Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Korcsula
[ Szkéné Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 19. hétfő    Mai névnap(ok): Huba, Lajos a - a - a
Ki húzza ki a százas szeget? (helyszíni p. 2., etap)
   (KARA MEG A TÖBBIEK) Óriási érdeklődés közepette (amit a teltház-dugigtömöttpince, na és a bozótvágót igénylő füst jelez), március 24-én a kolozsvári Bulgakov Café-ban újabb Bretter-köri ülésre került sor, újabb kötettelen, ifjú tehetség mutatkozott be az értő közönség előtt. A rendezvényt az Alapítvány a Fiatal Irodalomért támogatja – így a plakát-verzió: ennek megfelelően a jó csapolt sör stílusosan és számolatlanul áll az asztalokon. A felújított Bretter immár negyedik felvonásánál tart – tudhatta meg Karácsonyi Zsolt (alias Kara) házigazdától a körön kívüli érdeklődő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rengeteg filós fiatal (potenciális szerzők? költőjelölt-csapat?) általában törzsvendégnek számít a Bulgakovban, tehát tudva tudják, hányadik Bretterről van szó. Kara legfennebb az idősebb irodalombuziknak mondhatott volna újat – csakhogy ők ismét igazolatlanul hiányoztak. Megszoktuk.


   
   És szép lassan megszokjuk SZÁZAS SZEG-éket is. Nemrég Szabó Róbert Csabát, az underground lap egyik szerkesztő-szerzőjét ismerhettük meg, ezúttal viszont ő mutatta be szerkesztő-társát, Szőcs Leventét. Később kiderült, hogy szobatársak is, de más disznóságok ugyancsak felszínre kerültek a beszélgetés-vallatás folyamán.
   
   (LAZA INDULÓ) Rövid „élettörténetet” kapunk az est hőséről, megtudjuk többek között, hogy Gyergyócsomafalváról származik, többször közölt a Helikonban és a Százas Szegben, de iszonyatosan lényeges adalékként az is elhangzik, hogy ez a hosszú hajú fickó nem azonos azzal a Szőcs-gyerekkel, aki a Krónikában nyomul. Itt a vitaindítással megbízott Szabó Róbert Csaba kissé kifullad, átüti a labdát a másik térfélre, és a fiatal szerző felolvas néhány rövidet. „A kulcs” című írás még elmegy a maga 30 sorával (leszámítva, hogy a végén a hős „álmában összehányta a birtokba vett ágyat”), de utána következik a belemelegedés, akarom mondani a Kispöcs-történet, s elhangzik néhány épületes megközelítés, amiből már gyaníthatjuk, hogy vagy anarchistával van dolgunk, vagy pedig súlyos gondoktól terhes ez az írásművészet. [Erről a Napi Gonoszban szakszerű kritik olvasható.] De nyilván „nem is fontos tudnunk, kinek az anyukájáról volt szó az előbbiekben” Egy biztos: vagy hiperaktív szerkesztővel, vagy pedig hiperöntudatos-maximálönkritikus (?) szerzővel hozott össze a sors bennünket a Bulgakov-pincében. A mintegy ötven fős hallgatóság megrökönyödve(?) tapasztalhatta ugyanis, hogy a kiosztott szövegek az istenért sem egyeznek a Szőcs által felolvasottal, hiszen menet közben már-már rutinosan átírja („átolvassa”) a mondatokat.
   
   (VITA-MIN) Szabó Róbert Csaba két különböző hangvételű írásról beszél, de azonnal megjegyzi, hogy ő (mint valami kritikai kiadás szerkesztője) jól ismeri a többi Szőcs-írást is. Ennek ellenére a rövid rendezvény alatt többször is úgy viselkedett, mintha a Holdról csöppent volna szerző- és szobatársa életébe. A bemelegítőként felolvasott írásokról mindenképp megállapítja, hogy jól szemléltetik tehetséges barátunk lehetséges irányvonalait. Na jó, itt már jöhet némi bizonytalanság, útvesztő. Mit is kedvel Szőcs Levente? A kulcsos (már-már normálisnak tűnő, veretes, klasszikus prózafűzési módot) vagy pedig a hm... könnyed, humoros minimáltörténetet részesíti előnyben? „Nem muszáj egyfajta beszédmódba beleásnod magad, főleg az elején, induláskor” – vallja hősünk, majd férfiasan beismeri, hogy „A kulcs” közel áll ugyan a szívéhez, „de a Kispöcs jobban megy”. Ám ne morogjunk, hogy az ilyen jellegű rugalmasság idővel miképp fajulhat-ferdülhet el, elfogadhatatlan engedményekre kényszerítve szerzőnket. Aki amúgy sejti, hogy sok írása elkezdődik ugyan valahol, de sehol sem ér véget.
   
   (SZ TÁROLÁS) A továbbiakban olyan lényeges dolgokat tudunk meg a szerzőről (kb. olyan szinten, mint holmi klasszikusról), hogy mit is olvasol, mi hat rád stb. Hülye kérdésre pedig csakis hülye válasz adható: „Most mondjam el, hogy kik hatnak rám, vagy azt, hogy mit olvasok?” Az egyetemen sok marhaságot beetetnek az emberrel (ezért nem kell Kolozsváron a filóra szavazni!), de azért a jó fejeket nem lehet elhülyíteni, Szőcs válogatott olvasmányai között ott van például Jules Verne, a rengeteg sci-fi na meg Szilágyi István. (Micsoda jól egybeillő társaság!) A nagy példakép mindenképp Fábián Lajos („A világ útvesztői”). Említett szerző rövid prózácskáit „csoporttársaim jól ismerik” – köpi be Szőcs, mire a pincét röhögés rázza, jelezvén, hogy az évfolyam teljes létszámban jelen van. Belsők lévén, értik a jópofit, a „nyilvánvaló” utalást... én/mi többiek nem igazán. Mindegy. Az már kevésbé értelmezhető, ami a továbbiakban következik. Fábiánból „zuhanós”-dolgozatot írt Orbán Gyöngyi szaktekintélynek, jelezvén, hogy „hatott rá ez a rövidség”. Mindazonáltal a mai napig sem tudja, mit kezdjen ezzel a világgal.
   
   (HÁT NEM ÉDES) Innen a rendezvény kissé a közelmúltba lendül át. A vitaindító fiatalember rázendít egyik kedvenc témájára: „A Százas Szeg egyik szerkesztője vagy.” Nem gond, hogy a lapot néhány hete vastagon bemutatták, itt a ráadás ideje! Kara pedig elengedi a Brettert, hadd csússzon lefelé az inflációs görbén, mindössze poénkodva közbeszól, hogy „nem az egyik” szerkesztő Szőcs Levente, „hanem a másik”. „Elhangzott néhány hete a Százas Szeg története, de most mondd el a saját verziódat” – biztatja barátját Szabó Róbert Csaba. „Írásaid rövidpróza-jellegére hatott-e a Százas Szeg?” Sűrű bólogatás, hogyne, ennek köszönheti létét, szerzőségét! Erre ismét óriási nevetés a jutalom, és perhecc jómagam is értem a poént, lévén, hogy említett lapról tudom, mily kevés oldalon jelenik meg, A4-es formátumban – tehát nem is a sorokkal, hanem már-már a szavakkal kell fukarkodni. (A példányszámról most ne beszéljünk, elmondták a fiúk a múltkor: amikor beszabadulnak valahova, ahol van egy fénymásoló, akkor aztán belemelegednek!) Hol is kezdje tehát a történetet? Mint a pszichológusnál, valahol nagyon az elején: „Háát kezdetben teremtettem a földet.” Szőcs Levente kelléktárában akkoriban mindössze egy számítógép és a nagy akarás volt jelen. Nagyon szépnek vélték a végterméket (grafikai értelemben), de Bréda mester alaposan leszúrta őket, mondván, hogy úgy néz ki az egész, mint egy nagy szar.
   
   (A KIS ZSENI) Hogy mikor is kezdett el írni? 4.-5. osztályban. Jön a sapka, a várva-várt poén: „Azt hittem, elsőben!” Aztán hatodikos lehetett, amikor megnyert egy meseversenyt. Ezután nagy ugrás következik – próbálja valahogy a realitás mezejére visszacsalogatni az ifjakat Kara –: avagy hol is az a százas szeg? Pergő ritmusú a rendezvény, Szőcs ismét felolvas, ezúttal egy zoofil történetet, a „Puffanni hagyományai” címűt (nagy tapsot kap!), majd „A virág” és a „Genezis” következik:
   „Egyszer magára maradt, és nem tudta, mit kezdjen a hirtelen rászakadt tömény csenddel. Zavarában gyertyát gyújtott, az asztal mellé ült (akkor még nem nevezték íróasztalnak), és matatott rajta. Ujjai a sok értelmetlenül odagyűlt kacattal játszadoztak, s ő tanácstalanul böfögött, ápolatlan szakálla megtelt keserű váladékkal. (...)
   Aztán véletlenül ujjai közé akadt egy furcsa, vékony, hegyes végű favessző (amit akkor még nem neveztek ceruzának), csodálkozva maga elé bámult. (A századok mocorogni kezdtek.) Az ujjak végül is megunták gazdájuk bambaságát, és önálló életre keltették a furcsa, szabályos alakú favesszőt (azt, amelyiket később ceruzának neveztek el), a vékony hegy szabálytalan, apró körökhöz hasonló jeleket karcolt a lapos síkra (amit akkor még nem hívtak ánégyes ívpapírnak): az ujjak természetesen nem sejthették, hogy a favessző hegyén már ebben a kései órában irodalom serceg (...), mindenesetre felfigyeltek arra, hogy az újabb és újabb jelek nyomán hadseregek kezdenek csatarendbe sorakozni, folyók hagyják el medrüket, városok nyújtóznak ki a semmiből, lovak nyerítenek, kutyák ugatnak, kurvák visítanak, a kocsmában verekedés tör ki, és hamarosan el is fajul, májusban már forradalommá nő, aztán vérbefojtják, az emberiség leszáll a Holdra, de nem talál vizet, s mindeközben a budiajtót szélesre tárja a heves légnyomás.
   Szarnom kell, mondta hősünk (akit akkor még nem neveztek írónak, ezért a nevét nem jegyezte meg az egyébként hálás utókor). Most ne zavarjatok, mondta még, mert közben már dörömbölni kezdett az ajtón a lelkes olvasóközönség.” Ez a szöveg úgy született, hogy a Százas Szeg szerkesztősége épp a „beképzeltek genézise” című lapszámban utazott. Természetesen „miután én megírtam a Genezist” – jegyzi meg szerényen a szerző.
   
   (AVAGY RESZELJÜK A SZART) Mit tervez Szőcs Levente? „Lakótársak vagyunk, látom, mit írsz. Szinte semmit. Kivársz?” Kara közbeszól: „Arra kérdezz rá, hogy van-e kanonizációs stratégiája.” Ez nem elhatározás, hanem hangulat, ötlet és idő kérdése – figyelmezteti a kis mohókat Szőcs. Kell egy számítógép. Vagy egy vonat: útközben néha jól lehet írni. „Megérzem, ha írnom kell. Nem tudom, milyen biológiai szükséglethez hasonlítsam” Szaráshoz –vágja rá diadalmasan Szabó Róbert Csaba. „Nem én mondtam ki.” Teremtéstörténetről lévén szó, megtudjuk, hogy a Puffannit a hazafelé vezető 15 perces úton gondolta ki. Na vajon honnan tarthatott hazafelé hősünk? Természetesen a kocsmából. Akkoriban még a Music Pub nevű hely számított felkapottnak Kolozsváron. „A Százas Szeg 4.-5. számánál tartottunk” – meséli Szőcs Levente – „meg a sörben is ugyanott, valahol a Pubban, ahol akkoriban a kulturális élet zajlott, és akkor lejött egy vadrocker, aki javasolta, törjünk már be ortodox templomokba, zúzzuk szét a berendezést”. Eddig nem fajultak a dolgok, de nagy nekibuzdulásukban elhatározták, hogy csinálnak egy zoofil Százas Szeget. „Hazamentem néhány sörrel magamban. Útközben kitaláltam a történetet. Nem tudom, miért épp a Fannit és Kármánt mixeltem meg.” És igen, öntudatos íróegyéniségről van szó, akinek (zoofilia ide, zoofilia oda, szarás, minden félresöpörve!) szilárd elvei vannak: „Semmi bajom az obszcenitással, de úgy, hogy ne legyenek benne csúnya kifejezések.”
   
   (MINIMÁL) Ömlenek a további ars-poeticára emlékeztető sziporkák. Könnyű megírni a rövidet, a szerző élvezi a gyors, látványos eredményt. Aztán gyorsan visszalép kettőt: ez marhaság, mert ő rövid szövegben is komoly dolgokra gondol. Kara provokálja: a prózaírás távfutás kérdése, kitartásé. Mi történne például, ha a Százas Szeg valamilyen csoda folytán nagyobb terjedelművé és nagyobb felületűvé válna? Szőcs gondolkodás nélkül rávágja, hogy akkor természetesen megírná azokat a jelentős, hosszú műveket. Nekem ettől azonnal bekattan, hogy azért akad egy-két irodalmi fórum idehaza, ahol pársoros írásnál hosszabb prózai munkákat is elfogadnak... Máshol nem lehet közölni csak az SzSz-ben? „Ehhez komolyabb gondolatok kellenek.” Szóval itt van a kutya elásva! De más szinten is gondok vannak. „Minek írjak meg mindent, hiszen lehet, hogy az olvasónak több fantáziája van, jobban el tudja képzelni a körülményeket, a szereplők történetét.” Kara feszíti a húrt, ameddig csak lehet: „Ha mindent leírnál, az már regény volna.” „Á, én szerény ember vagyok. Inkább novella.”
   
   (KI VERTE BE) Baráti kérdés a pince mélyéből: honnan származik a tiltott, reménytelen szerelemre való állandó (!?) utalás? Mielőtt Szőcs felelhetne, Balázs Imre József irodalomkritikus megereszt egy tippet, ami általános derültséget vált ki: talán a „Puffanni hagyományai”-ból. Az ötlettől felvillanyozva a szerző megmondja az őszintét: „Most hogy mondod... lehet, mindig is erre vágytam. De eddig sosem tiltottak senkit tőlem.” Ezt a sikamlós témát a végtelenségig lehet variálni, jön is a következő nőiesen-épületes kérdés a pincéből: netán hátrányban van a férfi ezekben az írásokban? Nem, nem, márcsak azért sem, mert férfi a szerzőjük. „Kármán felől könnyű nővé válni. Egy az egyben átveszek mondatokat. De ott „A virág” – és nem tudom: férfi írta, nő írta? Szóval én...” Hogy az istenbe ne vihogna az ember az ilyen jópofin?
   
   (VISSZA A SZARBA) Kara más irányba terelné a kissé egyhangúvá fajult beszélgetést, ezért megemlíti, hogy a teremtéstörténetből kissé kilóg egy mondat: „Szarnom kell.” Mit keres ez ott? „Nem akarom túlmagyarázni, mi az, hogy szarnom kell. Az ember mindennapi cselekvései közé kell tartozzon, hogy elmegy a vécére. Miért kell kitűnjön ez a szövegtestből?” Na tényleg: miért? Bréda mester intézi el a kérdést, méghozzá rendkívül röviden, megjegyezvén, hogy ez nem egy irodalmi, hanem sokkal inkább orvosi kifejezés, s mondja a tudományos változatot. [Baráti körben, a rendezvény után, erről meg a többi, Bréda által kifogásolt darabos szóról elmélkedtünk, megállapítván, hogy említett szaktekintély néhány évvel korábban a Helyőrségesek esetében épp azt tartotta forradalmi dobbantásnak, hogy ki mertek mondani bizonyos tabu-szavakat. Csakhát most a szegesekről van szó. A múltkori SzSz-fellépésen Bréda viszont beismerte, hogy úgy blamirozza őket: nem olvasott bele a lapba.]
   
   (BRÉDA ISMÉT CSILLOG) „Itt nem a tehetséggel van baj, az adott. Az irodalmi adoleszcentizmus a baj. Filológiai képzettségetek is van – tanultatok, ismeritek a módszert, hogyan kell megírni egy humoreszket.” Bréda kegyetlen bírálattal is képes pokoli jó hangulatot teremteni. Viszont azonnal figyelmezteti a fiatal szerzőket, hogy nem tanácsos a közönségben bízni: „A közönség gonosz állatfajta, sokszor a marhaságon röhög legjobban.” Aztán megnézhetitek magatokat! Kell némi (ön)kritikus szemléletmód – sugallja Bréda, kissé vissza kell fognotok magatokat. Micsoda beképzeltség rákérdezni: mikor írtad első műveidet! Hát mikor, mikor is? Hatodikban, hiszen az illető nem egy Szentkuthy... Ugyan bizony mekkora élettapasztalata lehet egy huszonéves fiatalnak?! Megérne egy tanulmányt, folytatja Bréda, hogyan hatott Rejtő szinte minden mai fiatal szerzőre – H-tól kezdve OJD-ig (és Szőcs Leventét is ide sorolja). „A gond az, hogy ez csak álvagánykodás. Tehetség van, egyelőre keressük az utat. Divatos műheccnek tűnik az egész.”
   Meredek bejelentés következik, figyelmezteti a hallgatóságot a mester, miután körülnéz, és elégedetten megállapítja, hogy „Székelyudvarhely nemes polgárai szép számban jelen vannak idelent a pincében”. Arról volna szó, hogy Tamási populista szürrealizmusa és Nyírő kevésbé csavaros székely észjárása után kellene egy fiatal, erőteljes hang. „A székelységben van hajlam a prózaírásra. A próza ritmusa náluk lomhább, a magánhangzókat kitartják stb.” Tovább kell tehát lépni. Benzin van – variálja Bréda –, csak az autópályát kell kiválasztani (vagy inkább megépíteni?), oszt fel kellene venni a megfelelő sebességet. „Kívánok nektek jó utat! Vigyázzatok, kicsit túl komolyan veszitek magatokat.”
   
   
   MELLÉKLET
   
   SZŐCS LEVENTE:
   PUFFANNI HAGYOMÁNYAI
   
   Jaj, édes barátném, igen nagy kínok között fetrengek én mostanában, s nem tudom orvosolni bajomat. Nem találom őtet sehol... Reggel, midőn egész éjjel vele voltam, vele mulattam és szinte az erőtlenedésig vele tépelődtem, szememet felnyitom, és Őtet sehol nem találom. Csak sétálok egész nap a kertben, s Őn jár az eszem, az egyetlenen, akit ezidáig igazán szeretni tudtam. Félek, a szörnyű kín, hogy Őt nem láthatom – apám eltiltotta előlem –, előbb-utóbb fölemészti lényemet, s áthajlok a másik világba. Isten legyen irgalmas árva lelkemhez.
   
   II.
   Drága barátném, egy órával ezelőtt írtam Önnek, s hogy válaszát nem vevém, igen nehezen viselem. Mostmár egész biztosan érzem, hogy az, mit ez ifjú állat iránt érzek, szerelem. Igen, szerelem, csupa nagy betűkkel, és minden próbálkozásom a feledésre egymás után vall kudarcot. Nem lehetek meg nélküle, ez erős férfi nélkül, szüntelenül látnom kell erős szarvát, kemény patáit, széles hasát, s ezt apámnak is megmondám, de ő nem enged közel az hátulsó házhoz. S csak emésztek egész nap.
   
   III.
   Ha tudnám, miért nem válaszolsz, drága barátném, nem volna oly nehéz viselnem, de így, hogy egy vigasztaló sort sem kapok tőled, nem bírom a kínt. Hát oly nagy bűnt követek én el? Hát oly nagy bűn szerelmes lenni egy kedves ökörbe? Nemrég még naphosszat elnézegetém hófehér, rozsdabarna foltokkal borított hátát, s titkon lemosám a fenekére, gömbölyű hasára száradt piszkot... Ah, kedves barátném, ha tudnád, hogy azok voltak életem legszebb pillanatai! Ha láthattad volna, hogyan tűrte, hogyan engedte magát tisztítani az a szelíd állat! Ah, mely szelíddé tud lenni a férfi, ha akar... Bizonyosan válaszolsz, mert most már nem bírom elviselni e szörnyű kínt. Közelget az én oszlatásom...
   
   IV.
   Oh, az én életem már egy eldobott rongynál is alább való... Hogy csak emészt a bú, s az istálló felé nem mehetek. Minap a kegyetlen parasztok lábai elé vetém magam, látván, hogy szörnyű igába hajtják az én kedves ökrömet, kérleltem őket térden állva, hogy engedjék szabadon szerelmemet, de hiába... S apám, tudomást szerezvén a dologról, igen megharaguda, megbotoztata, s nem enged ki szobámból... Jaj, hogy így kell nekem elvesznem! Ilyen árván és nyomorultan! Micsoda örömem lelhetném abban az édes ökörben, ha egy csöppet megértőek lennének az emberek, s főképp atyám! Ha engednék, hogy vele legyek, minden álmom teljesülne, e szelíd ökör bevezetne engem a szerelem csodálatos világába, s én csak feküdnék alatta (jaj, mely pironkodva írom ezt), átadva a nyers, szilaj férfierőnek gyarló testemet, tegyen vele kedve szerént... S csak ápolnám egész nap, kihordanám alóla a csúnya illatú ürüléket, melyet attól a hűs szénától bocsátna ki, mit én válogatnék neki nagy gonddal a kazlakból, ügyelve, hogy a legkövérebb szálak kerüljenek csak eléje...
   Hallgatni tudó papiros! Zárd magadba könnyeimet, melyek reád hullnak atyám keménysége miatt!
   De félek, hogy nemsokára az utolsó sóhaj hagyja el megkínzott lelkemmel együtt kiszáradt ajkamat... Szánj meg, barátném, végnapjaimban, s írjál, ámbár csak egy kurta sort...
   
   Távirat Puffanninak:
   

   Ökörnek nevezik az kiherélt bikát. Kedvesem.
   

[ efha@go.ro ] 2003-03-26 22:10:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]