Ma egyenesen a        szemetesbe szállított        levelet az e-posta. A feladó benne Szevasztavasz címmel háttérmentesre lecsupaszított (minimalista?) szűkszavúsággal konfliktusunk egyetlen kiútját ecseteli. De nem az outlook vágta be a süllyesztőbe… illetve igen, de az én pár hete adott utasításomra, miszerint a Matyóka küldeményeit likvidálni kell.     Azért van valami ál-kegyetlenség ebben. Ugyanis ha akarom, már a szerverről is letilthatnám, hogy ne is engedje ide az e címről érkezőket – de hát akkor meg honnét tudhatnám meg, bevált-é a módszer? Őszintébben: hogyan élvezhetném gonoszságom gyümölcsét, ha az éngépem azt le sem szakajtsa a webről?

Matyóka nálam ifjabb dizájnerlegény, úgy kétévente összetalálkozgatunk, ilyenkor bájos esetlenséggel udvarolgat. Ez túlzás. Az udvarlás szó legszelídebb árnyalata, szinonimája kellene ide a pontos helyzetrajzhoz… (széptevés super light?) Csak amikor nemrégiben, midőn a vonaton újból egyazon vágányra (fülkébe) terelt bennünket a sors, kezdtem kapisgálni: ez nem vajmiféle szelídségből avagy félénkségből származó visszafogottság, hanem a legbotorabb neveletlenségből származó hím-mentalitása következménye.     Kolozsvár-Székelyföld távon zakatoló együttlétünk alatt a párkapcsolatok mibenlétéről kialakított látásmódja iránt puhatolództam – lévén hogy épp ő tört ki lelkendezve a mi kettőnk időnkénti találkozásainak filozófiára méltó feelingjéről. Az oldott hangulatú, kedélyessé fejlődő bájcsevely eme négy órájának utolsó harmadában azonban történt valami, ami megdermesztette a levegőt az úti-cinkosokként előbb magunkra zárt – hogy nehogy minden vigéc betolakodjék, hanem külön-külön ülésen szundikálhassunk hajnalig - fülkében. Illetve az, ahogyan nem történt. (…)    A letiltás utáni harmadik héten érkezett ma ide a levél, amely voltaképpen – minden iránta való érdeklődésemet kielégítve – összképbe (kórképbe?) sűríti a Matyóka párkapcsolati filozófiáját. S amely révén valaha is szóbajöhető partnerként süllyesztőre ítéltetett – ám esettanulmányként imitt (a gonosz kis mégis-mégse tilalomjátéknak hála) most megörökíttetik.    Nem én vagyok a hülye. Amúgy nem szeretem az önző embereket. Kerülöm őket mint a tüzet. És nem szeretem ha elküldenek maszturbálni. (Megoldás lehetett volna, ha tényleg egyet maszturbálok, és azután egy kicsit odabújok hozzád, de ez valahogy nem jó. A szeretetnek azt a formáját szeretem, amikor két ember fekszik egymáson.) Nem megy nekünk a dolog. Befejezhetjük.