (Dobri Jánosról); László Ferenc: Aki imádkozott üldözőiért. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. 134-137. (László Dezsőről); Tófalvi Zoltán: Magyarok a vádlottak padján. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. 301-305. (Varga Lászlóról)        A Fodor Pál-perről: Csiha Kálmán: Fény a rácsokon. Bp. 1992. 33-46.; Fodor Imre: Ki volt Fodor Pál? In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. 105-107.    A Sass Kálmán-perről: Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt. Bev. Tófalvi Zoltán. Nagyvárad 2001.; Balaskó Vilmos: A nagyváradi per. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. 36-42.; Tófalvi Zoltán: Kövek egy siratófalhoz. Stockholm-Bp. 1994.; Tuduka Oszkár: Egy poklot járt élet. In: Akik imádkoztak üldözőikért. II. 167-169. (Számadó Ernőről); Makay Botond: Sok kérdőjel, kevés felelet. In: Akik imádkoztak üldözőikért. II. 169-171. (Számadó Ernőről).        Emberközelben Lőrincz Sándor Károly, volt politikai fogoly    http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/2002/hm07043t.htm