Konrád hetven

Volt nekem egy kommunában csajozásból alakult    De barátnővé vált társam: fogta magát, hozzáment egy felnőtthöz.    Huszonéves volt ő s az a férfi bizony már negyven is elmúlt    S gyakran mondta: neki már „minden nap csak ajándék.”    Irigyeltem, hogy híres lett, mer a könyve leleplezte a rendszert.    Persze, hiszen húsz évvel idősebb volt nálunk: akkortájt, amidőn    A közös haverunk, a Haraszti barátja (Bikinek hívták, meghalt már)    Folyton aszonta: szóba ne állj harmincnál öregebbel (Jerry Rubin-tól ez idézet).    Emlékszem, dramaturg voltam a színháznál a vidéken    Hívnom kellett ismert figurákat fejtágító célból, nagynéném hívtam,    Ferge Zsuzsát, meg a Konrádot: akkor Nyugaton már ismerték.    Úgy, ahogyan kellett, kiplakátoztam, kocsit is    Küldött érte a béemes elvtárs, ki a színházat dirigálta bőr szerelésben.    Minden jól ment, bár ő (Konrád) mondta, esetleg    Kirúgás járhat ezért, én meg a vállam vontam, untam amúgy is eléggé.    Tévedtem, mer a fő-éltárs le-leruccant    E vidéki teátrumba s a plakáton látta a Konrádot – senkise szólt volna különben?    Hamar érdeklődte, ki hívta, ki a tettes, s lőn az ukáz: kirúgás,    De azonnal…Ezután írtuk feleségével, Jutkával    A könyvünket, amitől – miután évek múlva, de végre kiadták,    Író lettem jómagam is, a személyimbe beírták,    Huligánokra vadászó rendőrök szalutáltak rám, ha elolvasták.    Aztán, emlékszem, Berlinben dialógíróként dolgoztam,    Ők meg az ösztöndíj-alapítványnak a házában laktak, s odametróztam néha pihenni a tónál.    Majd eltűntek – Ámerikába, s visszafelé már két gyermek    Volt körülöttük s eltelt tíz év szinte, harmadik is jött.    Most is szembetalálkozom én Vele (Konráddal), óvodában, suliban    Hol a kislányom meg az Ő kislánya barátnők lettek.    Nemrég tudtam meg, rokonok voltak az ősök: Kleinek Váradról.    Dédnagyanyám naplójában olvashattam róluk, s Adyról, aki    Lám a zsidókkal jár kocsmába, de nekünk, a dzsentri-családnak kiüzent: „Urakhoz nem jár vacsorára…” Így megy az élet.    Sose képzeltem, a jövő hogy lesz, mint lesz.    S lám, most épp e köszöntőt írom: sütkérezni a fényében jó.    Elvben akár még egy fél század is állhat előttünk:    Birodalmak Bomlasztója, te Konrád! Könny Rád sose jöjjön…